Magyarság, 1938. november (19. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-01 / 247. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) EGY HORA 4 PENGŐ. A LEGNAGYOBB KEDVEZ- KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT. 11, HUNYADI JÁNOS UT 2. TELEFON: »15 80-10 MÉNNYEL 2.50 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉT ELNÖK VEZÉRIGAZGATÓ főszerkesztő és FELELŐS KIADÓ« , (25 "TELLEK ÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐKÖZNAP 10 FILL. VASARNAP 20 FILL. NÉMET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. SÉG VI. ARADI UTCA 8. TELEFON: 11 54 81. N 54 IK ORSZÁGBAN 10 PFENNIG. VASARNAP 20 PFENNIG FELELŐS SZERKESZTŐ. M VETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP HU R A V K 1 I M A W • ESKI1 UT 2. SZÁM. TELEFON) 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28900 HUBAI KALMAN V • LEVELEIM« BUDAPEST 2. POSTAFIÓK, 65. SZÁM BUDAPEST, 1936 NOVEMBER 1. KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 247 (5273) SZÁM AZ UKRÁN PIEMONT ÍRTA: FEHÉRTÁJY TIBOR A keleti Kárpátok lábainál dörög az ágyú, kerepel a géppuska, immár hetek óta szünet nélkül fegyverropogás hullik át a húsz évig országhatár szerepét játszó demarkációs vonalon, éjszakánként menekültek lopóznak át a cseh csendőrök sűrű láncán és híreket hoznak hazulról, melyektől elhűl az ember vére. Odaát feje tetejére állott a rend, a városokból és falvakból hangos szárnycsattogásokkal elszállott a béke, az erdőborította hegyek között lázas nyugtalanság lett úrrá és a kirobbanó szenvedély a lapályokat vérpatakokkal öntözi. A lángok, melyek Verhovinát hetek óta tűztengerré változtatták, egyre magasabbra csapnak, de túl e lángok fényén, túl ágyúdörgésen és robbanások égzengésén különös fényeket, különös hangokat figyelhet meg az ember. Az egymást kergető események hátteréből egyre élesebben bontakoznak ki egy dőre álomnak színes szálai, a felzugó hangzat-'Tihé,• egyre felismerhetőbben válnak Li egehetetlen muzsikának dallamai. A prágai Kolowrat-palotának a kábulatból immár magukhoz tért játékosai hozzáfogtak, hogy a bábuk tologatásával a sakktáblán elkerüljék a mattot, a rutén népnek egyetlen és utolsó vezetőjét félreállították az útból és a szerdai bécsi döntés előtt rázúdították a rutén földre az ukrán áradatot. Egy csapással valóra vált a Konovalecék húszéves álma: Ruszinszkó Sirovyék jóvoltából most már nyíltan is az ukrán Piemonttá változott. Ma már Ukrajna ötmilliónyi népe nyíltan pislog át a Kárpátok gerincein és innen várja az első lépést a szabad, független Ukrajna megteremtéséhez. Milyen tragikus tévedés, a történelemnek milyen groteszk tréfája kellett hozzá, hogy erre is sor kerüljön. Milyen hozzánemértés, a földrajzi és geopolitikai viszonyoknak mekkora semmibevevése, a történelmi erők ütközéséből származó micsoda fonák helyzet, micsoda rafinált, tervszerű mesterkedés, milyen makacs tusakodás az igazság ellen, egy sorsát beteljesülni látó népnek milyen gyűlöletes vaksága és milyen tengernyi mulasztás, az alkalmaknak és pillanatoknak milyen könnyelmű ki nem használása játszott közre, hogy Rákóczi Ferenc, Egán Endre és Kurtyák Iván földje az ukrán Piemonttá váljék! Senki sem tudja, mit hoz a holnap, de a ma itt van kérlelhetetlen ridegséggel előttünk. Ma Volosin Ágoston Ruszinszkó kormányelnöke, ma Bacsinszky Ödön dr. és Révay Gyula a ruszin kormány tagjai, ma Fenczik István a szlovák kormány rutén minisztere és ma Bródy András a prágai kerületi törvényszék fogházának lakója. Ma szicsovi szrelciket szervez a rutén kormány, az ukrán menekültekből, kiket Benes köztársasága dédelgetve ölelt keblére, szics lövészlégiókat állít fel Volosin és a kozák törzsi szervezet harci alakulatainak mintájára az ukrán ágensek fegyveres erőt akarnak teremteni az ukrán törekvések szolgálatára. Prága adja hozzá a pénzt, Prága küldi hozzá a fegyvert, Boleszláv Krzovoustinak, a ferdeszájú przemyslidának nevéről nevezik el őket és jaj annak, aki a rutén nép akaratáról, szándékairól említést mer tenni. Szánalmas játék ez, ami Ungváron végbemegy és szomorú Piemont ez, ami a rutén földön megszületett. Az ötmilliós ukrán nép és a háromnegyedmilliós ruténség között égig meredő falakat von az eltérő kultúra, az ellentétes életmód, a különböző vallás, nyelv, történelmi múlt, a Kárpátok gerince. A nagy szláv népcsalád laza kötelékei mindezt ellensúlyozni soha nem tudják. De hiányzik e Piemonthoz egy Cavour Kamill di Benso gróf, hiányzik egy Garibaldi, egy Jakab szerzetes, hiányzanak a Cialdinik, a Ricasolik, Rattazzik, Minghettik és a többiek. Hol van a Cavour lánglelke, hol a Garibaldi rettenthetetlen hősiessége, hol a marsalai négyezernek halált megvető bátorsága? Főként pedig hol van egy népnek tűzként égő hatalmas vágya, mindent elsöprő lendülete és a győzelemért semmi áldozattól vissza nem rettenő acélkemény elszántsága? Mert a rutén népnek lelkét a kétévtizedes ukrán roham nem tudta meghódítani, szivét a bazilita kolostorok nem voltak képesek elfordítani és ma Kurtyák Iván népe borzalommal, megvetéssel és utálattal tekint Ungvár felé, ahol egy maréknyi rövidlátó, mindenre kész ember a hatalomnak meghajlított derékkal szövögetni kezdte egy dere tervnek szálait. Mennyi ellentmondás, mennyi gyarló emberi tulajdonság, micsoda groteszk véletlenek és micsoda mélységes rejtélyek töltik telistele ez embereknek életét, múltját, jellemét és lelkét. Ha közelebbről megnézi őket az ember, sehol nem talál semmi cavouri vonást bennük, de szánalmas sekélyességet annál többet. Micsoda mohó hatalomvágy fűti például azt az embert, aki egy Kőrösmező melletti falucska plébánosi kis lakásában 66 évvel ezelőtt napvilágot látott, aki mint papi árva az ungvári internátusban nevelkedett, aki szegénysége miatt nem tehetett egyebet, mint hogy szemináriumba menjen és aki a teológia elvégzése után az ungvári tanítóképző tanára lett. Aki élete derekán igazgatóvá lép elő és mindig meggyőződéses, jó magyarnak mutatja magát, de, mikor fordul a kocka, hirtelen Budapesten terem és egy szállodának szobájában bejelenti Hodzsa Milánnak, a cseh köztársaság első követének, hogy a rutén népet hajlandó szállítani a cseheknek. De hiába a sok szolgálat, csak nagy későre kapja meg a címzetes kanonoki méltóságot, a prágai parlamentbe pedig csak egyetlen egyszer tud bejutni, akkor is csupán a cseh és morva maradékszavazatok jóvoltából, a cseh agrárpártnak listáján. Hogy aztán betömjék száját, politikai érdemeiért Bodrogszerdahelyen 600 holdas birtokot kap a csehektől, de mi ez a nagy álmokhoz, Volosin Ágoston politikai vágyaihoz képest? Nem ugyanilyen szörnyű ellentéteket tükröz vissza a másik ember sorsa is? Azé a volt debreceni járásbíróé, akit 1919 első napjaiban Ung megye kormánybiztos-főispánjává neveznek ki, de az eskütétel és beiktatás előtt pár nappal a csehek megszállják Ung megyét. Bacsinszky Ödön dr. Így kerül két szék között a pad alá, ittmarad, mint nyugalmazott járásbíró, csekély nyugdíjára szorulva. Ruténföldi rokonai révén akkor tapogatózni kezd odaát és igy lesz belőle hamarosan szenátor, a cseh agrárpárt listáján. Micsoda itt ez a debreceni járásbíróságtól a komáromi vármegyeházáig, ahol szemben ül a magyar állam kiküldötteivel és micsoda távolság ez a magyar főispánságtól a Sirovy-féle rutén kormány belügyminiszterségéig! Beszéljünk még Révay Gyuláról, a volt néptanítóról és szociáldemokrata prágai képviselőről, aki most hirtelen fölfedezte, hogy ő is ukránbarát? Hol vannak a Cavourok, hol a piemonti hős nagy lelke? Szegény rutén nép, micsoda méltatlan viviszekciót szeretne elvégezni rajtad néhány ember, aki elfelejtett mindent! A német álláspont: visszaadni a magyaroknak amit húsz éve a néprajzi elv megsértésével jogosulatlanul elszakítottak tőlük! A Német Távirati Iroda jelenti Berlinből. A Deutsche-Diplomatisch-Politische Korrespondenz a magyar—csehszlovák határ megvonásának kérdésében Németország és Olaszország részéről elvállalt döntőbírói szereppel foglalkozva a következőket írja: Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szembenálló felek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Másrészről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszonyok stabil és üdvös kialakítása, hogy valóban elvárható részükről az igazságos ítélet, amely az egyedüli feltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszonyok a Dunamedencében. Abban a feladatban, amely a két hatalomra hárul, jelentős szerepet játszik a wilsoni elveknek a trianoni szerződéssel történt megsértése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a balfogást ismét helyrehozzák és a magyar népnek visszaadják azt, amit húsz évvel ezelőtt a néprajzi elv megsértésével jogosulatlanul elszakítottak tőle. Németország a szudétanémet kérdés rendezésével megmutatta, hogy még a saját követeléseit is alárendelte a nemzetközi elv elsőbbségének. Az a példa, amelyet a német birodalom ez alkalommal adott és amelyet még most is ad, amikor lemond a nyilvánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezéséről, feljogosítja annak feltételezésére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizonyságot. Olaszországot is, amelynek felépülésénél a nemzeti gondolat jelentette a kiindulópontot, ugyanez a gondolat vezérli és ezt az álláspontját nem egyszer nemesszivü módon juttatta érvényre. Ugyanebben a szellemben kezdi meg a a két hatalom munkáját, hogy tisztességes alkuszként segítsen befejezni a viszályt és megvesse a Dunamedence népeinek jószomszédi együttélése alapját. Ezt szem előtt tartva a világ közvéleménye az európai béke szempontjából is csak örvendetesnek találhatja, hogy a két hatalom elvállalta a döntőbíró szerepét. * Jelentettük, hogy a kormány szombaton délben prágai követünk útján átadta válaszjegyzékünket a cseh kormánynak. A válaszban mindössze arra utalunk, hogy a további magatartásunk fölött való döntést fenntartjuk mindaddig, míg a döntőbíróságra felkért nagyhatalmak válasza megérkezik. Ehhez hasonló közlést tett szombat este folyamán a cseh kormány is. Ebben az időben Rómában még tárgyalás folyt Ribbentrop német birodalmi miniszter, Ciano gróf és Mussolini között. A beavatott olasz politikai körökben még szombat délután értesültek arról, hogy a magyar kormány csakúgy, mint a cseh kormány felkérte Németországot és Olaszországot a döntőbíráskodásra és az erre vonatkozó jegyzék az illetékes kormányokhoz megérkezett. A Magyarság írta meg elsőnek, kitűnően értesült római forrásból, hogy a két nagyhatalom vállalja is a döntőbírói szerepet. Ugyanakkor jelentettük a továbbiakban, hogy a német külügyminiszter, valamint a Duce és Ciano gróf között lefolyt római megbeszélés elsősorban is a magyar—cseh vitával foglalkozott és a döntőbíráknak felkért két nagyhatalom eltökélt szándéka, hogy a müncheni egyezmény szellemében következésképpen tisztára néprajzi alapon szolgáltatnak igazságot a magyar követelések tárgyában. Hogy a müncheni egyezmény szelleme diadalmaskodó ebben a küzdésben, elég arra utalnunk, hogy Olaszország és Németország e tekintetben teljesen egyetért, amit a Duce, Ribbentrop és Ciano tanácskozásáról kiadott hivatalos közlemény is hangsúlyoz. Ez a szellem győzedelmeskedett a szudétanémet vidéknek a német birodalomhoz való csatolása idején is. Akkor is elsősorban a néprajzi határok jöttek figyelembe s ezen az alapon történt a német hadsereg megszállása is. Rövidesen bevonulnak csapataink Igazságos ügyünk méltó elbírálásának legfőbb biztosítéka, hogy a velünk baráti viszonyban levő két nagyhatalom, Olaszország és Németország vállalta a döntőbíráskodást, így azután alkalmasint a csehekkel való huzavonának rövidesen vége lesz és sor kerül már a legközelebbi jövőben a visszacsatolandó területek megszállására. Az átvétel és a kiürítés technikai lebonyolításának megbeszélésére egyébként már hétfőn délelőtt összeültek a csehszlovák és a magyar katonai szakértők, akik megkezdték a tanácskozást a Magyarországhoz kerülő határvidékek kiürítésének módozatairól. Németország részéről Ribbentrop külügyminiszter, Olaszország részéről pedig Ciano gróf külügyminiszter már szerdán összeülnek Bécsben a cseh—magyar új határ elrendezése tárgyában és erre tanácskozásra meghívót kapott úgy a magyar, mint a csehszlovák külügyminiszter is. Mindez, ami eddig történt, kétségtelenül a magyar diplomácia nagy sikere. Ára 10 fillér