Magyarság, 1938. november (19. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-01 / 247. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) EGY HORA 4 PENGŐ. A LEGNAGYOBB KEDVEZ- KIADÓTULAJDONOS­ MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT. 11, HUNYADI JÁNOS UT 2. TELEFON: »15 80-10 MÉNNYEL 2.50 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉT­ ELNÖK VEZÉRIGAZGATÓ főszerkesztő és FELELŐS KIADÓ« , (25 "TELLEK ÁLLOM­ÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­KÖZNAP 10 FILL. VASARNAP 20 FILL. NÉMET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. SÉG VI. ARADI UTCA 8. TELEFON: 11 54 81. N­ 54 IK­ ORSZÁGBAN 10 PFENNIG. VASARNAP 20 PFENNIG FELELŐS SZERKESZTŐ. M VETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP H­U R A V K 1 I M A W •­ ESKI1 UT 2. SZÁM. TELEFON) 18-12-10. SZÁM POST­ATAKARÉKPÉNZT­ÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28900 HUBAI KALMAN V • LEVELEIM« BUDAPEST 2. POSTAFIÓK, 65. SZÁM BUDAPEST, 1936 NOVEMBER 1. KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 247 (5273) SZÁM AZ UKRÁN PIEMONT ÍRTA: FEHÉRTÁJY TIBOR A keleti Kárpátok lábainál dörög az ágyú, kerepel a géppuska, immár hetek óta szünet nélkül fegyverropogás hullik át a húsz évig országhatár szerepét játszó demarkációs vonalon, éjszakánként me­nekültek lopóznak át a cseh csendőrök sűrű láncán és híreket hoznak hazulról, melyektől elhű­l az ember vére. Odaát feje tetejére állott a rend, a városokból és falvakból hangos szárnycsattogásokkal elszállott a béke, az erdőborította hegyek között lázas nyugtalanság lett úrrá és a kirobbanó szenvedély a lapályokat vér­patakokkal öntözi. A lángok, melyek Verhovinát hetek óta tűztengerré változ­tatták, egyre magasabbra csapnak, de túl e lángok fényén, túl ágyúdörgésen és robbanások égzengésén különös fénye­ket, különös hangokat figyelhet meg az ember. Az egymást kergető események hát­teréből egyre élesebben bontakoznak ki egy dőre álomnak színes szálai, a fel­­zugó hangzat-'Ti­hé,• egyre felismerhetőb­­ben válnak Li eg­­ehetetlen muzsikának dallamai. A prágai Kolowrat-palotának a kábulatból immár magukhoz tért já­tékosai hozzáfogtak, hogy a bábuk tolo­gatásával a sakktáblán elkerüljék a mat­tot, a rutén népnek egyetlen és utolsó vezetőjét félreállították az útból és a szer­dai bécsi döntés előtt rázúdították a ru­tén földre az ukrán áradatot. Egy csapással valóra vált a Konovale­­cék húszéves álma: Ruszinszkó Sirovyék jóvoltából most már nyíltan is az ukrán Piemonttá változott. Ma már Ukrajna öt­milliónyi népe nyíltan pislog át a Kár­pátok gerincein és innen várja az első lépést a szabad, független Ukrajna meg­teremtéséhez. Milyen tragikus tévedés, a történelemnek milyen groteszk tréfája kellett hozzá, hogy erre is sor kerüljön. Milyen hozzánemértés, a földrajzi és geopolitikai viszonyoknak mekkora sem­mibevevése, a történelmi erők ütközésé­ből származó micsoda fonák helyzet, mi­csoda raf­inált, tervszerű mesterkedés, milyen makacs tusakodás az igazság el­len, egy sorsát beteljesülni látó népnek milyen gyűlöletes vaksága és milyen ten­gernyi mulasztás, az alkalmaknak és pil­lanatoknak milyen könnyelmű ki nem használása játszott közre, hogy Rákóczi Ferenc, Egán Endre és Kurtyák Iván földje az ukrán Piemonttá váljék! Senki sem tudja, mit hoz a holnap, de a ma itt van kérlelhetetlen ridegséggel előttünk. Ma Volosin Ágoston Ruszinszkó kormányelnöke, ma Bacsinszky Ödön dr. és Révay Gyula a ruszin kormány tag­jai, ma Fenczik István a szlovák kor­mány rutén minisztere és ma Bródy And­rás a prágai kerületi törvényszék foghá­zának lakója. Ma szicsovi szrelci­ket szer­vez a rutén kormány, az ukrán mene­kültekből, kiket Benes köztársasága dé­delgetve ölelt keblére, szics lövészlégió­kat állít fel Volosin és a kozák törzsi szervezet harci alakulatainak mintájára az ukrán ágensek fegyveres erőt akarnak teremteni az ukrán törekvések szolgála­tára. Prága adja hozzá a pénzt, Prága küldi hozzá a fegyvert, Boleszláv Krzo­­voustinak, a ferdeszájú przemyslidának nevéről nevezik el őket és jaj annak, aki a rutén nép akaratáról, szándékairól em­lítést mer tenni. Szánalmas játék ez, ami Ungváron végbemegy és szomorú Piemont ez, ami a rutén földön megszületett. Az ötmilliós ukrán nép és a háromnegyedmilliós ru­­ténség között égig meredő falakat von az eltérő kultúra, az ellentétes életmód, a különböző vallás, nyelv, történelmi múlt, a Kárpátok gerince. A nagy szláv népcsalád laza kötelékei mindezt ellen­súlyozni soha nem tudják. De hiányzik e Piemonthoz egy Cavour Kamill di Benso gróf, hiányzik egy Garibaldi, egy Jakab szerzetes, hiányzanak a Cialdinik, a Ricasolik, Rattazzik, Minghettik és a többiek. Hol van a Cavour lánglelke, hol a Garibaldi rettenthetetlen hősies­sége, hol a marsalai négyezernek halált megvető bátorsága? Főként pedig hol van egy népnek tű­zként égő hatalmas vágya, mindent elsöprő lendülete és a győzelemért semmi áldozattól vissza nem rettenő acélkemény elszántsága? Mert a rutén népnek lelkét a kétévtize­­des ukrán roham nem tudta meghódí­tani, szivét a bazilita kolostorok nem voltak képesek elfordítani és ma Kurtyák Iván népe borzalommal, megvetéssel és utálattal tekint Ungvár felé, ahol egy maréknyi rövidlátó, mindenre kész em­ber a hatalomnak meghajlított derékkal szövögetni kezdte egy dere tervnek szá­lait. Mennyi ellentmondás, mennyi gyarló emberi tulajdonság, micsoda groteszk vé­letlenek és micsoda mélységes rejtélyek töltik telistele ez embereknek életét, múlt­ját, jellemét és lelkét. Ha közelebbről megnézi őket az ember, sehol nem talál semmi cavouri vonást bennük, de szá­nalmas sekélyességet annál többet. Micsoda mohó hatalomvágy fűti pél­dául azt az embert, aki egy Kőrösmező melletti falucska plébánosi kis lakásában 66 évvel ezelőtt napvilágot látott, aki mint papi árva az ungvári internátusban nevelkedett, aki szegénysége miatt nem tehetett egyebet, mint hogy szeminá­riumba menjen és aki a teológia elvég­zése után az ungvári tanítóképző tanára lett. Aki élete derekán igazgatóvá lép elő és mindig meggyőződéses, jó magyarnak mutatja magát, de, mikor fordul a kocka, hirtelen Budapesten terem és egy szál­lodának szobájában bejelenti Hodzsa Mi­lánnak, a cseh köztársaság első követé­nek, hogy a rutén népet hajlandó szállí­tani a cseheknek. De hiába a sok szolgá­lat, csak nagy későre kapja meg a cím­zetes kanonoki méltóságot, a prágai par­lamentbe pedig csak egyetlen egyszer tud bejutni, akkor is csupán a cseh és morva maradékszavazatok jóvoltából, a cseh agrárpártnak listáján. Hogy aztán betömjék száját, politikai érdemeiért Bodrogszerdahelyen 600 holdas birtokot kap a csehektől, de mi ez a nagy álmok­hoz, Volosin Ágoston politikai vágyaihoz képest? Nem ugyanilyen szörnyű ellentéteket tükröz vissza a másik ember sorsa is? Azé a volt debreceni járásbíróé, akit 1919 első napjaiban Ung megye kormánybiz­tos-főispánjává neveznek ki, de az eskü­tétel és beiktatás előtt pár nappal a cse­hek megszállják Ung megyét. Bacsinszky Ödön dr. Így kerül két szék között a pad alá, ittmarad, mint nyugalmazott járás­­bíró, csekély nyugdíjára szorulva. Ru­ténföldi rokonai révén akkor tapogatózni kezd odaát és igy lesz belőle hamarosan szenátor, a cseh agrárpárt listáján. Mi­csoda itt ez a debreceni járásbíróságtól a komáromi vármegyeházáig, ahol szem­ben ül a magyar állam kiküldötteivel és micsoda távolság ez a magyar főispán­ságtól a Sirovy-féle rutén kormány bel­­ügy­miniszterségéig! Beszéljünk még Révay Gyuláról, a volt néptanítóról és szociáldemokrata prágai képviselőről, aki most hirtelen fölfedezte, hogy ő is ukránbarát? Hol vannak a Cavourok, hol a pie­­monti hős nagy lelke? Szegény rutén nép, micsoda méltatlan viviszekciót szeretne elvégezni rajtad néhány ember, aki elfe­lejtett mindent! A német álláspont: visszaadni a magyaroknak amit húsz éve a néprajzi elv megsértésével jogosulatla­nul elszakítottak tőlük! A Német Távirati Iroda jelenti Ber­linből. A Deutsche-Diplomatisch-Poli­tische Korrespondenz a magyar—cseh­szlovák határ megvonásának kérdésé­ben Németország és Olaszország részé­ről elvállalt döntőbírói szereppel foglal­kozva a következőket írja: Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szembenálló felek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Más­részről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszo­nyok stabil és üdvös kialakítása, hogy valóban elvárható részükről az igazságos ítélet, amely az egyedüli feltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszonyok a Duna­­medencében. Abban a feladatban, amely a két hatalomra hárul, jelentős sze­repet játszik a wilsoni elveknek a trianoni szerződéssel történt megsértése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a bal­fogást ismét helyrehozzák és a magyar népnek visszaadják azt, amit húsz évvel ezelőtt a néprajzi elv megsértésével jo­gosulatlanul elszakítottak tőle. Német­ország a szudétanémet kérdés rendezésé­vel megmutatta, hogy még a saját követe­léseit is alárendelte a nemzetközi elv el­sőbbségének. Az a példa, amelyet a német birodalom ez alkalommal adott és ame­lyet még most is ad, amikor lemond a nyilvánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezéséről, feljogosítja annak feltételezésére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizony­ságot. Olaszországot is, amelynek felépü­lésénél a nemzeti gondolat jelentette a kiindulópontot, ugyanez a gondolat ve­zérli és ezt az álláspontját nem egyszer nemesszivü módon juttatta érvényre. Ugyanebben a szellemben kezdi meg a a két hatalom munkáját, hogy tisztessé­ges alkuszként segítsen befejezni a vi­szályt és megvesse a Dunamedence népei­nek jószomszédi együttélése alapját. Ezt szem előtt tartva a világ közvéleménye az európai béke szempontjából is csak ör­vendetesnek találhatja, hogy a két hata­lom elvállalta a döntőbíró szerepét. * Jelentettük, hogy a kormány szombaton délben prágai követünk útján átadta vá­­laszjegyzékünket a cseh kormánynak. A vá­laszban mindössze arra utalunk, hogy a to­vábbi magatartásunk fölött való döntést fenntartjuk mindaddig, míg a döntőbíró­ságra felkért nagyhatalmak válasza meg­érkezik. Ehhez hasonló közlést tett szombat este folyamán a cseh kormány is. Ebben az időben Rómában még tárgyalás folyt Rib­bentrop német birodalmi miniszter, Ciano gróf és Mussolini között. A beavatott olasz politikai körökben még szombat délután értesültek arról, hogy a magyar kormány csak­úgy, mint a cseh kormány felkérte Németországot és Olaszországot a döntő­bíráskodásra és az erre vonatkozó jegyzék az illetékes kormányokhoz megérkezett. A Magyarság írta meg elsőnek, kitűnően érte­sült római forrásból, hogy a két nagyhata­lom vállalja is a döntőbírói szerepet. Ugyan­akkor jelentettük a továbbiakban, hogy a német külügyminiszter, valamint a Duce és Ciano gróf között lefolyt római megbeszélés elsősorban is a magyar—cse­h vitával fog­lalkozott és a döntőbíráknak felkért két nagyhatalom eltökélt szándéka, hogy a müncheni egyezmény szellemében követ­kezésképpen tisztára néprajzi alapon szol­gáltatnak igazságot a magyar követelések tárgyában. Hogy a müncheni egyezmény szelleme diadalmaskodó ebben a küzdésben, elég arra utalnunk, hogy Olaszország és Német­ország e tekintetben teljesen egyet­ért, amit a Duce, Ribbentrop és Ciano tanácskozásá­ról kiadott hivatalos közlemény is hangsú­lyoz. Ez a szellem győzedelmeskedett a szudétanémet vidéknek a német birodalom­hoz való csatolása idején is. Akkor is első­sorban a néprajzi határok jöttek figyelembe s ezen az alapon történt a német hadsereg megszállása is. Rövidesen bevonulnak csapataink Igazságos ügyünk méltó elbírálásának leg­főbb biztosítéka, hogy a velünk baráti vi­szonyban levő két nagyhatalom, Olaszország és Németország vállalta a döntőbíráskodást, így azután alkalmasint a csehekkel való huza­vonának rövidesen vége lesz és sor ke­rül már a legközelebbi jövőben a visszacsa­tolandó területek megszállására. Az átvétel és a kiürítés technikai lebonyolításának meg­beszélésére egyébként már hétfőn délelőtt összeültek a csehszlovák és a magyar kato­nai szakértők, akik megkezdték a tanácsko­zást a Magyarországhoz kerülő határvidékek kiürítésének módozatairól. Németország ré­széről Ribbentrop külügyminiszter, Olasz­ország részéről pedig Ciano gróf külügymi­niszter már szerdán összeülnek Bécsben a cseh—magyar új határ elrendezése tárgyá­ban és erre tanácskozásra meghívót kapott úgy a magyar, mint a csehszlovák külügy­miniszter is. Mindez, ami eddig történt, két­ségtelenül a magyar diplomácia nagy sikere. Ára 10 fillér

Next