Magyarság, 1938. június (19. évfolyam, 122-142. szám)
1938-06-05 / 126. szám
1988 Juntos, vasárnap A leopárdok kímélését egy afrikai angol gyarmatnak egyik vadászati felügyelője (Gamaranger) tartja szükségesnek. Erre mezőgazdasági szempontok késztetik. A nagy ragadozókat, különösen a fentnevezett szép macskát, annyira kipusztították, hogy az a tényező, mely a vaddisznók túlszaporodását kellő korlátok közé szorította, hatékonyságát túlságosan elvesztette. Amióta a benszülötteknek egy része is vadászfegyvereket szerezhetett, más ragadozóknak a száma szintén csökkent, viszont a mezőgazdaság kártevői úgyszólván akadálytalanul szaporodnak. A disztóktól eltekintve, főleg a páviánok sok kárt okoznak. Az ültetvények tulajdonosai különben az oroszlánok számának túlságos csökkentését sem látják szívesen, mivel akkor a sokkal kártékonyabb zebrák elszaporodnának. A fentiekből azt a tanúságot vonhatjuk le, hogy valamely állatfajnak teljes vagy részleges kipusztítása a természetes egyensúlyhelyzetet mindig megzavarja. Ennek a következményei azután hatásukat előbb-utóbbi az emberi kultúra és civilizáció szempontjából is káros értelemben éreztetik. Ezt az igazságot legelőször Angliában ismerték fel. Az „animals welfare week“ (állatgyámolító hét) címen rendezett összejövetelek és értekezések annak terjesztését és népszerűsítését szolgálják. Céljukat és irányzatukat alanti felhívással ismertetik, melyet szószerinti fordításban közlünk: „Az ember nem egy különálló helyzetben élő és küzdő lény. Mint annak a nagy életközösségnek a tagja szerepel, mely a legnagyobb és a legkisebb, a legfejlettebb és legalacsonyabb rendű állatokat magába foglalja. Azért annak az életközösségnek fenntartásánál és ápolásánál tőle telhetőleg közre kell működnie." Oly megismerés, melynek áldását csak akkor fogjuk teljes mértékben élvezhetni, ha az a földgömbön, vagy legalább a földrészünkön el fog terjedni. De ettől mindaddig, míg egyes országokban az átvonuló leghasznosabb madarakat minden eszközzel pusztítják, igen távol vagyunk. Orvvadászoknak szigorú megbüntetését még akkor is helyeselnünk kell, ha azt Csehországban hajtják végre. Nem tartozunk azok közé, kik mindenért, ami külföldön történik, rajonganak. Ez esetben azonban meg kell állapítanunk, hogy az alant felsorolandó drákói intézkedéseket a vadállomány védelmének szempontjából célszerűeknek tekintjük. Egy fényszóró segítségével orvvadászkodó sofőrt két és félévi fegyházra ítéltek. Orgazda vadkereskedő háromhónapi fogházat kapott, egy vadászbérlőt pedig egy kőszáli sas lelövése miatt bíróság elé állítottak. A vadászati tudósítók állásának megszervezéséről és helyesen kifejtett működésük szükségességéről e rovat keretén belül már volt alkalmunk megemlékezni. Mint követésre méltó példát intéz Korbáss Ferenc dr.-nak a salgótarjáni főszolgabírói hivatalnak beterjesztett jelentését kivonatosan van szerencsénk közölni. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az idei tavasz mostoha időjárási viszonyainak az őzállománynak megközelítőleg 40 százaléka esett áldozatul. A hasmenés, melyet csersavtartalmú takarmánnyal (főleg vadgesztenye) sok esetben meg lehetett volna gyógyítani, főleg sutákat ölt meg. Nyomatékosan felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy ilyenkor az erdőből főleg a gombaszedőket tartsa távol. Amennyiben ez nem volna teljesen keresztülvihető, úgy azoknak hátizsákjait és kosarait tüzetesen vizsgáltassák meg. A magával tehetetlen őzgidát és a fácántojást szokták a gomba közé rejtve elvinni. I gauge, hasznos fatncs is fitbalgezitás, melyen pgas gms. elindulva a vadállomány érdekében igen sokat lehet tenni. Különösen akkor, ha minden vadászati tudósító nemes hivatását oly lelkiismeretesen és annyi szaktudással teljesíti, mint vitéz Korbáss Ferenc dr. A kakák a viruló tavasznak fáradhatatlan beharangozója. Hazájának nyugati határát az Atlanti-, a keletit a Csendes-óceán alkotja. Északon a tundrában, délen Itália déli, csücskével ugyanazon szélességi fokon lévő tájakon hallatja öblös hangját. Ezt a madarat hírből mindenki ismeri. Dalát még a fővárosi nyomortanyák lakója is hallotta. Akinek nem adatott meg, hogy a tavaszi madárkórus harmóniájában gyönyörködjék, annak a fülébe a kakuk szavát az utána elnevezett óra zengette. A közismert strófának tollas énekeséről azonban bátran el lehet mondani, hogy többékevésbé inkognitóba burkolódzik. Azt a gericnagyságú szürke madarat, mely június hó közepe után mélyen hallgat, sokan vércsének tartják, ősszel pedig az európai ember látköréből teljesen eltűnik, amennyiben a telet Afrikában, vagy Ázsia délvidékének pálmaligeteiben tölti. A mód, ahogyan nemének fenntartásáról gondoskodik, emberi etilka szempontjából legkevésbé sem elfogadható. A gondoskodás kifejezés ebben a vonatkozásban tulajdonképpen nem is helytálló. A kakuk még tojásairól sem gondoskodik, hanem azokat egyszerűen más madár fészkében helyezi el. Ezt az „erkölcstelenséget“ a természet támogatja, amennyiben a galambnagyságu kakuknak tojásai alig nagyobbak, mint azok, amelyeket verébnagyságú madárkák tojnak, így a szerencsétlen barázdabillegető, vörösbegy, vagy éppenséggel a madárkák törpéje, az ökörszem, észre sem veszi, hogy fészkébe saját tojásai mellé a közmondásos kakukktojást is elhelyezték. De az apró méretektől eltekintve, más tényezők is forognak fenn, melyek a tojáscsempészést megkönnyítik. A kakuk tojásának a héjja igen kemény. Nem törik el, ha a tojó azt a mostohaszülők fészkéig a csőrében viszi el. Minden félreértés és tévhit eloszlatására ugyanis meg kell említenem, hogy a kakuk a tojását nem közvetlenül a nevelőszülők fészkébe rakja. Ez talán igen kockázatos volna, amennyiben a jogos tulajdonos a csalást könynyen észrevenné és a reákényszerített lelencnek a felnevelését megtagadná. Azért a kakuk tojását a puszta földre tojja, hogy azt azután őrizetlen pillanatban a fent leírt módon gyorsan és észrevétlenül egy idegen fészekbe csempészsze. A tojás alakjában betolakodó vendég azután két-három nappal gyorsabban kel ki, mint a mostohatestvérek, miáltal azokkal szemben időbeli viszonylatban is előnyös helyzetbe jut. A tojásból kikelő madárfióka életében két-három nap ugyanis oly korkülönbség, mely az elsőszülöttnek a fiatalabb mostohatestvérekkel szemben megtámadhatatlan testi fölényt biztosít. A hívatlan vendég ezt a fölényt a legkíméletlenebb módon tudja kihasználni. Minden falatot, melyet a nevelőszülők hoznak, megkaparint. Falánkságánál és szüleitől örökölt testi erejénél fogva a gyöngébb mostohatestvéreket háttérbe szorítja, sőt előbb-utóbb a fészekből kidobja. Most a megcsalt és kijátszott fészekrakók csak őt egyedül táplálják. Ily körülmények között igen gyorsan fejlődik. Már nagyobb, mint nevelőszülei, de azért még mindig táplálékot követel. Amikor azután szárnyra kap, elrepül anélkül, hogy a vendéglátást megköszönte volna. De a hálátlan kakukcsemetét a nemezis igen gyakran éri utol. Ha a fészek szűknyílása faodúban van elhelyezve, a falánk lelenc, mielőtt szárnyra kapna, annyira megnő és meghízik, hogy nem bír kibújni. Ilyenkor azután nyomorultan az odvas fa belsejében pusztul el. Ornitológusok állítása szerint a kakuk körülbelül 150 különböző madarat részesít abban a kétesértékű szerencsében, hogy tojásainak kiköltését rájuk bízza. Kivételesen még vízirigók, jégmadarak, harkályok és fácánok fészkébe is betolakodik. Igen természetes, hogy ilyen körülmények között igen sok kakuktojás és fióka el is pusztul. A fácáncsibék például a vak és csupasz lelencet, mely kezdetijén a fészekből nem tud kimozdulni, anyjukkal együtt egyszerűen faképnél hagyják. Ezek azonban kivételes esetek, mert a kakuk a legtöbb esetben a tojását annak a madárfajnak a fészkébe viszi, mely őt magát felnevelte. Ennek következtében bizonyos apró madárkák, különösen az ökörszem és a gébics, igen sokat szenvednek. Miután a kakuktojással megterhelt fészek tulajdonosa a saját fiókáit egyáltalában nem tudja felnevelni, az illető madárfajt időnként és helyenként a végpusztulás fenyegeti. Ily körülmények között a kakukot bizonyos mértékig kártékonynak kellene tekinteni. Másrészt azonban csillapíthatatlan étvágya és falánksága oly rovartömegek pusztítására kényszerítik, hogy ezáltal hasznos madárkák sanyargatása által okozott kárért bőséges kárpótlást nyújt. Különösen azáltal válik emberi szempontból pótolhatatlanná, hogy oly hernyókat pusztít, melyekhez más madarak hozzá sem mernek nyúlni: bizonyos rovaroknak hernyóit hosszú, szúrós, csípős váladékkal megfertőzött tüskeszerű szűrök védik. A kakuk ezekkel nem törődve a kis szörnyetegeket oly tömegekben falja fel, hogy gyomra ily sörtékkel a szó szoros értelmében ki van bélelve. A kakuk falánkságát csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha tekintetbe vesszük, hogy egy embernek naponta 110 kg ételt kellene elfogyasztania, hogy táplálékmennyisége és testsúlya közötti arányszám ugyanolyan legyen, mint a tollas hernyópusztítónál. A fent mondottakat összegezve bátran állíthatjuk, hogy a kakuk anyagi szempontból tekintve a leghasznosabb madarak közé sorolandó. De még ellenkező esetben is alig hinném, hogy a legmegcsontosodottabb materialista és haszonleső nyárspolgár a tavaszt bejelentő hírnököt szívesen nélkülözné. Az év minden szakában hangoskodó kakukóra az eleven hang varázslatos zengését nem pótolhatja. Maderspach Viktor Aewurtsstange a szakkifejezés, mellyel a németek a szarvas által elhullatott agancsokat megjelölik. Pár évvel ezelőtt az emberek az agancskiállításon annak a csodaszarvasnak megszámlálhatatlan Nádler-pontokkal felbecsült agancsát bámulhatták meg, melyet néhai Gömbös Gyula Poroszországban, a rominteni vadászterületen elejtett. Sokan azonban nemcsak csodálatosnak, hanem inkább érthetetlennek tartották, hogy a koponya koronáját alkotó nagyszerű trófeán kívül az összes „Abwurfsstange-kat is kiállították. A nyárstól az utolsóig (azt beleértve) egyetlen egy sem hiányzott. Ha azt a bizonyos szarvast, mely a rominteri terület dicsősségét Magyarországon is hirdette, nem nevelték kertben, vagy éppenséggel istállóban, hogyan bírták az összes elhullatott agancsokat összedni? Mivel bírják valószínűsíteni, hogy azok annak a bizonyos állatnak a fejéből nőttek ki és onnét hullottak az avarba, mely azokat rendesen igen jól el szokta rejteni. Erre a kérdésre német szaklapok egy közleménye némileg elfogadható választ ad: Abban az időben, amikor a szarvas fejdíszét hullatja, a német alapossággal és gondossággal kezelt területen a bikát állandóan figyelik. Mihelyt észreveszik, hogy valamely szarvas egyik agancsát elhullatta, azt egy külön erre a célra idomított kutyával megkerestetik. Ez a kutya állítólag csak annak a szarvasnak az agancsát keresi, melynek szimatját vele legutoljára szagoltatták. A német rend, alaposság és szervezőképesség iránt érzett csodálatunk ellenére mégis úgy érezzük, hogy ebben a vonatkozásban ez sok a jóból. A tengeri vidra egyike azoknak az állatoknak, melyről évtizedek óta az a hír terjedt el, hogy teljesen kipusztították. Ennek nagy horderejű politikai következményei is voltak. Emiatt sok ezer négyzetkilométernyi ország gazdát cserélt. Amikor Alaszkából már nem lehetett vidrabőröket szerezni, az oroszok ezt az amerikai gyarmatukat 1867-ben az Egyesült Államoknak eladták. Akkoriban természetesen még nem volt tudomásuk arról, hogy ott a világ leggazdagabb aranytelepeit fogják felfedezni. Most angol illusztrált lap azzal lepte meg olvasóközönségét, hogy megszámlálhatatlan tengeri vidrákból álló raj fényképét közli. A legértékesebb prémbe öltöztetett állatok a Csendes Óceánnak egy sziklás parkrészletét ostromló hullámjai között úszkálnak. A felvétel készítője a vidraeldorádó helyét a pusztulófélben lévő állatok érdekében titkolja. Végre egy örvendetes hir, mely alkalmas arra, hogy a természetnek minden igaz barátját megörvendeztesse. ST Exotikus vadállatok védelme Nagynevű nimródjaink könyveiből kitűnik, hogy az Afrikát gyarmatosító nagyhatalmak az általuk megszállt területeken a természeti kincsek megőrzésénél és megvédésénél nem egységes terv szerint jártak el. Az összes utazók azonban abban megegyeznek, hogy a legcélszerűbb és az adott viszonyoknak a legtökéletesebben megfelelő intézkedéseket az angolok foganatosították. A vad védelmével és a vadászati jogot gyakorló vadászok ellenőrzésével megbízott vadászati felfigyelők, az úgynevezett „game Tangernek kivétel nélkül oly tisztek, kik sokévi gyarmati szolgálatban a szükséges tapasztalatokat megszerezték. Maguk is szenvedélyes vadászok lévén, a vadászati lehetőségek fenntartását és kiterjesztését nemcsak szolgálati, hanem egyéni hajlamaiknak megfelelő kedves kötelességüknek tekintik. A belga, francia és portugál területeken szerzett tapasztalataikról beszámolva, az ottani vadvédelmi viszonyokat kevésbé kedvező szinben tüntetik fel. Ma a vadászatot ugyan mindenütt írásba foglalt törvények szerint gyakorolják, de az eredmény a legtöbb esetben a várakozásoknak nem felel meg. A vadászat iránti közönbösség, mely a román fajú népeket általában jellemzi és amely európai viszonylatban is a vadászati kultúra elmaradottságában jut kifejezésre, hatását a gyarmatokban is érezteti. A belgák, franciák, vagy portugálok exotikus vadászterületeit védő hivatalnokoknak leglelkiismeretesebb kötelességtudása a vérbeli vadász ösztönszerű rátermettségét sohasem fogja pótolni. Az egyes afrikai gyarmatokban fennforgó diszparitások kiküszöbölésére Onslow lord elnöklete alatt Londonban a lordok házának egyik termében egy bizottság ülésezett. Ebben Egyiptomot Mr. Hugh Fraser, a délafrikai Egyesült Államokat Mr. Te Waler, Franciaországot M. Yves de Bellefon, Belgiumot dr. van Straelen, Portugáliát Senhor de Faria és a vendéglátó Angliát Mr. E. B. Bowyer képviselte. Az értekezés tárgyát alkotó kérdések közül csak a következőket akarjuk felemlíteni: Mely állatok tekintendők minden szempontból ártalmasaknak, miért is azokat minden rendelkezésre álló eszközzel kiirtani kellene? Madárvédelem Európai vándormadaraink védelmét célzó közös értekezéseknek megtartása is fölötte fontosak volnának. Tagadhatatlan, hogy az első lépések ezen a téren is már megtörténtek. Olaszországban az éneklő madaraknak madárenyvvel és hálókkal történő összefogdosását megtiltották. De mindez egy elenyésző csepp a legkedvesebb nyári vendégeinkkel szemben elkövetett kegyetlenségek tengerében. Amíg az európai vadászember legforróbban szeretett kedvencét, a szalonkát, egyes országokban költözködés idején hálóval, sólyommal és puskával irtják, addig a hazánkban és más kulturált országokban foganatosított intézkedéseknek nem igen lesz észrevehető hatásuk.