Magyarság, 1943. február (24. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

k Vasára. "1543. február 2 7. IWICTMSAc Amire az ötvenéves telefonhírmondó figyelmeztet Zseniális magyar feltaláló, Edison barátja, akiről hallgatnak a technikai lexikonok Kifelejtett magyar alkotó zsenire hívja fel a figyelmet most a telefonhírmondó fél­­százados jubileuma: ditrói Puskás Tiva­darra, a székely család kiváló sarjára, aki­ről Edison is elismerte, — akinek egyéb­ként munkatársa volt —, hogy nevéhez fű­ződik a telefonközpont feltalálása is. A rá­dió budapesi elődjét és mostani­­ jelentő­ségében ugyan csökkenő társát, a tele­fonhírmondót sok más találmánya között szintén Puskás találta fel és létesítette. A magyar zseni tette lehetővé, hogy Budapest közönsége már 50 esztendővel ezelőtt lakásán élvezhetett prózai, sőt ké­sőbb zenei közvetítéseket is, akkor, ami­kor a rádiónak még se híre, se hamva nem volt és amikor ilyenféle szórakoztató lehetőséget sehol, a világ legnagyobb met­ropolisában sem ismertek. A félszázados jubileum alkalmából meg­látogattuk Puskás művét, a telefonhírmon­­dót. A Sándor­ utca 7-es számú házban, a ház udvari épületében székel a rádió, testvére, a telefonhírmondó az utcai épü­let harmadik emeletén, a Magyar Távirati Iroda szerkesztősági helyiségei felett ka­pott elhelyezést 1928 óta, amikor a rádió a­­ telefonhírmondó régi Rákóczi-úti helyi­ségéből saját székházába költözött. A tele­fonhírmondó főmérnöke, Szabó Bendegúz és az intézmény legrégibb műszaki mun­katársa, az öreg Schmidt bácsi, — aki 1895. óta szolgálja a telefonhírmondót, — mutatja meg Puskás alkotását, néhány muzeális értékű emlékét és szolgál fel­világosítással. Az első helyszíni közvetítés Puskás Tivadar már Párisban 1881-ben sikeresen kísérletezet zenei közvetítéssel. A világkiállítás közönségét lepte meg az­zal, hogy a párisi opera előadását közve­títette telefonvonalon keresztül. Az egész világon ez volt az első hely­színi közvetítés és ez is magyar ember ne­véhez fűződik. Puskás hasonlóképpen az első magyarországi helyszíni közvetítést 1882-ben oldotta meg, amikor a vigadói nagy újságírói bál alkalmából a Hunyadi László előadását közvetítette telefonon. A telefonhírmondót, amely hosszú időn át fogalkoztatta, az elgondolás megoldása és szabadalmaztatása után 1893-ban alkotta meg. A világszerte híressé vált intézmény február 15-én kezdte meg működését a Magyar­ utca 66 .számú házban, 46 tagú szerkesztői és bemondói gárdával. Eleinte telefonvonalon közvetítették a hírmondó adását, de egy hónap alatt Puskás több, mint 70 kilométer önálló hírmondó vona­lat és száz előfizetőt kapcsoltatott be, emelkedett a hírmondó vonala és többezer­re az előfizetői. Ezt a fellendülést azon­ban a nagy feltaláló már nem érhette meg, mert egy hónappal a telefonhírmon­dó működésének megindulása után meg­halt. Nagyon sok olyan ember, akit kö­ltl­ményei a lakásához kötöttek, volt hálás Puskásnak, és lehet hálás ma is, amikor különösen kórházak betegeinek és sebesült katonáinak viszi el a telefonhír­mondó a rádió műsorát. Persze a félszázad alatt a telefonhír­mondó modernizálása is megtörtént, úgy hogy a műszaki berendezés nagyobb ré­­szét már kicserélték. A rádió­ stúdióból kapja a­ közvetítésre szánt műsort és ezt felerősítve adja tovább Az a készülék azonban, amelyen át kimegy a hang, még mindig az eredeti, régi. Éppen operaáriát közvetít a telefonhír­mondó, és mialatt a főmérnök arról be­szél, hogy a telefonhírmondó bőgésszerű riasztással figyelmezteti hallgatóit a mű­soradás kezdetér­e, az egyik műszaki em­ber egy pillanatra bekapcsolja ezt a jelző­­készüléket és az énekhangba belebőg a furcsa hang. A főmérnök megjegyzi, hogy ezt most a telefonhírmondó hallgatói is, meghallották és jönnek majd a panaszkodó levelek. Megmutatják a régi fa- és rézmikrofo­nokat, amelyekbe annak idején igen erős hangot kellett használni s a bemondót tíz percenként váltották. Ezeket a mikrofono­kat még a rádió is használta kezdeti ide­jében. Megmutatják azokat az aranyo­Itt van a világ első hangszórója is, ame­lyet a telefonhírmondó egykori mérnöke, Szvetics Emil konstruált. A két hatalmas fehér tölcsért annak idején telefon­hallgató végére szarették. Néhány pillanatra bekap­csolják a telefonhírmondó adását és ezek az első hangszórók, amelyek szintén ma­gyar ember készítményei, ma is rendesen teljesítik hivatásukat. Persze gyengébben szórják a hangot, mint a modarn hangszó­­szók, alkalmazásuk első idejében azonban rendkívül nagy szenzációt jelentettek. Va­lóban nagy vívmány volt, amikor a mille­neumi kiállításon hangszórók szórakoztat­ták az ámuló közönséget. A telefonhírmondónak ezeket a muzeális értékű tárgyait a létesítendő rádiómúzeum­ban fogják elhelyezni. , Elmondották a műszaki emberek, hogy ha a telefonhírmondó hallgatójába bele­szóltak a hallgatók, a környékbeliek meg­értették a szavakat is. Régebben divato­zott, különösen Kőbányán, hogy a közel­ben lakó telefonhírmondó előfizetők egy­mással telefonhírmondón keresztül beszél­gettek. Mikor azután elfajult a dolog és gorombaságokat vagdostak egymás fejé­hez, a telefonhírmondó úgy akadályozta meg az ilyenfajta beszélgetéseket, hogy a ballagtó középső nyílását egy kis kúppal elzárta. Egyesek olyan botrányt is csináltak a hallgatóba való belebeszélés során, hogy ki is zárták őket az előfizetők közül. Ezek nagyon csodálkoztak azon, hogyan tudták megállapítani, hogy ők beszéltek. A szak­emberek, mivel a belebeszélés nyomott ha­gyott a membránon, azt is meg tudták ál­lapítani, hogy kevesebbet vagy többet használták erre a célra a telefonhírmondót. Mostanában, amikor erősebb az adás, már kevésbébé lehet­ ilyen műveletet végrehaj­tani. zott fejhallgatókat, amelyeken Ferencz Jó­zsef király, a milleneumi kiállításon hall­gatta a telefonhírmondó közvetítését. A fejhallgatókba a király monogramját is belevésték. Más érdekes relikviákat is látunk itt. Egyebek közt itt van az Edison-féle első onográf, amelyet Puskás Tivadar a világ­hírű feltalálótól kapott és hozott haza. Ez a régi nagy tol­cseres fonográf hengerről­­közvetítette adásait. Lejátszanak egy régi magyar felvételt. 1896-ból való és katona­­ébresztőről készült. Ugyancsak leforgat­ják Slezák Leó egyik régi lemezét. A hang persze gyenge, egyébként tiszta. Né­hány ilyen muzeális értékű lemezt majd a jubileum napján, a rádió is közvetít, küldte ki az erdélyi vasútvonal építésének vezetésére. Fantáziáját azonban nem elégítette ki ez az elfoglaltság. Kalandos és vállalkozó Az első hangszóró is magyar alkotás Ditrói Puskás Tivadar A telefonhírmondó feltalálójáról mint mondottul­, a magyar közönség is megfe­ledkezett és a technikai lexikon nem is vesz tudomást létezéséről. A feltalálók lexi­konja írt Puskás Tivadarról, de életrajzá­ba itt is több hiba csúszott. Szabó Bende­gúz főmérnök hosszas kutató munkával fel­tárta Puskás Tivadar életének jelentős ese­ményeit, alkotásait, találmányait. Puskás Tivadar 1844-ben született Budapesten. Apja Puskás Ferenc vállalkozó volt, ko­rábban jómódú ember, később azonban­­tönkrement. Puskás Tivadar éppen a bécsi Teréziánumot végezte el, amikor édesapja meghalt és anyagi támasz hiányában nem mehetett a mérnöki pályára. A technikai kérdések iránt való rendkívüli érdeklődése és tehetsége később mégis technikai pálya felé terelték, bár először Londonban egy angol vasútépítő cégnél helyeződött el és ott hamarosan karriert csinált. Alig 23 éves volt még, amikor az angol cég őt telete során 1873-i bécsi világkiállításon me­netjegyirodát nyitott és ő találta ki a fü­zet­jegyeket és az átalányutazás rendszerét. A men­etje­gyirodából szerzett kis vagyoná­val tengeren túlra utazott és Coloradóban ezüstbányát szerzett. Amikor bányája kö­zelében talált ércnek a megvizsgálására Csikágóba ment, majd tovább utazott Phi­ladelphiába, ott arról értesült, hogy egy ,,feltaláló” aki ezzel többmillió dollárt szerzett, azt állította: olyan, gépet hozott létre, amely minden befektetett energia nél­kül végez munkát. Puskás lehetetlennek tartott olyan gé­pet, amely üzemanyag nélkül működjék, s elhatározta, hogy leleplezi a szédelgőt. A feltaláló nem volt hajlandó megmutatni ta­lálmányát, s ez csak megerősítette gyanú­ját. Eredeti ötlettel és kalandos módon úgy jutott be Puskás az előre bezárt házba, hogy földalatti aknán keresztül hatolt be és megállapította a csalást. A szélhámos nagy összeggel akarta megvásárolni hall­gatását, Puskás azonban elutasította ezt és a New­ York Heraldban leleplezte a csalót. Edison munkatársa A megvizsgált kődarabról megállapítot­ták, hogy bőséges aranyat tartalmaz, mire azonban visszakerült bányájához, az arany­kutatók megvettek körülötte minden terü­letet, sőt az ezüstbányát is elvesztette egy per során. Ekkor megvásárolta a betűíró távíró gépet és visszatért Európába azzal a tervvel, hogy nagyobb városokban távíró­­központokat létesít. Amikor azonban hírül­vette, hogy az amerikai Graham Bel fel­találta a telefont, Edison pedig tökéletesí­tette, azonnal félteméve az ebben rejlő le­hetőségeket és Amerikába ment. Edison előtt ismertette a telefonköz­pont kapcsolásánál­ elvét. A világhírű fel­találó rögtön belátta Puskás találmányá­nak korszakalkotó voltát, munkatársul fo­gadta és el is adta neki az értékesítés jo­gát egész Európára. A­ jogot­­később Pus­kás továbbadta az európai államoknak, a magyarországi jogot Ferenc bátyjának ad­ta, a párisi telefonközpontot pedig ő maga akarta felállítani. 1789-ben készült el a pá­risi telefonközpont, amely csak azért nem lett az első a világon, mert a németek ki­sebb méretekkel előbb készültek el a fried­­richsbergivel. " , Könyvet kellene írni a most összegyűjtött adagokból, mert Puskás életét, találmá­nyait kellően ismertetni csak így lehetne. Különböző találmányokat, köztük a kor­mányozható léghajót is tökéletesítette. Utóbbira a párisi telefonközponton kere­sett összeget teljesen ráköltötte. Mikor Ferenc bátyja meghalt, visszaköltözött Ma­gyarországra, átvette és fejlesztette a bu­dapesti telefonközpontot. Közben Abrud­­bánya közelében feltáratott egy régi aranybányát, feltalálta az ásványi anya­gokból gyártható szappant és gyertyát, petróleumot kutatott és a villamosítás kér­désével is komolyan foglalkozott. Se szeri, se száma találmányainak és al­­­­kotásainak, amelyek közt az utolsó volt a telefonhírmondó, amely most ért el félszá­zados jubileumához. Puskás nagy akarat­erejére jellemző, hogy amikor angolul ta­nult, dús hajának felét levágatta és lebo­­rotváltatta azért, hogy ne mehessen embe­rek közé s csak tanulmányainak szen­telje magát. Erdélyi vasútépítő korában is­merkedett meg Vetter von Lilie Zsófia grófnővel, akit aztán Londonban feleségül vett. Érdekes, hogy esküvőjén az egyik tanú a walesi herceg volt, a későbbi VII. Edvard. A zseniális magyar feltaláló emlékét s egyúttal a telefonhírmondó jubileumát feb­ruár 15-én a rádió azzal ünnepli, hogy egész napos műsorát emlékének szenteli. Híres „beszélő újsága” is megelevenedik, különböző előadók emlékeznek meg Puskás életregényéről, Edisonnal való kapcsolatai­ról s a zeneműveket is korabeli szerzemé­nyekből állítják össze. A nagy magyar feltaláló emlékét mind­össze egy utcanév hirdeti, pedig többet ér­demelne. Úgy halljuk, hogy a rádió emlék­táblán örökíti meg Puskás Tivadarnak, a nagy magyar feltalálónak emlékezetét és érdemeit. Ezenfelül a főváros és az ország is gondolhatna nagy fiának megörökíté­sére. Puskás Tivadar, szobra nemcsak az ő dicsőségét hirdetné, hanem az egész ma­gyarságét. . .? Somody István. Történelmi képek, szobrok A puszta természetlátásra épített impresz­­szionizmus és az azzal kapcsolatos natura­lizmus minden kompozíciós művészetet úgy állított be mint valami irodalmi velleitást a festészetben, ezzel útját zárta a múlt szá­zad romantikus iskolája nyomán óriási fej­lődést vett történelmfestésnek, összefüggött ez a nemzeti eszme erőteljes előretörésével is, míg az úgynevezett modern művészet legnagyobbrészt az internacionális szabad-­ kőművességgel és annak eszmekörével tar­tott kapcsolatot és tart ma is. Nálunk a milleneummal kapcsolatban volt még egy nagy előretörése a történelemfes­tésnek, a század elején azonban művésze­tünket legnagyobbrészt az izmusok tartották megszállva és ez a légkör nálunk sem hasz­nált a történelmi kompozícióknak. Legújab­ban többféle hatás eredőjeként ismét megin­dult művészeink érdeklődése a történelmi té­mák iránt. Ebbe a szellemi légkörbe illeszkedik az a harminckét képből álló kollekció is, mely a nagy szorgalmú Istókovits Kálmán műtermé­ből került kiállításra a ,,Műbarátnál,,. Ez a kollekció — mint Istókovits képei ál­talában — nem egyenletes. Képeinek gondos tanulmányozása során négy különféle stílust állapíthattunk meg művészetében, melyek né­ha elég messzire esnek egymástól. Első ezek közül súlyban és értékben is naturalista tö­rekvésű stílusa, ebben alkotott képein a gon­dos modelltanulmány s a természetmegfi­gyelés közvetlen frissesége a domináló elem. E képeken a természetesség lép előtérbe, szinte úgy hatnak, mintha a művész model­lek után komponálta volna őket. Legsikerül­tebbek Szent Erzsébet és Rozgonyi Cicella. Báthory Erzsébet témájához kár volt ismét hozzá­nyúlni, bár a főalak — mint Csók híres képén —z itt is megvesztegető kifejezésű. Hu­nyadi László halála pedig nem fejezi ki a témát, e képen a bakó uralkodik, a tény nagy történelmi jelentősége a képből ki nem érez­hető. Második stílusa bele­talál szabad kompozí­cióinak fantasztikus világába, melyben a ren­geteg alak és tárgyak halmaza teremt egy, a természettől teljesen elvonatkoztatott vilá­­got. Itt a természettel alig érzünk kapcsola­tokat, alakok és környezet egyaránt fantasz­tikusak, történelmi levegőjük nincs, szinte valami látványos ballett bizarrságával hat­nak, mint István kora, Gizella érkezése. Harmadik stílusa, amelyben két nagyobb méretű, sokalakos Szent István kompozíció­ja fogant, elszíntelenedés felé vezeti. Végül önarcképe rembrantesque hatásokban tű­nik ki.­­ Értéke, hogy minden művén a festő emel­kedik ki s a tiszta festői értékeket csak rit­kán áldozza fel a téma kedvéért, hátránya viszont, hogy oly témákhoz is pusztán fan­táziája segítségével nyúl, melyek a történe­lemnek mélyen felszívódott szemléletét fel­tételeznék, így öltöztetheti aztán alakjait oly ruhákba, melyek a fantázia világába valók, nem a történelmébe.­­ Buzy Barna legtehetségesebb fiatal szob­rászaink egyike. Alkotásait már régen fi­gyeljék s látjuk útját, melyen halad. A Hor­thy­­ Miklós gyógyintézet homlokzatára ter­vezett nagyméretre elgondolt női és férfi aktjai mindama kvalitásokat mutatják, me­lyek egy tehetséges szobrászt a monumen­talitás beállítás útján vezetnek. Művészete egyelőre az egyes emberi alakok monumen­tális beállításában merülnek ki, a téren azon­ban akár meztelen testet, akár — mint Szent Tadeus-a, — egyházművészeti körbe kapcso­lódó alakot teremt, hatalmas erőt és formai kultúrát árul el. , Az alakok egymással kapcsolatba hozása amit tulajdonképen kompozíciónak nevezünk, nem erős oldala. Egyébként ő is szeret néha primitíveskedni egy kissé, aki azonban olyan pompásan megkomponált alakot tud mintáz­ni, mint Nyár c. bronza, annak ez a primití­­veskedés rosszul áll. Hagyja ezt azoknak, kik kevesebbet tudnak mint ő. A katalógusban Cs.T. aláírással mind a két művész kissé fellengző méltatást nyert. El­tekintve attól, hogy a művek kritikája,, vagy méltatása nem a kiállítók, hanem a­ művérz­e­­tét figyelő kritikusok és esztétikusok dolga* ez az öndícséret ízű közönség-propaganda vesze­­delmes, ha értéktelen műveket propagál és a­’Tik-­égt-isz), ha oly mesterekről van szó, mint Istókovitz és Buzy. Szeretnék, ha jövő­re ilyennel nem találkoznánk. Kampis János 15

Next