Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1961-02-17 / 7. szám

1961. február 17. MAGYARSÁG Ne bántsd a magyart! (Folytatás az előző oldalról) Zetőink közül, akiket minden erkölcsi alapon álló magyarnak ki kell vetni nemcsak a szívéből, hanem még a nemzeti közösségből is? Remélj­ük, hogy nem m­and adós a felelettel s addig mi sem vonunk le kijelentéséből további kö­vetkeztetéseket. Cikkében a jogerkölcsre többször hivatkozik. Ez nem más, mint az erkölcsnek érvényesítése a jog­alkotásban és a jogszolgáltatásban. A római jog ezt már annak idején így írta elő:­­“honeste vivere, alte­­rum non laedere, suam cuique tribuere.’’ Magyarul ez anny­it jelent : tisztességesen élj, illetve viselkedj másokkal szeemben, mást ne sérts meg és a magáét mindenkinek add meg. A jogerkölcs ellen tehát az vét, aki a jognak ezt a fontos parancsát megszegi. Az pedig, hogy egy­esek az elnyúlt volt ország­gyűlési képviselők közül itt Amerikában is jogszerű országgyűlési képviselőknek tartják magukat, a jogi képtelenségek közé tartozik. Minden országgyűlési képviselő annak idején öt évre kapott a szuverén nép­től megbízást, mandátumot, hogy helyette és nevében ez alatt az idő alatt a törvényhozás munkájában jog­szerűen részt vegyen. A képviselői megbízatás, man­dátum tehát határidőhöz van kötve. Minden határidő­höz kötött megbízás pedig a határidő lejártával jog­hatályát veszti annlkin, hogy a megbízónak azt külön vissza kellene vonni. Az országgyűlési képviselők mandátumára vonatkoztatva e jogelvet: minden kép­viselői mandátum hatályát vesztette az öt év lejártá­val, még akkor is, ha az alkotmányos tényező a kép­­viselőházat nem is oszlatta fel vagy ez magát felosz­lottnak nem nyilváníthatta, mert az idő lejártával maga­­a szuverén néptől kapott megbízás szűnt meg. Az Igis-ben megválasztott képviselőket az 1918- as októberi forradalom meggátolta a törvényhozói jogaik gyakorlásában, törvényes tényező sem oszlat­ta fel a képviselőházat és az 1920-ban a törvényes elő­feltételek után összehívott­­Nemzetgyűlés jogászainak még csak eszébe sem jutott, hogy az 1911-ben meg­választott képviselők mandátuma még akkor is jog­hatályos lett volna. Miért? Mert az idő, mint jogi tényező magát a megbízatást hatálytalanította.­­ Ugyanez történt 1989-ben és 1945-ben megválasz­tott országgyűlési képviselők megbízásával, mandá­tumával is. Nem akarom megsérteni ezeket a tiszteletre­méltó öregurakat, bár az, amit csinálnak alkotmá­­nyosdi játék,­­ de a nemzet egységét, erejét meg­bontó játék. Ide vonatkoztatva is áll a közmondás, hogy sok bába között elvész a gyerek. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy egy megszűnt, tehát nem létező jog nem lehet új jogok forrása. Mi tehát a teendő, — mi a kiút e kátyúból? Az idő sürget ugy­an, de még nem késő, mert jobb későn, mint soha! A Deák Ferenci bölcsességhez kell visszamenni, vagyis a rosszul begombolt mellényt­­ végig ki kell gombolni és újra jól begombolni. Alakítani kell egy “ IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGN­AK ” nevű egyesületet, el kell indítani W­ass Albert nevéről egy “VASMOZGALMAT” amelyben m­i­n­d­e­n magyar megtalálja a helyét s ahová szeretettel várjuk az egykori volt or­szággyűlési képviselőket is, mert ezen belül bő alkal­muk lesz a politizálásra. — Ennek az egyesületnek alapszabálya lesz és fizetőtagjai. Wass Albert azt üzente, hogy — “álljanak elő a tehetős magyarok . . . stb.” — Nem hiszem, hogy eddig egy is előállott volna, mert e fogalom ‘tehetős, igen tágan értelmezhető. Saját megítélésében igen kevés ember érzi magát tehetősnek, s ha közcélra kell adományozni, mindig talál magánál tehetősebbet, a­­kit ő nem előzhet meg . . . Mikor a Tudományos Akadémia alapításáról volt szó, felsőbüki Nagy Fál szónoklatától egy fiatal mágnás annyira meghatódott, hogy egy évi jövedel­met, b0 ezer forintot ajánlott fel a nemes célra. Ez óriási pénz volt akkor, — amikor a tarnócai bojtárnak évi bére csak 10 forint 20 karaj cár volt. — Is etétt a tanú rá, hogy megélt abból egy bojtár . .. Gróf Széchény­i Istvánnál akkor tehetősebb urak is voltak Magyarországon, akik azonban egy napi jövedelmüket sem ajánlották fel. Ezért van szükség az egyesületre, melyben min­den magyarnak ott a helye s az alapszabályok sze­rint tagdíjat kell fizetni. A leg­sebb összegű tagdíj a legszegényebb ame­rikai magy­ar zsebéhez mérve, egy átlagos kézi nap­szám, azaz 10 dollár lesz. Ezt az évi tíz dollárt a legszegényebb magyar is megfizetheti.­­ A tenetesebben pedig jövedelmük arányában 2-10-20 és 80 szü napokat is űzethetnek a haza oltárára s a trianoni átok megváltoztatására­­ ügy ked gazdálkozva az így biztosított jövede­lemmel, hogy annak minden centje e fontos nemzeti célt szolgálja. — úgy gondolom, hogy ez az egyesü­let az U. S. A. területére korlátozza tevékenységi körét, vagyis az itt lakó magyarokat szervezi meg, de más országokban levő magyarok is lehetnek tagjai addig, amíg ott hasonló célú mozgalom nem létesül, tagja lehet tenat amiben magyar, fajra és feleke­­zetre való különbség nélkül, de tagja lehet minden magyarbarát ideges is. no zasziovivones, pedig erre a célra az itt élő magyaron noxod­ a legrátermettebb lem­int Eckhardt magyaron nozott a legrátermettebb jer­fiút Eckhardt x írom a m­ao­om. — Szemák J­enő pedig Európában muitson nasomo mozgalmat es adjon annak az esere. i­em mitem, nogy uunuketten örömmel es teljes tu­­risunnal tamogassan egy ilyen annyira szükséges es nezagpouo magyar mozgalmat. — az a nangsuly, hogy az irányítónak politikus­­nak kell lennie, mert az itteni tevékenység nagy része tiszta politikum. B­ár, el kell meggyőzni az U. S. A. pulit mai vezetőt, és a közvéleményét is, hogy m­i történelmi fetünk egész folyam­á­n Nyugat mellett és n­­yugat vénelmevlel vezettünk, ahol őseik is eltek egy­koron és m­indig E­uropa igazi ellensége volt a mi ellenségünk a legutóbbi két világ­háborúban is! a V­riagnan már nem messze jövoben két fókusa lesz:az u. o. r. és a Szovjet. — Mi magyaron végze­tünkre vagy előny mnmn­k-e, de a nyugati oldalon fo­gunk ak­atni k Mit kell tennie annak, aki e szent ma­gyar tömörülésben lelke sugallatára, vagy vére lük­tetésére részt akar vallni? A '' MAG­­ AltiSAG ’ ’■ címére el kell küldeni egy levelet, amelyben bel­me lesz az illető neve és tel­jes civre s azonkívül az a nyilatkozata, hogy hányszor 10 dollár fizetésére kötelezi magát évenként, ha ez a mozgalmi egyesület megalakul. Pénzt egyelőre nem kell küldeni, de a jelentkezés sürgős ! — Az is sürgős, hogy olyan ismerőseiket is nyerjék meg ennek a mozgalomnak, akik történetesen nem előfizetői a­­M­agyarsag­nak. — Azonkívül pedig e felvetett ter­vezetemhez is kérek szakszerű és értékes hozzászólá­sokat. — Úgy a jelentkezők leveleit, mint pedig a hozzászólásokat a Szerkesztőség továbbítja címemre! E sorok írója pedig akkor fogja felütni sisak­rostélyát és megnevezni magát, ha a jelentkezők számából komoly remény lesz a sikerre. — Ha nem, úgy majd az a szörnyű tudat üt vissza a remeteségbe, hogy ezen a népen az Isten sem segíthet, mert maga sem akar önmagán segíteni. (Névtelen) Tollas Tibor előadása A következő levelet kap­tuk: Szabadságharcos Szövet­ség Pittsburghi Csoport­ja 1961. febr. 10. Kedves Szerkesztő Uram Szíveskedjék lapjában az alábbi néhány sornak helyet adni, amivel ma­gyar testvéreinket szeret­nénk tudatni, hogy a ma­gyar szabadság eszméjé­nek egyik leglelkesebb szószólója, Tollas Tibor, újból itt van közöttünk Amerikában. Eljött, hogy emlékez­tessen mindnyájunkat: a harc még folyik odaát, jelenleg nem gyilkoló esz­közökkel, hanem a szel­lem fegyverével, írások­kal, könyvben, újságok­ban, röplapokkal, — hat különböző nyelven. .Már­ Montecuccoli meg­mondta, hogy a háború­hoz három dolog kell: — Pénz! Pénz! Pénz! Az ő munkájuk odaát Bécsben a szellem hábo­rúja az istentelenség el­len. Hát ahhoz is pénz kell, mivel ideológiai há­borút csak propagandá­val lehet megnyerni, be­bizonyítani, hogy a mi eszménk a helyes és arról meggyőzni a szabad vilá­got. Tollas Tibor jön, hogy felrázzon bennünket, hi­szen a négy év előtti di­csőséges harc emlékei már homályosulnak... Lassan­­kint mindenki megtalál­ja a helyét az “új hazá­ban” és mind kevesebbet gondol az otthoni nyomo­rúságra... — Az ébresztő trombitaszóra feltétlenül szükség van! Várjuk a költőt, a “Walesi Bárd”­­ot, hozza nemcsak a har­cosok dícséretét, hanem az Óhaza jajszavát, az el­nyomottak keserű pana­szait és hozza a biztatást, hogy minden nehézséget legyőzhetünk, ha van ön­bizalmunk, akaraterőnk, á­ldozatkészségünk. Az áldozat nem is kell, hogy nagy legyen: jöj­jünk össze minél többen előadásaira, hozzuk el se­gíteni kész szívünk ado­­mányait, hogy az össze­gyűlt pénzből újabb lehe­tőségek nyíljanak a fel­világosításra, az egész szabad világ szendergő lelkiismeretének felrázá­sára ! Pittsburghban ez évi március 5.-én délután ta­lálkozunk a Tollas-elő­adáson. — Szeretettel hí­vunk és várunk minden segíteni kész magyart. A rendező bizottság megbízásából: v. n. ír 8. oldal AKIK CÍMET VÁLTOZ­­ TATNAK,­­ szíveskedjenek a Kiadóhivatalt jóelőre értesí­teni, mert a postás a kézbesít­­hetetlen újságot megsemmisíti, majd pedig nekünk külön portát kell fizetnünk...

Next