Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-03-26 / 8. szám
MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE Vasárnap. 8. szám. Pest, marczius 26, 1848. Nem kell táblabiró politika. Pest, marcz. 27. A ministerium legelső lépése, melly szerént az egész országban a pestihez hasonló közbátorságra ügyelő választmányok rendeltetnek felállitatni, olly tény, melly előtt bármelly elvűeknek méltányos elismeréssel kell lenni. A kormány bízhatik a sükerben. E rendszabály bizonyosan megtermi gyümölcseit. A hazafiak, kik a választmány tagjai lesznek , érezni fogják szép feladatukat, okulhatnak, pedig , és példát vehetnek a pesti választmányon, melly erélyességével egy hét alatt többet tett, mint évek alatt a bezárkózott városi tanács. Soha a béke, és rend jobban biztosítva nem lehet, mintha arra mindazok felügyelnek, kiknek érdeke azt kívánja, és illyen aztán a legnagyobb többség. És midőn a ministerium ezen rendszabálya iránt olly megismeréssel vagyunk, mit mondjunk a sötétkedő bukottpárt hiresztelgetéseire, melly szerént a ministerium az országban statáriumokat akart volna felállitatni. E gyanúsítás leginkább jellemzi őket. Az ő politicájokat igaz gyakran csak illy iszonyatosságokkal lehetett fentartani. A szabadelvűségnek illyesmire szüksége nincsen. Ha a túlsó párt marad a kormányon a jelen legnemesebb irányú mozgalom a legbutább értelmezéssel magyaráztatott volna félre. A statárium olly valami természetellenes, hogy annak felállítását Dósa György ideje sem igazolhatná. A ministérium első rendelete: a közbátorságra ügyelő választmányok összeszerkeztése bebizonyítandja azt, hogy arra szükség sincsen. Mit mondjunk azokra , kik a statáriumot politikai mozgalmak ellenében állították fel. Egy gót szerkezetben épült kormány épen igy tett a minapában, körülbelől akkor, midőn a franczia respulica a politikai mezőn még a bűnösökre nézve is a halálos büntetést eltörlötte. Ki az, kinek lelke fel nem lázzad , midőn hallja , hogy az absolutismus ama nemes déli faj, az olaszok ellenében a politicai ügyek elintézésére bitófákat emeltet. E mívelt nemzet pirult Europa ellenében, hogy akkor, midőn ősi jogait követelé, midőn az iránt fejezé ki vágyait , melly az emberi léleknek legnemesb értelme a szabadság , akkor a hatalom őket úgy tekinté, mint útonálló rablókat ! A következmények előttünk vannak. A polgári vér patakban omlik. Egyik nap a respublica van kikiáltva , másnap a bitófák tízszerezett számmal térnek viszsza. — A népet azonban ma már legyőzni nem lehet. A jog különben is mindig a nép részén van. Egy embert sem lehet eszközzé lealacsonyítani, azokat megvenni, eladatni. És épen igy van akkor, midőn valamelly nép a hatalmas szomszédok szerződései következtében erőhatalommal leigáztatik. Akik a szabadságvágyat akarják elfojtani, úgy tesznek , mintha erőszakosan a szerelmet tiltanák el. És örömmel mondhatjuk, hogy mindezen vérlázasztó eljárásoknak ütött utolsó órája. A magyar constitutio tisztába hozatala nagy változást fog szülni. Külügyminiszerünk Magyarország parancsoló befolyásával oda fog munkálni, hogy minden népnek saját jogai megadatassanak. Hadügyminiszerünk visszahivandja hazánk fiait, különben a nemzeti gyűlés előtt egy perczig sem tarthatja fel magát. Csak a kellene még, hogy a magyar katonaság tovább az olaszországi statárium-politika nyomorú eszköze maradjon! Ám próbálkozzék meg valamelly ministerium illy politikával a nemzeti gyűlés padjain, ellenében a nép küldötteinek megjelenni! A külviszonykoról a tudósítások folyvást bizonytalanok. A német és olaszországi eseményekről hozzánk hir és kimerítő értesítés soha sem jó. Az osztrák, s a többi német lapok , bárha néhány nap óta szabadon írhatnak legkevésbé sem látszik meg rajtok az uj helyzett. — A censura el van törölve, de mit ér, ha a szerkesztőségek ollyan kezekben nyugszanak, kik maguk is a kormány zsoldjában vannak, s gonoszabban megvesztegetett lelkliek , mint a világon akármelly censor. Az augsburgi politicai lap, ma épen azon szellemben is mint a censura alatt. Más változás nincs benne, minthogy egy idő óta a rovatok közé első helyre Németországot teszi. De ennyit, reméljük censura mellett is tehetett volna. Lombardiáról a bécsi lapokban egy szó nincs. Pedig ha valahol, Bécsben tudják , mi történik Milanóban. Néha még többet is tudnak , mint ami igaz. A bécsi kormány félhivatalos, és vitalapja, most is Pilat úrtól szerkeztetik. — Még a neve is gonosz. Ezen kedves emberről elég legyen annyit mondani, hogy Metternich titoknoka volt. Ezzel minden meg van mondva. Ehhez egy betű commentar sem kell. Berlinből semmi egyenes tudósítás. Azon hír, hogy a király Spandauba futott, inkább látszik megvalósulni, mint az.