Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Kollektív szerződés, 1969-1970 Formális viták helyett őszinte eszmecseréket A vállalatok, szövetkezetek gazdasági vezetői és szakszervezeti szervei ezekben a hetekben készítik el és terjesztik vitára az 1969—70. évre szóló kollektív szerződéstervezeteket. Általában elmondható, hogy az 1968. évi kollektív szerződések megfeleltek a célkitűzéseknek. A vállalatok sajátos adottságaikat, anyagi lehetőségeiket figyelembe véve, szabályozták a hatáskörükbe utalt munkajogi, bérezési kérdéseket és a részesedés dolgozók közötti felosztásának rendjét. Mégis a fogyatékosságok feltárására kell a hangsúlyt helyezni ahhoz, hogy a készülő kollektív szerződésekben ne ismétlődjenek meg azok a hibák, amelyek az eredmények mellett bőségesen akadtak az elmúlt évi szerződésekben. Cikkünk keretébe nem fér bele valamennyi probléma ismertetése, ezért csak az általunk tapasztalt, leggyakoribb fogyatékosságokat említjük meg. Nem a kollektív szerződés tartalmi részéhez tartozik, de ahhoz szorosan kapcsolódik a tervezet megvitatása a dolgozókkal. Nem tudnánk említeni olyan vállalatot, szövetkezetét, ahol erre az 1968. évi kollektív szerződések megkötése előtt ne került volna sor. De hogyan vitatták azt meg, mennyire őszintén igényelték a dolgozók hasznos észrevételeit, erről már nem ilyen értelmű a vélemény. Volt, ahol a kollektív szerződés tervezetéhez tett észrevételek, javaslatok nagy száma okozott gondot a szerződést kötő feleknek, másutt pedig a dolgozók paszszivitásáról panaszkodtak. Nem is volna baj, ha azért nem tesznek észrevételt a tervezethez, mert annál jobbat a dolgozók sem tudnak javasolni. A baj akkor van, amikor azért nincs észrevételük, javaslatuk, mert a tervezetben a dolgozók többsége nem tud és nem is tudhat eligazodni. Volt, amikor egy-másfél órán keresztül ismertetett magasabb jogszabályok paragrafusait felsorolva, és arra hivatkozva, 150—200 pontból álló szabálytervezet alapján várták, hogy a dolgozók megtegyék észrevételüket, javaslatukat. Nem munkajogi szakemberek a dolgozók, ami távolról sem azt jelenti, hogy ne tudnának figyelemreméltó, hasznos észrevételeket, javaslatokat tenni, de ehhez közérthető, világos beszédre van szükség, nem pedig paragrafusokkal teletűzdelt, jogi kifejezésekre. A vitára bocsátott, majd a szerződésbe kerülő szabályozások sem azonos súllyal jelentkeznek a dolgozók előtt. Aligha érdekli például őket, hogy különböző munkakörökben 30, vagy 60 napban határozzák meg a próbaidő mértékét, hiszen ők annál a vállalatnál nem lesznek próbaidős dolgozók. Nem sokkal nagyobb érdeklődésre lehet számítani a felmondási idő megállapítását illetően sem, mivel a dolgozók túlnyomó többsége a vállalatnál marad munkaviszonyban, és még lehetne több olyan szabályozást igénylő esetet felsorolni, amelyeknél a dolgozók részéről csaknem teljesen közömbös, hogy az miként kerül a kollektív szerződésbe. Nincs szükség tehát arra, hogy az ilyen és hasonló témákkal a szerződés-tervezetet ismertető értekezleteken behatóbban foglalkozzanak, viszont jónéhány szabályozást igénylő pont van, amelynél a dolgozók véleményére biztosan számíthatnak akkor, ha megmondják, hogy a javasolt szabályozás a korábbiakhoz képest részükre előnyt, vagy hátrányt jelent-e, ha választhatnak a módozatok között, az előnyösebb vagy a hátrányosabb szabályozás-tervezet között. Néhány példa erre vonatkozóan: " A boltvezetők, vendéglátó üzletvezetők, nagykereskedelmi egységvezetők részére a 6 nap, helyetteseik részére a 3 nap szabadidőátalányt meg lehet állapítani úgy is, hogy az a rendes szabadsággal együtt 24 napnál több nem lehet, de kimondható az is, hogy a szabadidőátalány valamenynyi vezetőnek és helyettesnek a rendes szabadságon belül jár. Sőt, e két lehetőség mellett még úgy is szabályozhatják a kollektív szerződésben, hogy a szabadidőátalány és a dolgozóknak járó rendes szabadság együttes mértéke például a 27—28 napot nem haladhatja meg. Ugyancsak a boltvezetőket érinti, hogy a kollektív szerződésben miként szabályozzák a túlórára való jogosultságukat. A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy a nyitás előtti és zárás utáni munkavégzésre (rámolás, pénzfeladás, takarítás stb.) mennyi időt vesznek figyelembe munkaidőként. Korábban az élelmiszerboltokban, valamennyi egykétszemélyes boltban és minden osztott nyitvatartással üzemelő egységben napi fél órát kellett ilyen munkákra elszámolni, azonban már akkor igen erőteljesen kifogásolták az egy-kétszemélyes élelmiszerboltokban és a vegyesboltokban a fél órát, mondván, hogy ez távolról sem fedi az ezekre a munkákra fordított időt. A vállalatoknál, szövetkezeteknél előforduló valamennyi munkaidőbeosztási rendszert (osztott munkaidő, egyenlőtlen munkaidő, szabadszombatos munkaidő) a kollektív szerződésben kell részletesen szabályozni. Itt kell felsorolni az osztott munkaidő mértékét, valamint, hogy mely egységben alkalmaznak osztott munkaidőt. Az egyenlőtlen munkaidőbeosztási rendszernél pedig, hogy mely egységben, s mely munkakörökben alkalmaznak heti, havi vagy több hónapra vonatkozóan egyenlőtlen munkaidőbeosztást. Itt kell szabályozni, hogy azokban a hónapokban, amikor a dolgozók a rendes munkidőnél többet dolgoznak, például napi 12 órát (maximálisan ennyi lehet a kereskedelemben a munkaidő), ebben az esetben a rendes munkaidőre járó bért számolják el részükre, vagy pedig mindenkor annak megfelelő munkabért kapnak, ahány órát teljesítettek. De lehet egy közbeeső megoldás is, hogy a ledolgozott munkaidőtől eltérő mértékű munkabért számolnak el, vagyis azokban a hónapokban is garantálnak egy bizonyos összeget, amikor a rendes munkaidőnél kevesebbet teljesít a dolgozó. A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek kollektív szerződéseiben ma még nem szerepelhet a csökkentett munkaidő alkalmazása, azonban nincs annak akadálya, hogy azoknak a dolgozóknak munkaidejét heti 3 órával csökkentsék, akik jelenleg heti 48 órát dolgoznak ténylegesen, s ezért részükre külön számolják el a munkaközi szünet díját. Ez esetben a keresetcsökkenés elkerülése érdekében a munkaközi szüneti díjnak megfelelő öszszeggel növelni kell az érintett dolgozók bérét. A munkaidővel kapcsolatosan említünk meg egy gyakrabban előforduló szabálytalanságot. Azt, hogy a kollektív szerződés tervezetét ismertető értekezleten a dolgozókkal megszavaztatják: a túlóra díjazása helyett szabadidő megváltásban részesülnek. Magasabb jogszabály alapján ugyanis a kereskedelem hálózati dolgozói részére túlóradíjazás helyett csak abban az esetben lehet szabadidőt biztosítani, ha személy szerint kérik azt a dolgozók. Fel lehetne sorolni még vagy 30—40 ilyen és hasonló szabályozásra váró kérdést a bérezés területéről, a bérpótlékokról, a részesedés személyek közötti felosztásáról stb. Ezeket a szakszervezeti bizottságnak kell megkeresni és a kollektív szerződés-tervezetet ismertető értekezleten a dolgozókkal ismertetni, mégpedig úgy, hogy a dogozók előtt világos legyen, milyen keretek között és választékból mondhatnak véleményt, illetőleg foglalhatnak állást. A kollektív szerződés-tervezet ismertetésének ilyen formái mellett bizonyára felmerülnek túlzott igények is, de ezt a kockázatot éppen a formális vita, illetőleg véleménykérés elkerülése, de legfőképpen a tagsággal való szorosabb kapcsolat, a dolgozói jogok valóságos gyakorlása érdekében valamennyi vállalati, szövetkezeti szakszervezeti szervnek vállalnia kell. Gécsek István . • BENSŐSÉGES ünnepély színhelye volt a Magyar Nemzeti Bank kultúrotthona, ahol az Igazgatási Főosztály öt szocialista brigádja 1968. évi munkájának értékelését tartották. Az ünnepélyen megjelent dr. Palkovits Rezső, a pártbizottság titkára, Varga Lajos igazgató, az Igazgatási Főosztály vezetője, a végrehajtó bizottság tagja, dr. Révai Zoltánné, a szakszervezeti bizottság titkára, Mattányi Lajos osztályigazgató, a szakszervezeti bizottság közgazdasági bizottsága részéről és Lányi Lajosné osztályigazgató. Varga Lajos beszédében értékelte a brigádok eddigi eredményeit és további jó munkát kívánt a brigádok minden tagjának. Beszéde után kiosztotta az oklevelet, illetve brigádjelvényeket, és a szakszervezeti bizottság ajándékait. Molnár György a pártalapszerv vezetősége nevében köszöntötte a brigádokat és további eredményes, jó munkát kívánt. Az ünnepség fehér asztal mellett folytatódott, kitűnő hangulaban. Szilágyi Dezső, a KPVDSZ Borsod megyei Bizottságának elnöke, 73 éves korában váratlanul elhunyt. 1911-ben, mint ifjú kötszerész szakmunkás belépett a szakszervezetbe. A Tanácsköztársaság idején kiemelkedően, szívvel-lélekkel dolgozott és jelentős érdemeket szerzett. A Tanácsköztársaság leverése után sok szenvedésben volt része. 1926-tól már mint kommunistát, a párt tagját is „számon tartották”, figyelték ... A felszabadulás után, 1945. szeptemberében tért haza. Családját már nem találta, a fasiszták feleségét és kislányát elhurcolták. Miskolcon a kereskedelmi dolgozók szakszervezetének egyik alapító j£agja, majd később — csaknem két évtizeden át, haláláig — a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Borsod megyei Bizottságának elnöke volt. A munkásmozgalomban kifejtett tevékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Tanácsköztársaság Emlékérem és kétszer a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatában részesült. Szilágyi Dezsőt, az MSZMP, Miskolc városi bizottsága és a KPVDSZ Központi Vezetősége, valamint Borsod megyei bizottsága saját halottjának tekintette. Elvesztettük szakszervezetünk másik hűséges és áldozatkész tagját is. Bayer Lajos 1917-ben lett szakszervezeti tag, több, mint fél évszázada jegyezte el magát a munkásosztály harcával. 51 év a munkásmozgalomban akkor is hatalmas idő, ha valaki csak egyszerű tagként tölti azt el. Bayer Lajos azonban már évtizedekkel ezelőtt, akkor volt alapító tagja a Segédmunkások szakszervezetének, amikor ez a szervezet még illegálisan működött. Az első világháború befejezése után szemtanúja volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak is és személyesen vett részt az intervenciósok elleni harcban. Büszkén hordta az ottani tevékenységéért kapott magas szovjet kormánykitüntetést. Az utolsó években szakszervezetünk nyugdíjas szakosztályának apparátusában dolgozott. Kevés ember foglalkozott a munkából már kiesett öreg, vagy beteg nyugdíjasokkal annyi szívvel, szeretettel, emberséggel, mint Bayer Lajos. Munkásmozgalmi érdemeiért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és a „Kiváló szakszervezeti munkáért” kitüntetés ezüst fokozatát. Kegyelettel őrizzük emléküket! Emléküket megőrizzük! Becsülettel helytálltak Ütközetek után felsorakozik a század — így szokás, ünnepi pillanatok ezek —, ütközetek, csaták után jár a kitüntetés, a dicsérő jó szó. A jelképes századnak — a sok tízezer kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozónak — nincs most ideje „felsorakozni”. Az ütközet utáni dicsérő jó szót most a pult mögött, a terített asztalok előtt, a konyhák gőzében dolgozva kapják. Dicséret az év végi, a kettős ünnepeket átvezető rohamban tanúsított helytállásáért! A kitüntetésnek, a jó szónak nem adatik meg az ünnepi hangulata: a hétköznapi munka adja a keretét. Névtelen hű hadsereget köszöntünk, amely az ajándékozás, az utolsó percig való hajrázás, törlesztés (lelkiismeretünk adósságainak ajándékokkal való törlesztése) idején helytállt, az év utolsó óráinak boldog, önfeledt és szertelen vidámságában is őrséget állt. Mert csata volt ez a megnyújtott ezüstvasárnaptól aranyhétfőig tartó év vége! Az üzletek forgalmában nem aranynapokat, hanem aranyheteket jegyztek fel. Az újságok az első hét után, a címoldalakon hozták e csata nagyságára rávilágító számokat: „A Corvinban egy nap alatt százezer vásárló fordult meg” ... „Az Újpesti Áruházban ezüst-vasárnapon húszezer vevő vásárolt ...” „Százmilliós árukészletekkel várják az áruházak az ünnepi forgalmat”. Forintok, százmilliók, vásárlók tízezrei, áruk tömegei — ezek a szavak gyakran elhangzottak, de jóval kevesebbszer, mint a pult túlsó oldalán állókról szóló dicséret. A vendéglők, éttermek, cukrászdák, holtak és áruházak rekordforgalmat értek el. De ne a bevételről, a statisztikai adatokról essék szó: a pincérről, a pénztárosról, az eladóról és vezetőről, aki utolsónak hagyta el az üzletet, már künn sötétedett a város, már az ablakokon át fenyőfák gyertyái lobogtak, amikor ők még elszámoltak, törölgettek, rendet tettek, zártak. És újév reggelén már világosodott, mire ágyba kerültek. Adományozzuk tehát a köszöntő, a dicsérő szó kitüntetését annak a kis hadseregnek, amely munkájával, helytállásával részt vett az óév búcsúztatásában és az új esztendő vidám kezdésében. Vevők serege a Corvinban Ötlet-klub ötlet-klubot hozott létre Kiskunlacházán a fogyasztási szövetkezet. A megbeszéléseken elsősorban a boltvezetők mondják el elképzeléseiket és módszereiket arra vonatkozóan, hogy mikéntkívánják eredményesebben érvényre juttatni munkájukban a közgazdasági szabályozókat. A szövetkezet szakszervezeti bizottsága és a gazdasági vezetés együttműködésének eredményeképpen az egységek vezetői önállóan dönthetnek a legmegfelelőbb módszerek alkalmazásáról, ezen túlmenően anyagilag is részesednek a megtakarításból. A kiskunnlacházi fogyasztási szövetkezet igyekezett élni az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségeikkel. Az árubeszerzés vonalán rátértek a termelőkkel való közvetlen kapcsolat megteremtésére, s olyan ipari és szolgáltató tevékenységet folytatnak, amely társadalmi szükségletet elégít ki. Így érték el, hogy a megnövekedett működési terhek ellenére 8—10 százalékkal magasabb lesz az egy főre jutó nyereségrészesedés, mint az elmúlt esztendőben. Az 1968. évi kollektív szerződésekben jóformán még nem domborodott ki az új bérezési elv, a szövetkezet most készülő új kollektív szerződésében már érvényesítik ezt is. Így például a forgási sebesség meggyorsításából származó megtakarítás egy részét negyedévenként bérként megkaphatják a dolgozók. A 10 éves jubileumát ünneplő „Karinthy Frigyes” irodalmi színpad nagy sikerrel vendégszerepelt a SZOT központi székházában. Képünkön: Varga Judit énekel