Mérleg, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Harcos üdvözletünk és együttérzésünk Szakszervezetünk az alábbi levelet intézte a Belga Ke­reskedelmi és Magánalkalma­­zottak Szakszer­vezet­éhez,­ „Kedves Elvtársak! Mély megrendüléssel érte­sültünk azokról az esemé­nyekről, amelyek a belga munkásosztály tagjai ellen irányulnak. Minden együtt­érzésünk ezekben a napokban a belga dolgozók harcai felé tekint. Kedves Elvtársak! Önökön keresztül küldjük harcos üd­vözletünket valamennyi belga dolgozónak és együttérzésünk mellett kívánjuk, hogy ke­mény, de igazságos harcuk sikerrel járjon. Elvtársi üdvözlettel Ligeti László főtitkár” Példás gondoskodás A Nemzeti Bank szakszer­vezeti bizottsága és gazdasági vezetése sokoldalúan és előre­látóan foglalkozik a nyug­­díjbalépők ügyeivel. A TT nyugdíjelőkészítő bizottsága minden alkalommal gondos­kodik arról, hogy a korhatárt elérő kortársak részére az elő­zetes munkaviszonyról, a ko­rábbi biztosítás időtartamá­ról szóló igazolást már a nyugdíjazás időpontja előtt beszerezzék. A nyugdíjkorha­tárt elérő kortárssal hivatali főnöke közli, hogy sor kerül nyugdíjazására. Amennyiben a nyugdíjba lépő szociális hely­zete feltétlenül szükségessé teszi, a nyugdíjazást esetleg későbbi időpontra halasztják. A tapasztalat szerint a nyugdíjelőkészítési bizottság működése sikeres. Az SZTK nyilvántartási osztálya és az Országos Nyugdíjintézet mond­hatni soron kívül­­válaszol bi­zottságunk megkeresésére. A nyugdíjigény felvétel elő­nyeiről ma már a Nemzeti Bankban minden érdekelt meggyőződött, s ezt kifejezésre is juttatta. Azelőtt ugyanis, amikor a nyugdíjigény felvé­telt kizárólag az SZTK intéz­te, a nyugdíjba lépők általá­ban három-hat hónap múlva, egyes esetekben még ennél is később kapták meg nyugdí­jukat. Amióta a Nyugdíjelőké­­szítő Bizottság működik, pél­dául az 1960. január elsejével nyugdíjba helyezett kartár­sak esetében, a nyugdíjazot­taknak szinte a százszázaléka már januárban megkapta a „határozatot”, s ugyancsak januárban már kézhez vette a januári és a februári nyug­díj összegét is. Mindez annak a következménye, hogy a nyugdíjigény felvétel szerve­zettsége esetén a kötelező biztosításokat idejekorán előre be lehet szerezni. Három új könyvről Egy magyar, egy szovjet és francia könyvről szeretnék néhány sort írni a Mérleg olvasóinak az új esztendő el­ső számában. Kezdjük talán a legérdekesebbel és nekünk magyaroknak, főleg pestiek­nek a legszívhezszólóbbal, a Beszélő kövek­kel. Jó és hasz­nos munkát végzett Péntek Gyula, a könyv írója, szer­kesztője és összeállítója, jó és hasznos munkát végzett a Budapesti KTSZ-bizottság, jó és hasznos ötlet volt egyálta­lán ezt a könyvet megjelen­tetni. Nem más ez, mint igen szórakoztató ismertetése mindazoknak az épületeknek, tereknek és utcáknak főváro­sunkban, amelyek nevéhez munkásmozgalmunk emlékei fűződnek. Ifjúsági könyvnek szánta ezt a művet kiadója, de tévedett. Tévedése azon­ban bocsánatos, mert éppen olyan hasznos ez a könyv az ifjabb, mint az idősebb nem­zedék számára. Fontos isme­reteket szerez belőle olyasva­lamiről, amiről nem írtak eddig még könyvet pedig ré­gen hiányzott már. Hasznos és jó munkát vég­zett az Európa Könyvkiadó is, amikor ismét megjelentet­te egy kötetben Ilf és Petrov két halhatatlan művét, a Ti­zenkét szék­et és Az arany­borjúd. Ez a két könyv a szovjet humor legjobb alkotá­sai közé tartozik, élénk bizo­nyítéka mindkettő annak, ho­gyan lehet és hogyan kell hu­morosan írni a szocializmus építéséről. Nem huny szemet a legsúlyosabb visszásságok felett sem és ugyanakkor po­zitív kicsengéssel zárul mind­két történet. Szórakozni és épülni egyaránt lehet sorait olvasva és ez nem csekély dolog. Utoljára, de nem utolsónak a francia Vercors ismét ki­adott remekművéről, A ten­ger csendjé­ről kell írnunk. Ez a könyv a francia ellen­állás bibliája lett a német megszállás alatt és ismeretlen szerzőjének álneve (mert valódi neve Jean Brüller és Pozsonyból származik) világ­hírű név Franciaország fel­­szabadulása óta. Utoljára több mint tíz esztendeje je­lent meg és csak helyeselhet­jük, hogy az Európa Könyv­kiadó ezt is kiadta Ilf és Petrov két kitűnő könyvével egyidejűleg. A rendkívüli fi­nomságokkal telített pszi­chológiai regény az ellenál­lás legtökéletesebb alkotása talán az egész világirodalom­ban. (máté) Közös szolidaritási akció аж algériai háború befejezéséért Sem a francia kormány kísérle­tei, sem az „ultrák” fasiszta tün­tetései, sem az elnyomás, sem tö­­megvérekgzések nem tudták meg­gátolni, h­ogy az algériai nép kife­jezésre juttassa: szabad és függet­len Algériában, békében akar élni. Az egész világ dolgozói előtt vi­lágos: azzal, hogy a francia kor­mány visszautasította a tárgyaláso­kat az ideiglenes algériai köztársa­sági kormánnyal, egyedül felelős az algériai háborúért. Ebben a hábo­rúban az nigériai nép már renge­teget vesztett, s a háború komoly áldozatokat követelt a francia nép­től is. A SZVSZ üdvözli X­­­i­ér­ai dol­gozókat és népet példás, bátorsá­gukért és függetlenség vágyukért. Az SZVSZ tiszteleg a gyarmati elnyomás újabb ál­dozatai előtt. A SZVSZ ezért felhívja 101 millió tagját és a világ összes dolgozóit: erő­sítsék tovább szolidaritásmegnyil­­vánulásaikat algériai testvéreik irányában, s ismét kezét nyújtja az összes szakszervezeti szervezet felé, hogy együttesen járjanak el az algériai nép igaz ügye érdeké­ben. Ebben a szellemben javasolja az SZVSZ: a lehető leghamarabb tart­sanak értekezletet egy semleges or­szágban, a nemzetközi szakszerve­zeti központok, az algériai szak­­szervezeti központ és a három or­szágos francia szakszervezeti köz­pont részvételével. Ennek célja len­ne­ megvizsgálni az eszközöket, amelyekkel minden ország dolgozói és­­szakszervezetei közös szolidari­tási akcióval követelnék az algériai háború befejezését, az algériai nép önrendelkezését és függetlenségét. A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata az algériai­­ helyzetről A Társadalombiztosítási Tanácsok Vitás ügyi Bizottságának feladatai A szakszervezetek egyik fon­tos feladata őrködni a dolgo­zók védelmét biztosító törvé­nyek, rendelkezések betartá­sán. Ezt kívánja alátámasz­tani a 6/1955. SZOT szabály­zat 177—179. §-a, amely sze­rint azokban a vitás ügyek­ben, amelyek a dolgozók és az üzemi kifizetőhelyek között felmerülnek, a TT az érvé­nyes jogszabályok alapján dönt. A dolgozó, ha az üzemi ki­­fizetőhely intézkedését sérel­mesnek tartja, az értékesítés­től számított­­3 napon belül írásban vagy szóban szólal­hat fel a TT-nél. Ha a dol­gozó szóban jelenti be felszó­lalását, jegyzőkönyvet kell fel­venni, amelyben a panaszt rö­viden ismertetni kell. A TT tartozik 72 órán belül összehívni a vitásügyi bizottságot (3­5 tag) és a felszólalást letár­gyalni. Az ülésre a dolgozót, vala­mint az ügyintézőt is meg kell hívni. A bizottság esetleg bi­zonyítékok beszerzését is el­rendelheti és újabb rövid ter­minust tűzhet ki az ügy tár­gyalására. A TT-ok a dolgozók vitás ügyeiben az összes körülmé­nyek figyelembevételével dön­tenek és mérlegelnek szociá­lis szempontokat is. Jogsza­bályellenesen azonban soha nem hozhatnak határozatot. Amennyiben a tárgyalásra ke­rülő ügy a bizottság előtt nem kellően tisztázott, helyes, ha előzőleg kikérik a szakszerve­zeti központ, vagy az SZTK Alközpont (kirendeltség) ille­tékes osztályának véleményét. A bizottság üléséről jegyző­könyvet kell készíteni, ame­lyet a bizottság tagjai aláír­nak. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az ülés helyét és idejét, a jelenlevő (elnök, tagok és meghívottak) nevét, a felszólalás tárgyát, a hozott határozatot és annak rövid in­dokolását, valamint a figye­lembe vett bizonyítékokat. A határozatot a dolgozó előtt ki kell hirdetni és írásban is ki­adni (jegyzőkönyv egy példá­nya). A felszólalások nagy része, tapasztalat szerint, a 71/1955. MT. számú rendelet a kifize­téstől számított 30 napon be­lül, vagy azon túl észlelt túl­fizetett szolgáltatásból ered. A 30 napon túli túlfizetéseknél vizsgálja a vitásügyi bizottság a jó- vagy rosszhiszeműséget. A kifizetéstől számított 30 na­pon belüli túlfizetést a dolgo­zónak akkor is meg kell térí­tenie, ha a szolgáltatást jóhi­szeműen vette fel. Ha a dol­gozó a kár megtérítésére szóló írásbeli értesítése a szolgálta­tás folyósítása, illetőleg igény­­bevétele utolsó napjától szá­mított 30 napon túl történt, kérheti a mentesítést [71/1955. MT. számú rendelet 74. § (4) bekezdés]. Ebben az esetben már vizs­gálni kell, hogy a szolgáltatás jogtalan felvétele jó- vagy rosszhiszeműen történt-e. A kár megtérítésére a dolgozót csak akkor lehet kötelezni, ha rosszhiszeműsé­get állapítottak meg vagy a szolgáltatás jogalap nélküli ki­fizetését maga a dolgozó idéz­te elő. Mint például a táp­pénzzel együtt bért is vesz fel a dolgozó, vagy a családi pót­lék kettős felvétele történik. Ha a dolgozó a vitásügyi bizottságnak bármely határo­zatát sérelmesnek tartja, a kézbesítéstől számított 3 na­pon belül másodfokon az ille­tékes szakszervezeti területi bizottsághoz fellebbezhet. Ha ilyen bizottság a megyében nem működik, a területileg il­letékes társadalombiztosítási bizottsághoz fordulhat felleb­bezésével. A munkáltató ha­sonló módon fellebbezhet. A dolgozóval a határozat ki­hirdetésével egyidejűleg kö­zölni kell a fellebbezés mód­ját, határidejét. A fellebbe­zést a ’T­T-hez kell benyújtani és a Tanács továbbítja azt az összes hozzátartozó iratokkal együtt a fentjelzett fellebbe­zési fórumokhoz. A dolgozó a másodfokú ha­tározat ellen annak kézbesíté­­sét követő 15 napon belül keresettel fordulhat a kifizető­hely székhelye szerint illeté­kes járásbírósághoz. A fent közöltek alapján kell, hogy foglalkozzanak a társa­dalombiztosítási bizottságok a dolgozók vitás ügyeikkel. Ne tűrjék, hogy az ügyintézők in­tézkedjenek helyettük — jól, rosszul — a dolgozók pana­szaival kapcsolatosan. Gondos­kodjanak olyan tábláról, amely felhívja a dolgozók figyelmét arra, hogy vitás ügyekben a TT-hoz forduljon. A dolgozók jogos sérelmeinek helyes in­tézése emeli a szakszervezeti bizottságok tekintélyét. A szociális osztály Tíz éves a Vörös Meteor! Az ilyen ünnepi alkalomkor az a szokás, hogy szép sza­vakkal, fennkölt gondolatok­kal emlékezünk meg a jubi­lánsról. Engedtessék meg ne­künk ezúttal, hogy ettől elte­kintsünk. A szép szavak, a szárnyaló gondolatok helyett hadd idézzünk prózai adato­kat, beszédes számokat a Vö­rös Meteor tíz esztendejéről. Úgy véljük, ez minden ünnepi köszöntőnél többet mond. A Vörös Meteor sportolói egész sor európa-bajnoki, vi­lágbajnoki és olimpiai küzde­lemben vettek részt az ország címeres mezében. Íme az eredmény: nyertek 73 bajnok­ságot, 54 második helyezést, 61 harmadik helyezést, 21 ne­gyedik helyezést és 24 ötödik helyezést. A római olimpiáról két aranyérmet, két ezüstér­met, egy bronzérmet, 5 ne­gyedik helyezést és 5 hatodik helyezést hoztak haza. Sportegyesületünk tizen­nyolc szakosztálya közül ti­zenhat az NB, illetve az OB I. osztályában szerepel. Spor­tolóink közül világszerte is­merik — többek között — Lantosné Farkas Gizit, Földy­­né Kóczián Évát, Kerekes Im­­rénét, Sidó Ferencet, Földy Lászlót, Réka Ilonát, Szabó Lászlót, Portisch Lajost, Bi­­lek Istvánt, Pataki Ferencet, Kemény Ferencet, Gerevich Aladárt, Palócz Endrét, Ber­­czelly Tibor, Horváth Zoltánt, Sákovitsné Dömölky Lídiát, Bárány Árpádot, Gábor Ta­mást, Sákovits Józsefet, Ruso­­rán Pétert és még másokat. Szakosztályainknál már szinte hagyomány az, hogy a magyar sport élvonalába tar­toznak. Elődeik, az MTE és a KAOE 121 magyar bajnok­ságot nyertek, versenyzőink pedig 1910-ben húzták ma­gukra először a címeres mezt. Így fest a tagnap és így fest a ma. S a holnap? • Nincs félnivalónk attól sem. Az élversenyzők mellett a Vö­rös Meteor rendkívül nagy figyelemmel foglalkozik az utánpótlással. Az eredmény már több szakosztályban mu­tatkozik. Asztaliteniszben Lot­­tauer Viktor, országos serdülő­­bajnokságot nyert, emellett az ifi csapat a budapesti bajnok­ságban komoly szerepet ját­szik. Atlétikában szakosztá­lyunk minden évben előbbre jut a rendlistán. Evezőseink utánpótlása már a válogatott­ban is javítja a nívót. Jég­korongcsapatunk korátlaga a legjobbak között van. Kézilab­dában ifjúsági csapataink mind a férfi, mind a női vi­szonylatban az elsők között szerepel. Ifjúsági torna férfi­csapatunk másodosztályú baj­nok, az utánpótlás a harma­dik osztályban lett első. Ví­vásban az egyéni számokban is, a csapatban is, valamint párbajtőrben elsők lettünk. Szívből kívánjuk, hogy a következő jubileum alkalmá­ból a Vörös Meteor verseny­zőinek még ennél is több ér­tékes diadaláról adhassunk számot. Csak rajta, tovább ezen az úton, amelyet a mi­nőségi- és a tömegsport annyi szép sikere szegélyez.

Next