Magyarság, 1930. július (11. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
171/ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) BUDAPEST, VI KERÜLET, ARADI UTCA 8. SÉ TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294—32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1930 JÚLIUS 1. KEDD XL ÉVFOLYAM, 146. (2806.) SZÁM A boletta és a kisgazdák írta: Csorba János dr. Elmúlt Péter Pál s így a hétfői napon országszerte megpendítitek a kaszák, hogy rendre dőljön a búza és be legyen takarítva egy esztendőre az ország élelme. Ezzel párhuzamosan ugyancsak csatasorba állt az egységes párt, hogy a bolettajavaslatot tető alá hozza és ezáltal — állításuk szerint — támogassák, sőt alátámasszák a kisemberek aratását. A kormány a bolettajavaslattól a mezőgazdaság megerősödését várja és előre is demagógiának, felelősség nélküli izgatásnak jelent ki a boletta ellen intézett minden támadást. Próbáljuk meg ezt a kérdést a számok alapján vizsgálni éspedig vegyünk alapul egy közepes kisgazdaságot és nézzük, hogy milyen jelentősége van a kis parasztgazdaságban a búzának. Ha ezt meg tudjuk állapítani, meg tudjuk mérni a hatását a kalettajavaslatnak is. Nézzük a beosztását egy húsz holdból álló közepes minőségű kisbirtoknak. Ebből a húsz katasztrális holdból vegyünk szántóföldnek tizenhat holdat, négy holdat pedig tanyahelynek, udvarnak és legelőnek. A parasztgazdálkodásnál dívó kétnyomásos rendszer szerint, vagyis, hogy a szántóföld felerészén kalászos, a másik felén kapásnövényt termelnek, nyolc katasztrális hold van kalászossal bevetve. Ebből egy katasztrális hold árpa, egy zabvetés szokott lenni és hat katasztrális hold a búzavetés. Évek óta az országos átlagtermés nyolc mázsa búza körül szokott állani, így terem búza összesen negyvennyolc métermázsa. Most nézzük meg, mit kell ebből a kisbirtokosnak azonnal, búzában kiadnia: Aratórész 2 q 40 kg., cséplőrész (10 százalék) 4 q 80 kg., vetőmag 6 q, megerőltet saját részére 16 q, egy kisebb gazdasági cseléd bérének fele 8 q, egyéb búzatartozás 6 q, összesen 43 q 20 kg. Magyarázatul szolgáljon az első tételhez, hogy felét a termésnek maga aratta, feléhez fogadott egy aratópárt, átlagban katasztrális holdanként 80 kilogram búzáért. A 16 mázsa saját részére megerőltetett búzából 10 q 70 kilogram lisztet kap, ami egy közepes parasztcsaládnak nem is vastagon elegendő egy esztendőre. A gazdasági cseléd bérének másik felét pénzben szokta kifizetni, ezenkívül rendesen van néhány métermázsa búzatartozása, szabónál, kovácsnál, vagy bognárnál. Vagyis a 48 q búzából ki kell neki adnia természetben 43 q búzát, vagyis eladásra marad neki összesen 5 q búzája s ennél, a balettajavaslat jóvoltából, keresni fog 15 pengőt, amit befizethet az adójába. A legnagyobb jóakarat és kormánytámogatás mellett sem lehet azt mondani, hogy a húsz katasztrális holdas gazdán ezzel a tizenöt pengővel segítve volna. A kisgazdaságokban, a fentiek bizonysága szerint, a búza nem igen kerül eladásra, hanem csak mint rezsiköltség jön számba, biztosítja azokat a visszatérő és állandó kiadásait a kisbirtokosnak, amelyeket évről-évre búzában kell teljesítenie, akár negyven pengő az ára, akár tizenöt pengő. A kisgazda esztendőn át nem búzából, hanem az állat- és baromfitenyésztésből lát pénzt, amelyhez segítségül szolgál neki a szántóföldjének másik felén termett tengeri. A bérlőknél pedig, akik a haszonbért esztendőről-esztendőre szintén búzában fizetik, a búza ára szintén nem jelent differenciát, legfeljebb annyiból, ha venni is kell nekik. A bérlők megélhetése teljesen az állattenyésztésre van alapítva, mert az összes búzatermést befizetik haszonbérbe. Hogy miért keltett ezeknek dacára nagy elkeseredést a kisbirtokosok körében is a búza alacsony ára, azt másutt kell keresni. A búzát ugyanis a kisbirtokosok gyengébb része tartalékgyűjtésre használja föl, vagyis a parasztember legtöbbjének a hombár a perselye. Ha jószágból vagy baromfiból pénzt kap, amelyet nem kell azonnal kiadnia, azt búzába fekteti, úgy, hogy nem a hombárból fizeti a cselédet, nem a hombárból őröltet, hanem megveszi a piacon. Nem a búza alacsony ára, hanem annak árcsökkenése keltette azt a nagy elkeseredést, mert a tartalékolt búzájukat a kisbirtokosok csak veszteséggel tudták eladni. Amikor a búza ára egyforma lesz, ha mindjárt alacsony is, ez őket erősebben érinteni nem fogja. Ezenkívül legfeljebb bizonyos pszichológiai magyarázatát találjuk még annak, hogy a gazdaember nem szereti, ha olcsó a búza, mert a búza árához arányítja az iparcikkek árát is. Ezután nem demagógia-e azt állítani, hogy a balettajavaslattal, a mázsánként három pengővel, segíteni lehet a kisbirtokosokon ? Ez csak azon a kategórián fog segíteni, amelynek nagyobbmennyiségű eladó búzája van, tehát a negyven-ötven holdtól fölfelé és azokon, akik haszonbérbe adják a földet. Mindkét kategória azonban már az erősebben megalapozott gazdasági egységekhez tartozik, akiken a kenyér árának emelésével való segítés már az erkölcstelenség határán jár. Nézzük, mit jelent a kenyér árának emelkedése a mezőgazdasági munkásságnál. Ez az osztály azt a néhány métermázsa búzát, amit nyáron aratással keres, ősszel és télen megeszi, úgy, hogy tavasszal már veszi a kenyeret. Vegyük alapul a tavasszal szokásban volt másfélpengős béreket (nincs kilátás arra, hogy a jövő tavasszal jobbak lesznek a viszonyok), eszerint hetenként kilenc pengőt keresett egy napszámos. Vasárnapot is beleszámítva, naponta egy pengő huszonnyolc fillérből kellett kijönnie. A napi huszonnyolc fillért számítsuk burgonyára, kenyérre marad neki naponta egy pengő. Már tavaly nyáron is egész faluk éltek, még aratáskor is, tiszta kenyéren most pedig szinte ez az egyetlen tápláléka a mezőgazdasági munkásnak. Ha egyebet nem is eszik, egy felnőtt embernek egy kiló fehér kenyérre, vagy félbarna kenyérre föltétlenül szüksége van. Eszerint két és fél kiló kenyeret tud beszerezni az egy pengőből, ami két felnőtt és két gyermek részére számítva, csak szűken elegendő. Nem nehéz elképzelni, hogy mit jelent ezeknél a családoknál a kenyér árának kilónként csak négy-öt fillérrel való megdrágítása. Számítsuk ehhez hozzá, hogy a városokban állandóan kisebbedik a kenyérfogyasztás. Mindenütt igyekeznek a kenyeret főzelékekkel pótolni, ezzel szemben a vidéken, ahol nemcsak a férfi, de az asszony is munkában van, ahol a főzésre, vagyis a főzelékeknek elkészítésére sem idő, sem alkalom nem igen van, ott régebben is a kenyérhez szalonnát vagy kolbászt ettek a napszámosok. Az utolsó télen a disznóölés ezeknél a napszámoscsaládoknál csak a legritkább esetben fordult elő, akkor is csak egy harminc-negyvenkilós malacka került kés alá, amelyik el is fogyott, mire kitavaszodott. Márciusban már kenyéren dolgoztak az emberek s igy érthető meg az, hogy például Makón márciusban a hagymarakásnál mindennap akadt néhány lány vagy fiú, aki munka közben elszédült. Krumplin telelni és kenyéren dolgozni olyan feladat, amit még a magyar napszámosok sem tudnak teljesíteni. A képviselőházban bizonyosan sok szép beszéd fog elhangzani a kalettajavaslat mellett azon a címen, hogy ime, a kormány a mezőgazdaság megmentésére siet. Az általam elmondottakat azonban módjában áll mindenkinek kontrollálni. Tessék megkérdezni azt az egy-két hűséges egységespárti képviselőt, aki parasztsorból küzdötte fel magát a kormánypárt oszlopává. S ha azután az elmondottak helyességéről meggyőződnek, álljanak csak ki nyugodt lélekkel a pódiumra és ne sajnálják a dicséretet se a kormánytól, amely ezt a nagyszerű javaslatot előterjesztette, se önmaguktól, akik ezt majd tető alá fogják hozni. Az angol külügyminiszter érdeklődik a népszövetségnél a magyar békerevíziós kívánságok iránt Interpelláció az angol akóházban a revíziós mozgalomról Londonból jelentik: Az alsóházban Mander liberális képviselő megkérdezte a külügyminisztert, hogy a népszövetség titkársága kapott-e és ha igen, hány határozatot a magyar reprezentatív testületektől a trianoni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson külügyminiszter a következőkben válaszolt: Eddig nem értesültem arról, hogy a népszövetség titkársága újabban ilyen határozatokat kapott volna, de érdeklődni fogok. Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Magyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter erre a kérdésre nem válaszolt. Hétfőn felszabadult a tizenkét éve megszállott Rajna vidék és nagykövetek tanácsa értesítette hivatalosan a párisi német nagykövetséget, hogy június 30-án, hétfőn éjjel 12 órakor végleg felszabadul a Rajna-vidék a francia megszállástól és ezzel automatikusan megszűnik a rajnai bizottság hatásköre is. A vasárnapi németországi lapok mind vezércikkben méltatják ennek a dátumnak jelentőségét. A francia sajtó hasonlóképpen nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, de csak néhány hangsúlyozottan pacifista lap fogadja szívesen, a többi tartózkodó, a jobboldali lapok pedig többé-kevésbé élesen kifogásolják a francia kormány eljárását, amellyel a hágai megegyezéskor belement a Rajnavidék kiürítésébe. Most már nincs zálog Franciaország kezében és nem tudja biztosítani szövetségeseinek a mai keleti határokat. A kiürítéssel olyan helyzet alakul ki, mely újabb terheket és újabb kötelezettséget ró Franciaországra; kénytelen katonai kiadásait emelni, hogy a felszabadult Németországot sakkban tarthassa. A kiürítés utolsó mozzanatairól alábbi jelentéseink számolnak be: Bevonják a zászlókat Wiesbadenből jelentik. Hétfőn déli 12 órakor a Rajna-vidék kiürítésének utolsó hivatalos aktusa, a Rajna-bizottság wiesbadeni főhadiszállásának kiürítése is megtörtént. A főhadiszállás épületének átadása nagy katonai pompával ment végbe. Tirard rajnai főbiztos és a Rajna-bizottság tagjai a főhadiszállás épülete, a Wilhelm-szálloda előtt foglaltak állást és innen nézték végig a francia diszőrség elvonulását. A diszőrség 500 katonája díszegyenruhában volt. A csapatok elvonulása után a Marseillaise hangjai mellett bevonták a francia zászlót, majd a belga és az angol nemzeti himnusz hangjai mellett a belga és angol lobogót is. A csapatok ezután a főpályaudvarra ráentek, ahonnan 12 óra 10 perckor elindultak vissza Franciaországba. Ezen a különvonaton utaztak el Wiesbadenből a Rajna-bizottság tagjai is. A csapatok elvonulását óriási tömegek nézték végig. Mainz városa, a megszálló francia csapatok vezérkari székhelye, hétfőn délelőtt véglegesen felszabadult az idegen megszállás alól. A Mainzban maradt utolsó francia csapatok: egy zászlóalj gyalogság és egy csendőrosztag délelőtt fél 12 órakor felsorakoztak a vezérkari főnökség épülete előtt. Pontban 11 órakor megjelent Guillaumot tábornok, a megszálló csapatok főparancsnoka és utolsó díszszemlét tartott. A katonai zenekar a Marseillaise-t játszotta, a francia himnusz hangjai mellett vonták be a kastély ormáról az utolsó francia zászlót. Fél 12 órakor a csapatok a mainzi főpályaudvarra vonultak. A menetet a katonazenekar kisérte. A főpályaudvaron rövidesen megtörtént a bevagonírozás s fél 2 órakor elindult a felszabadult területről az utolsó francia katonavonat, Mainz városa örömmámorban úszik. A francia zászló bevonását több ezer főnyi embertömeg nézte végig, amely a zászló levétele után szűnni nem akaró örömkiáltásokkal ünnepelte a felszabadulást. Hindenburg és a német kormány kiáltványa Berlinből jelentik. A Rajnavidék végleges felszabadítása alkalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban mindenelőtt megemlékezés történik azokról, akik a megszállás alatt életüket áldozták a német szabadságért. A felhívás megemlékezik azután arról, hogy a Saarvidék lakossága is vágyódik az anyaországhoz való visszacsatolás után és hőn óhajtja, hogy a birodalommal való újbóli egyesülése mielőbb valóra válhasson. Bár a német birodalom po Ára 16 fillér