Magyarság, 1944. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-19 / 64. szám

8 . Mit láttam Észtországban ? – Tallin, Tartu, Narva, Haapsalu Elszorul a szívem, amikor Narva és ■ Tallin bombázását olvasom a hadijelentésekben. A háború kitörésének évében, március derekán jártam utójára észt rokonainknál. Messzi sarkköri vidékeket látogattam meg és Helsinkiből iparkodtam Tallinn felé. Amikor a finn főváros kikötőjét megpillantottam, elnevettem magamat- Meglehetősen komikusan nézett ki- A hajók ugyanis behavazott jégtáblák között állottak és tengernek nyoma sem volt. A Poseidon gőzöse ennek ellenére vállalkozott a feladatra, hogy átvisz bennünket Helsinkiből Tallinba, Finnországbón Észtországba. Már elindult egy jégtörő és biztosítja a sírmia átkelést, — nyugtattak meg az induláskor. Egy különös hajóút A pontosabb elképzelés kedvéért ismételten hangsúlyozom, hogy a tenger úgy nézett itt, mint egy lapos hómező; sehol semmiféle víztükröt, vagy tengert jellemző khllámzást nem láttunk. A hómeezőben az előttünk haladó jégtörő utat vágott s ezen a nyomon siklottunk ki a kikötőből. Jobbra-balra apróbb szigetek maradoztak el, amelyek úgy hatottak, mi a síkság középén emelkedő dombok. A dombokön házak, a házak kéményei füstölögtek. Ezekből a házokból, apró szigetekről gyalog jártak ki az emberek a „partra", mivel csónaknak ilyen időben alig vehették hasznát- Funakodtunk tehát a jégkockák között és ha egy nagyobb jégtömb került utunkba, megzökkent a hajó, hogy utána annál diadalmasabban haladjon tovább. Nagyelőnye volt ennek az utazásnak. Senki nem kapott tengeri betegsséget. Érzékszerveink úgy vélték, mintha szándailpakon siklottunk volna. Nevetnünk kellett, amikor láttuk a hajó fedélzetét, a kéményt, a kabinokat és a tüldöklően panár éttermet. Különös óriásszán, az bizonyos. Nem sokkal később egy sziget melett állottuk meg, melyet pár száz méterre sikerült megközelítenünk. Itt vártuk meg a felénk bandukoló utasokat és itt szállottak ki a megérkezettek. Lebocsájtották a Hajóhidat, a kiszállók ráléptek a tenger jegére és a már kitaposott „gyalogúton“’ elindultak a sziget felé. A fedélzetről csodálattal néztük mindezt és élveztük a helyzet fonákságát. Tallin előtt félórányira búcsúzott tőlünk a befagyott tenger, a havas tájék és az északi hangulat. Csillogó víztükör tűnt elő és a mindjobban vékonyodó jégtáblák a hajó érintésére húsz-ötven méternyire megrepedeztek. Nem sokkal később fekete-kék tenger nyaldosta a Poseidon oldalait. Találkoztunkugyan még magányosan szomorkodó jégdarabokkal, de ezek már csak hírmondói voltak a Helsinki körül uralkodó jeges világnak.Ez a csodálatos utazás kényszerített, hogy búcsút, vegyek a finnektől, de az észt föld bája és szépsége hamarosan megvigasztalt. Testvéri fogadtatás Észtország olyan pointja a világnak, ahol mindenkit szeretettel és szívesen fogadnak, de bennünket magyarokat különös melegséggel ölelnek magukhoz. Rokonok ők, ebben a világban egy ritkán található kedves rokonok. Nyelvük a finnekéhez hasonló. Szeretetük bizonyítéka a szívükben élő testvériségnek.. Oly jól esett a békétlenkedő Európában ilyen szeretethelyekre akadni. Oyan helyre, ahol jobban ismernek bennünket, mint mi őket. Ahol nem kellett magyarázni országunk földrajzának és néprajzának alapelemeit- Olyan helyre, ahol ismerték nagyszerű múltúnkat és ahol mindenekfölött megbecsültek bennünket. Mi voltunk szemükben a gazdag, előkelő déli testvérnép Ők hirdették legrangosabban ,a turáni népek testvériségét. Észtek, finnek, magyarok, mindhárman nagyszerű nép vagyunk. Egy törzsből származunk, bár a történelem alaposan szétkergetett bennünket egymástól, de a rokonvoltások ezer kiométeren túl is megmutatkoznak. Érdekes, hogy a keleti hosszúságnak majdnem ugyanazon vonalában fekadk a három nemzet Tallinban, Helsinkiben és Budapesten az óramutatók egyformán járnak. Miközben a hajóhídon a part felé tartottam, a lexikon néhány sora jutott eszembe. Észtország köztársaság. Területe 47.549 km 2. Lakosainak száma kb 1 millió 200 ezer. Államfője a mindenkori miniszterelnök. Egykamarás rendszerük van, a kormány 1939-ben parlament nélkül kormányzott . De néznünk szét a városban. Tallin jelzője? —- Középkori bűbájosság, sírnom előkelség, könnyedség, vidámság - és mégis valami különös hallgatagság. - Cári emlékek, német múlt, orosz épületek és ennek ellenére színtiszta észt levegő. - Tallin régi város és már az első órában - sajnáljuk, hogy múltjának varázsát egykor talán elrontja a fejlődés. A háborúra - s annak barbár pusztításaira akkor még nem gondoltam. Tallin és vele Észtország - csodáltos szívóssága állta az évezredes viharokat, melyek meg akarták semmisítetni. Csoda, hogy él Észtország és él az észt nemzet Az észtek ezredév óta ugyanezen a ponton élnek és magyar sorshoz hasonlóan hősiesei ellenállottak kelet és nyugat támadásainak. A gót befolyás következtében a nyugati kultúrát terjesztették kelet felé. Az ország irányítását a nép, vének tartották kezükben és ez az elgondolás a mai napon is érvényesül. A keresztes lovagok és a dánok hittérítés ürü, ’ 'gyével befészkelték magukat Észtországba, és 1343-ban vége szakadt az észt füg gellenségnek. Ezután csak idegen uralmakat jelentő dátumok következtek. 1917- ben az orosz óriás összeomlásakor fellélegzettek az észt hazafiak. Az öröm korai volt, de szerencsére nem minden alap nélküli. 1920-ban a tartui békében Moszkva elismerte Észtország függetlenségét,és így megkezdődhetett p romok eltakarítása. Hétszázéves rabságot számoltak fel ekkor és egy szebb korszak reményében indultak meg a következő ezred- L év felé. Középkori varázsváros De térjünk vissza a fővároshoz. Tallin, melyet régebben német néven Révainak neveztek. 150 ezer lakosú kö-zépkori varázsváros. ízléses és kristály* . tiszta szállodák adnak egyéni stílusú otthont. Az észt szerénységre jelemző, hogy állami ismertetőjük a következőket jegyzi meg a tallini szállodákról: „Az itteni szállodák, ami a fényűzést és a kényelmet illeti,* . nem versenyezhetnek a kereteurópainkkal, de az alacsony, árakért az utasoknak ■ nagyon rendes szállást nyújtanak. Ez a nagyon rendes szállás mindenkit kielégített,aki nem ragaszkodott a hew-yorki Waldorf-Astoria világrekordos ■ méreteihez. A Place de la Concorde forgalmát nem találtuk meg Talonban, de kárpótolt , bennünket ezért ezer más. A hajóállomástól néhány percnyi autózás után , benn vagyunk a városban. Várfalak, kerek bástyák, különös alakú templomok, , vékony mecsetekre emlékeztető tütornyocskáikkal késztettek csodálatra, ősi épületek, sétányok, parkok, ódon középületek követték egymást.. Mintha egy nagyobb szabású „budai vár’‘-ban sétáltunk volna Minden utcának története volt, minden sarok a múlt egy-egy fejezetét varázsolta elénk. Olyan város, mintha Pécs, Eger és Sopron legszebb részeit összegyúrták volna. Gyönyörűek voltak a félnapos bolyongások, szépek a városfeli fedező séták, miközben újabb megepetésesek értéig Tallin gyöngyszemeinek kitarása közben Nászutazásnak nem kívánhatnánk szebb és megfelelőbb környezetet.Ezen a tájon mindenkit könnyen megsebezhet Ámor, mert az észt nők , oly szépek, szőkék és bájosak, hogy sok turista magánosan érkezik és párosian utazik el. Nem kell azonban féltezni az eseteiket, feleséget találnak azért ők is eleget. Észtországban száz ember közül 53 a nő és 47 a férfi. Tallin nagyvárosiassága, mondhatnám világvárosiassága vitathatatlan. Főváros, kikötő, összekötőpont a skandináv államok, Finnország és Európa déli része között. Tallin valamikor Jlansa város volt._ Ez is segítette Tallint fejlődésében- De nemcsik az idegen kereskedelmi hatások nyoma, hanem a jómód jelei is megtalálhatók. Mert az észtek határozottan jómódúak. Mégis szegényebbek nálunk- Nehéz ezt megmagyarázni. Mi nagy palotában lakunk, de szegényesen. Ők kis házakban élnek, de jómódúan. Kis országuknak ideális akülkereskedelmi mérlege. Kivi- 1 , vitel alklamuk, munkájuk mindig bőségesen akadt, így Észtországban soha nem is hsmerték a munkanélküliséget. Mentesek maradtak a legsúlyosabb világnyavalyá- '■ tól. A város képe épp oly megnyugtató, mint az egész álomé. Tradíció és munka,* folytonos harc és idegpihentető béke. vi* ’dámság és csendes borongósság. Ezek ölel- keznek mindenütt. Észtország a történe- lem folyamán sokszor volt , egyidőben a béke és háború birodalma. Ha tovább jut N ... sétálunk a városban, három-négy emeletes modern házak mellett, magyar vásárokra emlékeztető sátor- és kocsiáborokkal találkozunk. Hetipiacok ezek, zsibongás és zaj nélkül. Néha úgy tűnik, mintha némafilmnek lennénk* szemlélői. Az asszonyok üres perceikbenkötögetnek* Érdekes, hogy a vidéken nagyrészt ők művelik a földet, a férfiak inkább halászok, munkások, bányászok. Okosak, józanok, csendesek, de mégsem ridegek. Mesebeli árak „ A tallini Estonia kultúrájuk megtestesítje. A vihár és koncertterem vidám tömegeknek ad , esténként otthont. Végig gyönyörködöm néhány operaelőadást és hangversenyt. Megcsodáltamaz esti Tallint, mely talán még a nappalinál is barátságosabb Mindenesetre romantikusabb. A régi háltak, melyek közül a tisztesebb korúak 1400-tól figyelik a késői tavaszokat, ilyenkor megnőnek és árnyaik küönös alakot öltenek. A városháza komor magánosságában tiszteletet parancsol és az üzleti utcák olyanok, mintha ma is a középkor kereskedői szolgálnák ki a vevőket. Kint és bent varázslatos volt a hangulat. Mindenük kedves emberekkel tallkozhattunk- Az árak mesebeliek voltak. 1939-ben magyar pénzre átszámítva szendvicset, süteményt, tortát darabonként 20 fillérért kaphattam. Egy pengő semmiképpen nem kerekedett ki egy színházi büffé meglátogatásakor. Az olcsóság valóban páratlan volt, így méltán hirdethették magaikat Európa legolcsóbb, országának. Három pengő volt szállodai szobám, ugyanannyi napi étkezésem,, de aki értett az élet szerényebb művészetéhez, az»még kisebb összegért is élvezhette Tallin szépségeit. Az Estonia előadása után tizenegy óra tájban észt barátaim aranyos erőlködéssel akarták bemutatni Tahin „éjszakai életét"- Kis korcsmák, kisvendéglők, kávéházak. Ezaz egész- Semmi mindénség, semmi ■ internaciualizmus- Egy puritán főváros, ahol legkésőbb éjfélkor mindenkinek ágyban "a helye. . _ A búcsú,előttiórákban nem tudtam betelni a város bájával, illatával és kedves embereivel. Napokkal meghosszabbítottam tartózkodásomat, mert jól érezem magamat és mert csodáltam az észteket. „Hagytuk" szerettetni magunkat, élveztük magyarságunkat, és megbecsültetésünket. / H . ’ Tartu, Petseri és Narva Később kirándulgattunk az országban és a kis észt föld nagy távolságokkal ejtett ámulatba. Tartu 191 kilométerre, Petseri 278 kilomméterre van Tallintól. Tartu, régi nevén Dorpat híres egyetemi város. Hegy lábánál fekvő egyeteme, az ifjúság korporációinak háza és a harcerek egyformán szépek. Narva, az északkeleten fekvő városka, bűbáj tekintetében talán még Tallinnal is felveszi a versenyt. XVII. században épült templomai, hatalmas lépcsőalázakkal és faragott kapukkal ékeskedő barokk ,házai páratlan látványt nyújtottak Az észt vidékkel való ismerkedés köriben győződhettem meg igazán a nép gazdagságáról. Gabona- és kendertermelésen kívül állattenyésztésük és tejtermelésük is kiváló. A kiviteli cikkek között egyedül a vaj 17 millió pengővel szerepelt. Cellulózé és fa hasonlóképpen sok idegen valutát, hozott be az országba. Kivitelük legalább húsz százalékkal volt több behozataluknál. Igen érdekes módon pótolták szénbányáik hiányát. Szerencséjükre Koh fia és Jerve környékén kőszénpalát, nagy olajtartalmú kőszénréteget találtak. a kibányászható mennyiséget hat milliárd tonnára becsülték. Ez az alacsony kalóriaértékű ,szénra nem fedezte ugyan az egész szükségletet, de alapját adta az ásványi olajgyártásnak. Kahtlában állami olaj gyárat ,alapítót Hajt és ez iparkodott függetleníteni Észtországot a világ olajhatalmasságaitól. " Az észt nyelv újjászületése A kisebb városokban és falukban nem találtunk oly sok könyvet, miként azt Finnországban megszoktuk, de ezen az elmaradottságon minden erejükkel változtatni akartak az esetek. Az észt szó és észt könyv terjesztésére milliós alapítványokat létesítettek és a szabadság mámorában lelkesen gyűjtötték kultúrájuk értékeit. Az évszázados idegen uralom érthetően nem törődött az észt kultúrával, raltinban évtizedekkel ezelőtt még lenézett volt az észt szó. Azóta teljesen megváltozott a világ. Az újjászületett nemzet tervszerűen pótolta a hiányokat s ez csodálatosan gyorsan ment. Mindenki lelkesült és boldogan dolgozott hazájáért. Egy nacionalista fejlődés aranykorszakát szakította meg a mostani világháború. Amikor utoljára Haapsaluban a püspöki vár falai mellett sétáltam és búcsúztam Észtországtól, csodálkoztam, hogy ez akta ország milyen tökéletes világot tudott teremteni magának. Csodálkoztam a megelégedettségen és abékén Azóta a béka csendjét a bombák dörrenése zavara meg, a szépséges Narva romiakban heverő és szeretetreméltó északi fastvéreink ma talán történelmük legnagyobb megpróbáltatásait élik át . / y’AHSA.« Vasárnap, 1944. m*re»o» Hk Amikor még a turullal solymáztak... Minden nép érdeklődik a madarak iránt, de ebben az érdeklődésben bizonyos fokú különbségeket is látunk. Az utóbbi esztendők kutatásai például kiderítették, hogy a szkítál szinte minden művészetüket állatalakokban fejezek ki. Különös figyelmet kell szentelnünk azonban a magyarral rokon népek madár szemléletére is. Fel kell tételeznünk, hogy a magyar előidőkben a lúd szent madár volt, mert tudjuk, hogy az ugor népeknél is az volt Ennek nyomát még ma is megtaláljuk vidéken, ahol a libát és a kacsát más módon vágják le, mint a többi szárnyast Vannak azonban olyan kérdések is, amelyre még ma sem kaptunk biztos váaszt. Így nem tudjuk, milyen madár lehetett az ft toron-ítál, amelyről egyik vármegyénket is elnevezték. Ugyancsak homály fedi az egyik Nemzeti madárunk gyanánt emlegetett turul madár kérdését is. Erről a madárról is csak annyit tudunk, Hermann Ottó szerint hogy a turul a harctereket kísérő keselyűféle volt, a mondák szerint pedig ez a madár vezette a hadrakelt népet Mindenesetre a magyarság ősi szent madarának tekintette a hagyomány s éppen ezért nyelvészek és történetkutatók évtizedek óta foglalkoznak a turulkérdéssel, azonban sokkal kevesebbet foglalkoztak madártani megvitágításával. Erre Hermann Ottó egyik tanítványa vállalkozott, aki igyekezett fényt deríteni a turulmadár madártani elnevezésére. Szerinte a legrégibb és legnagyobb elterjedésű sólyomnév a turul Ázsiában toghrul és toghril, vagy tughri néven ismerik. Közép-Ázsiában a Nagy Tavak vonalától délre esik az a terület, a Kaspi-tótól aGóbi-sivatagig, amit Schenek Turulországnak nevez. Ma Turkesztán a neve. Ide mutatnak a régi feljegyzések és humán terjedt el a turul kultusza és a karul ve solymászat keletre Kínáig, nyugatra Perzsiáig, Egyiptomig, Görögországig és legnyugatibb pontjáig Magyarországig. Ma már kétségtelennek látszik, hogy ez a turul néven szereplő madár nem lehet más, mint a barnahátú, fehéres mellű és fekete nyitóitokkal díszített faj, amely Közép- Ázsia havasainak ma is jellemző madara: a havasi sólyom. Más tudósaink szerint a turul azonos lett volna a karvallyal, sőt van olyan komoly vélemény is, amely szerint a turulban a nemes ragadozómadarak nevét kell látnunk. Tény, hogy a legrégibb turulábrázolások leginkább a sashoz hason.özép-Ázsia lovasnépeinek életében igen jelentős szerepe volt a solymászatnak. Ennek legügyesebb mesterei a kirgizek és szártok voltak. Ez az ősi foglalkozás tovább fejlődött ésma már nem csak sólymokkal solymásznak, hanem más ragadozómadarakat is betanítanak erre a célra. A népvándorlások idején a solymászat nemcsak szórakozás és sport volt, hanem valóságos hadijáték, amelyben minden vezető zemélyiség részt vett, hogy ügyességével harcf díszségét bebizonyítsa. A solymás . azaz volt a legfontosabb hadgyakorlat és ere a célra külön solymász enredeik voltak begyakorolva. Ebben az időben a sikeres solymászat nemzeti dicsőség volt A turkesztáni oguz népnél találkozunk legkorábban a turul szóval. Hatalmas birodalmuk a VI. század végéig állt fenn, amikor leigázták őket az ugorok. Az oguz vándorsolymászok vitték át a turult Pep Ázsiába és azóta Turkesztán a nagy nép- - mozgalmak fészke és a turul név azért jut el innen a később meghódított országokba. Eredeti helyén is fentmaradt azonban, mert az ugorokat követő szerdauk-török kán is a Toghrul nevet viselte. A magyar nyelvben a turul szó először az 1400-as évek végén szerepel. Egykori adatokból tudjuk, hogy Nagy Lajos királyunk igen nagy solymász volt és oroszföldi solymárszokat is tartott. Ezek hozták magukkal a zongorokat, a pompás fehér sólymokat. Ezek a tatár solymászodtamhm itt maradtak hazánkban és minden bizonnyal tőlük származik a mai napig is fennmaradt Zongor családnév. t.1.