Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)

1971-10-15 / 37. szám

1971. október 15. A Hercegprímás tervei aggasztják Ausztriát A budapesti United Press International jelen­tése szerint az osztrák kancellár, Brúnó K­reisky azt mondta az újságíróknak, hogy bár nem szívesen hal­lanak Mindszenty hercegprímás azon szándékáról, hogy a szellemi vezetése alatt álló és egyik elődje, — Pázmány Péter által alapított bécsi PAZMANE­U Al­bán szeretné élete hátralévő részét eltölteni, — “megengedi az orsztrák kormány, hogy ott éljen, de tiszteletben kell tartania az osztrák tör­vényeket— Ez­­a kijelentés frivol, arcátlan és szemtelen egy államfőtől, — feltételeznie, hogy egy kardinális hercegérsek, egy ország prímása nem tartja, nem tartaná tiszteletben a neki menedékjogot adó ország törvényeit, — de oka van rá Kreiskynek, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen; az ő saját hercegprímá­sa, a bécsi KÖNIG- hercegérsek az osztrák állam semlegességének törvényeit gyakran és súlyosan megszegte az elmúlt néhány év alatt, beleavatkozván Magyarország belügyeibe, a Magyar Királyság her­­cegprímási hivatalának belügyeibe, Magyarország Első Zászlósurának magánügyeibe, a közösségekben és magában a világban? Mi az a feladat, ame­lyet neki kell betöltenie és amelynek elvégzése ad tulajdon­képpen értelmet az ő egyéni létének? — Amit így, tapasztalat alapján megállapítanunk kell emberi létünkre és hivatástudatunkra vonatkozólag, az, — ugyancsak tapasztalat alapján — áll az emberek alkotta nemzeti közösségek létével és hivatástudatával kapcsolatban is. — Minden szervezett nemzeti élet, egy nép vagy nlcso­­portok fokozatos fejlődésének és öntudatrajutásának a sajá­tos eredménye. Amíg egyszerűen csak népi közösségekkel ál­lunk szemben, önálló, független nemzeti élet nélkül, az egy nyelvvel, ugyanolyan szokásokkal, sajátos gondolkodásmód­dal és érzelmekkel egy népi közösségbe kapcsolt emberek már birtokosai ugyan valaminek, amit népi kultúrának és népi lé­leknek hívunk, de még távolról sem tudatosították magukban azokat a sajátos életfeladatokat, amelynek megvalósításá­val nemzeti nagykorúságukat bizonyíthatnák. Még csak arra döbbentek rá, hogy vannak, de arra még nem, hogy tu­­tulajdonképpen miért léteznek? Amikor a népi tömegek már tudatosan törekszenek népi erőiknek és kultúrájuknak céltu­datos kifejlesztésére és érvényesítésére, csak akkor érnek meg a nemzeti mivoltra. Felnőtté fejlődnek és szükségképpen meg­születik bennük a szabadság vágya, amelynek elérésével ön­álló léti-k©retet és tudatos alkotási területet biztosítanak népi kincseik és értékeik számára. — Magyarország történetében nem hiányoznak a nagy­ság korszakai. Korán lettünk jelentős országgá. Az időközön­ként reánk zúdult csapások csak megpróbálták népünket, de nem tudták fejlődésünket véglegesen megállítani! Mindaddig, amíg a nemzet java és szolgálata vezette azokat, akik az or­szág sorsát voltak hivatva irányítani. A középkor nagyssága azonban lezáródott népünk szántára a mohácsi vésszel, majd az azt követő török hódoltsággal, s a belső, testvéri harcokkal A szónok ezután hangoztatta, hogy bár az 1848-as szabad­­ságbann Világosba és Aradba torkollott, — az a törekvés, hogy a magyarság önmaga intézze saját sorsát megmaradt. “És a 13 vértanun keresztül ma is hirdeti s mindenkor hirdetni fog­ja, hogy a Gondviselés akarata szerint neki, mint önálló nem­zeti közösségnek van mondanivalója a keresztény világ számá­ra !” — “Az aradi bitófákhoz sok új akasztófa sorakozik ma Magyarországon.. A 13 mártír vérszövetségét sok száz és sok­­ezer új magyar vértanú kiömlő vére frissíti és dagasztja tör­ténelmi, hömpölygő vérfolyammá... Fürödjünk meg lélekben ebben a vérfolyamban!.... Azután: megtisztult magyar ön­tudattal és szolgálni akarással szánjuk el magunkat a leg­szebb nemzeti hivatásra, pozitív munkára és összetartozás és szellemi értékeink megmentésében és ápolásában. Az emigráció­ban ilyen értelemben “Hazádnak rendületlenül, légy híve, 6 magyar!” — „Az Eszmét kell megértenünk...!” Szép magyarsággal előa­dott verseik és énekkaruk a megérdemelt tapsot kapták. Alábbiakban Ft. Dizmacsek Ferenc plébános nagyhatású ünnepi beszédét tesszük köz­zé: “­ Gyermekkori emlékeim közé tartozik egy szép színes kép, mely Duquesneben szüleim egyik szobájának a falát díszítette, ...Az Aradi Vértanúk...“ — még most is őrzöm a plébánián... — Amikor erre a mai gyászünnepélyre készültem, újra elolvastam a nevüket... Ők azok, akik nem haltak meg hiába. — Amikor ma mi hódolunk az aradi 13 vértanú nagy­ságának, az aggódó magyar lélek jövőbetekintő kutatásával tesszük ezt. Ehhez pedig mindenekelőtt meg kell értenünk azt az eszmét, amelyért ők meghaltak. Mert egy nemzet életé­ben mindenfajta ünneplésnek, — örömnek és gyásznak, — csak annyiban van értelme, amennyiben az emlékezés tudatosítja az ünneplő nemzedékben azokat az ideálokat, amelyek szük­ségessé tették egy-egy történelmi ténynek nemzeti ünneppé való avatását. így október hatodikának a jelentősége sem abban a puszta tényben rejlik, hogy 1849. okt. 6-án 13 ma­gyar embernek élete kioltódott Aradon, hanem a miért­­ben, — haláluk “miért’-jében! — Abban az eszmében, a­­melyért meghaltak, amelynek bizonyos fokig megtestesítői voltak, s amelynek életerejét legjobban éppen halálukkal hir­dették. Vértanúhalálukkal hosszú időre befejeződött a magyar nemzet fegyveres küzdelme az élniakarásért. A nemzeti ön­állóságra való törekvés nemzeti gyászünneppé hervadt.­­ A magyar lélek titkos mélyén azonban eleven valósággá lett a nemzeti elhivatottság tudata. A 13 vértanú vére új vérszö­vetséget létesített és a némaságra kárhoztatott magyarok felé azt hirdette, hogy egy a vértanúkat a Haza oltárára kül­dő nemzetnek még megalázottságában is történelmi küldeté­se van. A HIVATASTUDAT KIALAKULÁSA — Minden nemzeti közösség fejlődésén, — folytatta be­szédét Dizmacsek plébános, — és az öntudatosulás kibontako­zó fázisain megy keresztül, éppen úgy, mint az egyes ember. Ahogyan férfivá fejlődik a gyermek, úgy tudatosul benne a tény, hogy nem egyedül él a világban, hanem emberek veszik körül: beletartozik egy családba, tagja egy helyi közösségnek, polgára egy államnak és egyik képviselője magának az embe­riségnek. Ezen öntudatának kibontakozásakor szükségképpen felmerül benne a kérdés, hogy mi az ő hivatása ezekben a A pittsburghi Nagybizott­­ság az elmúlt vasárnap a hat­zelwoodi Magyar Házban az Aradi 13 emlékezetére gyász­­ünnepséget rendezett, amely­nek legfőbb szereplői a női magyar cserkészeink voltak. Aulich Lázár Pöltenberg Damjanich Lahner Török Dessewffy Leiningen Vécsey Kiss Schweidel Knézich Nagy MAGYARSÁG Akár hiszi, —fi — akár néni,,, # A keleteurópai világné­­zetével hivalkodó és amerikai titkos diplomáciai adatok el­lopásában specializált Ells­­berg nem csinált titkot belő­le, hogy védőügyvédjéül azt a Leonard B. Boudint válasz­totta, kinek nagy gyakorlata van már kommunista elemek megvédésében.­­ HA egy amerikai sze­nátor újra meg akarja ma­gát választatni, az első prakt­­tikus lépésként valamilyen formában jelét adja annak, hogy ő aztán Izrael államnak hűséges barátja. — Így járt el a közelmúltban tíz előre­látó szenátor, amikor közös nyilatkozatban felszólították az amerikai kormányt, hogy sürgősen szavazzon meg 200 millió amerikai dollárt Izrael honvédelmi kiadásainak a fe­dezésére. Az illusztris szená­torok, akik az arab szárma­zású amerikaiak voksaira nyil­ván nem tartanak igényt, a következők: — Symington, Sparkman, Peti, McGee, Mus­kie, Spong, Case, Javits va­lamint S’l­ott és Pearson. A Q -t­ George Wallace kijelen­tette, hogy a legszívesebben azt látná, ha az Egyesült Ál­lamok saját az UNO-nál lévő székét adná át Vörös Kí­nának s egyben átköltöztetné az egész Egyesült Nemzetek intézményét Oroszországba­­ — Az amerikai Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatban oda­­nyilatkozott, hogy azon intéz­mény “már szinte ki­javítha­tatlan” ....... Valahogy meg ne feledkezzünk a “SAJTÓ­ALAP” szíves támogatásáról! Ez ALAP egyik ALAPJA!- Köszönet! 3. oldal. „Önök tettek valamit!” Az 1971. augusztus 10-i New York Times 14. oldalán található az az intervjú, mely keretében a Times politikai riportere, James Reston és Vörös Kína miniszterelnöke, Chou Englai tárgyaltak a világpolitikáról... A beszéletés során a vörös Chou így dicsérte meg a Ti­­mest: “Önök tettek valamit, — az önök Ner­ York Times-ja, amikor a titkos Pentagon pa­pírokból valamennyit közzé­tettek.” Reston így válaszolt: . . “Igen, — majd így foly­tatta: — “Vannak a háború, azon idejéből bizonyos Peking papírok, melyek még nem voltak közzétéve. A Nem York Times segíthetne ebben önök­­n­ek és közzétenné azokat.” Chou válasza: “Nekünk nincsenek olyan titkos papírjaink!” “Madarat tolláról, kommu­nistát barátjáról!” — Podgorny —— vagyis: Nikolai V. Pod­gorny szovjet államelnök a moszkvai ranglistán a máso­dik helyre került. Mindjárt Brezhnev párttitkár után kö­vetkezik Kosygin miniszterel­nök. — Ki tudja, miért? Nagyobb adót fognak kivetni Magyarorszá­gon a “házatáji” földecskék­­re és az önálló iparosokra.­­ AIRMETER Ilyesféle is van Pittsburgh­­ban. — Naponta közlik az újságok és a TV állomások... Kis nyilat rajzolnak bele, attól függ, hova... Alulról a második vonalig még csak hagyján... Aztán egyre csak rosszabb lehet! Ha a negye­dik vonalon túl áll majd a “strictula” — akkor: finis !­­Magyarul: “kampec...”!­!

Next