Makói Ujság, 1939. április (5. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
MAKÓI ÚJSÁG 1939. Április 1 . A Polgári Pincészete . . HADAT Elsőrendű likőr és rum gyártmányai klV3lD T31 Hírneves kőbányai Szt. István sörei Bíró Waldbott Tokajhegyaljai aszú is Szamorodni bor különlegességei. Teleki utca 2. szám. Most meg Franciaországgal kötött gazdasági szerződést Románia. Mi van a szerződésbank Bukarest. A pénteken délben ünnepélyes keretek között aláírták a francia román kereskedelmi egyezményt, amelynek részleteiről a következő érdekesebb adatokat sikerült megtudni: Franciaország az egyezményben kötelezi magát arra, hogy 600 millió frank értékű árut vesz et Romániától. Ebből Franciaországba 400 ezer tonna benzint, Algírba pedig 90 ezer tonna benzint szállítanak évenként, azonkívül 50 ezer tonna ásványolajat és 20 ezer tonna olajat világítási célokra. Tekintettel arra, hogy Franciaország évi összes benzinszükséglete 500 ezer tonna. Románia lesz Franciaország kizárólagos benzinszállítója. Gabonából Románia évenként 800 ezer quintal tengerit szállít majd Franciaországnak. Franciaország azonkívül leszállítja a fabehozatali illetékeket és lehetővé teszi, hogy francia importőrök 40 ezer tonna fát vásároljanak Romániában. A Franciaországba szállított román árucikkekért Románia szabad devizákat kap. Franciaország automobilokat és alkatrészeket, továbbá motorokat, gyógyszerészeti cikkeket, textilfonalakat és illóolajat szállít majd Romániának napját várja. Hogy ez a harci készség ma is él bennünk, azt bebizonyították a legutóbbi hetek, amikor katonáink fenn a Kárpátalján gyalog, kerékpáron, lóháton és a levegőben teljesítették kötelességüket. — Ami az Alföld munkáját illeti, az Alföld — úgy érzem — mostohája volt az államnak. Akár utakról, akár iskolákról, akár szociális intézményekről volt szó, mindig az Alföld kapta a legkevesebbet. Most az öntözésen van a sor. Ez természetesen nem történhetik olyan erős ütemben, van tehát időnk tanulmányozni és tanulni. S hogy erre is megvan a hajlam, azt láttam, amikor fennjártam a Kőrösön, a most épült duzzasztónál és megtekintettem az ottani állami birtokot is, ahol öntözőgazdálkodás folyik. Nagyon sok jelentkező fiatal ember dolgozott az állami birtokon, tehetős kisgazdák, középbirtokosok fiai. Eleinte attól tartottak, hogy ezek a gazdaifjak, miután tavasztól-őszig mezítláb, felgyort nadrággal kell taposniuk a vízben, esetleg ott hagyják a munkát. Ehelyett azonban az történt, hogy számuk évről-évre növekszik s vasárnapokon és ünnepnapokon rengetegen jönnek oda a gazdák érdeklődni, szétnézni, kérdezősködni és tanulni. — Nem akarom hosszúra nyújtani beszédemet. Nekünk — ismétlem — legfőbb kötelességünk mindent megtenni, hogy ezt az országot gazdaggá tegyük. Hozzá kel látnunk minden olyan munkához is, amelyet eddig lenéztünk. Ha gazdagok leszünk, a magyar faj tehetségével csodákat tudunk művelni. Ehez két dolog szükséges : minél több pozitív munkát kell és — ezt aláhúzom — minél kevesebb negatív munkát szabad végeznünk. Vagyis: dolgozzunk többet s politizáljunk kevesebbet. A Kormányzó szólott. Tegnap technikai okokból nem tudtuk lapunkba behozni a Kormányzó Úr élőméltóságának az Alföldi Bizottság tegnapi ülésén mondott, nagyhatárú lelkesítő beszélt. Most teljes terjedelmében itt adjuk a beszéd szövegét: — Minden állam vezetésének és minden kormányzatnak első kötelessége az életszínvonal emelése oly módon, hogy alulról felfelé valamennyi társadalmi osztálynak több jövedelmet biztosítson, tehát az ország gazdagságát növelje. Természetesen ez életszínvonalat nem lehet úgy növelni, hogy attól az állampolgártól, akinek van valamije, a vagyonát vagy annak egy részét egyszerűen elvesszük és másnak odaadjuk, hanem gondoskodni kell arról, hogyan tehetjük az országot egészében gazdagabbá. Nekünk Kárpátalja visszacsatolása életkérdés volt. Kárpátalja legnagyobb része erdő. Az ottani lakosság másból, mint favágásból nem igen tud élni. Ha ezeket az erdőket kivágják, természetesen karszt lesz ebből a vidékből és ha egy évben sok hó esik, hat hét helyett három nap alatt folyik le a síkságra és minket mint az ürgét kiönt az Alföldön s ismét mocsár lesz az Alföld. Azonkívül Kárpátalján százával vannak források, patakok, amelyek összefutnak a Latorca, az Ung, a Tarczal és a többi folyóban, amelyek mind a Tiszába ömlenek. Ha karszt lenne a Kárpátaljából, kiszáradnának a folyók, kiszáradna a Tisza , az Alföld sivatag lenne. Ezért volt nekünk életkérdés Kárpátalja visszaszerzése. Hogy Kárpátalja mit nyújt gazdasági szempontból, azt nagyon szépen kidolgozta már 35—40 évvel ezelőtt a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya. Ebben a tervezetben meghatározták, hogy mely völgyekben lehet víztároló medencéket létesíteni, mert hiszen sok völgyben, ahol falvak, városok, utak, vasutak vannak, természetesen nem lehet. Megállapították, hogy körülbelül hány köbméter vizet lehetne tárolni, ami elegendő ahhoz, hogy az Alföldet ,az egész éven át öntözzük vele, hogy a Tiszát felfelé minél messzebb hajózhatóvá tegyük, továbbá, hogy kihozzuk belőle azt a lóerőt, ami viszont lehetővé teszi nemcsak az ország egy részének villamosítását is, hanem gyárak létesítését, elsősorban Kárpátalján is, amelyek az így termelt olcsó árammal kitűnően dobozhatnak. Mindez különben lehetőséget ad bizonyos gazdasági átállításra is. Azok ugyanis, akik nagybirtokukból leadnak, vagy akiknek birtokából telepesek számára kihasítanak, részt vehetnek ilyen gyárak alapításában. És nem is jár senki rosszul, mert hiszen tudjuk, hogy földbirtokosnak lenni elég rossz üzlet. Tűrjuk a földet azért, mert imádjuk (óriási taps) s ha egy aszályos évben semmink sem terem, friss erővel nekilátunk megint a munkának, abban reménykedve, hogy a következő év jobban sikerül. Éppen most, amikor mélyen bele kell nyúlnunk a zsebbe, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne álljon be a gazdasági életben viszszassés, legalábbis, hogy az minél kisebb arányú legyen. Hadseregünknek, hogy tökéletesítsük, még egy s másra szüksége van. Hogy a honvédség ezt megérdemli, azt láttuk. (Szűnni nem akaró taps.) — Az az érzésem, hogy fajunkat régen rosszul vezették. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy pazarolták a magyar vért, akkor is, amikor arra nem volt szükség; nem a tatárjárás vagy a törökdúlás idejében, hanem később. A magyarban annyi volt mindig a harci kétség, hogy azt mindenki kihasználta s bárhol is volt háború Európában, akárhol kellett meghalni, ott magyar csapatok álltak. S így volt ez a világháborúban is. A Tiszti kaszinóban szokásos serleg vacsora idei szónoka említette, hogy a X században I. Ottó császár udvarában élt Luitpard nevű történész, később cremonai püspök, aki görög nyelvű könyvében azt írta, hogy nem ismer szomjas embert, aki olyan mohón nyúlna a hús italhoz, mint amilyen mohón a magyar a csata Egy méter 10 pontot áradt mára a Maros. Az erdélyi árvízük. Tegnapi számunkban már közöltük, hogy a Maros áradása — főleg Arad környékén — veszedelmes méreteket ötölt. A szeszélyes folyónak ez a rohamos növekedése természetesen tegnap már Makón is mutatkozott. A habos, sárga áradat szemlátomást emelkedett e mederben s rohanva töltötte be azt. Az éjszaka folyamán még erőteljesebb lett a víz emelkedése s délután a maroshidfői mérce már 3,10 méteres vízállást mutatott. A meder itt-ott, már az alacsonyabb részeknél majdnem szinültig telt, azonban egyelőre nincs veszély, mert ahoz, hogy a víz kilépjen a mederből, még pontosan 1 méternyit kell emelkednie. Erre pedig — hivatalos helyről nyert értesülésünk szerint — nem igen kerül sor, mert ha már nem sok van a hegyekben , csak nagyobb esőzés okozhatna további áradást. Az áradások országszerte tovább tartanak. A vasúti forgalomban az áradások súlyos zavarokat okoznak. Az Olt völgyében többhelyütt elmosta a viz a vasúti töltést. Bukarest és Giurgiu között Gradiste és Comana vasúti állomások szakaszán 450 méteres vasúti töltést elmosott ez ár. A forgalom emiatt szünetel. Torda és Abrudbánya között 2 kilométeres szakaszon mosta el az ér a vasúti úttestet. Piski és Vajdahunyad között szintén szünetel a vasúti közlekedés és a forgalmat autóbuszok bonyolítják le. Egységes helypénz három vármegyében. Sok panasz hangzott és hangzik el a helypénzek ellen nemcsak Makón, de a környékbeli községekben s városokban is. Egyik helyen magasabb, másikon alacsonyabb a helypénz, ezenfelül pedig egyik helyen mostohábban kezelik a más vidéki piaci árust, mint a másik helyen s ennek megfelelően magasabb helypénzzel róják meg, mint a helybelieket. Vannak helyek, ahol a helybeliek egyáltalán nem fizetnek helypénzt, a vidékieket azonban annál busásabban megadóztatják ilyen címén. A kérdésben nemrég a miniszter egyenesen utasította Makó városát, hogy szüntesse meg ezt a rendszert, hogy a vidéki árusokat kétszeres helypénzsel sújtják. Oroshána község pedig mozgalmat indított ez egységes helypénzrendszer bevezetésére. Az indítványt örömmel fogadták Hódmezővásárhelyt Makó, Békéscsaba, Csorvás, Gerendás, Gárdos és több környékbeli község. Orosháza község esetén kidolgozott egy részletes javaslatot és értekezletre hívta össze a környékbeli városok és községek vezetőségeit. Az értekezleten megjelent Békéscsaba, Gádoros, Kondoros, Orosháza és Sámson képviselője, míg Vásárhely és Makó táviratilag kijelentették magukat, de előre jelezték, hogy a helypénzegységesítéshez örömmel hozzájárulnak. Az értekezlet elfogadta Orosháza község javaslatát, amely szerint a helypénzszedés tekintetében nem tesznek különbséget helybeliek és vidékiek között s minden városban és minden községben, amelyek csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz, egységes táblázat szerint szedik a helypénzt. Az értekezlet a javaslatot megküldte Békés, Csongrád és Csanád megyék alispánjainak is, akik a kereskedő és iparos érdekeltségek meghallgatása után megállapítják a helypénzszedési táblázatot és ezt a táblázatot megküldik a megye községeinek, hogy aszerint, egységesen szedjék a helypénzt.