Közúti Közlekedés- és mélyépítéstudományi Szemle, 1998 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS- ÉS MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XLVIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1998. JÚNIUS A Szabadság-hídon végzett újabb vizsgálatokhoz kapcsolódó mérések és az ezek alapján levonható következtetések Dr. Szittner Antal*Dr. Kalló Miklós**—Dr. Köröndi László***Dr. Kristóf László Ahhoz, hogy a budapesti Szabadság-híddal kapcsolatos újabb vizsgálatok eredményét, az újabban végzett mérések alapján tett megállapításokat értékelni lehessen, nem lehet eltekinteni a híddal kapcsolatos előzményektől, amelyek a híd állapotának értékelését döntően befolyásolják. Ezekről az előzményekről a híd 1980-1986. évi rekonstrukcióját ismertető, a Mélyépítéstudományi Szemlében megjelent cikkben, 1987-ben részletesen beszámoltunk [1]. A cikk végén lévő irodalmi hivatkozások alapján képet lehet kapni azokról a problémákról, amelyek a híd állapotát döntően befolyásolták. A mostani helyzet könnyebb értékelése szempontjából szükségesnek tartjuk azonban az e cikkekben ismertetett legfontosabb adatokat újra, röviden összefoglalni, és azokat az újabb fejleményekkel kiegészíteni. 1. Előzmények A „Világörökség” részét képező Szabadság-híd, eredeti nevén Fővám téri, Ferencz József-híd 1894- 1896 években épült, Budapest harmadik állandó közúti hidjaként. A szecessziós stílusban épült Gerber-rendszerű, csuklós, többtámaszú rácsos híd, amelyet a nemzetközi szakirodalomban esztétikai szempontból az egyik legszebb példaként emlegetnek, Martin-acélból készült, az utólagos vizsgálatok szerint esetenként igen magas foszfor és kén, továbbá igen alacsony szilícium-tartalommal. Ez az anyag szegecselt szerkezetek céljaira jól megfelelt. A magas foszfortartalom azonban hegesztéses beavatkozásoknál, az ilyen acélanyagoknak a varratok környezetében jelentkező repedési érzékenysége miatt, fáradási viselkedés szempontjából, nagyon kedvezőtlen lehet. Ez a probléma természetesen a híd építésekor és még az újjáépítés idején is, teljesen ismeretlen volt és csak a későbbi kedvezőtlen tapasztalatok és a hídon később szükségessé vált javítások tették aktuálissá. A II. világháború idején, Budapest ostroma alatt, a híd több eleme megsérült, végül 1945 januárjában a német csapatok a többi budapesti híddal együtt ezt a hidat is felrobbantották. A robbantás a befüggesztett részre terjedt ki, de megsérültek a befüggesztett tartót megtámasztó konzolok is. A kárt még fokozta az, hogy később a budai nyílás túlterhelése miatt ez a rész eltört és a pilon is leugrott a saru alsó öntvényéről. A háború befejezése után azonnal elkezdődött a félállandó jellegű Kossuth-híd építése, amelyet rövidesen követni kellett a régi hidak mielőbbi újjáépítésének. A budapesti hidak közül, a régi hídszerkezet elemeinek részbeni felhasználásával, a Ferencz Jó- 1. kép. Bontott roncsanyagból átszabott hossztartó a befüggesztett részen. Jól láthatók a régi szegecslyukak, a behegesztett szegecslyukak, valamint a hegesztett foltozásos illesztés . Oki. mérnök, ny. tud. főmunkatárs, BME Acélszerkezetek Tanszék ** oki. villamosmérnök, tud. munkatárs, BME - MTA, Tartószerkezetek Méretezéselmélete Kutatócsoport *** oki. mérnök, tud. munkatárs, BME - MTA, Tartószerkezetek Méretezéselmélete Kutatócsoport oki. mérnök, tud. munkatárs, BME Acélszerkezetek Tanszék ****