Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-06-11 / 45. szám
Gaal Dánielről nm hallunk semmit. Berde Mosesről pedig tudjuk, hogy a mai sz. napig is kormánybiztos, sőt halljuk, hogy ezen gyönyörű gyermek a közlekedési tárcza mellett ministeri tanácsosnak van kinevezve. Oh forradalmi republicánus és demokrata kormány, de szép három atributumod volna, ha volna. Rosnyó, junius 6-án 1849. Böjt van. — A független honnak, a szabad népnek engesztelő böjtje, a vész perczeiben. — Böjt, mellyet Amerika szabadságharczában a nagy Washington is megtartott. — S illy alkalommal akaratlanul is kérdések merülnek a kebelben, visgálók;. valljon mit tevénk vallásilag a haza megmentéséért, — bocsátánk-e esik egy ima fohászt a mindenek urához, — telljesítettük-e kormányunk rendeleteit, állásunk és hivatalunkhoz méltólag? — és hány lesz közöttünk kit meg fog szégyeniteni a rádió kis bird „nem“ szózatai Titeket értelek leginkább ti egyháziak amonnat a magasb régiókból, kik közt tűtszetenként találtatnak ollyanok, kiknek rituáléjok halálos bűnnek tartaná a függetlenség, és népszabadság szilárdításáért, isten trónjához imával járulni, mert abban eddig csak a királyokért foglaltatnak könyörgő fohászok ! Titeket, kiknek rendeltetése a népet oktatni, ön példátokkal buzdítani, lelkesíteni, s kik a nép szivéből gyűlölt, de általatok annál inkább istenített hitszegő dynastia iránti átkos ragaszkodástól lelánczolva, a segélyért sóvárgó szeretett honért, minden erőfeszitéstek mellett csak annyit vagytok képesek kebletükből kisajtolni, mennyit folyó év május 24-én a haza függetlenségét ünneplő Gömör megyei közönség előtt a püspöki székesegyházban szónokló hú tolmátsotok kisajtolt, akinek Rodinféle beszédje sallangjaiból, — valamint a Bécset hússzor megjárta tapasztalt ökör sem tudta volna legnagyobb erőfeszítéssel kisillabizálni,ha cselőre-e vagy hajszra? — úgym. hallgatók sem tudtak a minden oldalról akaratlanul is rémesen kikukucsoló habsburg-lotharingi- schwarz-gelbismus miatt kivenni, „mi hát az igaz.“ S ezeket azért kellett, hogy felhozzam , hogy lássa a világ, hogy ha isten keze sújt, hanyagságának leendünk áldozásai. A Közlöny május 23-diki számában közzé tett, s az orosz berohanás elleni keresztes háború hirdetését meghagyó vallás és közoktatási minister rendelet városunkban az ágostai evangelicusok, valamint tudtomra a vidéken is, minden vallás felekezetnek papjaiban, pontos teljesítőkre talált, ezek megmutatták , hogy midőn hivatalos kötelességükben szigorral eljárnak, egyszersmind mind az urnák, mind a honnak fáradhatatlan munkásai. De vannak körünkben ollyanok is, kiknek a fent érintettem rendelet végrehajtása talán lélek leverő bűnként tűnik fel, s azért azt vagy csak hanyagul, vagy részben, vagy épen nem teljesitik, így történik ez városunkban, a r. cath. püspöki székesegyházban, hol a néppel nem hogy külön ájtatosságok tartatnának, de még a ministerium által kiadott könyörgés sem olvastatott fel soha. Kihirdettetett ugyan az érintett rendelet a szószékről pünkösd 1-ső napján, amúgy hogy kénytelen nem örömest, de minden buzdító szó, vagy kellő magyarázat nélkül, szóval olly modorban , hogy a nép az orosz hadak jövetelének hírére elrémült ugyan, de ön és hona védelmére annál kevésbbé lelkesült. — Illy rendeleti hanyag teljesítésre rá illik a közmondás : adál uram előt, de nincs köszönet benne. Nincs egy pontja azon rendeletnek, melly e helyen szívből betöltetett volna, s mig a környékbeni plébániákon könyörgések s processiók tartatnak, addig Rosnyón a város gyűléséből a mai napon egy küldöttségnek kell megtudni a helyben lakó s már hosszasabb időn át itthon lévő megyés püspöktől, ha a rendeletben kiszabott egyházi meneteket megtartani szándékozik-e, és mikor ? — Urak szántak benneteket, mert a régi teketóriákból ki nem vergődhettek, s oda is tukmáljátok jó szívszülte emlékeztetéseiteket, hol azt egy fa garasra sem méltatják. De most az egyszer megjártátok a diószegi vásárt, mert a felszólított méltóság azt méltóztatott kegyessen válaszolni, hogy igenis ő meg fogja tartani a megrendelt egyházi meneteket, és pedig folyó hó 7-én és 10-én—figyeljünk uram!épen azon napon, midőn különben is az úrnapi egyházi meneteket szokta tartani évenként római cath. egyház. Csakhogy ezen ünnepélynek dísze,mint ő méltósága a bizottmánynak megígérni kegyeskedett, nemzeti szalagok által fog emeltetni. Mennyire lesz ezzel elég téve a ministeri rendeletnek, mellynek czélja ezen vallásos szertartások által a népet hazafiságra és önfeláldozásra buzdítani? az már más kérdés,részemről a hivő vagyok, hogy bár egekig burkolja is bárki ezen meneteket nemzeti színekbe, azok a nép által nem fognak másnak nézetni, szokott évenkénti úrnapi meneteknél, mellyek semmi ellenség ellen buzdító typussal nem bírván, mint rég megszokott szertartások nyom nélkül fognak elenyészni, s a ministeri magas tendentiáju rendelet csupán a szokott ünnepély felsallangozására fog elhasználtatni. Böjt van a függetlenség és népszabadság engesztelő böjtje a vész perczeiben. Ti egyháziak, kik a nép szivének kulcsát hordjátok a szószékről zengő ajkaitokon, kivált ti főbbek, kiknek hatalom adatott rendelkezni a népek felvilágosításának eszközei felett, ti tudjátok legjobban a mai nap czélját és hasznát, mert ezt magatok hirdetitek, lelkesüljetek fel e napon s tegyetek meg mindent, mit a szegény s minden oldalról zaklatott haza hivatalos hatáskörötöktől méltán igényel, vagy ha ezt tennetek nehezen esik, adjatok helyet más lelkesebbeknek, kik hazájuk javára szakadatlanul munkálni képesek is, de akarnak is, s a megszabadított hon áldása követendi lépteiteket. Sajóberki. Ezen mindennek, a mi hazánk javát, függetlenségét, s szabadságát illeti, egész a fanatismusig dühös ellenségét; kinek tán mindennapi imája ez: „oh hatalmas az isten, buktasd meg a magyart, ki a magyarok vesztén örülni, az osztrák zsoldosok megveretésén sírni tud; ki azon gazoktól koholt hírre, hogy „Szeged városa be van véve“ azonnal örülni, s ezen ál győzelmét a vadráczoknak tele torokkal hirdetni nem késett, ki már rég Henczy előtt buta agyvelejében Pest democraticus városát halomra lövette volna, mert szerinte addig békesség nem lesz, mig ezen lázadó fészek fenn áll. Ezen kis Henczy Ferkónak bezzeg voltak örömnapjai, midőn a német zsoldos sereg városunkba besétálván, csupa atyai kegyelemből szíveskedett húsz ezer pengő forintot a békés polgárokra sarczal kivetni, csupa kegyelemből magokkal egy jó papot elhurczolni, csupa kegyelemből másokat főbelövetéssel fenyegetni. Ekkor tudom az Aloysius oltárnál Te Deumot tartottál legalább két óra hosszáig. Pedig hasztalan sétáltál annyiszor kis de ama hires vezérnek Petricsevich Ilorvánnak szobájába, mert bizon a püspöki insula nemigen perdül a fejedre oh Ferkő ! Ez a Henczy Ferkó volt az, a ki fülem hallatára, midőn a németek Kalocsából kisompolyogtak, nehány tanuló ifjú előtt igy nyíltan kimondá: „hogy csak ezek a mi jó embereink, ezek hozták nekünk a szabadságot, nem pedig a rabló magyarok.“ — Ő volt, a ki a „Magyar Őrt“ ezen ostobaságok, gazságok és hazugságok tárházát többre becsülte, mint tán a breviáriumot, ki ezen gaz újságnak minden sorait, mellyek a magyarok vesztét s bukását gazul hirdeték, vörös ónnal húzta át, és úgy küldötte szét a városba, hozzá hasonlókhoz olvasni. Ilivebb szolgája nem volt a csúfosan megbukott, igazsággal teljes habsburg-lothringi háznak, mint ő, jó lett volna Zó.i komornyikjának. De bezzeg eleredt az orra vére s a kis poczakja is megapadt, midőn meghalta, hogy hős korú katonáink Budát verőkkel visszaszereztek. Nagyon sok volna ezen ember bűneit, mellyeket a magyar kormány ellen elkövetett, elősorolni; azért csak arra kérem mélyen tisztelt s független magyar kormányunkat, miszerint az illyen embert hivatalától fossza meg, annál is inkább, minthogy nagy befolyással bir az egész megyei kormányba. Fehér János s. k. Piarista tanár. 179 Kalocsa jun. 6. Egy hazaárulóról. Az egész Sárközben, még a porban játszó gyermekek által is annyira ismert a hazaáruló kolompost, Tary Ferencz szentszéki titoknokot mutatom be önnek tisztelt szerkesztő! Bars megye. Folyó évi januárhóben egy osztrák vezér által Lévára hivatott az állandó bizottmány. Éber figyelemmel kisértük bizottmányunk lépteit, s hittük, hogy ő e megye fényes múltjához híven, tántoríthatlan az igaz ügy mellett küzdve megvetendi az ellenség parancsát, vagy legalább nem aljasítandja le magát annak végrehajtó eszközéül. De fájdalom csalódtunk!ó minden phisicai kényszerítés nélkül hódolt a parancsnak. Néhány nap múlva nagy bizottmányba jöttek össze tanácskozandók a decembe. manifestumok felett. E napon észrevehető volt, mennyire nagy különbség van a szájhős és a valódi hazafi közt. Egykettőt kivéve, senki sem mert nyíltan föllépni. Örültek azonban a sárga fekete lelknek, hogy immár kedvek szerint egy nagy hochlebe-t ordíthatnak.