Református gimnázium, Máramarossziget, 1902
-4- hogy rokonszenvet ébreszt, vonzerőt gyakorol s ápolja a kölcsönös becsülésnek és bizalomnak, az igaz hazaszeretetnek azon aranyszálait, melyek kell, hogy egybe fűzzék vallás és nemzetiségi különbség nélkül ez ország minden polgárát. De vonzott e feladat mint protestánst is. Hiszen a Protestantismus kezdettől fogva össze volt forrva a cultúra, a közoktatás ügyével, s össze lesz azzal forrva minden időkig. Alig veti meg lábát az új vallás hazánkban, máris korszakot alkotó föllendülést teremt a közoktatásügy terén. Ifjaink mondhatni tömegesen látogatják a külföld intézeteit s szélesebb látkörrel, uj eszmékkel gazdagon térnek meg onnan. De ez nem elég: azon nagy férfiak emlékéhez, kik karddal és államférfim bölcsességgel alapítják és védik meg vallásunk szabadságát, oly főiskolák alapítása is fűződik, melyek a korukban elérhető legmagasabb tudományos színvonalon állva, vezérszerepet játszanak a hazai tudományosság terén. Mélyebb és szabadabb szellemük az egész magyar nemzet szellemi életére hatalmas befolyást gyakorol, s nemzetünk gondolat és érzelmi világában eltörölhetlen nyomokat hagy hátra. Ez az egyik nagy szolgálat, mit a protestantismusnak köszönhet nemzetünk; vallásunk missiójához tartozik, hogy úttörő és fáklyavivő legyen a közművelődés terén. E szerepről a jövőben sem szabad lemondanunk; szomorú és reménytelen sülyedés volna az, ha begyepesedni, ha elporlani hagynák azon mélyebb barázdákat, melyeket a protestantismus szántott a magyar cultúra mezején. Kell, hogy abban a nemes versenyben, mely a közoktatásügy terén napjainkban kifejlett, a mi tanintézeteink az első sorban küzdjenek a jövőben is. Erről a hivatásról egyházunknak nem szabad abdikálnia, nem még azon rendkívüli nehézségek daczára