Mélyépítéstudományi Szemle, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
SÁVOLY PÁL (1893—1968) Sávoly Pál okl. mérnök az Út-Vasúttervező Vállalat Hídirodájának vezetője, a Kossuth-díj, az Állami Díj és több kormánykitüntetés birtokosa, a magyar hídépítés egyik legkiemelkedőbb alakja, 1968. december 29-én elhunyt. Halála sok évtizedes eredményekben bővelkedő műszaki tervezői munkásság befejezését jelentette. Sávoly Pál 1893.január 30-án született Budapesten. Mérnöki oklevelének 1918-ban történt megszerzése óta kizárólag tervezésnek él. Működése első időszakában külföldön, Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban dolgozott főleg hídtervezéseken. Önálló tervezése alapján Indiában, Kínában és Mexikóban is épültek műtárgyak. Midőn külföldről 1928- ban hazatért magán mérnöki tervezői tevékenységet folytatott. Részt vett az Óbudai és Boráros téri Duna-hidak munkáiban, tervei szerint épült — többek között — a lánchídi aluljáró, a Margit híd aluljárója és budai felüljárója, az Árpád-híd feljárói, hajógyári áthidalása és a margitszigeti lejárója, a Ferdinánd-híd stb. Kiváló tervező képességét számos elnyert hazai pályadíj is bizonyítja. Nevéhez fűződik az első hazai acélvázas épület tervezése és sok más építmény között annak a Kútvölgyi Kórháznak tervezése is, melyben eredményekben gazdag élete véget ért. Felszabadulás után lankadatlanul részt vett a lerombolt hidak, de közöttük is elsősorban a Dunahidak újjáépítésében. A Szabadság-híd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak tervezése után, az állami tervező vállalatok 1948-ban történt megalakulása óta az ÁMTI, a MÉLYÉPTERV, majd az UVATERV Híd irodájának vezetője és irányítójaként folytatta munkáját. Munkájának elismeréseként — elsősorban a Lánchíd újjáépítésének terveiért — 1954-ben a Kossuth-díj III. fokozatát kapta. Mint vezető és tervező irányította valamennyi Duna- és Tisza-híd tervezését szüntelenül tanítva és átadva széleskörű tapasztalatait. Kiemelkedőként fel kell sorolni a komáromi ,,Barátság-hidat, az újpesti, bajai és dunaföldvári Duna-hidat, a tokaji, valamint a szolnoki Tisza-hidat. Vezetése alatt nemcsak itthon, hanem külföldön is elismerésre méltó hidak épültek, mint a heluani Nílus-híd, a szíriai Orontes-híd és számos egyiptomi forgóhíd. Az utoló 10 évben legszebb és legkiemelkedőbb munkája az új Erzsébetim terveinek megalkotása volt. A híd újjáépítése és a régi helyett egy korszerű és modern kábelhíd tervezésének gondolata úgyszólván az újjáépítés első percétől kezdve foglalkoztatta. Kiállt bátran az elgondolása mellett. Szakmai lelkesedésének és sokévi kitartó munkájának tudható be, hogy a híd a mai formájában megépülhetett, melyre nemcsak Budapest, hanem az egész ország büszke. Mint az Erzsébet-híd felelős tervezője, a számítási és tervezési munkát a részletekig irányította és ezt az alkotást méltán és büszkén tekintette élete főművének. Munkájának elismeréseképpen 1965. IV. 4-én kormányunk az Állami Díj I. fokozatával tüntette ki. Magas kora ellenére, élete utolsó percéig nem szakadt el a tervezéstől, a műszaki munkától. Nem tudott beletörődni abba, hogy betegsége utolsó éveiben ne a tőle megszokott módon, a megszokott lendülettel és ütemben dolgozzék. Erős akarattal küzdött mindvégig. Életének alkotóerejét a tervező munka adta. Munkájának eredményeit olyan alkotások őrzik, melyekre mindnyájan büszkék vagyunk. Munkatársai, barátai, az egész magyar mérnöki kar - köztük Szerkesztőbizottságunk — Benne a nagy alkotó mérnököt, a tanítót, a kiváló jellemű, talpig becsületes embert, a szeretetreméltó és segítőkész barátot gyászolják. A Szerkesztőbizottság