Magyarság, 1935. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-14 / 158. szám
Könyv Károly királyról A „Magyar Nők Szentkorona Szövetségé“nek kiadásában nemrég jelent meg Lajos Iván könyve: „IV. Károly király élete és politikája“. Az első magyar mű ez, mely összefoglaló módon, az összes források felhasználásával rajzolja meg a tragikus sorsú uralkodó életét. 1918-ig viszi a szerző előadását, — és szeretnők remélni, hogy ha majd a körülmények erre alkalmasak lesznek s az erre a későbbi szakaszra vonatkozó forrásanyag is megnyílik, kutatásait folytatni fogja. Két szempontot szeretnénk kiemelni Lajos Iván könyvével kapcsolatban. Az egyik az, hogy a legteljesebb elfogulatlanság hangján, tömören foglalta össze az anyagot. A másik pedig az, hogy igyekezett a külföldi forrásanyagot is összehordani és megközelíthetővé tenni; sajnos ez utóbbi igen ritka jelenség politikai íróink körében. Lajos Iván ebben is különbözik a „historre contemporaine“ legtöbb írójától, hogy — bár minden szimpátiája könyve tárgyával vám — hangját az anyagismeret és a kritikai megismerés terhe fékezi és teszi objektívé. Ma még nagyon nehéz tárgyilagosan írni erről a korról. Még túl közel van a világháború s következményeit folyton magunkon érezzük. Lajos Iván könyve mintegy fonalat ad kezünkbe visszafelé, ma azok a kérdések, melyek IV. Károly és birodalma életkérdései voltak, újra aktuálisak. Ez az aktualitás a Dunavölgyének Németországgal, illetve a nyugati államokkal valló kapcsolatából következik. IV. Károly kiirály politikájának központi eleme az a békevágy volt, mely egyformán folyt emberszeretetéből és a birodalma jövőjét illető okos megfontolásból. Ma már nagyjából tisztázódott az a helyzet, mely a híres Sixtus-féle békeajánlatok nyomán következett. A monarchia jövője azon fordult meg, hogy vájjon el tudja-e szakítani a maga ügyét Németországtól. Ekkor még a csehek, délszlávok és a románok igen kevés eredményt mutattak fel Nyugaton. Clémenceautól Lloyd-Georgeig az összes antantállamférfiak célja elsősorban Németország megtörése volt. A monarchia fontosságával és európai hivatásával mind tisztában voltak. Még élt a híres axióma: „Ha Ausztria- Magyarország nem volna, úgy meg kéne csinálni“. A monarchia természetesen szenvedett volna némi területi veszteségeket, elsősorban is elvesztette volna Tirol olaszlakta részét. A Sixtus-féle tárgyalások másik fontos feltétele volt, hogy Szerbia eljuttassék újra vissza a Karagyorgyevicsek uralkodása alatt. Ennek keresztülvitele sem ütközött volna különösebb nehézségekbe. Sixtus herceg tárgyalásai az antant államférfiait mind kedvező irányban hangolták. György angol király is nagy rokonszenvvel nyilatkozott IV. Károly kiirályról s a monarchiáról, hol oly kedvezően bánnak az angol alattvalókkal. A tárgyalások súlypontja természetesen Franciaországra esett. Ennek volt a legnagyobb érdeke, hogy a monarchia elszakadjon Németországtól. Franciaország ezáltal egyfelől azt remélte, hogy a német imperializmus ellen új felvonulási területet nyer, másfelől pedig erről az oldalról is teljessé akarta tenni Németország körülzárását és kiéheztetését. Angol és francia körökben jól ismerték IV. Károly békevágyát, tudták, hogy minden befolyását latba vetette a korlátlan búvárhajóharc ellen, tudták, hogy Zita királyné is közbelépett Vilmos császárnál, — hasztalanul — hogy megakadályozza a francia templomok és műemlékek bombázását. Természetesen, a német körök nem vették szívesen ezeket a tárgyalásokat. A monarchia ugyanis a különbékén kívül hajlandónak mutatkozott rá, hogy honorálja Franciaországnak Elszász-Iotharingiára vonatkozó igényeit. Hozzájárult ehhez a viszszatetszéshez az a belső ellentét is, mely XIX. Benedek pápa békeakciója során szembeállította egymással Bethmann-Hollweg kancellárt és a német nagyvezérkart. Bethman-Hollweg élénken helyeselte a pápa békeközvetítését és ezért több ízben tárgyalt Paselli nunciussal. Az akcióba bekapcsolódott a centrumpárt később megyilkolt vezére, Erzberger is. Erzberger kíméletlenül megmondta a nagyvezérkar tagjainak, hogy a német népet nem informálják helyesen a háborúról és hogy a helyzet katasztrofális. Erzberger háta mögött Czernin osztrák-magyar külügyminiszter állt, aki közben rá akarta bírni a német kancellárt, hogy Elszász-Lotharingia átengedése mellett teremtsen közhangulatot s ezáltal bírja rá az elfáradt németséget is a békére. A német parlament is nyugtalankodott a hadihitelek fölemelése miatt. . Ugyanekkor Erzberger a birodalmi gyűlésen fölszólalt s kíméletlenül föltárta a búvárhajóharc balsikerét, — Erzberger pedig adatait a hágai osztrák-magyar követségtől kapta ... A német nagyvezérkar ezt az akciót a legnagyobb elégedetlenséggel nézte és minden külső és belső lépést megakadályozott A béke felé, így bukott el német oldalról IV. Károly béketerve, de ebben a bukásban része volt Czernin ügyetlenségének is. II. Vilmos kénytelen volt maga is osztozni a nagyvezérkarnak Bethmann-Hollweg törekvései elleni akciójában. Ludendorff és Hindenburg Bethmann-Hollweg tárgyalásai fölött annyira fölháborodtak, hogy rögtön beadták lemondásukat. A két hadvezér lemondása viszont a kancellárt buktatta meg. Utána jelentéktelen férfiak kerültek a német kormány élére, kiknek sem képességük, sem megértésük nem volt a monarchia béketervei iránt. A monarchiát viszont kötelezte a szövetségi hűség, másfelől pedig az osztrák-magyar államférfiakban sem volt eléggé erős akarat, hogy a német túlsúlynak ellenálljanak, így kapcsolódót egybe még a végső válságos időszakban is a monarchia ügye Németországgal; így szakadt el a nyugati hatalmak megértéséhez vivő fonál. A monarchia békekíisérletének ez a meghiúsulása természetesen nagy előnyt jelentett azoknak az emigránsoknak, kik a különféle kis népek „nevében“ követeltek halált erre a birodalomra, mely amúgy is Németország „hűbérese“ lett. IV. Károly király békekíísérletei jóval megelőzték Masarykék és Take Jonescuék akcióit; ha tehát ekkor a monarchia Pamisban és Londonban kedvező atmoszférát teremt és különbékét köt, az 1918-as fölbomlás megelőzhető lett volna. Különös tragikuma a sorsnak, hogy IV. Károly békekísérleteinek intenciói és szelleme csak akkor érvényesülhetett, mikor már minden elkésett. Ifj. gr. Andrássy Gyula 1918 októberének végén IV. Károly politikáját követve volt kénytelen véget vetni a a német szövetségnek és külön utakra térni. A végzetes októberi forradalom azonban tönkretette azt a monarchiát, amelynek nevében Andrássy tárgyalt— nem minden remény nélkül. Ha a monarchia idejében rá tud lépni arra az önálló útra, melyet hivatása kívánt volna, ez nem következtetett volna be. IV. Károly és Andrássy Gyula helyesen ismerték föl a monarchia szerepét. Ez a szerep a németség és a szlávság közé szorult dunai népek egyenjogú szövetsége, mely egyúttal a legszorosabb kapcsoltban van a Nyugattal. lajos Iván még tartózkodik, a történetíró visszavonultságával, e távolabbra utaló konklúziók levonásától. Mégis könyve minden sorából ez derül ki s különösen újra aktuálisak az ott leirt dolgok ma, a német birodalom uj expanziója s a dunai népek viszálya és megszervezetlensége idejért. A tanulság az, hogy önálló külpolitikai távlatokra van szükségünk s nem szabad mindenben a németség szemszögén át nézni a legfontosabb sorskérdéseket. mCTABSlr. 1935 Julius 14, vasárnap Őrizetbe vették Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár feleségét Beugrató ügynökök áldozata lett Szombaton délelőtt tíz órakor előállították a főkapitányságra Gerlóczy Zsigmond dr. felsőházi tag, egyetemi tanár feleségét, tizenhat óvadéksikkasztási feljelentés ügyében. A kihallgatás során derült ki, hogy Gerlóczyné milyen szerencsétlenül bonyolódó anyagi ügyek miatt került a rendőrségre. Gerlóczyné első férje, egy vasgyári igazgató után két fiával és leányával együtt hatalmas vagyont örökölt. A vagyont a gyermekek kapták, de az anya, mint a gyermekek törvényes gyámja, szabadon rendelkezett az értékek fölött. Másfél évvel ezelőtt két fia nagykorú lett és az úriasszonynak a vagyonrészt ki kellett adnia fiai számára. Időközben nagyobb pénzösszegre volt szüksége, ezért kölcsönt vett fel, amit két házára tábláztatott be. Amikor a kölcsön visszafizetése esedékes tett, Gerlóczyné nem tudott kötelezettségének eleget tenni, így az egyik budapesti bank zárgondnokság alá vette a két házat. Gerlóczyné ügyei egyre bonyolódtak, pénzre volt szüksége, ügynökökhöz fordult, akik a szükséges összegeket nem tudták rendelkezésre bocsájtani, azonban azt az ajánlatot tették, hogy vegyen fel óvadékos házmestereket, így olcsó pénzhez jut és anyagi viszonyainak javulása után majd könnyen visszafizetheti. Gerlóczyné fel is vett kétezer pengővel egy házmestert és ez ideiglenesen rendezte volna ügyeit. Azonban az ügynökök nem nyugodtak, mert még csak egyszer kaptak jutalékot. Rábeszélték a házmestert, hogy kérje vissza a pénzt, mert az el fog veszni. A házmester tényleg visszakövetelte a kétezer pengőt, ekkor ismét jelentkeztek az ügynökök, hogy tudnak egy házmestert, háromezer pengős óvadékkal. Gerlóczyné kénytelen volt ezt felvenni, hogy az első ügyet likvidálja. Ez így ment tovább, hosszú időn keresztül. Az úriasszony teljesen belebonyolódott az ügynökök által ajánlott pénzügyi mahinációkba és busás jutalékot fizetett a lelkiismeretlen embereknek. Vallomása után kihirdették előtt, hogy az ügy végleges tisztázásáig A rendőrségen kell maradnia. _ y. — Tisztviselőáthelyezések a fővárosnál. A polgármester a közszolgálat érdekében több tisztviselő áthelyezésekánt intézkedett. Kiss Kálmán fogalamazót az V. kerületből a VII. kerületbe, Bekő Zoltán segédfogalmazót a magasépítési ügyosztályból a közélelmezési ügyosztályba, Zalán Károly ideiglenes hivatalnokot az I. kerületi elöljáróságtól a VIII. kerületibe, Jámén Marton Pál gyakornokot az I. kerületbe, Gruzl János adóhivatali főtisztet a VII/b adókerületből a VH/b adókerületbe, innen Jakoby Péter adóhivatali főtisztet a Vl/b kerületbe, Kuti István adóhivatali tisztet a Vl/b kerületből a Vll/b kerületbe, innjdn Kronits Miklós id. hivatalnokot a VI/ib adókerületbe. Kővárosi Jenő id. hivatalnokot az V/a adókerületből az V/b kerületbe, innen Baranyay Ferenc kezelő tiszteit az V/a adókerületbe. Egyedi Ilona hivatalnokot a közélelmezési ügyosztályból a XI. kerületbe helyezték át. — Uj polgári iskolai igazgató, Kelemen János berettyóújfalui iskolai igazgató nyugalomba vonulásával megüresedett állásra Kovács László hajdúböszörményi polgári iskolai igazgatót nevezték ki. Az angol bank igazgatója Bécsbe érkezett. Bécsből jelentik: Sir Niemeyer Ottó, az angol bank igazgatója szombaton este rövid tartózkodásra Bécsbe érkezett. A pályaudvaron Buresch dr. pénzügyminiszter és Rost von Tenningen d., a népszövetség képviselője üdvözölte. Fürdősikkek, fohárneműek olssin Bieoxarezhetik — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Misky Károly berettyóújfalui állampénztári tisztet Debrecenbe, Kovács Ferenc dr. pénzügyi fogalmazógyakornox, földadónyilvánitairtási biztost Debrecenből Bajára, a kereskedelmi miniszter pedig Oláh Béla álllamépítészetii hivatali főmérnököt Berettyóújfaluból Győrbe, Szerényi Zoltán mérnököt pedig a szekszárdi államépítészeti hivatalhoz helyezte át. Mérsékelte a posta a vidéki mellékállomásos és alközpontos telefonok előfizetési díját. A posta vezérigazgatósága augusztus elsejei hatállyal rendeletet adott ki. A rendelet szerint az 1—100 előfizetővel bíró hálózatokban az egy mellékállomások főállomásnál és az alközpontos berendezésnél megszüntette a fővezetékek fokozatosan emelkedő díjszabását. Ezentúl minden állomásnál, főállomás és fővezeték után az előfizetési díj egységesen havi hat pengő. Nyilvános, táblás állomás, főállomás, fővezeték előfizetési díja havi tizenkét pengő. a tökéletes formája/ gumibetétes / melltartó Egységár P a. 40 — Hegedűs Lóránt északi útja. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter szombaton Hamburgba utazott, ahonnan a hamburgi amerikai hajóstársaság Milwaukee hajóján többheti útra indul az Északi-tengeren a Spitzbergákig. Prima • •jégszekrényekmár 49.- Pt51 _ _ Villamos hűtő* készülékek, sörkimérőkészülékek, fagylaltgépelő jégszekrénygyár, VI. Ó-utca 6 Árjegyzék ingyen és bérmentve — Főpapi aranymise. Lévay Mihály, az újszásziak egykor ismert nevű költő papja, az abonynak sok éven át volt apátja és országgyűlési képviselője, mint hatvani prépost érte meg aranymiséjét. Hivei közül 3000-nél többen indulnak zarándokútra, hogy főpapjukért imádkozzanak. Az aranymise emlékére, ugyancsak híves, művészi kivitelű kálváriát állítotak fel. Lévay Mihály templomot, zárdát, iskolát épített, aranymiiséje az egész hatvani társadalom emelkedett ünnepe lesz. Most vegyen rádiót a mm 7066 6+1 csöves ráülő 195.~ Vermes Zoltán, II. Margit-körút 4. Telefon 56-0-14 II. Zsigmond utca 5. Telefon 50-5-11 — Strandolás után Tarpan hajcseppel ke*zeljük hajas fejbőrünket. "■ 11 ........."■.... —1 ■■ Csak eredeti üzemi töltésük.IH.T.K. TEJFELT ▼ egyen. * dől. papírpohárban Vásáry István elbúcsúzott Debrecen közönségétől Debrecenből jelenti a Magyarság tudósítója. Vásáry István dr. polgármester, akiinek a belügyminiszter tudvalévően nyugdíjazását rendelte el, szombaton a következő nyílt levéllel búcsúzott el Debrecen város közönségétől: — Nekem nem okoz keserűséget közkatonává tenni, mert a kötelesség minden helyen egyformán kötelesség. Annak teljesítése minden helyen megadja a lelki megnyugvást. A díszt nem a hely adja, hanem a végzett munka. Érdemeket nem raktam soha magamra. Az érdem mindig a városé volt, amely az áldozatok terhét viselte, amelynek polgári erényeit nem egyszer övezte fejedelmi homloknak is díszére váló tündöklő fényes koszom. Boldognak éreztem magam, amikor azt láttam, hogy a város polgársága milyen áldozatos erőfeszítésre volt hajlandó kérő szavamra azért, hogy a falak között élet legyen, hogy munka legyen és ennek nyomán minden munkáskéz megkaphassa a mindennapi kenyerét. Békére törekedtem a felekezetek és társadalmi osztályok között, mert a mindenki együttes erejére volt szükség a nehéz napokban. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy akkor, amikor nemzetemre mindenfelől a pusztulás szelét zúdították ellenségei, lehetővé tettem az alkotó, a példaadó munkát és nem engedtem maradandó emlékek nélkül múlni az időt e város felett, amely csak nemes hagyományait követte, amikor legszebb alkotásait és áldozatait most is a szűkölködés idején mutatta. — Nem voltam én sem hiba nélkül való, ezt nagyon jól tudtam és tudom, hiszen ember vagyok én is. Meg is bánthattam embertársaimat. De ez csak emberi fogyatkozásból, nem rosz szándékból való volt. Azt kérem most, nézzék el ezt és felejtsék el jóakarattal, mint ahogy én is elfelejtem az emberek okozta keserűséget. Sok szeretetet, sok megértést és együttérzést éreztem mindig velem szemben. Ez volt az én igazi jutalmam. De különös érték volt ez számomra a nehéz napokban. Felejtette, eltakarta azokat a sebeket, amelyeket bizony nagyon sokszor sötét, titkos helyekről lövöldözött nyilak ütöttek lelkemen. Most visszalépek a sorba. A küzdő, dolgozó, súlyos gondokkal terhelt polgárok tömött soraiba. Küzdeni, dolgozni velük, hordozni együtt a gondokat, nem a nyugalomban, hanem a munkában. És amikor eddigi helyemet illetőleg azt kérem városomtól, mert e helyre ő állított engem, hogy: Uram! bocsásd el szolgádat békében, nem hátranézek, hanem előre, mert az útnak csak egy része van mögöttünk. Más része előttünk. És nekünk ezt az útszakaszt kell járnunk, hogy célhoz érhessünk. — A belügyminiszter döntött abban a párban, amelyben én voltam az egyik fél, hogy a másik fél valóban ki volt, nem derült eddig ki. Ezt csak a jövő fogja megmutatni. Ezzel a belügyminiszteri döntéssel, — egyesek véleménye szerint, — elérkezett az ideje, hogy távozzak és búcsút vegyek. Ha engem Debrecen városához az érvényesülés múló lehetősége kötött volna, ha ez a város nekem csak az a terület lett volna, ahol az emberek érzelmeire és indulataira alapított erőfeszítéssel, tülekedéssel lehet az élre kerülni, akkor nekem most tényleg búcsút kellene venni Debrecen lakosságától és városától. — De engem Debrecenhez egészen más szálak kötnek. Olyan szálak, amelyek fonódása elődeim szenvedése és üldöztetése során kezdődött, amelyek századok során erősödtek olyan kötelékké, amit földi hatalom nem szüntethet meg. A történelem, amely lassan formálja a lelkeket nemzedékeken át, adta nekem Debrecen lelkét. Lelki kapcsolat Debrecen között és közöttem. Ez a kapcsolat a hivatali viszony megszakadása után is megmarad. Nem csak okom, de jogom sincs ezért búcsúzni. — Nem magam választottam meg soha azt a helyet, amely munkálkodásom tere volt. A gondviselés rendelésének tekintettem. Annak tekintem azt is, amikor hivatali helyemet elhagyom. Ott is polgártársaim között és nem felettük éreztem magamat. Közöttük maradok és leszek ezután is. Vásáry István dr. Debrecen lakossága meghatódottan olvasta a volt polgármester búcsúsorait, meghatódottan, de azzal az érzéssel, hogy kiváló fia bizonyára rövidesen megtalálja helyét a várost tovább építő munkában.