Magyarság, 1940. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

*j n. ’ j I ^ s'j ■ /(»*' Y Y{ \Ji C* &jun,a*r q£^.,jQ.' 11 KIADÓTULAJDONOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT. # A MAGYAR /^ii^­ FELELŐS SZERKESZTŐI ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ. ohA NEMZETI SZOCIALISTA ráttkay r. Kálmán FŐSZERKESZTŐ fcS FELELŐS KIADÓ, MOZGALOM NAPILAPJA FŐMUNKATÁRS: IFJ VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. 'U ' 'W FIALA FERENC Budapest, 1­940 ----I X­X­I. évfolyam január 3. Szerda______,________________________________________________________________ |//.1­6­8 (5­4­7­5) szám ÚTVESZTŐBEN Irta: Mattyasovszky Kornél Teleki Pál gróf miniszterelnök épp úgy, mint elődei, terjedelmes cikket írt, a múltról­­ és a jövő magyar feladatai­ról. Miniszterelnöki beszédekkel és cikkek­kel bőségesen van alkalmunk foglalkozni és ez a cikk is csak olyan alkalom a sok közül, amely mellett ellenzéki mozgalom nem mehet el szó nélkül. Azokkal az eseményekkel és azokkal a reflexiókkal, amelyeket a miniszterelnök úr ezekhez az immár történelmi esemé­nyekhez fűz, nem foglakozunk, ezek a fe­lelős államférfi, a tudós, az örvendező ma­gyar ember megnyilatkozásai, ezt mi sem érezzük és gondoljuk másnak. Cikkének kétharmad részében azonban a miniszter­­elnök úr, mint politikus szól a nemzethez, mint alkotmányos miniszterelnök, aki bí­rál és egyben programot is ad. A felelős miniszterelnöknek, a politikus Teleki Pál­­közül, amely mellett ellenzéki mozgalom­ra kényszerítenek bennünket. Nem értjük, milyen „magyar feladatok realitásaitól elzártan élő nemzedékről” be­szél a miniszterelnök úr, bár megállapítá­sának kiinduló­pontja a technikai vívmá­nyokra való utalás. Akár a háborús, akár a háború utáni nemzedékről beszél, meg­állapítása nemcsak helytelen és téves, ha­nem bántó is, egy egész közéleti és politi­kai nemzedékre. A nagy magyar realitáso­kat mi láttuk meg. A katona­ politikus Gömbös Gyula hívei. A lövészárkok baj­társi szellemében élő, az életéé­s a halait egyformán félni és ismerni tudó katona­­generáció. A szociális igazságtalanságokat legjobban érző háború utáni nemzedék. A gazdasági élet egyoldalúságát, a zsidók gazdasági hatalmát legjobban érző mai ge­neráció Ezt a nemzedéket a miniszterel­nök úrnak jobban kellene ismernie. Nem mint politikusnak, nem mint miniszterel­nöknek. Mint főcserkésznek. Aki az ifjú­ságot, talán két nemzedéket is, vezetett egy hazafias és katonás mozgalomban. Ha mégis a realitásoktól elvártnak hiszi, mély­ségesen téved és nem ismeri a magyar tár­sadalom vezetésre alkalmas fiataljait, sem képességeiket, sem céljaikat, sem vágyai­kat, sem reális magyarságukat A miniszterelnök komolyodásnak nevezi „a szélsőségek levetését”. Kénytelenek va­gyunk ezt a megállapítást magunkra vo­natkoztatni, bár mondhatnók, nem ingünk, ne vegyük magunkra. Magunkra vesszük, mert pár esztendő óta szélsőség alatt ben­nünket, magyar nemzetiszocialistákat érte­nek. Ha a mi szélsőségünk komolytalan lett volna és komolytalan lenne, akkor nem kaptunk volna alkotmányos választási küzdelemben majd egymilliónyi magyar szavazatot Ha komolyan lenne ,nem volnának mozgalmunk tagjai sorában ko­moly magyar értékek, egyetemi magánta­nárok, magasrangú nyugalmazott köztiszt­viselők, nem volnán­­k arisztokraták, nagy­birtokosok, nem volna velünk a józan és politikailag műveltnek nevezhető, komoly magyar munkásság nagy része, nem volna velünk az öntudatos és meggondolt kis­gazdatársadalom egy része, hanem mind­ezek a társadalmi osztályok — a magyar politikai, szellemi, irodalmi és közélet szá­most kiváló reprezentánsa, — a mi­­niszterelnök sskrrai lennének. Vagy a kis­gazdapárttal. Vagy a liberálisokkal. Eset­leg a legitimistákkal. De hogy velünk van­nak, ez azt mutatja, hogy nem, — ahogy a miniszterelnök úr írja — ,Játszadozunk a felszínen mindenféle eszmékkel, rend­szerekkel, szervezetekkel”, hanem igenis halálos komolyan készülünk új társada­lom és országépítésre. Nem játék ez mi­niszterelnök úr, hanem milliónyi magyar kemény akarata, lángoló hite, egy szociáli­sabb Magyarországért, a magyar faji gon­dolat érvényesülésének diadaláért. Ná­lunk is megvan erre az esztendőre és a többire is éppúgy a programunk, mint ahogy a miniszterelnök úrnak megvan. A veszélyben, amelyre a miniszterelnök úr céloz, igenis mi is magyarok vagyunk és összefogunk mindenkivel, aki­ magát ma­gyarnak vallja, hiszen a magyar ország­építés nem egy pár esztendőn, vagy egy pár hónapon múlik. Bár azt hisszük és azt valljuk, hogy a veszély kisebb lenne, az európai népek hatalmas versenyével kap­csolatban, a világnézetek roppant birkózá­sának idején, ha a mi belső átalakulásunk folyamata már megkezdődött volna, vagy különösképen azon már túl is lennénk. Most pedig arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy pontosabban jelölje meg ne­künk azt a homályos kijelentést,­­ „nyu­godtan járhatjuk a magunk magyar út­ját”. Mit jelent ez? Erről a magyar útról már hónapok, sőt esztendők óta hallunk beszélni, de ennek a magyar útnak, ennek a járhatónak nevezett útnak egyetlen egy köve nem világos előttünk. Nem titkol­juk és nem titkoltuk sohasem, hogy a kor­mányzati rendszerről az a véleményünk, hogy­ nem ő diktálja a reformok tempó­ját, szükségességét és mikéntjét, hanem részben a korszellem követelményeinek enged, inkább vonakodva, mint örömmel, részben pedig a tömegmozgalmak ösztönző hatásának engedelmeskedik. A nép és az idő sürgeti a miniszterelnök urat és a kor­mányt. Nem pedig a kormány sürgeti a népet, magyarabb magyarrá, szociálisabb emberré, a társadalmi igazságot jobban szolgál, polgárrá válni! Ez pedig nagy kü­lönbség. Hónaapuk díá­g urjuk, •— innen iná.t nem tehetünk — hogy esztelen szélsőségesek­nek, felforgatóknak, fantáziátlan fantasz­táknak, ködevőknek, felforgatóknak nevez­zenek bennünket. Minden megfogható bi­zonyíték nélkül. Cikkek, könyvek, röpiratok serege jelent meg mozgalmunk ellen. Ezek jobb híján mindig személyeskedők voltak, de soha, egyetlen egyszer sem cáfolták meg komolyan egy elvi és világnézeti harc­hoz illően a például már hét esztendővel ezelőtt kiadott programunk egyetlen pont­ját sem. Mert ha így volna, akkor a műveit magyar középosztály, a felvilágosult munkásság és az értelmes pa­rasztság egyetlen egy tagja sem volna ve­lünk. Ezzel szemben nem ismerjük a mi­niszterelnök úr járható magyar útját. Hajlandó-e megdönteni a miniszterelnök úr a pénzüggyi feudalizmus még ma is meglevő bástyáit? Hajlandó-e a miniszter­­elnök úr a magyar gazdasági életben olyan szellemet, olyan rendszert meggyökeresí­­teni, amely a zsidóság uralmát a gazda­sági erők, a nemzetgazdasági felségjogai felett maradéktalanul kikapcsolja? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a vérsze­gény, s a földművelésügyi miniszter úr ál­tal is kezdetlegesnek nyilvánított kisha­­szonbérleti törvény helyett komoly föld­reformot csinálni? Hajlandó-e a miniszter­­elnök úr az államilag szubvencionált szö­vetkezeti hitbizományok vezetőinek mam­­mut fizetését megszüntetni és a jóformán éhbérért dolgozó kistisztviselők fizetését becsületes megélhetést biztosító minimum­ban megállapítani? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a köte­lező munkaszolgálatot bevezetni és így a nemzet számára megszerzett hatalmas em­beri munkaenergiát közérdekű közmunkák megvalósítására beállítani? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidó­kérdést véglegesen és megnyugtató módon elintézni? És végül hajlandó-e a miniszter­­elnök úr mindarra, amelyet fentebb, mint programot felsoroltunk, s amelynek meg­valósításában több millió magyar testvé­rünk hisz. Mert ha igen fenntartás nél­kül melléje állunk és ekkor együtt mond­hatjuk, hogy ez a járható magyar út! De amíg ezt nem mondja és nem írja, addig külön utakon járunk. Hogy melyik lesz a járható magyar út, azt majd eldönti a nemzet és a történelem. Addig azonban úgy érezzük, hogy a mi­niszterelnök úr maga is útvesztőben jár. A finnek döntő csapást mértek a szovjetseredre a snomassalmii harcvonalon Vízbefullasztottak egy ellenséges Hadosztályt, Anglia megsegíti Finnországot, Norvégia keresztülengedi a hadianyagot Támadni fog az angol-francia sered Nyugaton? Elmúlt az újév napja is, anélkül, hogy a harctereken, vagy az egymással szemben­álló országok, esetleg a semlegesek diplo­máciai köreiben valami döntő esemény adó­dott volna elő. Mindamellett jelek vannak arra, hogy ha egyelőre nem is a harctere­ken, a diplomáciai fronton kétségkívül újabb változásokat érlelnek a megváltozott viszonyok. A finnek megsegítésének kér­dése ma már döntésre érett. Ha Anglia és Franciaország valóban segíteni akarnak a vitézül küzdő kis nemzeten, akkor a segély­nyújtást egy pillanatig se halogathatják. És úgy látszik, ezúttal nem is halogatják. Anglia nyíltan hangoztatja, hogy segítsé­get küld a szorongatott finneknek és ha­sonlóképpen támogatást helyezett kilátás­ba Franciaország is. Hogy már most ez a segítés technikailag hogyan vihető keresz­tül és annak effektuálása mennyiben fogja befolyásolni a skandináv országok helyze­tét, egyelőre bizonytalan. Nem tudni azt sem, hogy a norvég trónörökös az antant­országok segítségétől adódó, vagy más fe­nyegető eseményekre célzott-e, mikor azt mondotta, hogy Norvégia valószínűleg ko­molyabb helyzetbe kerül, mint amilyenben bármikor volt. Kérdéses ez azok után a je­lentések után is, amelyek arról szólnak, hogy Svéd- és Norvégország állítólag ígé­retet tettek a nyugati nagyhatalmaknak, hogy a Finnországnak szánt hadianyag­szállítmányokat területükön akadály nél­kül átengedik. Nincs tisztázva annak a je­lentősége sem, hogy a moszkvai angol kö­vet elutazott Moszkvából és állítólag — legalább egyelőre — nem is megy vissza állomáshely­ére. Lehet, hogy ez a gesztus Anglia részéről a diplomáciai viszony meg­szakításának egy udvarias formája lesz Oroszországgal szemben, amire sok való­színűség van, hiszen Anglia eddig mindig igyekezett a legszimpatikusabb diplomáciai módszereket használni a Szovjet Biroda­lommal szemben. Persze az is lehetséges, hogy az Eingol követ visszahívása csak véletlenül esik össze a finn segítségnyújtás nyílt kijelentésével, ügessen kétségtelen azonban, hogy a finnek tényleges megse­gítése még inkább kimélyíti az Anglia és Szovjetoroszország közti ellentéteket. 40 fokos hideg és farkascsordák a rerenc­­nyomban Hiábavaló támadások a Hannerheim-vonal ellen London, január 2. A finnek kedvező katonai helyzete az új esztendőben sem változott. A karéliai földszoroson 200.000 főnyi átszervezett, tekintélyes mennyiségű orosz hadsereg tá­madta 36 órai tüzérségi előkészítés után rendkívüli hevességgel a Mannerh­eim­­vonalat, de rendkívül nagy veszteségek árán sem nyertek talpalatnyi teret sem. A velük szemben álló 300.000 főnyi válogatott finn csapatok a Man­nerheim-vonal mögött még két másik védelmi rendszert építenek, úgyhogy a szovjetoroszok még áttörés esetén sem keríthetnék be a finn arcvonalat. A Loboga-tótól északra a finnek folytatják győzelmeik kiaknázását és tekin­télyes mennyiségű hadianyagot zsákmányolnak és foglyot ejtenek. Agiajärvi körül a csatateret jól felszerelt, válogatott szovjetorosz ezredek kato­náinak kőkeményre fagyott holtteste borúja. Sallá és Petsamo között a 40 fokos hideg teljesen megbénította a hadművelete­ket. Finnország legészakibb részén a szov­jetoroszokat óriási csordákban követik szibériai farkasok. (MTI) Berlin né­ve szerint: Anglia egészen Finnországig szeretné kiterjeszteni az európai háború színterét­ ­Berlínből jelentik. A külföldi laptudó­­sítók számára rendezett szokásos sajtó­­fogadáson hétfőn az egyik külföldi újság­író szóbah­ozta azokat az angol lapjelen­­téseket, hogy Anglia most már teljes erő­vel támogatja Finnországot. Német illeté­kes helyen ezzel kapcsolatban kijelentet­ték, hogy ez az angol támogatás megint csak azt bizonyítja, amit Berlinben már régen tudnak, hogy tudniillik Anglia egészen Finnországig szeretné kiterjeszte­ni az európai háború színterét. Arra a kérdésre, lát-e Németország okot, hogy beavatkozzék a finn-orosz viszályba, ille­tékes helyen kijelentették, hogy ilyen okot nem látnak mindaddig, amíg Nagybritan­­nia nem akar támpontokat teremteni a maga számára Finnországban.­­ Az angol nagykövet elutazó!! Moszkvából London, január 2. Sir William Leeds moszkvai angol nagy­követ búcsúlátogatást tett Molotov külügyi népbiztosnál. Moszkvában hivatalosan jelentik, hogy az angol kormány nem hívja ugyan vissza moszkvai nagykövetét, de esetleg ha­tározatlan időre fogja szabadságát meghosz­­szabbítani, tekintettel a jelenlegi angol-szov­­jetorosz viszonyra. ÁRA: 10 FILLÉR / Í!\ ­­mia* ) apestig Anglia bejelentette, hog­y „tőle te­hető segítséget“ nyújt Finnországnak Londonból jelentik. Az angol kor­­mány közölte a Népszövetséggel, hogy kész minden tőle telhető segítséget nyújtani a finn kormánynak és már megtette ebben az irányban a szüksé­­ges lépéseket. Ez azt jelenti, hogy Ang­lia teljesíti kötelezettségeit a népszö­vetségi határozat alapján. A Daily Telegraph diplomáciai levele­zője szerint soron kívül sürgősséggel kez­dik meg a Finnország által Angliában és Franciaországban rendelt hadianyagok szállítását, amelyet szeptemberben a nyu­gati háború kitörése miatt megszüntettek.

Next