Magyarság, 1930. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-02 / 174. szám

10 Gonosztevők és szerencselovagok vallomásai alapján ítélték el Mát Prágai lap éles bírálata a legfelsőbb cseh bíróság Ítéletéről Prágából jelentik. A Prager Tagblatt a Tuka dr. ügyében hozott ítéletről a következőket írja: Milyen bizonyítékok alapján mondották ki hazaárulás és kémkedés bűnében bűnösnek Tuka dr.-t és vádlotttársát, Snackyt? Milyen elfogulatlan tanúk, milyen okmányok, tervek, bankszámlák és fegyverraktárak bizonyítják Tuka és Snacky bűnösségét és igazolják ezt a büntetést, amely egyenlő a halálbüntetéssel? Sem tettenérés, sem fegyverraktárak, bankszámlák vagy felvonulási tervek nem bizonyítják, hogy Tuka merényletet tervezett a köztársaság ellen, hanem csak a Slovak című folyóirat papírkötegei, amelynek hasábjain szenvedélyesen síkraszáll Tuka a prágai centralizmus ellen, ezek a vád oszlopai, meg egy sereg tanú, akiknek kétes megbízhatósága, sőt feltűnő megbízhatatlansága folytán igazságos felülvizsgálat mellett minden vádnak és elítélésnek össze kell omlania. A két alsóbbfokú bíróság ítéleteinek indokolása, amely hitelt adott gonosztevők és szerencselovagok vallomásának, a józan jogász számára éppannyira megfoghatatlan, mint a legfelsőbb bíróság ítélete. A brünni ítélet, amely jogerős, de a történelem és a lelkiismeret előtt nem végleges, a politikai ellenfélből vértanút csinált. — Pest vármegye kisgyűlése augusztus 5-én tartja legközelebbi ülését. Pest vármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlése augusztus 5-én tartja legközelebbi ülését. A kisgyűlésnek többszáz napirendi pontja van Közülük érdekesebb a kispesti gázszerződés ügye és a pesterzsébeti strandfürdő beruházásának elszámolása. Tárgyalják ezeken kivnl Cegléd város negyvenezerpengős függőkölcsön-ügyét, továbbá Tököl községnek függőkölcsön felvételéről szóló határozatát. Érdekességei a tárgysorozatnak az egyes választások ellen beadott felebbezések. Felebbezést adtak be a cinkotai községi választások, a gödöllői elöljárósági választások és az abonyi képviselőtestületi tagválasztások ellen. Preszly Elemér dr. főispán szabadságon van s igy a kisgyűlésen Erdélyi Aladár alispán elnököl. Magyarország részvétele a szaloniki vásáron. Magyarország a szeptember 31— 30. között tartandó szaloniki nemzetközi vásáron önálló különpavilionnal újból részt vesz. A vásár vasúti vízumkedvezményben részesíti a kiállítókat és a látogatókat. A vásárra vonatkozó mindennemű felvilágosítást a kereskedelmi minisztérium kiállításügyi kirendeltsége (Hunyadi János ut 1. III. 2.1 ad. Hasonlóképpen rendelkezésre áll az ügyben az érdeklődőknek a vásár magyarországi képviselője. Dumacsko Miklós szaloniki megbízott: Budapest, VIII., Józsefutca 45. Magyar romok között Írta: Vertse Dezső A kultúra hajnalától, tehát barlanglakó ősember kőszerszámától kezdve, a Nagyalföld medencéje a letűnt korok művészetének gazdag temetője. A bronzkor művészei sehol nem készítettek oly remekveretű kardmarkolatokat és tőrpengéket, mint a hajdúböszörményi fegyverkovácsok; asszonyaik számára a Duna—Tisza-menti kiöntések mocsárvilágának rejtett bronzöntőműhelyeiben öntötték a legszebb kösöntyűket és fibulákat. A világhódító római császárok idejéből virágzó városok megkopott kövei kerülnek felszínre; az aquincumi kicsiny múzeum maroknyi emlékeiből egy elfelejtett ragyogó világ emléke dereng a fehér kövek között bolyongó álmodozóban. A mese világába vesző honfoglalás kor szebbnél szebb emlékei: palmettás veretű ezüstözött díszsisakok, tarsolyok és edények keletről jött — azóta, sajnos, nyoma veszett — művészetünknek gyönyörű emlékei. A szabolcsi magas Tiszapartból, ha leszakít egy darabot a tavaszi árvíz, hun lovas vitéz csontja fehérült elő a másfélezredéves sírhalomból. Szeged táján a szántó-vető fényes ekevasa különös alakú agyagkorsót vet a barázdára; a Dunántúl pedig törött, megkopott, csodálatos szépségű oszlopfejek hevernek valamelyik erdő tisztáján; csonka törzsüket körülfonják a zöld folyondárlevelek . .. Mind elmosódott, letűnt világok rejtelmes emlékei ezek, amelyeket a múltba temetkezett lelkes kutatók hangyaszorgalommalgyűjtöttek össze és gyűjtenek ma is, hogy szűkre szabott múzeumi szobácskákban üveg alatt álmodhassák tovább megbolygatott régi álmaikat. Azok a művészi emlékek, amelyek bennünket, magyarokat, a honfoglalás, de különösen a keresztény kultúra fellobbanása óta legfőképpen érdekelnek és amelyek, sajnos, nem üveg alatt, tudós kezektől gondozottam de századokon át iszonyú fergetegektől korbácsolva, rombadőlve, sőt teljesen elfeledve, magukba roskadtan pusztulnak a szabad ég alatt — azok elsősorban a Szent István által megindított hatalmas arányu építkezéseknek csak romokban megmaradt emlékei. Az a hatalmas máglyatűz, amely az első koronás király minden tettét beragyogta Székesfehérvártól a Kárpátok láncolatáig s amelynek kövekbe faragott dokumentumai valamikor szerte az országban hirdették az új eszme diadalát, ma gyöngefényű, erőtlen mécsvilág. Az általa alapított apátságok legtöbbjének helyét sem ismerjük ma már, de grandiózus, nagyméretű, pompás templomairól fogalmat adhat a restaurált pécsi székesegyház. A világhírű jáki templomot, amely románkori építkezésünknek teljesen kiforrott gyöngyszeme, szerencsére restaurálták. Rendkívül gazdag, változatos díszítményei, profiljainak nagyszerű vonalvezetése, tökéletes arányai által a nyugati, korabeli emlékek legszebbjeivel méltóan veszi fel a versenyt. De mily keserű váddal kiáltanak segítségért a rombadőlt s nem kevésbé értékes templomok, amelyek csonkán-bénán bár, de keresztül verekedtek magukat a tatárjárás borzalmain, a török hódoltság áldatlan harcain s csodálatosképpen megmenekültek attól a legcsúfosabb haláltól, ami egy remekművű építményt csak érhet, hogy osztrák várkapitányok bástyafalakat építtessenek lerombolt faragott köveiből. A zsámbéki templom évről-évre csonkább lesz egy boltívvel; a szél, fagy és a közöny oszlopköveit és boltozatát napról-napra őrli. Egykori szentélye és hajója századokon át a közeli falvak kőbányája volt. És vájjon mit nyertek viharvert kövei azzal, hogy a kegyelet visszaparancsolta az emberek kőfejtő csákányát, mikor helyette az irgalmatlan idő tovább marcangolja elfáradt boltíveit és oszlopait? Annyit, hogy talán egy századdal később jön el az az idő, mikor dicső múltjának helyén csak törmellékkupac fog heverni, szomorú sirhalom, amely felett a szélvihar harsogja majd a fásult közöny gyászindulóját . . . A sok-sok hasonló sorsú emlék közül ez csak egy példa. Ki győzné mind felsorolni azokat a templomokat, várakat és egyéb építményeket, amelyek közül ma már talán egy finoman kidolgozott oszlopfejezet, egyegy töredezett ajtó feletti dombormű, pár megkopott bordakő, de legtöbbször csak elsárgult pergament őrzi emlékét a hajdan templomi énektől zsongó, avagy fegyverek zajától hangos falaknak. Talán végzetszerűség van abban, hogy számtalan váraink közül, amelyek a Felvidék, Erdély, a Vértes-hegység sziklaormain egykor a magyar öböl akropoliszai voltak, ma szinte egytől-egyig csupasz falakkal merednek az égnek a hegytetőkön; hogy Mátyás király karcsú vártornyokkal szegélyezett budai palotáiból — művészektől, tudósoktól elesen, fényes udvartartásénak egykori hajlékaiból — pár kődarab maradt csupán, hogy azok az emlékek, amelyeket a nemzeti kegyelet áldozatkészsége épített újjá: Pozsonyban, Kassán, Vajdahunyadon — mind idegen kézre kerültek. Az a kevés emlék, ami még, ha talán romokban is, de a miénk maradt, százszorosan kiérdemelte a megbecsülést. És mégis arról, hogy a lakott helyektől távoleső, elhagyatottan romokban heverő építményeinket, pusztán művészi kegyelet szempontjából feltámaszthassuk, sajnos, a mi küzdelmes korunknak le kell mondani. De ezzel szemben azokról, amelyek városainkban, ha megkopottan is, fenmaradtak, amelyek mellett naponta ezer és ezer ember siet munkája után és amelyek annyi béketűréssel várják egy megértőbb kornak a hajnalhasadását, azokról ma sem mondhatunk le. Igaz, nekünk nincsenek kétezerévesnél idősebb fórumaink, termáink, reneszánsz palotákkal teleszórt Firenzénk, lagúnák között épített Doge-palotánk. A mi hagyományos pusztulásunk eltüntette a régi Óbudának monumentális építményeit; csak feljegyzésekből tudjuk, hogy Szent István korában, majd a gót stílus idejében templomok és zárdák épültek, amelyeknek ma nyoma sincs, de hatása még felismerhető az egymáshoz simuló apró óbudai házak magas tetőzetén, gót profiljain s olykor határozottan stiltiszta épületrészein. A régi Pestből úgyszólván alig maradt valami. A hires Hatvani-kapu, a gyönyörű Grassalkovich-palota, a régi városháza, mind a városrendezés martaléka lett. A Tabánra kimondták a halálos ítéletet, hogy helyébe modern bérházak épüljenek. Pedig például a Szarvasié. hullottvakolatú kedves bérházak architektúrája egy kevés jóaka- Bl$i5S®®S5© 1930 augusztus 2. szombat — Kihalóban a pesti zsidók... Az Egyenlőség című harcos hitvédelmi hetilap legutóbbi számában jajkiáltásszerűen mutat rá, hogy a magyar fő- és székvárosban megdöbbentő arányban halnak ki az izraeliták és ha így tart tovább is, félszázad múlva már csak spirituszban lesz itt zsidó. Az Egyenlőség cikke egészen komoly ezúttal, mert adatait a legfrissebb statisztikai kimutatásból meríti. Eszerint Budapest három legnépesebb kitfelekezete így oszlik meg: római katolikus 59.0%, református 11.4% és zsidó 21.6%. Érdekes, hogy a reformátusok szaporodása a legfeltűnőbb, akiknek szaporodási arányszáma már 1926-ban annyira emelkedett, hogy abszolút számban is maga alatt hagyta a mégegyszer akkora zsidó lakosság szaporodási számát. Az Egyenlőség szerint a zsidók születési visszaesése, ha az eddigi arányokat tekintjük, szinte katasztrofális lesz az 1930-ik esztendőben. Tudni kell, hogy mind a három említett felekezetnél nagyobb egyébként a halálozási szám, mint a születési. De míg a római katolikusoknál ez a csökkenés alig jelent 15%-ot, a reformátusoknál meg 0,5%-ot, addig az izraelitáknál a halálozási többlet jóval felül van a 100%-on. Vagyis a halálozási szám több, mint kétszerese a születéseknek. Annyit jelent ez más szóval, hogy esztendők óta megszűnt Pest-Budán a zsidóság természetes szaporodása s a kihalás folyamata föltartóztathatatlan, így állapítja ezt meg az Egyenlőség s cikke végén fájdalmasan kiált föl: „Itt a huszonnegyedik óra, nem lehet ölhetett kezekkel nézni, mint hervad el a zsidóság ősi terebélyes fájának minden lombja! Tenni kell valamit, küzdeni kell ellene, mert különben elvesz a magyar zsidóság!“ ... Mire az olvasók bizonyára azt mondják pestiesen: zagjon! — Orvosi hírek. Tüdős Endre dr. egyetemi magántanár, gyermekorvos szabadságáról hazaérkezett s rendelését újra megkezdte IV., Váciutca 10., I. emelet alatti lakásán. Kósa István dr. belgyógyász és gyermekorvos szabadságáról visszaérkezett és újból rendel VIII., Práter utca 59/a. Kvarcfénykezelés. Telefon: 1. 375—01. — Egy felsőbácskai gazdatiszt lovaskörutja Európában. Esztergomból jelentik: Keresztes Gusztáv felsőbácskai gazdatiszt és neje európai lovaskörutjuk során csütörtökön mentek át Esztergomon. A házaspár két hét előtt indult el otthonából s Dél- Ausztrián, Svájcon, Franciaországon át lovagol Lüttichbe, innen Hamburgon, Berlinen, Prágán át haza. Célja gazdasági tapasztalatok gyűjtésén kívül a magyar lovak teljesítőképességének bemutatása. Útjukról decemberben kerülnek haza. — A Balatoni Szövetség közgyűlése. A Balatoni Szövetség Batthyány Lajos gróf elnöklésével, a keszthelyi városházán tartotta nyári közgyűlését, meleg érdeklődés mellett, amelyen számos fontos balatoni kérdés került szóba. A közgyűlési jelentés ismertette a balatoni fürdők életére vonatkozó összes jelenségeket és hogy a mainál erőteljesebb építkezési kedv nem mutatkozik, ez annak tudható be, mert a fürdők hitelügyének kérdése megoldva nincs A szövetség a Balatonvidék forgalmi fejlődését abban látja, ha a meglévő balatoni körút mellett a Budapestről induló balatoni körforgalmi járatok életbe lépnek és ha Bécs közvetlen gyorsvonat összeköttetést nyer a Balatonnal. Reisel Richárd javaslata alapján elhatározták, hogy a külföldi fürdőkbe járó magyarok külön megadóztatása érdekében a kormányhoz újból felírnak. A szövetség tiszteletbeli tagjaivá választották Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, Körmendy Ékés Lajos főispánt, a m. kir. balatoni intézőbizottság elnökét, Tormay Béla államtitkárt, a m. kir. postatakarékpénztár vezérigazgatóját. Kadic Ottokár főgeológus, a Magyar Barlangkutató Társulat elnöke, a balatonvidéki barlangokról tartott vagy hatást keltett előadást. A balatonfüredi barlang a fürdőhöz közel fekvő Tamáshegy alatt található és az eddigi jelek szerint egyik legszebb hazánkbeli barlang lesz. Helyesléssel vették tudomásul, hogy a kereskedelemügyi miniszter életbeléptetni kívánja a körutazási turistajegyeket és hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség kikötő bejárása kapcsán a balatoni kikötők megépítése fokozott erővel fog megindulni. Elsősorban kérni fogják Keszthely és Balatongyörök kikötőinek megépítését. — Kőkorszakbeli vasöntöde. Londonból jelentik. Észak-Rhodesiában a Gatti-féle expedíció egy óriási barlangban 6 láb (2 méter) mélységben kőkorszakbeli vasöntödét ásott ki, amely az összes uralkodó régészeti elméleteket halomra döntheti. A lelet az eddigi megállapítások szerint a paleolit, vagyis korai kőkorszak középső időszakából származhatik s a szerszámok körülbelül megfelelnek azoknak, amelyeket a mai bantu-nép használ. A felfedezés Dél- Afrika metallurgiai történetére is rendkívül érdekes világot vet s valószínüleg megállapíthatóvá fogja tenni a Zimbabweromok pontos korát, amelyeket nyilván egy vasérc-telepeket kereső törzs építhetett Rhodesiában történelem előtti időkben. Ezer hordó sört és többezer üveg whiskyt foglaltak le Newyorkban. Newyorkból jelentik: A newwyorki prohibiciós rendőrség csütörtökön egyik legjobb fogását csinálta az alkoholtilalom fennállása óta. A prohibiciós rendőrök razziát tartottak egy brooklyni vendéglőben s ezer hordó sört és többezer üveg whiskyt, valamint igen nagymennyiségű bort foglaltak le. Tizenkét teherautomobilt is elvittek, amelyen a csempészek az alkoholt szállították. A lefoglalt alkohol értéke másfélmillió dollár. S?SR 5?£ S28ffl 3B OBintiz,lan Pli zára legolcsóbban vidéken is STRASSER, Aggteleki utca 4. telefon József 424-80 Felfedeztek egy tengerbe süllyedt ógörög várost Moszkvából jelentik. Az Oroszország déli részén fekvő Krím félszigeten állott egykor művészetéről és kultúrájáról híres ógörög város: Chersones. Strabon reánk maradt feljegyzéseiből tudjuk, hogy ez az ősváros a félszigeten épült, arra nézve is találtak adatokat, hogy valahol a mai világítótorony táján állott, a pontos helyet azonban mindeddig nem sikerült megállapítani. Az évszázadok során történtek ugyan kisebb kutatások, találtak is épületromokat, azonban mindez nem volt elegendő arra, hogy teljes bizonyságot szerezzenek arról, hogy a nagy kultúrám görög város valóban ezen a helyen állott. Évek előtt E. Grineuritsch professzor, a Krím-félsziget őstörténetének kutatója, hosszabb időt töltött a félszigeten s kutatásai közben a tengermenti halászoktól értesült, hogy csöndes időben, apály esetén épületek romjait látják olykor a parttól nem nagy távolságra. Ezen az alapon indult meg az újabb kutatás, miután az orosz kormány búvárokat és kellő számú munkást adott Grineuritsch professzor rendelkezésére. Májustól július közepéig folyt a szorgos munka, amely eredményre is vezetett, amennyiben a búvárok hatalmas faragott kövekből emelt falak romjaira bukkantak nem messze a tengerparttól. Strabon feljegyzéseiből, valamint más reánk maradt adatokból tudjuk, hogy az ős Chersones hatalmas várfallal volt körülvéve s e várfalak egy dombláncolat gerincén vonultak végig. A felfedezett romok elhelyezése kétségtelenné teszi, hogy a tudós kutató csakugyan a tengerbe süllyedt ó-görög város romjaira bukkant. A megkezdett kutatást most már tovább folytatják, hogy ráakadjanak magára a város romjaira is, amelyek minden bizonnyal pár kilométernyire a várfalaktól pihennek a tenger mélyén. Grinewitsch professzor reméli, hogy az ógörög kultúra nagyértékű dokumentumait sikerül majd napvilágra hozni, annál inkább, mert feltehető, hogy az elsüllyedt várost a tenger vize konzerválta. Szombaton a rádióban Hangverseny (Tóth Ercsi, Ifj. Toronyi Gyula, _______________ Kerpely Jenő, Polgár Tibor) — A Tisztes Ipar most megjelent számában Stefanits István dr. cipész irt érdekes cikket a cipészipar válságáról és a nemrég doktorátust lett cipésztől érdekes nyilatkozatot közöl. Figyelemre méltó interjút adott a lapnak Szél Jenő, a Budapesti Kisipari Hitelintézet vezérigazgatója, a takarékosság fontos nemzeti jelentőségéről. Takács Sándor dr., a Kovácsevics-cég cégvezetője, a modern gazdasági szellem érvényre juttatását sürgeti. Érdekes cikkek még az iparosifjuságnak a rádió igazgatóságához címzett kívánsága és az iparosifjak nemzetközi Szent Imre Táborának tervezete. Az elevenen szerkesztett folyóiratát a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége adja ki (Budapest, VII., Rottenbiller utca 20—22).