Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-04 / 176. szám

19 35 augusstus 4. vasárnap Magyar cserkészek Svédországban Ingarö, augusztus 16. (A Magyarság tudósítójától.) Felépült az ingarei sátorváros és már harmadik napja és együtt a világ minden tájáról idesereglett 3000 öregcserkész testvéri egyetértésben Svédországnak, de talán az egész földkerek­ségnek cserkésztáborozásra legalkalmasabb pontján. A svédeknek kezdettől fogva az volt a szándékuk, hogy olyan táborhelyet talál­janak, hol a résztvevők távol a civil látoga­tók, autogram- és emlékvadászok zavargá­saitól, egymás között igazi, nyugodt cser­­késztábori életet élhetnek. Hála a gondos és körültekintő előkészítésnek, ez teljes mér­tékben sikerült is. Mintha a Bakony vagy Bükk valamelyik eldugott csücskében élnék a magunk tábori életét, olyan jól érezzük magunkat sokezer kilométernyire hazánktól, hiszen itt is otthon vagyunk, barátunk, cserkésztestvéreink között. A tábor vezetője, lelke és mozgatója a táborparancsnok, Gusztáv Adolf királyi her­ceg, a svéd király unokája. Állandóan látni ,mint hol itt, hol­ott megfordul, érdeklő­dik, utasításokat osztogat, fogad, reprezen­tál és fárad az oly sok nehézség között létrejött táborozás sikere érdekében- Leköte­lező szívélyes modorával gyors népszerű­ségre tett szert a magyar öregcserkészek és vezetők között is, akiknek mindjárt első nap büszkén mondotta, hogy Tatár nevű lo­vát Magyarországon vásárolta, amikor leg­utóbb nálunk járt a gödöllői jamboree al­kalmával. Borsiczky Sándor dr. rendőrtaná­csos, a magyar kontingens parancsnoka, tisztelgő látogatást tett a hercegnél és meg­köszönte azt a magas svéd kitüntetést, me­lyet a személye körüli biztonsági szolgálat vezetéséért kapott. A svéd királyi család különben tevéke­nyen részt vesz a tábor vezetésében. A már említett királyi herceg táborparancsnok mellett a két helyettes táborparancsnok ugyancsak tagja a királyi családnak, így Bernadotte gróf, a király unokaöccse, aki polgári családból való házasságkötése miatt visel csak „egyszerű“ grófi rangot, továbbá Mr. Cedergren, Bernadette gróf sógora. Ezek a táborparancsnokhelyettesek nemcsak a szép címet viselik, hanem a táborparancs­nokkal egyetemben a legkeményebb munkát folytatják. Bernadotte gróf volt pl. az, aki a magyar koi­lingensnek a szükséges deszka- és­ lécszükségletet kiutalta és sze­mélyesen átadta, gondosan ügyelve arra, nehogy más zászlóárbócot vigyünk el, mint ami minket megillet... Csütörtökön meglátogatta a magyar tá­bort Teleki Pál gróf tb. főcserkész, aki az egyidejűleg rendezett stockholmi cserkész­m­­­­ágkonferencia magyar delegációjának ve­zetője. A tábor minden egyes tagja részt vesz egy négyórás hajóúton, melyet a svédek a stock­holmi szigettengerben rendeznek. A 10,000 sziget csodálatos panorámája és festői szép­ségei közötti utazás felejthetetlen emlék minden résztvevő számára és csupán a své­dek szerénységén ümnak, hogy nem reklá­mozzák tele annyira a világ fülét, mint a világ többi természeti szépségeinek házi­gazdái. A táborozók közül három Örs részt­­vesz egy 24 órás örsi cserkészésen, melyet a rendezőség érdekes módon úgy oldott meg, hogy az Örs tagjai nem egy nemzet, hanem egy nyelvet beszélő különböző nemzetbeliek közül kerülnek össze. Külön öröm a táborozók számára a ten­geri fürdő, melynek lebonyolítása során ugyancsak bizonyságot lehet szerezni a részt­vevő cserkészek becsületességéről. Hosszú tengerparton nyoma sincs kabinnak, lakat­nak, zárnak. Kiki oda rakja le ruháját, órá­ját, pénztárcáját, ahová jólesik és utána nyugodtan mehet el órákhosszat fürödni, napozni, mert a nap nem nyugszik le olyan biztosan, mint amilyen biztos, hogy minden azon a helyen marad, ahová letették. Hiába, cserkészek és svédek között vagyunk! A magyar cserkészek kis létszámuk elle­nére is bizonyos mértékig hangadók a tábor­ban. Az a jó hír­név, melyet a kopenhágai, angliai és gödöllői jamboreen szereztünk, érezteti hatását. ,,Jó munkát“-tal köszön a svéd cserkész éppen úgy, mint a lengyel, angol, svájci vagy akármelyik a 26 nemzet­­beli közül. Az árvalányhajnak óriási sikere van. Ha nem cserkészek kezében volna a cserkészbolt lerakatának vezetése, óriási ösz­­szeget lehetne keresni az árvalá­nyhajakkal, mert a táborozók egy koronát éppen úgy megadnának egy kis csomag nemzetiszinti Egy félszázad me­gh­aldult távlatából látjuk a Tiszaeszlári per igazi képét, az eljárt ügyésznek, Bary Jó­zsefnek emlékiratai alapján. Emberi agy nem tud ilyen érdekfeszítő drámát, ennyi furfangot regénybe foglaltan kitalálni. Ér­­dekfeszítő olvasmány, mely egy nagy titok kulisszái mögé enged pillantani. Ára 15 P. Kapható a Magyarság könyvosztályában,­­ Eskü-vít 6., földszint. miragmsus szalaggal átkötött árvalányhajért, mint ahogy sietnek, tíz őrét leszurkolni. A magyar tábortüzekhez nem kell senkit se invitálni. Csak meg kell gyújtani egy tüzet vala­melyik magyar táborban és máris annyian vannak ott, hogy ugyancsak össze kell szednie a diplomáciai képességeit azn­ak a tábortűzrendezőnek, aki minden megjelent nemzetet szóhoz akar juttatni. A csordás, a­ „Hajmás­ Péter“ és az árvalányhaj sikerét s­ok színházigazgató megirigyelné. Most még csak annyit, hogy: Magyar­­ország—Svédország 2:1. Ugyanis a svédek közül csak a fiatal Mezzofanti, Fredborg Arvid tud magyarul, viszont két magyar­­ ré­szél svédül házigazdáink legnagyobb örö­mére. Póka Ervin dr. A LENGYEL SZFINKSZ A Danzig és Lengyelország között ki­tört vámhárború egyszerre megint ráirá­nyította a figyelmet a lengyel szfinxre. Mit ak­ar tulajdonképpen Lengyelor­szág, merre, hova, kivel vezet az útja, szakitott-e már végérvényesen Francia­­országgal s hol tart a Németországgal kötött külpolitikai frigye? Mit végzett Beck lengyel külügyminiszter legutóbb Berlinben? Ezeket a kérdéseket vetjük fel egy francia turistának, aki Varsóból érkezett Budapestre. Bizonyára elfogultan nézi a lengyel eseményeket, hiszen a franciák még most is valósággal szitkozódva be­szélnek a tavaly télen létrejött Hitler— Pilsudski kézfogásról. De azért így is érdemes meghallgatni, hogy mit mond. Beck a revízióról tárgyalt Berlinben . Persze, önt is az érdekli a legjob­ban, hogy miről tárgyalt Beck Hitlerrel és Neuruth-tal. Varsóban azt mondják, hogy Beck berlini utazása a revíziós kér­désnek szólt. Hitler ugyanis emlékeze­tes május 21-i beszédében, amely az an­gol flotta­egyezmény bevezetője volt, ki­jelentette : — Németországnak nincsenek területi revíziós igényei Franciaország irányá­ban. — Hitlernek ez a megállapítása a len­gyelekre mindjárt az első pillanatban eléggé kínosan hatott. Szerintük ugyanis ez a mondat azt jelenti, hogy­ Németor­szágnak másfelé vannak revíziós törek­vései. Belgium és Hollandia felé aligha, ennek a két országnak függetlenségén az angol oroszlán őrködik. Dánia felé? Ez említésre is alig méltó terület. Svájc felé? Svájc egyszerűen bevehetetlen vár. Ausztria? Ez éppen a nemzeti szocia­lista fogalmazás szerint nem revízió volna, hanem két független állam egye­sülése. Csehország? Szintén nem, hiszen legutóbb a hitleri Németország is kije­lentette, hogy a szudétamozgalom nem elszakadásra, hanem arra törekszik, hogy a szu­déta németség magában a cseh­szlovák államban jusson jogaihoz. Egyes-egyedül Lengyelország lehetnek tehát csak reviziós szándékai Német­országnak. Beck erre így rá is mutatott Berlinben s azt kérte, nyugtassák meg afelől, hogy a lengyel állam határait sem fenyegeti veszedelem Németország részéről. Adjon tehát garanciát a nem­zeti szocialista kormány Lengyelország­nak a revízió ellen. — Beck ezt állítólag ilyen részletesen ki is fejtette Hitlernek és Neurath kül­ügyminiszternek, de a válasz, amelyet kapott, egyszerű nem volt Németország, úgymond, ilyen garanciát nem adhat. Ott van az 1934-ben tíz évre megkötött német—lengyel szerződés, ez amúgy is biztosítja a német—lengyel határokat. Erre Beck elővette második kártyáját és most már azt kérte, hogy akkor leg­alább ezt a szerződést hosszabbítsa meg Berlin további tíz évvel. Neurath erre is kerek nem­mel felelt , hogy Beck ne menjen haza egészen üres kézzel, fájda­­lomdíjul belevették a Beck látogatása után kiadott hivatalos közleménybe, hogy „megerősítették“ a tíz évre kötött szerződést. Német kosár, francia kölcsön — Ez a fordulat egyszerre árnyékba borította Varsóban az egész németbarát­ságot. Pilsudski halála óta amúgy is egy árnyalattal mintha bizonytalanabbá vált volna a lengyel politika, úgy befelé, mint kifelé s igy történt, hogy amióta Beck kosarat kapott Berlinben, Lengyel­­országban ,szemmel láthatóan­­ erősödött a franciabarát áramlat. — Figyelje csak meg, tavaly és az idén úgyszólván egyetlen barátságtalan szó, egyetlen kedvezőtlen hír sem jelent meg a lengyel lapokban Németország­tól, Danziggal a viszony megjavult. S ugyanakkor minden eseményt, amely Franciaországra árnyékot vetett, nagyon részletesen tárgyaltak; amikor pedig Franciaországból egy-egy csoport len­gyel munkást kiutasítottak, egész Len­gyelország felhördült. Ma azonban, il­letve néhány hete, az egész hangulat megváltozott. Nem csupán Danziggal romlott meg egyszeriben a viszony, ha­nem a lengyel sajtó megint följegyez minden olyan hírt, sokszor még nyilván­való rémhírt is, amely Németországról s kivált a katolikus- és zsidóellenes moz­galomról összegyűjthető. Pedig a régtől fogva mélységesen antiszemita lengyel­ségnek igazán nem fáj a német zsidók feje. Vagy vegyük a Franciaországból toloncúton hazaküldött lengyel munkáso­kat. A lengyel sajtó egy szóval sem be­szél róla, a hivatalos körök is hallgat­nak, pedig a kiutasítások épp úgy foly­nak tovább, mint azelőtt. Az ezredesek és a tábornokok — Ez mind­azoknak a malmára hajtja a vizet, akik Lengyelországban a francia orientáció szószólói, ide tarto­zik az aktív tisztek egy része, az úgyne­vezett tábornokok, szemben az „ezrede­sekkel“, Pilsudski szőkébb gazdájával, akik szintén katonák, de régebben, több­nyire ezredes korukban léptek ki a had­seregből. S érdekes, hogy az ellenzék polgári része is franciabarát, amely most persze nagyban triumfál a kor­mánynak kissé félresikerült berlini ori­entációján. S lelkendezve mutatnak rá, hogy íme, most Pilsudski emberei azok, akik francia kölcsönre számítanak.­­ A legérdekesebb a dologban min­denesetre az, hogy most viszont a fran­ciák tartják a haragszomrádot Varsóval szemben, „előbb ezt a kölcsönt adjuk v­issza, majd azután beszélünk ar­ról a másik kölcsönről, amit a zsebünk­ből kell adnunk“. Ez a francia durcás­kodás természetesen felette rosszul esik sok önérzetes lengyel politikusnak s igy sokan tartanak attól, hogy ha Francia­­ország tovább folytatja ezt a megleckéz­tető hangot Lengyelországgal szemben, akkor a lengyel közhangulat végképp el­mérgesedik s Varsó kénytelen volna még messzebbre elkanyarodni a francia vonaltól. — Amellett ugyanakkor Berlinben sem udvarolnak a lengyeleknek, mert ott, amint azt Varsóban is hallottam, azt mondják, hogy a lengyelek éppen a né­met—lengyel közeledés révén oly végér­vényesen elrontották a Moszkvával való jó viszony minden lehetőségét, hogy Len­gyelország mindig kénytelen lesz res­pektálni Németországot. — S a keleti paktum kérdése, amely­ben Berlinnek és Varsónak teljesen pár­huzamos érdekei vannak? Mír© számíthat Varsó? — Berlin ebből a szempontból egyál­talán nincs ráutalva Varsóra. Lengyel­­ország ugyanis nem a Németországgal való szolidaritásból utasította vissza a keleti paktumot, hanem a balti államok miatt. Atuig ugyanis a kicsiny balti álla­ ti Q\r\OJst 13 literes 4 üléses Raktarról szállítja­­ _ NEMZETKÖZI CEPKER.R.T Vörösmarty tér 4. xuntó mok mai védtelenségükben húzódnak meg az óriási kiterjedésű Lengyelország mögött, addig a balti kormányok kény­telenek keresni Varsó jóindulatát. De ha egyszer a keleti paktum révén Fran­ciaország is, meg Oroszország is biztosí­taná a balti államok határát, akkor a balti antant egyszerre más hangot tudna használni Varsó felé. Ebből a szempontból mindenesetre kedvezőtlen hatást tett Varsóra az a legújabb hír, hogy Lettország és vele együtt nem csu­pán Litvánia, hanem nyilván Észtország is, a keleti paktum meghiúsulása esetén hajlandó volna külön a szovjettel ilyen kölcsönös határbiztosító szerződést köt­ni. Ami a baltiak függetlenségét épp úgy megnövelné Varsóval szemben, akár­csak a keleti paktum. — A helyzet tehát e pillanatban így fest: Páris visszafogadja, de keserűség­gel a szívében a lengyel szövetségest s a békepohárba néhány csepp üröm is ve­­gyül még. Berlin igazi revíziós céljait mégis csak a danzigi folyosón keresi s ezenfelül, amint azt egy varsói német újságíró mondotta, Varsó most a német és az orosz szék között a francia pad­lr alá eshet. Úgy, hogy Berlinnek sem ér­demes túl nagy áldozatokat hozni a len­­gyelek németbartaságáér. Amihez persze hozzá kell tenni, hogy ha francia szemüveggel ilyennek is lát­szik ma a lengyel külpolitika, azért a nagy lengyel nemzetnek és igazi barátai­nak pillanatnyi csüggedésre sincs oka. Mert ha a csalódott szerelmes — és Franciaország ma valóban ilyen lelkiál­lapottal tekint Lengyelországra — hin­­dig sötéten lát is, minden elfogulatlan megfigyelő tudja: a termés­,ki kincsek­ben és népeinek erényeiben oly gazdag Lengyelország jövőjét nem a többiek kegye, hanem saját ereje fogja biztosí­­tani számára. F. A. Repü­lőgépszerencsétlen­ség érte Bibescu herceget Bukarestből jelentik: Göring porosz mi­niszterelnök táviratilag hívta meg Bibescu herceget, a román aero­szövetség elnökét a németországi sportrepülők hétvégi kirándulá­sára. Bibescu herceg pénteken reggel indult el sportrepü­lőgépén Bukarestből, amelyet Románia legjobb sportrepülője, Bazu Canta­­cu­zino herceg vezetett. Bukarestben szomba­ton a déli órákban hite terjedt annak, hogy a hercegek szerencsétlenség áldozatai lettek. A déli lapok azután már jelentették Berlin­ből, hogy a leszállás alkalmával a gép erősen ütődött a földhöz, úgy hogy futószerkezete összetört és több helyen megrongálódott. A bentülőknek nem történt semmi bajuk. Földrengés Szumatra környékét­ Bombayból jelentik. Szombaton reggel 6 óra 45 perckor a kalkuttai megfigyelőállomás készülékei erős földrengést jeleztek, amely­nek a fészke valószínűleg Szumátra környé­kén volt. Roy bombayi meteorológus véle­ménye szerint a földrengésnek, ha fészke szárazföldi területre esett, igen komoly kö­vetkezményei lehettek. A földrengést a lon­doni állomáson is észlelték. A budapesti földrengési obszervatórium készülékei szombaton 2 óra 22 perckor 8600 kilométer távolságból földrengést jeleztek. A földmozgás Budapesten két és fél órán át tartott. A rengést 6 óra 38 perckor egy utó­rengés követte. Zeg zugos utcák, kis dugott vendéglők, összesimu­ló párok, diákszerelem... Ro­mantika saját fiatalságunkból. » TABAW és annak múltja, 1 látképpel, 1 szí­nezett és 125 fekete egykorú képpel. Ára 6 P. Emléke a szivünkben van, legyen helye könyvtárunkban is. Kapható a Magyarság könyvosztá­lyában, Eskü­-út 6., földszint.

Next