Mélyépítéstudományi Szemle, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

SÁVOLY PÁL (1893—1968) Sávoly Pál okl. mérnök az Út-Vasúttervező Válla­lat Hídirodájának vezetője, a Kossuth-díj, az Állami Díj és több kormánykitüntetés birtokosa, a magyar hídépítés egyik legkiemelkedőbb alakja, 1968. december 29-én elhunyt. Halála sok évtizedes eredményekben bővelkedő műszaki tervezői munkás­ság befejezését jelentette. Sávoly Pál 1893.január 30-án született Budapes­ten. Mérnöki oklevelének 1918-ban történt megszer­zése óta kizárólag terve­zésnek él. Működése első időszakában külföldön, Hollandiában, Belgium­ban és Luxemburgban dol­gozott főleg hídtervezése­ken. Önálló tervezése alap­ján Indiában, Kínában és Mexikóban is épültek mű­tárgyak. Midőn külföldről 1928- ban hazatért magán mér­nöki tervezői tevékenysé­get folytatott. Részt vett az Óbudai és Boráros téri Duna-hidak munkáiban, tervei szerint épült — töb­bek között — a lánchídi aluljáró, a Margit híd alul­járója és budai felüljáró­ja, az Árpád-híd feljárói, hajógyári áthidalása és a margitszigeti lejárója, a Ferdinánd-híd stb. Kiváló tervező képességét számos elnyert hazai pályadíj is bizonyítja. Nevéhez fűződik az első hazai acélvázas épület tervezése és sok más építmény között annak a Kútvölgyi Kórháznak tervezése is, melyben eredményekben gazdag élete véget ért. Felszabadulás után lankadatlanul részt vett a lerombolt hidak, de közöttük is elsősorban a Duna­­hidak újjáépítésében. A Szabadság-h­íd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak tervezése után, az állami tervező vállalatok 1948-ban történt megalakulása óta az ÁMTI, a MÉLYÉPTERV, majd az UVATERV Híd irodájának vezetője és irányítójaként folytatta munkáját. Munkájának elismeréseként — elsősor­ban a Lánchíd újjáépítésének terveiért — 1954-ben a Kossuth-díj III. fokozatát kapta. Mint vezető és tervező irányította valamennyi Duna- és Tisza-híd tervezését szüntelenül tanítva és átadva széleskörű tapasztalatait. Kiemelkedőként fel kell sorolni a komáromi ,,Barátság-hid­­at, az újpesti, bajai és dunaföldvári Duna-hidat, a tokaji, valamint a szolnoki Tisza-hidat. Vezetése alatt nemcsak itthon, hanem külföldön is elismerésre méltó hidak épültek, mint a heluani Nílus-híd, a szíriai Orontes-híd és számos egyiptomi forgó­híd. Az utoló 10 évben leg­szebb és legkiemelkedőbb munkája az új Erzsébet­im­ terveinek megalkotása volt. A híd újjáépítése és a régi helyett egy korszerű és modern kábelhíd ter­vezésének gondolata úgy­szólván az újjáépítés első percétől kezdve foglalkoz­tatta. Kiállt bátran az el­gondolása mellett. Szak­mai lelkesedésének és sok­évi kitartó munkájának tudható be, hogy a híd a mai formájában megépül­hetett, melyre nemcsak Budapest, hanem az egész ország büszke. Mint az Erzsébet-híd felelős ter­vezője, a számítási és ter­vezési munkát a részlete­kig irányította és ezt az alkotást méltán és büsz­kén tekintette élete fő­­művének. Munkájának elismeréseképpen 1965. IV. 4-én kormányunk az Állami Díj I. fokozatával tüntette ki. Magas kora ellenére, élete utolsó percéig nem szakadt el a tervezéstől, a műszaki munkától. Nem tudott beletörődni abba, hogy betegsége utolsó éveiben ne a tőle megszokott módon, a megszokott lendülettel és ütemben dolgozzék. Erős akarattal küzdött mindvégig. Életének alkotóerejét a tervező munka adta. Munkájának eredményeit olyan alkotások őrzik, melyekre mindnyájan büszkék vagyunk. Munkatársai, barátai, az egész magyar mérnöki kar - köztük Szerkesztőbizottságunk — Benne a nagy alkotó mérnököt, a tanítót, a kiváló jellemű, talpig becsületes embert, a szeretetreméltó és segítőkész barátot gyászolják. A Szerkesztőbizottság

Next