Magyartanítás, 2006 (47. évfolyam, 1-5. szám)
2006 / 1 - Irodalom - H. Tóth István: Egyéb tájékozódási lehetőségek a szépirodalmi stílus megismeréséhez
H. Tóth István EGYÉB TÁJÉKOZÓDÁSI LEHETŐSÉGEK A SZÉPIRODALMI STÍLUS MEGISMERÉSÉHEZ A tudatos nyelvszemlélet kialakításának egyik komponenséül a stilisztikai ismereteket nevezi meg a NAT, mivel a grammatikai, a szövegtani és az általános nyelvészeti ismeretek is szükségesek az önmegfigyelő, az önértékelő képesség működéséhez, valamint a nyelvi igényesség fejlesztéséhez. A gyakorlatban ez kétségtelenül úgy jelentkezhet, ha a mindennapi beszédben, illetőleg a szó- és írásbeli kapcsolattartásban felfedezi, felfogja és alkalmazza is a gyermek a stílusjelenségeket, továbbá azok többletjelentését (1). A NAT sajátos közlésmódját, problémakifejtését más interpretációban így olvashatjuk BENEDEK Marcellnál: „A stíluson fordul meg minden. De a stíluson az egész embert kell értenünk: nemcsak a szavak megválogatását, a mondatok kötését, hanem azt az erőt is, amely a szavak és a mondatok mögül sugárzik az olvasó felé.” A „salus”-ról van szó, amelyen a „gondolatoknak és érzéseknek nyelvi eszközökkel történő kifejezési módját értjük, (...) a nyelvi stílus mivoltára vonatkozik. (...) a stílus szónak ebben a felfogásban is többféle értelmezési lehetőség rejlik, s ennek következményeként változik a nyelvi stílus meghatározása” (2). A „Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés” program (3) keretében ekképpen gondolkodunk a „stílus”-ról: „A stílus általános értelemben az a mód, ahogy tudattartalmainkat, képességeinket, egész személyiségünket mások számára is kifejezzük. A stílus: kifejezésmód. A stílus gondolataink, érzéseink közlésének sajátos módja. Segítségével a nyelvi és nem nyelvi elemeket felhasználva fejezzük ki közölnivalónkat a kommunikáció valamely területén.” (4) Újabban TOLCSVAI NAGY Gábor a magyar nyelv stilisztikáját általános (kultúrtudományi) alapkategóriaként vette szemügyre, ezek: La pragmatika szemléletmódja, 2. a történetiség elve, miszerint a nyelv nem készen kapott szabály- és eszközrendszer, 3. a dialogicitás, a nyelv dialogikus természete, 4. a szövegközpontúság, a stílusfogalmat és a konkrét stíluskategóriákat a szöveg szintjén adja meg, amennyiben a stílus a verbális kölcsönös viszonyban/ráhatásban mutatkozik meg, 5. a teljesség tétele a stílus jelenségét minden nyelvi megnyilatkozás összetevőjének tekinti, vagyis annak a belátása, mely szerint minden nyelvi megnyilatkozásnak van stílusa, tehát elemi tényezőként kell vele számolni (5). A fentiekkel egyre inkább számolva az anyanyelv-pedagógia abból indul ki, hogy a hagyományos nyelvi szintek, így a hangzás, a szó, a mondat, a szöveg s a jelentés stíluslehetőségei az anyanyelvi beszélő nyelvi stílusrétegein keresztül érvényesülnek. A stílusrétegek a társadalmi érintkezés területeihez, formáihoz kapcsolódó, állandóan fejlődő nyelvi kifejezésmódok. A stílusrétegek szakkifejezést stílusfajták, stílusnem, stíluskategória elnevezéssel is olvashatjuk. A stílusrétegeket sajátos szóhasználatuk, kifejezéskészletük, mondatfűzésük, szövegalkotásuk alapján különböztetjük meg egymástól. Ugyanannak a nyelvi és nem nyelvi elemnek is más lehet a közlésfolyamatban játszott szerepe, attól függően, hogy melyik stílusfajtában aktualizáljuk. A továbbiakban az írásos kommunikáció egyik legfontosabb rétegének, a szépirodalmi (szépírói, művészi) stílus megismerésének — az irodalompedagógiában fontosnak vélt — egyéb lehetőségeire kívánom irányítani a figyelmet. Elöljáróban helyénvalónak tartom rögzíteni a szépirodalmi stílus főbb jellemzőit, ezek a következők: a) a legváltozatosabb nyelvi eszközök felhasználása, b) a képszerűség, a képekben való gazdagság, c) az érzelmi és hangulati telítettség, d) a választékosságra törekvés, e) az alkotói, művészi egyéniség érvényesülése. Amikor egy-egy költői szövegmű (költemény, novella, dráma stb.) öntörvényű világához akarunk jelentékenyebben, új tájékozódási útvonalaktól sem idegenkedve közelíteni, bőven van alkalmunk immár az írói szótárak kincsesbányáihoz fordulni. Kiváló eszköze lehet az írói szótár költőink, íróink stílusának a felderítésére, elemzésére. Ma már nélkülözhetetlenül jelentős ez a műfaj a stíluselemzésben .