Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)
1879-09-17 / 60. szám
IX. évfolyam. 60-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1879. szeptember 17. MAROS-VIDÉK, Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. HIRDETÉSEK DÍJA: Megjelenne minden kedden. »3* Ar előfizetési díjak: SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Iskola-tyukszer, utcza 249. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtan. nyomdában. Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 35 kr A hirdetés- és nyilttéri dijak előre fizetendők. Egész évre....................................... 6 frt -- kr. Félévre ............................................ 3 frt 2 kr. Negyedévre ..................................... 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 7 krajczár. Egy nevezetes társadalmi kérdés. Maros- Vásárhelyit, 1879. September 15-én. A ki társadalmi életünkben azon tényezőket vizsgálja, melyek hivatva vannak annak változatosságát, szórakoztató képességét és közérdekű mozzanatait eszközölni; lehetetlen, hogy mindjárt a culturális faktorok szemébe ne ütközzenek. A közművelődési tényezők között elsősorban áll a színművészet hatalma. Az egyes nemzetek történetében nagy szerepet játszik a nemzeti színészet. Csak a közelmúlt orosz-török háborúelőtt is a szomszéd Romániában a muszka barátságot a színpadról csepegtették a nép kebelébe az intéző körök, s így készítettek egy kierőszakolt közvéleményt az északi colossus számára Bukaresttől a Sulina torkolat, Ploiestitől Jassy határáig. — A Dumbovicza és Sereth partjain a román színészet mindenütt a hatalmas muszka barátságot kivánta népszerűsíteni az előírt felsőbb utasítások értelmében. A Themse, Seine, Nova és Duna partjain mindenütt meg van a maga hatalma a nemzeti színművészetnek. De nem csak a világ és nagy városok, hanem a kisebb községek és telepek körében is lényeges erőt fejthet ki olykor a nemzeti színészet momentán hatása is, olyan körülmények közepett, hol a színművészet hatalmára még a túlzó képzeletnek sincs joga gondolni. Egy hűségesen vázolt kép az életből, az erkölcsi jó és a kárhoztató bűn képletes, vagy leplezetlen feltüntetése, vagy bemutatása sokkal több épületére szolgálhat olykor a szemlélő közönségnek, mint a legmagasztosabb predicatio! Elvitázhatlan igazság, hogy a nemzeti színészet a maga jól felfogott értelmében és lehető hű visszatükrözésével a költő erkölcsi és szellemi alakításai és alakjainak, egyik leghatalmasabb emeltyűje a társadalmi közéletnek. Történelmi kimagasló alakok fenséges példája, egyes jellemeknek kiváló erkölcsi tulajdona, vagy Hadd menjek el, hadd rejtsem szívem A lomb alá e kis helyen. Ne lássa senki, hogyha titkon Bús könnyet ejt lehúnyt számom. Higyyék, eső hűlt csendesen S én haljak ott meg e helyen! a depravált emberi szörnyeknek ördögi képe, nem téveszthetik el a hatást a szemlélő előtt. De nemcsak a magasabb tragedia fő alakjai, hanem a legegyszerűbb népszínművek pásztorképei is olykor jótékony hatással tapadnak a fogékony keblekhez, s nem egyszer a legszebb tanúságot gyökereztetik meg az addig közönyös érzületben. Ezen igazságokból kifolyólag egész bizalommal fordulunk városi társadalmi életünk intéző köreihez, első helyen pedig a hatósághoz, hogy a nemzeti színészet kérdését ne tekintsék mostoha gyermeknek társadalmi életünkben, s lehetőleg munkáljunk azon, hogy nemzeti színészetünk számára a székelyfővárosban is készítsünk melengető talajt, melyből idővel virágzásra juthasson a nemzeti színészet gyámolitást érdemlő plantája! Szerkesztő: VASÚTON. Oh hasztalan dübörg a föld, ha Utunk az alagútba megy. Mindhasztalan zúg húg a tenger És visszahangzik a jég, a hegy. Nem hangozhatják túl neved! Nagy város tűn, más város kel fel A láthatáron csendesen; Az ívelt tornyok dús pompája Egymásba folyva jön, megyen : Nyomot nem hagyva szíveméni Oh Adria, földközi tenger! Nagy pálmafák, sziklás hegyek ; Narancsliget, dús olajerdők Nem vonzátok ti lelkemet; Eresszetek, óh hadd megyek! Otthon egy kis táj birja lelkem: Szűk völgy, mélán elbűvölő; Dús éke, csak sötét zöld lombja, Kis kápolna, kis temető; Pihenve ottan alszik ő! Majthényi Flóra K L O T I L D. — Novelett. — Ctr C. X. után: Keresztszeghy Eta. I. (Folytatás.) Midőn eltávozott, a fiatal asszony az ablakhoz lépett. Épen akkor gördült egy kocsi a házelibe. A kapu feltárult és annak kiömlő világánál tisztán megvilágítva látta, midőn férje kicsi s egy már nem fiatal, a vaskossághoz hajlandó úr, inasa segélyével, kilépett a kocsiból. Ugyan abban a pillanatban Elmár magas, nyúlánk alakja csörömpölő léptekkel jött a lépcsőkön le, előkelő udvarias köszönéssel haladt el a bámuló követségi tanácsos előtt, ki a holdtól tündöklő országutra, a két férfi közt a contrast metsző volt. Egy inas világot hozott s a függönyöket leereszté, miután a házi ur a holdvilágot hidegnek és barátságtalannak szokta nevezni, nemsokára ő maga lépett a szobába. — Klotild? — kérdé, midőn az kezének két ujját nyújtva elibe jött — ki volt a katonatiszt, ki épen most elhagyott? — D. Horst Elmar, unokafivérem. — Hogyan, már itt volt? Az ebédnél hallottam, hogy ismét hadseregünkbe lépett, ő Oroszországban°carriert csinált és vagyont szerzett, de nem gondoltam, hogy már itt legyen, különben parancsot adtam volna, miszerint nem vagyon. Klotild ismét elfoglalta helyét a kandallónál, azonban férjének e szavainál ismét gyorsan felemelkedett. — Mi ellenvetésed van szegény Elmár ellen? — kérdé élénken. — O cousinom, tehát miért ne láthatnám. — Valaha ő nyegle, s reám nézve kellemetlen volt! — mondá vigyorogva, mialatt