Magyarság, 1940. augusztus (21. évfolyam, 167-191. szám)

1940-08-01 / 167. szám

B­udapest, 1940. angrusztus 1 Német hivatalos magyarázat: A fegyverszüinet óta más harcmodorban, de változatlanul eltökélten folyik a nagy offenzíva Anglia ellen Berlin, július 31. A franciaországi hadjárat befeje­zése óta a kimondottan katonai szem­pontok háttérbe szorultak a politika mögött, annál is inkább, mert nagy­arányú katonai műveletekre nem került sor. Ebből, mint ma katonai részről kifejtették, itt-ott azt követ­keztették, hogy Németország Anglia ellen nem teljes szívből folytatja a háborút. Ennél helytelenebb értelme­zést alig lehetne adni a dolgoknak — jelentik ki illetékes helyen. Németország éppen olyan eltökélten és a győzelemnek ugyanazzal a biztosí­tásával folytatja harcát Anglia ellen, mint Lengyelország és Franciaország ellen tette. A tevékenység azonban ebben az esetben csak néhány ezer emberen, a tengeralattjárók, a gyors­naszádok, valamint a repülőrajok legénységé­nek vállán nyugszik. Anglia ellen szükségszerűen más a hadviselés, mint Franciaország ellen, ahol mil­liós hadsereg küzdött. Az Anglia ellen alkalmazott mód­szer a fegyvernemnek különlegessége folytán csak korlátozott számú haderőt állít harcba. A német tengeralattjárókat, a gyors­naszádokat, a harci- és vadászrepü­lőgépeket olyan kard hegyével lehet­ne összehasonlítani, amelynek mar­kolatát tapasztalt harcos­ fogja. Ez a harcos maga a német nép. Azt a kérdést teszik fel: Mikor ül már oda Németországt A válasz csak ez lehet: Németország öt hét óta, a fegyver­­szünet napja óta minden nap és minden órában odaüt. Minden nap meghozza a tengeralatt­járók sikereit, a német gyorsnaszá­dok eredményes előretörését, a harci repülőgépek támadásait és a vadász­gépek sikeres légi harcait a csatorna vagy az angol partok fölött Ezek a műveletek minden résztvevőtől a bá­torság és a tett­reképezség legmaga­sabb fokát követelik meg. A hajóhad egységei a véderőfőpa­rancsnokság jelentései szerint június 25-től július 31-ig összesen 936.000 tonna tartalmú kereskedelmi hajótért süllyesztettek el. Ez a heti 187.000 tonna átlagnak felel meg. A légi­erő ugyanez időben 334.000 tonna el­pusztítását jelenti. A jelzett idő alatt tehát összesen 1,270.000 tonnányi hajótér süllyedt el. Heti 250.000 tonna hajótérvesztesé­­get Anglia sem tud hosszabb ideig el­viselni Itt csak a legkisebb számadatok­ról van szó, amelyekbe nincs beszá­mítva az a sok kereskedelmi hajó, amelyet bombatalálatok súlyosan megrongáltak. A jelzett­ idő alatt Anglia mintegy 370 repülőgépet vesz­tett­­. A repülőveszteséget azonban ennél sokkal többre lehet becsülni, mivel sok repülőgépet a súlyos talá­latok következtében nem lehet to­vábbra is szolgálatba állítani. (M. T. I.) Ez a rendszer igen jelentős védelmi és tá­madó eszközökkel vesz részt a küzdelem­ben. Az Anglia elleni háború tehát nem le­het az a villámháború, amelyet Franciaor­szágban folytattak, hanem a felőrlés és a fokozódó pusztítás háborúja. Ebben a harc­ban módszeres eljárással kell elpusztítani és felőrölni az angol birodalom erőit. Ez az az út, amelyet Németország és Olaszország most követ mindaddig, amíg újabb hatá­rozott cselekvő fellépésre kerül sor. Németország jelenleg két feladatot teljesít. Először az angol szigetország belső szervezetét pusztítja el, más­részről pedig a szigetországot elvágja a külvilágtól. A brit világbirodalom a földkerekség egy­negyed részét foglalja el, de ennek a rend­szernek éppen szétszórtságában van a gyengéje. Ezért hivatkozott Nagybritannia mindig a tenger uralmára. Olaszország de-Berlin, július 31. Egy szemtanúnak a Német Távirati Irodához küldött tudósításból szemlélte­tően kitűnik, hogyan sikerült a német bombázó repülőgépeknek Dover kikötője előtt 32.000 tonna hajóűrt elsüllyeszteniük és a kikötőberendezések nagy részét meg­­rongálniuk. A tudósító egy zuhanóbombá­­zóban ülve részt vett a­ támadásban és a következőkben számol be arról: — Dover fehér szikláit alig lehet látni a reggeli párás levegőben. Nehéz vadász­repülőink már előre repültek. A közelben egyszerre csak angol Hurrican- és Spit­­fire-gépek emelkednek fel. Sűrű rajokban szállva úgy csüngnek a levegőben, mint szőlőfürtök. A kikötőben három nagy hajó horgony­zik. A legnagyobb mintegy húszezer ton­nás gőzös, a középső tízezer tonnás lehet, míg a harmadik hajó nagysága körülbelül ötezer tonna. Parancsot kapunk a táma­dásra. Gépünk a föld felé fordul és egyre fokozódó gyorsasággal zuhanunk a cél felé. Célunk a 10.000 tonnás hajó, a másik két hajóval együtt a kikötőgát­nál horgonyzik. A keskeny gát egyre szé­lesedik a szemünk előtt. Nemsokára tisz­tán kivesszük a hadihajók kirakodására és készlettel való ellátására épített kikö­tőberendezéseket is. Ledobott bombánk célba talál. Lent, mintha a pokol ördögei szaba­dultak volna el. A tűzoszlopok magas­ra csapnak fel az ég felé. A bombák becsapódása pillana­tában füstfelhők terjengenek a hajó fö­lött. Mellettünk és előttünk a többi gép is zuhanó repüléssel száll lefelé és bom­bázza a másik két hajót. Bombáikat a ki­kötőgátra is lezúdítják, szétrombolják a síneket és romokba döntik a kikötőberen­­dezéseket. Az egész csupán pár perc műve. Rombolásunkat a nehéz és könnyebb el­lenséges légelhárító ágyúk sikertelen tü­zelése kíséri, s felettünk heves légicsata dúl a német és az angol vadászgépek között. A német repülő­osztag kapitányának gé­pe felett egyszerre csak egy Hurrican-gép jelenik meg. Az angol pilóta azonban el­számította magát Az angol gép elegáns kanyart ír le és meg akarja támadni a német kapitány gépét A kapitánynak azonban sikerül megcéloznia, jól irányzott géppuska golyója már­is eltalálta az an­gol gépet. Az angol pilóta pár pillanatra a mi fegyvereink hatáskörében is megjelenik. Lövedékeink célba találnak. Azonnal fe­hér füstfelhő látszik. Az angol repülő m­ég eg­yszer magasba szökken gépével, majd merőlegesen zuhanni kezd. Lezuhant Nyomában magasra fröccsent a víz. Midőn ismét leszálltunk r­epülőterünkön és a legénység jelentette, hogy mit talált el, akkor tűnik ki: a három, összesen 32.000 tonnát kitevő hajó megsemmisült és avatkozása ezt az uralmat megdöntötte. Olaszország Németországhoz hasonló fel­adatot végez. Megvalósította a Földközi­tenger zárlatát és elvágta a közvetlen ösz­­szeköttetést Anglia és a gyarmatbirodalom között, arra készteti Angliát, hogy hajóha­dát az eddiginél sokkal nagyobb mérték­ben vegye igénybe és ugyanakkor súlyos csapásokat mér a Földközi-tengeri brit ha­jóhadra és támaszpontokra. Az olaszok beavatkozásának azonban nem csupán katonai, hanem politikai következményei is vannak: Japán és Anglia között megnövekedett a feszült­ség, továbbá az indiai és délafrikai nemzeti megmozdulások is közvetlen összefüggés­ben állanak az olasz beavatkozással. Nagy­britannia és az angol gyarmatbirodalom erejének felőrlése gyors ütemben folyik, a kikötő valamennyi hadászatilag fontos berendezését sikeresen bombákkal árasz­tották el. (MTI) NÉMET HIVATALOS JELENTÉS: A rossz időjárás korlátozta a légi tevékenységet Berlin, július 31. A véderő főparancsnoksága közli: A rossz időjárás a német légihaderőt te­vékenységének korlátozására kényszerí­tette. Mindamellett a július 30-ról 31-re virradó éjjel Anglia keleti és déli partvi­dékén végrehajtott felderítő repüléseken kívül légi haderőnk bombatámadást inté­zett a filtoni repülőgépgyár, valamint a swanseai és plymouthi kikötőberendezések ellen. Július 31-re virradó éjjel csak néhány angol repülőgép repült Nyugat-N­émetor­­szág fölé. A ledobott bombák nem okoz­tak kárt sem anyagiakban, sem emberélet­ben. Vadászrepü­lőink a behatoló repülő­gépek közül kettőt lelőttek. Utólag isme­retessé vált, hogy július 29-én összesen 21 repülőgépet lőttünk le. OLASZ HIVATALOS JELENTÉS: Egymásután pusztulnak el Aden legértékesebb katonai épületei Valahol Olaszországban, július 31. Az olasz főhadiszállás 52. közleménye: Kelet-afrikai légierőnk újból bombázta Aden kikötőjét, ahol két hajót és egy nagy üzemanyagraktárt telibetalált. Valamennyi repülőgépünk visszatért támaszpontjára. Heves angolellenes tüntetés a Fokföldön Róma, július 31. Heves angolellenes tüntetést rendez­tek a búrok San Paolo de Loandaban, — jelenti a Messaggero. A tüntetés, amelyiken 3000 búr vett részt, elsősor­ban a délafrikai miniszterelnök Smuts tábornok ellen irányult, aki ismerten angolbarát politikus és rendkívül ke­gyetlenül bánik a német polgári fog­lyokkal. Csalódást okoztak az Amerikában rendelt angol repülőgépek Stockholm, július 31. Londoni jelentés szerint angol repülés­ügyi körökben csalódást okozott a „Cur­tiss P. 46” gyártmányú amerikai vadász­gépek első szállítmánya. A légügyi szak­értők nézete szerint ezek a két géppuská­val felszerelt amerikai gépek s­em tudnak majd mint egyenlő értékű ellenfelek szembeszállni a Messerschmitt 109 gyárt­mányú német vadászgépekkel. Egy szemtanú elmondta: Hogyan süllyesztettek el a német zuhanó­­bombázók 32 ezer tonna hajóűrt a do­veri kikötőben? Gayda szerint sem lesz Anglia ellen villámháború Róma, július 31. Az Anglia elleni háború folytatásával kapcsolatban figyelemreméltó cikkek je­lennek meg az olasz sajtóban. Virginio Gayda a Giornale d’Italia ve­zércikkében „Felőrlés” cím alatt foglalko­zik ezzel a kérdéssel. Gayda hangsúlyozza, az Anglia és a brit birodalom elleni hábo­rú győzelmes folytatása döntő eseménye az új európai rend kialakulásának. Ennek a háborúnak körülményei azon­ban nem lehetnek ugyanazok, mint a franciaországi hadjáraté voltak. A kü­lönbség nem is annyira Nagybritannia katonailag jól védett szigeti helyzeté­ben, hanem az angol világbirodalom egész rendszerében rejlik. 3 Ujn­al kezdi az Osservatore Romanot A közelmúltban szemrehányást tet­tünk lapunk hasábjain a vatikáni hiva­­talos lapnak, a­z Osservatore Romano- nak, azzal kapcsolatban, hogy eredeti hivatásától eltérőleg politizálni kezdett és magyar vonatkozásban is politikai vágányra tért át. Ansaldo, a Telegrafo főszerkesztője velünk egy időben tett szemrehányást az Osservatore Románc­nak. Akkor azt hittük, hogy a Vatikán lapja szakít ezzel a rossz szokásával. Té­vedtünk: ma meglepetéssel értesülünk arról, hogy a lap július 29-i és 30-i szá­mában Bukarestből keltezett és kiszíne­zett két cikk jelent meg, amelyeknek tartalma röviden a következő: egész Bu­karestben nagy tömegtüntetések zajlot­tak le e két napon, a tüntetők követel­ték a román integritást, a román etnikai egységet, a mai határokon kívül élő fő­­románok megvédését, stb. A vatikáni lap ezekről az állítólagos tüntetésekről szim­patikusan nyilatkozott,­­ mintha csak együttérzett volna a soviniszta román­sággal. Bennünket meglepett a vatikáni lap­nak két reklámcikke és sajnáljuk, hogy újból kisért a lap szerkesztőségében an­nak a Della Torre márkinak szelleme, akit épen politizálása miatt mozdított el a fasiszta kormány kívánságára a lap éléről a Vatikán. Nyilvánvaló az, hogy román propagandának „dőlt be” a vati­káni lap. Sajtónkat, amely féltékenyen őrködik ezekben a kényes időkben érde­keink megvédése fölött, a vatikáni lap kisiklása után megilleti a komoly és hangsúlyozott, szemrehányás joga. Ha az Osservatore Romano nem marad meg a saját hivatása vonalán és átcsúszik az ilyen kényes politikai vonalra, — egész erkölcsi tekintélyét veszélyezteti. Jó volna, ha ezt végre megértenék a vati­káni szerkesztőségben! Esterházy János gróf az új helyzetről és a szlovákiai magyarság álláspontjáról Pozsony, július 31. Az „Új hírek” szerkesztősége a salz­burgi tárgyalások és a szlovák kormány átalakításával kapcsolatban felkérte Es­terházy János grófot, a szlovákiai ma­gyarság vezérét: nyilatkozzék az új hely­zetről és a szlovákiai magyarság állás­pontjj­áról. Esterházy­ János a kérésre a következőket válaszolta: — Az obersalzburgi tárgyalásokról visz­­szatért szlovák államférfiak szükségesnek tartottak egy kormányrekonstrukciót vég­hezvinni. Benőnket, szlovákiai magyaro­kat, érthetően közelről érint az a körül­mény, hogy a szlovák külpolitika és bel­politika vezetése, immár más kezekben van. Ennek folytán talán nem lesz helyte­len az a megállapításom, hogy a salzburgi tárgyalások után Szlovákia politikájának második korszaka kezdődik. — Salzburggal lezárult egy fejezet, amely úgy látszik nem váltotta be egyik irány­ban sem azokat a reményeket, ame­lyeket mindnyájan joggal elvártunk volna 1939 március 14-től. A szlovákiai magyarság nevében az új kormány felé csak egyet tudok kijelenteni­ :a felelőssé­gem tudatában, mellyel hozzá akarok já­rulni az európai tartós béke és konszoli­dáció mielőbbi kiépítéséhez, vállaljuk a kisebbségi sorsot ebben az országban, úgy­hogy tudva azt, mivel tartozunk az állam­nak és annak vezetői iránt. A magunk részéről a legteljesebb megértésüket kér­jük — ma még rendezetlen és jogos kí­vánságaink teljesítésére. Újból megjelent a francia filmek koronája! Moszkvai éjszakák Annabella, Harry Baur, Pierre Richard Wilm PIÁTÓL! HMon.fíim CITY

Next