Mai Nap, 1992. március (4. évfolyam, 54-84. szám)
1992-03-27 / 80. szám
MOZA/ÁI] Az Élet és Irodalom legújabb számában Hobóról ír Esterházy Péter. Szikszai Károly El Kazovszkij festőművésszel beszélget, mégpedig magáról a festészetről. Dagad a Rejtő-legenda. A lap ez alkalommal a Németországban élő Halász Péter nagyobb terjedelmű hozzászólását közli. A most induló és tervek szerint havonta megjelenő vendégoldal országosan nem ismert kisközösségeket mutat be, most a Pécsi Tér című lapot. *■ Gizella Witkowsky magyar származású kanadai táncosnő, a National Balett of Canada primabalerinája áprilisban az Erkel Színházban vendégszerepel a Diótörő három előadásán. Még javában tart a Budapesti Tavaszi Fesztivál, de a szervező Interart tegnap már az 1993-as fesztivál programját nyújtotta át az újságíróknak. Két humorista egy családban Natália feladja a labdát Egyetlen Holló-lány Rezzenéstelen arc, angol abszurd fahumorral. Ugye, kitalálták? Holló Színház. Egyetlen nőtagját, Nagy Natáliát Galla Miklós fedezte fel. Nem is volt nehéz, ahogy Galla nyilatkozta, kiragyogott, mint a gyémánt. - Honnan lehetett egyáltalán kiragyogni? - A Veres Pálné Gimnáziumba jártam - mondja Nagy Natália -, ahol harmadikosként, négy évvel ezelőtt, Karinthy Frigyes írásaiból adtam elő részleteket. Galla Miki a nézőtéren ült, mint később kiderült. Nem miattam jött oda, hanem azért, mert egy lányt keresett a L’art pour l’art Társulatba. Ha ezt még az előadás előtt tudom meg, olyannyira lámpalázam lett volna, hogy ma nem én lennék a Hollók között. Meg is voltam illetődve, hogy épp engem talált meg. - Lámpalázas egyébként? - Az előadásokon már nem. De most előjött: itt ül velem szemben, érdeklődik rólam, nekem pedig válaszolnom illik. Leblokkolok attól a tudattól, hogy mindig frappáns feleleteket várnak tőlem. Társaságokban is azt hiszik, ha megérkezik egy „Holló”, akkor majd jobbra-balra dőlhetnek a nevetéstől. Persze ez az első interjúm. Eddig, ha mindannyiunkat is kérdeztek, a fiúk beszéltek. Én csupán kevéske mondattal jeleztem, hogy jelen vagyok. - A jelenetekben is hasonló a felosztásuk? - Majdnem. Mindenesetre a legtöbb akcióban nem a nő mondja ki a poént, inkább feladja a labdát a többieknek. Bár a figurák közötti ellentétek már alapvetően megteremtik a humoros helyzeteket. A legegyszerűbben: egy férfi és egy nő kettőse is már csupa kontraszt... - Egy zárt iskolai élet után, még alig tizenhét évesen történt a váltás. Nem féltették a szülők? - Leginkább én szorongtam a döntésem miatt, a családom bízott bennem. - Látom, hogy igyekszik nem nevén nevezni a papáját, sőt egyenesen eltitkolni. Pedig nagyon is ismert humorista: Nagy Bandó András. - Tényleg szerettem volna kerülni ezt a témát. Mint ahogy a közönségtalálkozókon is. Eddig ahányszor nekem szegezték a kérdést, igaz-e, hogy a papám a Nagy Bandó András, megpróbáltam nem érteni őket. Hogy, nem hallom jól? Ezt egészen addig játszottam, amíg meg nem szólalt valaki más. Én nem akarok humorista lenni, a papám nyomdokaiba se kívánok lépni. Nem lenne jó, ha rajta keresztül ítélnének meg. - Két humorista egy családban. Örök kacagás lehet önöknél. - Örök kacagás. - Ha már ennyire határozottan elzárkózik ettől a kérdéstől, akkor beszéljen a színpadon kívüli hollószínházas derűről. - Imádok velük lenni, még a mikrobuszban Bátaszék felé is. Ilyenkor az egyetlen vitaforrás, hogy ki fekszik hátul, a bőröndökön. A Galla persze sose! - Hogyan viszonyulnak önhöz mint a csapat egyetlen nőneműjéhez...? - A fantáziájuk kimeríthetetlen tárháza vagyok. - Szűk körnek játszottak egészen addig, míg fel nem léptek a humorfesztiválon. Azóta telt házakkal ment a Tudnak-e a hollók repülni a víz alatt című előadásuk a Merlin Színházban. - Én is úgy érzem, hogy ma már többeknek van kedvére a színházunk. Nemegyszer elhozzák az anyukák a kilenctíz éves gyereküket is, akik bizony módfelett élvezik, mondogatják a poénjainkat. Képzelje csak el, ők már ezen nőnek fel! Micsoda generáció lesz belőlük! Karácsony Ágnes Fotó: Katona Zita A néhai osztrák szerző színre lép PAMFLET NÉGY PESTI KÉPBEN Kissé rendhagyó felolvasó színházi est lesz a Radnóti Színházban április 1-jén Thomas Bernhard és Kompolthy Zsigmond Budapesten címmel. Már a műfaji megjelölés is szokatlan, eszerint színház- és világgyűlöleti pamflet hallható négy képben. Nem áprilisi tréfa, hogy maguk a szerzők a címszereplők, vagyis Bernhard, a három éve elhunyt neves osztrák író egyik legsikeresebb darabját, a Színházcsinálót nemrég mutatták be az Asbóth utcában - és Kompolthy, ő többek közt a Kísértetcsárdás szerzője. Két-két jelenetet írtak, Kompolthy az övéit Bernhard stílusában. A jelenetek sorrendje a felolvasóesten: ❖ Bernhardt: Claus Peymann és Hermann Beil a Kocsonyaréten ❖ Kompolthy: ...sakkórákat készül vásárolni Nyíregyházán Schlanger András társaságában ❖ Bernhard: Claus Peymann vásárol egy nadrágot, és azután együtt ebédelünk ❖ Kompolthy: Thomas Bernhard ellátogat néhány budapesti színházba, és utána vacsorázni szeretne velem. Utóbbiból kiderül, az osztrák író és a jelenet szerzője - miután előbbi Színházcsináló darabjának bemutatója kapcsán ellátogatott néhány budapesti színházba (ne feledjük, 1989-ben elhunyt!) -megpróbál valami étteremszerűségben vacsoraféléhez jutni, mindhiába. Bernhard (mintha csak „legjobb magyarországi tanítványát” oktatná) megállíthatatlan áradatban szidalmazza a világot, s főleg: a színházat. Kompolthy rendelni próbál (hasztalan) és szégyenkezik. A felolvasók: László Zsolt, Lengyel Ferenc, Sinkó László, Szacsvay László, Vajda László. Holnap jobb lesz... Legalábbis ezt ígéri a Vidám Színpad, amelyik a Napsugár Gyermekszínpad számára Straub Dezső rendezésében felújítja Sármándi Pál-Zsolnai Péter hasonló című gyermekmusicaljét. Az előadásokra a főszereplő Szilvi és még harminc gyerek várja szeretettel az érdeklődőket március 29-én fél 11-kor és április 26-án 12 órakor. Aki nem tudná, a Napsugár a Gutenberg Művelődési Házban székel (Vili., Kölcsey u. 2.), és az előadáson a Mai Nappal is lehet találkozni. 1992. március 27., péntek 11