Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)
1883-01-04 / 1. szám
bármely államnak elő- vagy hátramenetelét, úgy általános mivelődési fokát meg lehet ítélni közegességügyéről. Ez oly tétel, melyet megdönteni nem lehet, s ha ezen tételt magunkra alkalmazzuk, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy pangunk s csak csigaléptekkel haladunk lassan, lassan. Hány ezer emberélet vész el évenként olyan, mely kedvező körülmények közt, rendezett egésségügyi intézkedés által megmenthető lenne; mily rettenetes kár ez a közvagyonosodás s így az államra nézve, csaknem kiszámíthatlan. Tegyünk felül csak 1000 elveszett munkaképes egyént, kik személyenként évente csak 100 frtot keresnek meg, így is százezer frt direkt kár,sehhez viszonyítva az egész országban évenként elhalt, de helyes intézkedések által megmenthetett munkaképes egyének számát, mily nagy összeggel növekednék a közvagyon és az adóképesség, magától értetődik. Az 1876-ik évi XIV. t. sz. közegességünk rendezését tárgyalja alaposan, kimerítően s ez törvényhozó testületünk becsületére válik, de ez éppen olyan, mint midőn az orvos megrendeli a szükséges gyógyszert, de a beteg nem veszi be az életmentő szer az üvegben marad, a beteg pedig meghal. Az igaz, hogy nevezett törvénycikk valóságos életbeléptetésére és gyakorlására sok idő kell, de sok oly tétele van, melyek lelkiismeretes alkalmazás mellett máris gyümölcsözők lennének. Hazánk gyermekhalandósága az európai államok közt az első helyet foglalja el, pedig a gyermek által növekedhetik a népesség s ezek fogják alkotni a jövő nemzedéket; külföldi mivolt államokban is gyakoriak a gyermekeket pusztító járványok, de azok elnyomására nem csak a hatóság, hanem a közönség maga is kezet nyújt; nálunk pedig gyakran megtörténik, hogy a hatóság hanyagul jár el, a nép akadályokat gördít ily intézkedések ellen ; hány eset van, hogy babonás hiedelmek által eltelve, elrejti az anya beteg gyermekét a gyógykezelés elől! Nevezett t. ez. 20. §-sa kötelességévé teszi a szülőknek, büntetés terhe alatt, a hét éven aluli gyermekek gyógykezeltetését. Nagyon szép elv, de fájdalom, hogy mind ez ideig csak elv, mert a szülők legnagyobb része mit sem tud a törvény ezen intézkedéséről, s ámbár, hogy a törvény nemtudása az alól föl nem ment, mégis jó volna valamely úton-módon oda hatni, pl a tanítók, papok, községi tisztviselők által, hogy az ily törvények köztudomásra hozva, megmagyaráztassanak; ily eljárás után alkalmazandó lenne aztán a törvény büntető ereje; ez által sok elfásult keblű szülő gyermeke megmenthető volna, s kissé hosszú derék, s az azon alól hirtelen domboruló idomok nem mindennapi bájakról tanúskodtak. Úgy látszik már régebben folyt közöttük a párbeszéd. — S be mered vallani Esztikém hogy szereted Gézát! — — Oh Lilla néni! ha anyám is úgy tudná mennyire szeretem, nem erőltetné Szélházyval viszonyomat, s nem mondaná hogy az egész szerelem csak capricia — — Látod lelkem, pedig nagyrészben az, te meg fogod szeretni a fiatal grófot, Géza is meg más leányt, ez az élet rendje. Két egymásért hevülő szív csak annyiszor találkozik, a mennyiszer két egymás mellett álló csillag lehull. — — Oh ha mi csillagok lehetnénk, de szívesen hullanék le vele az örök semmiségbe. — A lány térdére nyugtatván könyökét magát a bánatnak egészen neki adni készült. Társnője áthajolva hozzá, felemelte homlokát s megcsókolva azt — Kis bohó — mondá — pár év múlva Szélházy karján nevetni fogod dőreségedet. — — Szélházy karján ! sóhajtott a lányka, ha Géza is engem úgy szeret mint én ötét, nem lakadalom lesz, hanem csillaghullás s szegény anyám későn látja be majd hogy mi az a szerelem. — Erre azután az idősebb hölgy is elkomolyodott, s mintha félne a társalgás további folytatásától — Esztikém — mondá, igaz hogy nehezen foszthatom meg magam társaságodtól, de minthogy te csak Havasd végéig ígérkeztél elkísérni, s már mindjárt hadnán vagyunk édes anyád izgatott fog lenni késedelmedért. — A lányka megállittatva a kocsit átült lovára s megcsókolván a delnő kezét, a lovász kíséretében vissza fordult s pár percz múlva elnyelte a meszsziség. (Folyt. köv.) —-------tisswt------------------------------------------------ 2 (Elnöki megnyitó beszéd. Szathmári S. Ferencz, a m.-vásárhelyi „Iparos polgári egylet“ érdemes elnöke a következő beszéddel nyitotta meg az egylet 1882. decz. 27-én tartott rendes évi közgyűlését: Mélyen tisztelt közgyűlés! Igen örvendek a szerencsés alkalomnak, hogy rövid megnyitó beszédemben ismét jelezhetem egyletünk beléletét, és különösen az ipart érdeklő újabb üdvös mozzanatokat. Most, midőn csaknem az egész ország az iparfejlesztést tűzte egyik legsürgősebb feladatául, egyletünknek nem iparos tagjai elnézéssel leendnek, ha leginkább az iparos érdekek mozgalmairól fogok röviden néhány észrevételt tenni. — Egyletünk a lefolyt évszakban, saját erősbülésére és az ipar fejlesztésére, nem tett ugyan nagy, figyelemreméltó intézkedéseket, vagy szokatlan és rendkívüli lépéseket, de midőn ezt sajnálattal beismerem, egyszersmint ki kell emelnem, hogy igyekezett legalább az egylet iránti érdeklődést folytonosan fenntartani; dalosztálya pedig a nemes élvezeteken kívül, ha nem is nyújthatott a lefolyó évben különös előnyöket, de sokat tett és fáradozott a rokon testület, a Dalkör részére, hogy a lefolyt debreczeni dalversenyre elmehessen és ott magát kitüntethesse; nem szólok az eredményről, azt mindnyájan ismerjük; tudjuk, hogy képesek és érdemesek voltak a kitüntetésre, mit az osztatlan nyilvános erkölcsi elismerés világosan bizonyít, a miért is fogadja a dalosztály e helyről is kiváló köszönetemet. Meg kell még emlékeznem, tisztelt közgyűlés, itt ama szomorú veszteségről is, a mi ez évben egyletünket is érte; egyletünk védnöke Zarándi dr. Knöpfler Vilmos elhunyta által; nagy úr és kipótolhatatlan veszteség az, mit elhunytával egyletünkben hátrahagyott; de emléke élni fog mindazokban, kik nagyratörő, fáradhatatlan szorgalmának előnyeit ismerték; legyen emléke egyletünkben is kiolthatatlan. Az ipar emelése körül városunkban és vidékén, sajnos, hogy valami különös kedvezőt nem mondhatok, most is úgy smnlődik és hanyatlik a kézműiparos, mint a megelőző évben; jövőre való tekintetből azonban be kell ismernem, hogy városunkban az iparos tanoncz-oktatás kiváló előhaladást nyert, amelynek támogatásában ez évben is egyletünk annyiban járult hozzá, hogy kiküldöttjei által az oktatást felügyeltette és az érdemesebb, kiválóbb tanonczokat, tehetségükhez mérve, jutalmazta; azon kívül egyletünk néhány jeles tagja is a tanítás körül különbözőleg buzgolkodott. — Tisztelt közgyűlés! még igen hiven emlékezhetik a közgyűlésnek minden tagja az utóbbi közgyűlésnek azon egyhangú nemes határozatára, a melyben gr. Zichy Jenő őméltóságát tiszteletbeli tagjává választotta, és a melynek foganatosításával az igazgatóságot bizta meg; örömmel vette az igazgatóság a kellemes megbízatást és a maga idejében a nemes grófot arról egy csinos átiratban értesítette is, mire a gróf e vilzsga elfogadva a megtiszteltetést, a legmelegebb hangon válaszolt. Nem feladatom, sőt ha az lenne is, nem tehetem, hogy a nagybecsű választ itt elemezzem, mivel illek, hogy ezáltal levonnék amaz őszinte nagyratörő hazafius zománcz fényéből, mely annak minden sorát átlengi, hanem úgy az átirat, mint a válasz egész terjedelmében az egyletnek teendő évi jelentése között fel fog olvastatni. Az ipartörvény revisiója körül még sajnos, hogy semmi sem történt, még most is csak a közeljövő homályában késik és kormányunknak úgy látszik, hogy a más államok, társországok e tekintetbeni kezdeményezésit kell még megvárni, hogy a helyi viszonyokhoz mérve azokat is tanulmányozhassa. Németország már iparosai közt a kényszer-társulás, képzettség (qualificatio) elvét behozta. A lajtántúli törvényhozás hason ló. dr A. K. ur lapunk számára volt szives beküldeni ezen közérdekű czikket, de hogy szélesebb körben is láthasson napvilágot, a „M. P.“ t. szerk .4 is felkértük szives közlésére. Szerk. Idézett t. ez. 42-ik §-ában rendeli, hogy „az egészségügy szempontjából főfigyelmet érdemlő szabályok a népiskolákban tanítandók.“ Ez is a legszebb intézkedések sorába tartoznék, ha tényleg megtörténne, de ez legalább is a legtöbb iskolánál hiányzik, s hogy is lehetne azt tanítani, midőn maguk a tanítók sem képeztetnek ki ily irányban? Legjobb volna, nézetem szerint, ha az oktatásügyminiszter egy népszerű, iskolákban tanítandó, egészségügyi tankönyvről gondoskodnék, melynek egyik részét elemi boncz- és élettan foglalná el, ezen esetben az orvos betegétől nem kellene hallani a sok esetben csak félrevezetésére szolgáló bizarr kifejezéseket, s már ily egyszerű ismeretek után a laicus ember is hirtelen keletkezett életveszélyes állapotoknál sokszor lehetne embertársa életmentője, holott ismeretek hiányában többször ártani, mint segítni lehet. Egy ilyen nagy bajt látok vidéki közegészségünk útjában a rosz utak által, melyre a törvényhatóságok figyelmét is tisztelettel felhívom. Köztudomású dolog, hogy a lakosságnak legalább 80°/0-je csak rosz utakon közlekedhetik, melyek az évnek nagyobb felében csaknem járhatatlanok; ilyenkor fekühetik a szegény beteg életveszélyes kór ágyán, mert hozzátartozói a legjobb akarat mellett sem folyamodhatnak orvosi segélyhez. — Hogy ez tényleg így van, bebizonyíthatom vezetett orvosi naplómból, melyből kitűnik, hogy azon évszakban, melyekben rosszak az utak, a nagyobb betegülési arány daczára is kevesebb beteg van bevezetve. Az 1877. évi aug. 4-én 32449 szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet a jégvermek felállítását tárgyalja, meg is küldetett az alantos hivatali közegeknek, de az ad acta tétetett, pedig hányszor kénytelen a vidéki orvos jéghiányában nehéz betege megmenthetésében ezen fontos szert nélkülözni; ezen kívül a hús és más megromolható tápszerek eltartására mily előnyös volna. Ha a kissebb községek saját erejükön nem állíthatják fel a jégvermeket, alakulnának a közelfekvők csoporttá, a nagyobb községek s főleg a hol orvos lakik, szorittatnának rá a jégverem tartásra, mert, például megyénkben kevés oly község van, mely fekvésénél fogva a jeget könnyen meg ne szerezhetné. Egy igen nagy bajt látok a korcsmáriások rendezetlen voltában. Húsz, sőt 16 kg több helytt egy liter pálinka; meg is látszik a hatása számtalan áldozaton; az anyagi és erkölcsi káron kívül mily kiszámíthatlan kár a közegészségügyre nézve; hány ember szenved részegeskedésből származott idegbajokban; mily gyakori századunkban a részegségi rezgőrt;a részegségből eredő betegségek egy kis orvosi irodalmat képeznek), s a mi legnagyobb csapás: az ily egyénektől csak satnya, különböző agyis más idegbántalmakat öröklő nemzedék származik!! Vajha ezen ügy törvényhozó testületünk által tárgyaltatnék. Leginkább hátráltatja közegészségügyeink felvirágzását az általános műveltség hiánya. — Aki népünk szokásait ismeri, legkevésbé sem csodálkozhatik a középkori babonás eszméken, mert azokat tényleg ma is észlelni lehet. Fájdalom, hogy a babonák és tévhitek számtalan kuruzsló asszony által szittatnak és fenntartatnak, kik a tudatlan népet saját hasznuk kizsákmányolására tévútra vezetik ; kik mesterségüket leginkább betegeken űzik s ez által számtalan elvonatik a szakértő elől, hol talán gyógyulást szerezhetett volna; magától értetődik, hogy az ily kuruzslók mindent elkövetnek az orvos kissebbítésére. Ezek ellen kellene a törvény teljes szigorát alkalmazni, mert ha a közműveltség emelkedése által várjuk azok elenyészését, míg az bekövetkezik, sok szerencsétlen áldozata lesz az ilyeneknek. Nem csak feljelentés után (mert ravaszságuk folytán nehezen lehet ellenük adatokat gyűjteni), hanem hivatalból kellene ellenök vizsgálatot inditani, mint ezt az 1867. I. sz. 162. §-sának f) pontja megszabja; a hivatalos pressión kívül pedig tartatnának a községi tanítók által téli estéken népszerű felolvasások, hogy a nép adatok által felvilágosítva, lássa át tévedését; egy szóval, a német nagy költő szerint: „Mehr Liehtu Vajda közegésségügyünket tárgyaló több czikk jelennék meg hazai lapjainkban, hogy ez által közönségünk figyelmét e tárgyra irányozva és érdeklődését felkeltve, közösen előbbre vihetnők azt. — Nyárád-Szereda, 1882. decz. 31. Dr. Agyagosi Károly A Folytatás a mellékleten.