Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)
1934-11-11 / 251. szám
1934 november 11. vasárnap шшшп (Minden jog « Magyarságé.) 99VIRÁGBOKOR“ Néhány esztendővel ezelőtt úgy volt, hogy hatemeletes palotát építenek annak a kedves tympanonos, sárgára festett sarokháznak a helyére, mely a Hitelbank József-téri frontjának végében épp 110 esztendő óta kémleli a világ folyását. Pollack Mihály, az akkori idők Pestjének legdivatosabb építőmestere remekelte ezt a kis palotát, amely a Nádorutca és a Fürdő utca tájékán egy évszázadon keresztül terjesztett maga körül biedermeier hangulatot. Körülbelül 35 esztendeiig volt egy kézben ez a ház és akkor, pontosan 1860-ban, költözködött bele a „Bäumenstöckli“ nevű vendéglő, mely aztán népszerűvé és felejthetetlenné tette az egész környéket. Pesten itt mérték a legjobb sört és itt főzték a legjobb pörköltet a hatvanashetvenes esztendők németül beszélő, gyomorkultuszos világában. „Virágbokor“ volt a kocsma becsületes magyar neve, de azért mindenki „Blumenstöckld“-nek becézte ezt a híres étkezőintézetet, mely annyira népszerű volt valamikor, hogy ma is csoda, hogy azt a kis teret, melynek a sarkában áll, József nádorról keresztelték el és nem a Blumenstöckliről. A pesti publikum mindig szívesen kereste fel a Blumenstöcklit, résziint, mert itt mérték a legfinomabb és leghabosabb kőbányai és ulmi sört, részint pedig azért, mert itt mindig friss csapolással fogadták a vendéget Legdivatosabb korszakát különben akkor élte a Blumenstöckli, mikor még Gunddl János volt a vendéglőse. De nemcsak a jó sör és a jó konyha csalta a József-téri vendéglőbe az embereket, hanem a tympanonos sárga ház nagyszerű geográfiai helyzete is Úgy tessék megérteni a dolgot, hogy a régi időben a Mária Valéria utcában volt a Tőzsde, abban a házban, melyben most a Pester Lloydot szerkesztik. Az első meleten dolgozott az értékpapírpiac, a földszinten zajongott a terménytőzsde és a korzóra úgy déltájban erősen kihallatszott, amint a börzeánerek magukból kikelve kiabálták egymásnak, hogy „adokl“, „veszekl“ Minek kerülgessük a dolgot: a gabonaüzérek a tőzsdekampány előtt a Blumenstöcklibe jártak valásreggelire. Itt szedtek magukba erőt a hasszisták és a besszisták. A nagyszerű pörkölt a „virstli szaftban“, a savanyú tüdő és a savanyú tojás rendesen megtette a magáét A pesti börzeáner pörköltpárti volt. A vidéki gabonás, aki Hatvanból, Szolnokról, Gyöngyösről vagy Székesfehérvárról a reggeli vonattal feruccant Pestre, hogy személyesen bonyolítsa le az angazsmánt, idejött früstökölni és savanyu „pájsli“ mellett gondolta végig a tőzsdei haditervek Gondolkozás közben pedig magába öntött egy-két korsó kőbányait vagy vilmit, hogy nagyobb legyen a fantáziája. A gabonás, miután alaposan bereggelizett, a Blumenstöckliből átsétált a Mária Valéria utcába és miután déli egy óráig szerencsésen túladott a kötésein, vígan megebédelt Nemrégiben még gróf Karátsoni Jenő, a magyar arisztokratavilág egyik legrokonszenvesebb tagja élt ebben a gyönyörű főúri palotában. Sajnos, ezt a tiszteletreméltó mágnást, — aki sokadmagunkkal együtt szintén nem tudott kitérni az általános válság mindent legázoló tankja elől — élete alkonyán sok-sok baj és csalódás érte. Pedig a Karátsonyiak nem is olyan régen egyik legelső és legvagyonosabb földesurai voltak Magyarországnak. A családi krónika azt mondja, hogy Mikolát és Karátsonyfalvát az erdélyi fejedelmektől kapta a Karátsonyi-familia. Kristóf fia, Deodat Simon pedig 1781-ben megvásárolja a húszezer holdas beodrai birtokot és Karátsonyi de Beodra néven szerepelnek azontúl Lázár volt az őse a Karátsonyi-család amaz ágának, amelynek grófi címet adott Ferenc József. Ferenc császár alatt torontáli alispán, majd országgyűlési követ volt Karátsonyi Lázár, aki háromszázezer forintra rugó összeget osztogatott ki jótékonyáérra és a Ludovika céljára is alapítványt tett. Beszélik, hogy a francia háború idején száz főből álló inszurgens csapatot szervezett és ezért a sok mindenféléért olyan nagy gráciában állott Ferenc császár előtt, hogy az uralkodó grófi ranggal akarta megörvendeztetni. Karátsonyi Lázár azonban szerényen elhárította magától a nagy kitüntetést és ehelyett a nagy- és kisszámi uradalmat kérte. Karátsonyi Lázár fia már egy Starhemberg grófnőt vesz feleségül. Karátsonyi Lázár unokája, Guidó, már osztrák grófi rangot kap 1858-ban. A Karátsonyiak közül különben Guidó tett szert legnagyobb népszerűségre. A nagyapja volt a nagy vagyonszerző, az unoka viszont sokat visszaadott abból, amit az öreg Lázár szorgalommal és okossággal összegyűjtött. Még mindig nagy volt a vagyon, mikor Guidó 1851-ben feleségül vette a puchói nábob unokáját, puchói és csókai Marczibányi Máriát. A fiatal pár nagylábon élt, előkelő házat vitt és hogy megfelelő fényt tudjon kifejteni, megvásárolta Kalmárffy Ignác budai biró krisztinavárosi hatalmas telkét és ezen a hatalmas telken építtette meg Pán József műépítésszel az ötvenes években azt a nagyszerű palotát, amely még ma is dísze és érdekessége a csendes Budának. Az udvar felőli részen két és félemelet, a parkos oldalon kétemeletes a florenci modorban épült palota. Van benne táncterem, színház. Az egykorú azt írja róla, hogy „a díszszobák és termek falai és felső padlatai fehér gipsszel vannak bevakolva és aranytól díszesek. Kályhát nem látni az egész palotában, mert minden szoba alulról fűlik.“ A palota mögött hatalmas angol park húzódik meg. Ebben a palotában ragyogó estélyeket, nagy lakomákat rendeztek Karátsonyiék. A színházban alkalmi előadásban gyönyörködtek előkelő vendégek. Sok pénze volt a Karátsonyi-párnak, bőven juttatott belőle jótékony célra is, de jutott ebből a vagyonból a magyar kultúrának is. Az Akadémiának irodalmi pályadíjakra 40.000 forintot adott. Rudolf trónörökös születése alkalmával százezer forintos alapítványt tett, 1881-ben pedig, a trónörököspár esküvője alkalmával a solymári és vörösvári rózsalányok kiházasítására kétezerforintos alapítványt tett. Ezek közt a rózsalányok között, akiknek az erkölcsösség adta a kvalifikációt ahhoz, hogy megkapják a kiházasítási jutalmat, nem volt népszerűbb ember Magyarországon nála. Haláláig Jenő gróf lakott a palotában, mely annyi vig és fényes ünnepet látott. A maiak még emlékeznek azokra a nagyszerű ünnepségekre, melyeket 1896- ban, a millennáris kiállítás idején rendeztek Karátsonyi grófék. Ezen az ünnepen a királyi pár is megjelent. Ugyancsak fényes ünnepséget rendezett Karácsonyi Jenő 1908-ban, amikor vendégül látta XIII. Alfonzot, a spanyol királyt. A fényt, vigságot kedvelő fiatal mágnásból öregúr lett. Karátsonyi Jenő az utolsó időkben lassankint visszavonult minden közéleti tevékenységtől. Egymásután mondott le tiszteletbeli hivatalairól, kivéve a Budapesti Mentőegyesület elnöki tisztségét, amelyhez élete végéig a legnagyobb szeretettel ragaszkodott Most új gazda: Karátsonyi Jenő fogadott fia és unokaöccse, gróf Karátsonyi- Keglevich Imre az ur a palotában. „HAKKER НЖ.Х I. A" A Károly-körut emez ütött-kopott, egyemeletes háza, melyet egy uj tornyos ház választ el a Dob utcától, valamikor hiresneves épülete volt Pestnek. Aki most nézi meg, hirdetéssel teleaggatott plezuros ábrázatját nem nézné ki belőle, hogy valamikor szebb és zajosabb élet is volt a lebontásra tökéletesen megérett falak között. Úgy tessék megnézni ezt az öreg házat, hogy ennek az udvarán, meg az emeletén a tizenkilencedik század elején híres bálokat tartottak. Mágnásfiúk rúgták itt a port, meg a padlót. A múlt század elején pedig, mikor lebontották a dunaparti rozzant rondellát, az akkori idők színházát, a magyar színtársulat átköltözött a Hakkerba, az Országútra, melyet ma Károly király útjának hívunk. Azért nevezték ezt a rozzant házat „Hakker szálának“, mert Mária Terézia idejében egy Hacker nevű ács építette, aki mulatót rendezett be az új házban. Táncmulatságokat, nagy heje-hujákat és kártyacsatákat kanyarintott itt egyszer-másszor az aranyifjúság, Hakkerék pedig meggazdagodtak. De nemcsak bálok, de verekedések is gyakorta estek itt. A tanulóifjúság, meg a jurátusok ugyanis itt mérték össze botjaikat a mesterlegényekkel. A mesterlegények főfészke a „Kohbacher Kert“-ben, a reáltanodautcai mulatóban volt, ahol részben a katonasággal, részben a jogot tanuló ifjúsággal vívott ádáz tusát a német mesterlegények társadalma. Ezekből a tusákból aztán olyan ribiliók támadtak, hogy 1777-ben erre való hivatkozással építették fel Pesten az első kaszárnyát, hogy szállást adjanak a katonaságnak, amely az ilyen ribillióknak elejét veszi és megóvja tőle a várost. A jogot tanuló ifjúság kedvéért akkor építette Hacker József ácsmester az Országúton ezt a kis egyemeletes palotát, hogy a jogászságnak is legyen hol mulatnia, ha kedve szottyan a mulatásra. A Hakkerből aztán az idők során híres ház lett. Amint említettük, a magyar színjátszó társaság is itt tartotta első előadásait. „Déryné ifiasszony“ is idejárt kislány korában megnézni, hogy mit művelnek a teátristák és emlékeiről nagyszerűen számol be memoárjaiban. De híres volt ez a ház azért is, mert híresek voltak a szomszédai is, aminthogy más volt és híresebb volt abban az időben a Károly-körút is, amelyet, mint mondom, egykoron még Országútnak hívtak. Például közvetlen szomszédja volt a Hakker szálának a „Vadember“. A Vadember a Dob utca sarkán állott (most egy tornyos ház áll a helyén, mely egészen az utolsó időig egy gyógyszertárosé volt). A Vadember tulajdonképpen egy fűszerüzlet volt, melynek a Három dob utca sarkán egy istentelen nagy vadember volt a cégére. A KARÁTSORTI PALOTA KÁROLY-KIRALYé 7 . 33