Magyartanítás, 1997 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1997 / 5 - Széplaki György levele
Vértes O. András 1911-1997 A Magyar Tudományos Akadémia Székházában 1997. október 1-jén emlékülést rendezett az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztálya. Az első három megemlékezést közöljük. Gósy Mária megnyitója Tisztelt Jelenlévők! Amikor ez év tavaszán Vértes O. András tiszteletére tudományos ülést terveztünk, azt vele együtt, az ő részvételével akartuk megtartani. Nem sikerült, a tudományos ülésből emlékülés lett. Kicsiny vigasz, hogy Vértes O. András tudott erről az októberi napról, hogy készült rá, és — azt reméljük — örült neki. De mint életében oly sokszor, nem is önmaga miatt Azokról akart megemlékezni, akiket méltatlanul elfeledtek, életükben alig-alig becsültek meg. A kórházi ágyon diktálta testvérének azok neveit, akiket megemlíteni készült. Szándéka most annyiban teljesül, hogy e nevek elhangzanak: Arany A. László (szlovákiai magyar nyelvész), Kubínyi László, Mikecs László és gróf Révay József (filozófus). Szerencsések vagyunk valamennyien, akik ismerhettük, tanítványai lehettünk, együtt dolgozhattunk vele. Tanultunk tőle tudományos, szakmai tisztességet, igaz gondolkodást, a valódi értékek felismerését és emberi méltóságot. Illyés Gyula 1974-es naplójában így ír: „Estefelé vacsorára a Vértes testvérekhez. Régóta szeretjük, nagyra becsüljük őket... Vértes O. András kitűnő nyelvész, tanított a beszédhibások szakján Flóra iskolájában is... András egy eredeti Károli-biblia.” Azzal kezdtem, hogy e napot Vértes O. András részvételével terveztük. S bár szellemében végig velünk lesz, most őt magát is megidézzük néhány rövid percre. A magnetofonfelvétel, amit hallani fogunk, húsz évvel ezelőtt készült. (A felvétel szövegee megközelítőleg azonos volt az alábbi önéletrajzzal.) Vértes O. András önéletrajza 1911-ben születtem Budapesten. Édesapám tanár volt. Az elemi- és középiskolát Budapesten végeztem. 1929-ben érettségiztem a Werbőczy István reálgimnáziumban Az 1929-30. tanévben beiratkoztam a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára mint magyar-francia szakos hallgató. Elsősorban magyar nyelvtudománnyal és a régi magyar irodalommal foglalkoztam, s mind szakdolgozatomnak, mind bölcsészdoktori értekezésemnek tárgyát a magyar nyelvtudomány köréből választottam 1933-tól 1935-ig az egyetemi Magyar Nyelvtudományi Intézet szeniora voltam Gombocz Zoltán megbízásából, 1936-ban pedig belföldi kutatóösztöndíjjal hangjelölés-történeti munkámon dolgoztam Első tudományos közleményeim egyetemi éveim alatt jelentek meg. 1936-tól 1948-ig magyart tanítottam ipari középiskolában. (Iskolám: a Bolyai szövő-fonó ipari középiskola 1941-ben költözött Újpestről Budapestre, addig ipari szakiskola volt.) Ez alatt az idő alatt (1939-ben) jelent meg a magyar hangjelölés történetének néhány kérdését tárgyaló doktori értekezésem a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában. 1948-tól 1957. augusztus 15-ig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanítottam. Elméleti fonetikát, valamint leíró és történeti nyelvtant adtam elő. Ebből az időből való Bevezetés a fonetikába c. jegyzetem (melyben új módon rendszereztem a magyar hangkapcsolatokat), továbbá a gyermek nyelvét tárgyaló főiskolai jegyzetem és több más nyelvészeti közleményem. 1957-ben főiskolai decenzúrám ,,átszervezés " miatt megszűnt: ugyanebben az évben az MTA Nyelvtudományi Intézetébe kerültem. Itteni munkásságom idejére esik egy beszédfiziológiai törvényszerűség megállapítása: minél magasabb nyelvállású palatális magánhangzót képezünk, annál jobban szélesedik a dorsum. Már doktori értekezésben is kimutattam egy sacralis tényezőnek régi helyesírásunkra való hatását, később nagyobb körben is vizsgáltam a sacralis hatás kérdését. A hangjelölés történetével később is foglalkoztam, valószínűsítve, hogy Dévai Bíró helyesírása vagylagosan nyelvjárási változatokat jelölt. 1976-ban mentem nyugdíjba az MTA Nyelvtudományi Intézetéből. Ugyanebben az évben lettem a nyelvtudomány kandidátusa. Kandidátusi értekezésemnek 50-60 helyen bővített, illetőleg módosított változata 1980-ban jelent meg. A magyar leíró hangtan története az újgrammatikusokig. 3