Magyarság, 1942. július (23. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
---- -----*• —— ITZT"- ' r - ' i NA ■j . H V XXIII, ÉVFOLYAM 146. (6 198.) SZAM BUDAPEST, 1942. JULIUS 1. SZERDA KABÓnilAJDONOS MAGYMSÁG LAPKIADÓ . _ ___'. FELELŐS SZERKESZTŐ: ^eVnnes kiad* BATTKAY a. KÁLMÁN Da wraoa MMECHTOUvfe KWc&V MimSSTotrfl. to MAGVA!* NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A MAGVAP NEPPEL A MAGVAP. NEPEPT: AZ UJ EURÓPA ÚTJÁN Az önkorai szovjet nagykövetség vezetői családtagjaikkal együtt elhagyták Törökországot Rommel csapatai Marsa Maivukót 80 kilométernyire keletre üldözik a megvert angol hadsereget Már Alexandria is veszélyben van Volchovnál megsemmisítették az 52. és az 59. szovjet hadsereget . Újabb 14 angolszász kereskedelmi hajót süllyesztettek el a németek az Atllanti-óceánon Küszöbön áll Szebasztopol eleste . Ankarai jelentés szerint Vinogradov szovjet nagykövet után most már az ankarai szovjet nagykövetség helyettes katonai attaséja is Moszkvába utazott. Ezen kívül elhagyták Ankarát a szovjet nagykövetség és a konzulátus tagjainak családjai is. A török közvéleményben egyébként Marsa Matruk váratlanul bekövetkezett eleste a legmélyebb hatást keltette, annál is inkább, mert az angol nagykövetség sajtóattaséja néhány órával a hír érkezése előtt török újságíróknak azt mondotta, hogy Marsa Matruk helyzete rendkívül erős és hogy a 8. hadsereg az erőd övezetében megállott. Ankara katonai és politikai köreiben Marsa Matruk elestében újabb bizonyságát látják a 8. brit hadsereg teljes katonai és erkölcsi összeomlásának és ennek következtében igen súlyos egyiptomi bonyodalmakra számítanak. A lapok nyíltan latolgatják annak lehetőségét, hogy Egyiptom felszabadul az angol nyomás alól. A Cumhuriyet azt írja többek között, Egyiptominak már tegnap kellett volna elhatároznia, hogy független akar lenni. Megtehetné is és valószínűleg megteheti még holnap is. De semmi körümények között nem teheti ezt meg azoknak az oldalán, akik függetlenségétől megfosztották. Befejezésképen megállapítja a tekintélyes török lap cikke, hogy India is, meg Egyiptom is pillanatnyilag hallgatásba burkolódznak, ez a hallgatás azonban valószínűleg a nagy felébredés jele. TELJES A FEJETLENSÉG EGYIPTOMBAN Az a számos jelentés, amely az egyiptomi és Szíriai rádióállomások útján az utóbbi negyvennyolc órában eljutott hozzánk, rendkívül sötét képet fest a súlyos brit vereség által kiváltott egyiptomi belpolitikai válságról. A britek minden erejük megfeszítésével megkísérlik, hogy Kairóban katonai diktatúrát tartsanak fenn, mégpedig most már nemcsak a király, hanem a kormány kizárásával is. A miniszterelnökség, a királyi udvar, a posta, távíró és rádió péntek óta angol katonák őrizete alatt áll. A külfölddel való telefon és rádiókapcsolat megszűnt, az újságokat, még az angol érdekeltségű lapokat is a legszigorúbb előzetes cenzúrának vetették alá. Az egész országban a sötétség beállta után nem szabad magánautóknak közlekedniük. Az Alexandriából Ankarába érkezett legutolsó hírek szerint az angolok már péntek óta előkészületeket tesznek az alexandriai hadikikötő berendezések felrobbantására. Ezek az előkészületek és a tengelycsapatok gyors előrenyomulásáról érkező hírek Alexandriában leírhatatlan zavart és pánikhangulatot keltettek. A lakosság tömegesen hagyja el a várost és a Nílus deltájához vezető utakat teljesen eltorlaszolják a menekülő embertömegek. Az egyiptomi vasúti személyzet megtagadta, hogy Alexandriából nyugati irányba brit csapatszállítmányokat továbbítson. A Brogel Arab-tól nyugatra vezető vasúti vonal többhelyütt megszakadt .• A minisztertanács szombaton este hoszszú ülést tartott, utána a kormány egyik tagja kijelentette, hogy Nyugategyiptomban a helyzet rendkívül komoly. A sajtó már egész nyíltan tárgyalja annak lehetőségét, hogy Egyiptom az angolok számára elvész és nyíltan mérlegeli e fordulat várható következményeit. Faruk király kihallgatáson fogadta Nahas pasa miniszterelnököt. Kihallgatása után a miniszterelnök ismét felhívást intézett a lakossághoz, s megint óva intette attól, hogy rémhíreket terjesszen. Az egyiptomi pánikhangulat átterjedt Szíriára és Irakra is. A Szíriai kormány rendkívüli megbeszélésre ült össze, amelyen részt vett Gatroux tábornok is. Bagdadban is rendkívüli minisztertanács volt, amelyre Kairóból, a brit vezérkar egyik magasrangú katonatisztje is Bagdadba érkezett. Bagdadban aggodalommal tekintenek a líbiai vereség következtében kialakult új helyzet elé annál is inkább, mert a lakosság szemmel látható ellenszenvvel viseltetik az angolbarát rendszer iránt. ZŰRZAVAR LONDONBANCHURCHILL VIDÉKEN ADUL Azt a hatást, amelyet az északafrikai vereség Angliában kiváltott, a Wilhelmstrassen pánikhangulatnak nevezik. Most már nem lappangó, hanem nyílt krízisről, sőt egyenesen pánikról kell beszélni. A hétvégi angol újságcikkek tulajdonképpeni célja az, hogy Churchillt a támadásoktól tehermentesítse. Arra törekszenek, hogy a kritikát elviselhető és parlamentáris útra tereljék, mert meg akarják menteni Churchillt, a miniszterelnököt, még ha Churchillt a hadürvminisztert, mint felesleges terhet el is kellene ejteni. Ezt a hangulatot élesen megvilágítja Bevin munkaügyi miniszter beszéde, aki kifejtette, hogy a háborúnak még nincs vége és Anglia még nincs legyőzve. Berlini jólértesült körök szerint ez a formula nem mutat túlságosan nagy bizalomra. Lord Winster beszéde hasonló érzéseket kelt. Ő kijelentette, hogy Anglia nem kívánja Churchillt mint miniszterelnököt elveszíteni, azonban mégsem lehet tagadni, hogy Churchill hadvezetésében nem bízik és ezért kívánatosnak tartja, hogy a hadügyminiszteri tárcáról lemondjon. Anglia olyan kormányt, kíván, amely diadalokat hoz és hadisikereket, nem pedig bocsánatkéréseket és vereségeket. — Mindez — mondják berlini jól informált helyen — jele annak, hogy az angol nép kétségbe van esve politikusainak és hadvezéreinek tehetetlensége miatt. Churchill, számolva ezzel a hangulattal, pihenésre vonult vissza és beszédét, amelyet eredetileg hétfőn akart elmondani, újabban szerdára, vagy csüsrtökre halasztotta el. Bármikor fogja is azonban beszédét mondani, a Marsa Matruk körüli fejlődés igen kényes szónoki feladatok elé állítja őt ezúttal. LONDONI VALLOMÁS: WASHINGTONBAN MEGVITATTÁK A VERESÉG LEHETŐSÉGÉT IS Londoni híradás szerint a Daily Herald úgy értesült, hogy Roosevelt és Churchill a washingtoni tárgyalás során nemcsak a győzelem lehetőségét vitatta meg, hanem a vereség lehetőségeit is. Egyébként a brit miniszterelnök hazatérése után az angol hírszolgálat nyilatkozatot közölt, amely szerint Roosevelt és Churchill megbeszélései kiterjedtek az összes világrészeken és tengereken folyó háború valamennyi fontos kérdésére. A hivatalos nyilatkozat meglehetősen hosszadalmas, de alapjában véve semmitmondó. A szokásos frázisokat ismételgeti. Nevezetesen, hogy a hadianyag termelése terén derűlátásra van ok. A hajóépítés fokozása csökkenteni fogja a tengeralattjáró veszélyt és mindenki kap elegendő hadianyagot. Itt említjük meg, hogy londoni beavatott helyen tudni vélik, hogy Lord Halifax washingtoni angol nagykövet hosszabb tartózkodásra Londonba érkezik. Ezzel kapcsolatban a brit fővárosban az a hír terjedt el, hogy Halifax lemond állásáról, ezeket a híreket azonban beavatott helyen nem erősítették meg. NÉMET VÉLEMÉNY CHURCHILL HELYZETÉRŐL Az angol belpolitikai válsággal kapcsolatban a Transkontinent Press diplomáciai szerkesztője a következőket írja: Churchill mostani washingtoni utazása ugyanolyan körülmények között játszódott le, mint a félévvel ezelőtti. Mint akkor is, most is, súlyos katonai vereségek miatt kellett volna a hátát tartania a műkedvelő stratégának, ő azonban akkor is, most is Roosevelthez menekült és hagyta, hogy távollétében kitombolja magát a kritika és végül aztán titokzatos mosollyal ajkán tért vissza Londonba. Akkor csakugyan sikerült neki azangol közvélemény jelentékeny részét elkápráztatni és elhitetni, hogy tényleg pozitív eredményekkel tért vissza Washingtonból. Minden jel arra mutat, hogy ez alkalommal ismét a régi játék ismétlődik meg. Az angolok azonban, akik ma már jól tudják, hogy birodalmuk szempontjából mi forog kockán az afrikai fronton, nem fogják szó nélkül hagyni a miniszterelnöknek olyan kísérleteiét, hogy üres nyilatkozatokkal csöndesítse le a vihart. Churchill tehát most is, mint régebben tette, először is ismét „realizmusáról” ad majd bizonyságot, az utolsó hónapok és hetek hadihelyzetéről rajzol majd komor képet. Azt várja ennek a képnek hatásától, hogy a brit politikusokat valósággal megrémíti, aztán biztosítani fogja hallgatóit, hogy a helyzet pillanatnyilag rendkívül komoly ugyan, régebben azonban még komolyabb volt és még komolyabb lehet, ha a fénetek az általuk kitűzött célokat el is érnék. Viszont semmi sem könnyebb, mint a német hadvezetőségnek olyasfajta célokat nyakába varrni, amik sohasem voltak szándékában. Ezután már nagyon könnyű azt mondani, hogy a németek kitűzött céljaikat nem érték el, győzelmeik tehát nem is győzelmek, hanem hibák és tévedések. A helyzet ugyan továbbra is komoly, — folytatja majd Churchill, — de a bátorító körülmények egész sora mindinkább előtérbe lép. Amikor a brit miniszterelnök ehhez a ponthoz jut, megint felölti majd titokzatos mosolyát és bejelenti, hogy Roosevelttel olyan dolgokban egyezett meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a háború további alakulásának döntő fordulatot adjanak. Ezek persze olyan dolgok, amiről ő közelebbit nem mondhat, nehogy az ellenségnek használjon. Feszült figyelemmel várjuk, — fejezi be cikkét a német félhivatalos — hányszor vállalkozik Churchill arra, hogy angoljait ilyen stereotip kijelentésekkel orruknál fogva vezesse? A JAPÁN NAGYKÖVET MEGBESZÉLÉSE A HELYETTES KÜLÜGYI NÉPBIZTOSSAL A Dömei Iroda jelentése szerint Sato kujbisevi japán nagykövet még a múlt hét csütörtökén este felkereste Visinszki helyettes külügyi népbiztost és fontos megbeszélést folytatott vele. ARA 12 FILLÉR f /Ex\ | Bib LCiv: \ \Bnanpes U/ Lossonczy István az új Közellátási miniszter Txtánhi ív&t a StoO’tijptpaJiadócsatot&ái Ballada a Sziget Színpadról... A Magyarság heti híradója Berlinből: Kicsoda is H. J. Marseille ? Távolbaíró-hálózatot kap Európa CHILE KÜLPOLITIKÁJA NEM VÁLTOZIK Az argentin kongresszus egyhangúlag elfogadta Ortix elnök lemondását. Ezután az alkotmánynak megfelelően Castillo alelnökre ruházták át az elnöki hatalmat, 1944. februárjáig. • A szenátus ülésén a külügyminiszternek az ország külpolitikájáról beterjesztett