Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-13 / 107. szám
12 fillér. CSÜTÖRTÖK, 1943. MÁJUS 13. IX. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi utca 1. szám. Telefonszám : 33. hirdetések felvétele este 5 óráig. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek. POLITIKAI NAPILAP Főmunkatárs: Dr. vitéz VÁRADY LÁSZLÓ Főszerkesztő: Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS Előfizetési árak: Helyben házhoz kihordva vagy vidékre postán küldve egy hétre 80 fillér, egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 20 fillér. Két szovjet lövészezred tömeghalála a sós mocsarakban A Donyev közepén is erőlködik a szovjet Az utóimó töltényig hurcolnak a tuniszi hőm utóvédők Telefonjelentés: Berlini illetékes helyről tájékoztatásul közük következőket : Tunéziában Hammanlifftől délre még mindig makacs küzdelem folyik. A Soliman helyőrsége is elutasította a megadásra való felhívást. Bizerta és Tunisz között isitatja még néhány közvédelmi állás elkeseredett ellenállását a sokszor túlerővel szemben az utolsó történyig. Az angol-amerikai légierő ismét egy kórházhajót támadott a Tunisz előtti vizeken. Ez már 9 nap alatt a tizedik eset. Tuniszban az angolszászok eddig közel 300 személyt tartóztattak le, akiket tengelybarát magatartással vádolnak. A keleti arcvonalon. A kubáni hídfőnél a bolsevikok támadó tevékenysége kedden, mint várható volt, megint nagyobb mértékben megélénkült. Páncélos erőkből és lövészalakulatokból álló vegyes bolsevik kötelékekkel támadást intéztek a hídfőnek mind a keleti arcvonala, mind az északi szárnya ellen, de — mint mindig a legutóbbi két hét folyamán — megint véresen visszavertük őket. A szovjet érzékeny veszteségeket szenvedett hadianyagban is anélkül, hogy egyetlen helyen is teret nyert volna. Krímszkaja romjaiból kiindulva a keddi nap folyamán több páncélos és gyalogos támadást indított a szovjet, ezek azonban a német elhárító fegyverek összpontosított tüzében még a német állások előteréig sem jutottak el, Épily veszteségesek és eredménytelenek maradtak a bolsevikoknak a Temrjuk lagunavidékén a német védeulmi rendszer ellen intézett támadásai. A bolsevikok több ízben kísérletet tettek arra, hogy az Azovi-tenger felől csónakokon partraszállva a Sós Mocsarakon át a német támaszpontok hátába kerüljenek, de kísérleteik újból meghiúsultak a német légi haderő fellépésén, amely zuhanó bombázó századokkal és vadászbombázókkal a partraszállást megkísérlő egész hajóhadat megsemmisítette. A bolsevikok itt kedden rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. Biztosra vehető két lövészezred megsemmisítése. A keleti harctér többi szakaszán nem volt említésre méltó harci tevékenység, kivéve a Donyec középső folyását, ahol a bolsevikok összpontosított támadást intéztek a német gránátosok előretolt állásai ellen. Helyenként heves közelharcra került sor. A szovjet csapatok átmenetileg betörtek a német vonalakba, de a betörés helyét azonnali elentámadásokkal megint megtisztították. Újabb Churchill-Roosevelt találkozó Az európai betörésről és Sztálin kielégítéséről tárgyalnak Telefonjelentés: Washington, Churchill és Soosevelt között hír szerint tanácskozások folytak a második front felállításának tervéről, megvitatták ezenkívül a háború utáni kérdéseket is. Berlini illetékes német helyen Churchill újabb amerikai útja nem keltett meglepetést. Annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy Washingtonban igyekeznek majd kielégíteni Sztálinnak lényegében már elismert követeléseit.- Természetes, hogy ez a kielégítés azoknak a rovására megy, akiket eddig félrevezettek az atlanti óceáni egyezmény és más hasonló irányú megbeszélések. Amszterdam (NTI): A brit hírszolgálat washingtoni jelentése szerint* Churchill kíséretének tagjai a következők: Wawell tábornagy, Sír James Sommerville, a keleti vizeken lévőhajóhad főparancsnoka, Sir Richard Peyrsen repülő tábornagy, az indiai Légierő főparancsnoka, lord Leathers, a hadiszállítási ügyek minisztere, Sir Dudley Pound, a hajóhad tengernagya és első lordja, továbbá Sir Charlet Portal, a légierő vezérkari főnöke. Berlin: A Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője írja: Roosevelt és Churchill amerikai forrásból származó jelentések szerint katonai és politikai, kérdésekről tárgyaltak. Eszerint a katonai kérdések „európai invázióra* és a Japán elleni tevékenyebb hadviselés lehetőségére vonatkoztak. Ezzel kapcsolatban a casablancai értekezletre való utalással „érdektelennek“ minősítenek minden „btoke-offenzívát’, amelynek alapja nem a feltételek nélküli fegyverletétel. Német részről Európa inváziójának és a béketapogatózásoknak a kérdésével kapcsolatban már elmondották azt, ami szükséges volt, úgyhogy itt minden további fejtegetés felesleges. Sokkal több érdeklődésre tarthat számot azonban az a közlés, hogy a megvitatásra kerülő politikai kérdések között első helyen állanak a Szovjet Unió és más szövetségesek közötti kapcsolatok, amelyek tisztázásra szorulnak. A Sztálinnal való közös találkozásnak, amelyet az amerikai jelentés szerint várnak, az előfeltétele csakis a szovjet követelések elfogadása lehet. Ennek Anglia és az Egyesült Államok által eddig védelembe vett sok kisebb csatlós is áldozatul eshet. Churchill és Roosevelt tehát az előtta nem könnyű feladat előtt áll hogy kiutat talál abból a dilemmából, hogy miközben Sztálinnak szabadkezet nyújt, ugyanek kor ne bizonyítsa ezzel be az egész világ előtt, hogy árulást követett el sok szövetségese és olyan országok ellen, amelyeket járszalagjukral szeretnének venni. A JAPÁNOK BÁRMIKOR BOMBÁZNI TUDJÁK AMERIKÁT Telefonjelentés: Hszinking: Myaka tábornok, a mandszukuói Concordia-párt vezére, aki megbízást kapott a légoltalmi rendszabályok megszervezésére, rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy jelentős eredményeket értek el nagy hatósugarú bombázók építésében és hogy feltétlenül megtorolnának Japán vagy Mandzsukul ellen irányuló minden légi támadást. — Éteren — mondotta Myaka tábornok — megnyugtat bennünket a japánlégi haderő főparancsnokságának a kijelentése. Teljes meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy a repülők a Csendes Óceánon át bombázni tudják az Egyesült Államokat. Valószínű, hogy az amerikai felhőkarcolók elleni légi támadások sokkal nagyobb hatásúak lennének, mint bármely bombázás, amely Mandzsukuo alacsony házakból álló városai ellen irányulnának. A tobzódók A komoly időkhöz mélitja komoly hangú figyelmeztetéssel fordult a belügyminiszter az ország lakosságának ahoz a kisebbik töredékéhez, amely feltűnő és visszataszító módon léha életmódot folytat, jogosan vagy jogtalanul szerzett pénzét mulatókban, kávéházakban és egyéb nyilvános helyiségekben szórja és ezzel megbotránkoztatja a társadalomnak azt az óriási többségét, amely példás kötelességteljesítéssel áll helyt a külső és belső arcvonalon és zokszó nélkül, példás magatartásssal viseli a háború nagy terheit és korlátozásait. Különösen a főváros egyes helyein látjuk ezeket a jelenségeket, amelyek kihívóhangosságukkal alkalmasak arra, hogy visszahatást és elkeseredést szüljenek A háborús idők élősdjeivel most alaposan leszámol a belügyminiszter. Sorozatos razziákon igazoltatják a nem kívánatos feltűnést keltő elemeket s nem csupán nyilvános helyeken, hanem egyes magánházakban folyó dorbézolásnak is erélyesen véget fognak vetni. Az ilyen társadalmi fekélynek a mai időkben igen hatásos és eredményes ellenszerei vannak: a munkatáborok és az internáló táborok —mondja a belügyminiszter s nem kétséges, hogy szavait a legkomolyabban kell venni. A dolgozó és áldozatokat vállalóitársadalom nagy megelégedéssel és örömmel fogadja a korszerű intézkedést s akik még visszaemlékeznek az első világháború idejének itthoni társadalmi jelenségeire, kétszeresen helyeslik a kormányzat elhatározását. Huszonöt esztendővel ezelőtt a lelki ellenállás csökkenésének egyik fontos oka volt az, hogy kialakult az újgazdagoknak egy ellenszenves, hangos, önző és kártékony rétege, amely még csak elegendő ízléssel sem rendelkezett ahoz, hogy a nagy meg- próbáltatások idején szerzett vagyonát polgári becsülettel félre tegye és teljesítse azokat a kötelességeket, amelyeket a vagyon birtoklása jelent. Ma szerencsére sok tekintetben más a helyzet. A gazdasági élet és az árellenőrzés átszervezése, a visszaélések hatásosabb bírói üldözése ma szűkebb körre szorítja a rendkívüli időkben való jogtalan meggazdagodás lehetőségeit, mint az első világháború idején. De a törvény keze nem érhet el mindenhová s ha kisebb mértékben is, mint régebben, ma is elég gyakran bukkannak fel az élősdiek, akik vámszedői a háborúnak és szegényebb sorban élő embertársaikat megbotránkoztató módon tékozolják a könnyen szerzett pénzt. A belügyminiszter kijelentése szerint a rendőrség kérlelhetetlen szigorral csap le ezekre. És így van ez rendjén. A háborús élet parazitáinak kiirtása azonban nemcsak