Mérleg, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
! Amikor a Magyar Beruházási Bank portáján az iránt érdeklődtem, hogy merre van a könyvtár, megkérdezték tőlem: — Melyik? — Miért, több van? — Természetesen. A szépirodalmi meg a szakmai. . . — A szakmait szeretném meglátogatni ... Útbaigazítottak. A két könyvtár jóformán egymás mellett van a második emeleten. Békésen megférnek egymás mellett. A szépirodalmi könyvtár gazdag választékkal hetenként kétszer, kedden és csütörtökön délután várja népes olvasótáborát. Most azonban feladatunk inkább a szakmai könyvtár munkájának ismertetése. A szakmai könyvtár melynek anyaga műszaki-közgazdasági és politikai munkákból adódik, természetesen merőben más jelleggel bír mint a szépirodalmi. Nyolcezer kötet könyvvel rendelkeznek, nem számítva bele ebbe a tekintélyes mennyiségbe a bekötött folyóiratokat és az állandóan érkező külföldi újságokat és különböző szaklapokat, melyekből az érdekes és aktuális cikkeket rögtön lefordíttatják. A Magyar Beruházási Bank szakmai könyvtára fontos feladatának tekinti a friss anyagellátást és a gyors információt, hiszen a bankszakma dolgozóinak állandóan lépést kell tartaniuk a rohamosan fejlődő igényekkel és az elektronikára való fokozatos áttérés adta új problémák megoldásaival. A könyvtár adta segítséggel és lehetőségekkel élnek is a bank alkalmazottai. 250—300-ra tehető azoknak a száma, akik állandóan igénybe veszik a könyvtárat és mindig új anyagok iránt érdeklődnek. Az érdeklődésre tehát nem lehet panasz. A könyvtárosok feladatai között szerepel még többek között a bibliográfiai kimutatások készítése. Ezt az igen jelentős szolgáltatást főleg a bank vezető munkatársai veszik igénybe. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szakmai könyvtár elégíti ki a bank minden folyóirat igényét is. Nem csoda tehát, ha az ilyen szerteágazó, sokrétű tevékenység mellett a szakmai könyvtár kinőtte a helyiségét. Alig férnek el. Állandó selejtezésekkel próbálnak segíteni ezen a helyzeten. A bank egész épülete azonban túlzsúfolt, rég kihasználtak már minden terjeszkedési lehetőséget, úgy hogy a könyvtárosok a közeljövőben is valószínűleg csak erre a kényszerű megoldásra lesznek szorulva. A könyvtár előadójának és két könyvtárosának amint az elmondottakból is azt hiszem kitűnik, mindig van dolga, hiszen egy állandóan fejlődő, a kor szinte naponként növekvő igényeinek megfelelő könyvtárat kell vezetniök. Ez annál is inkább így van, mert a Magyar Beruházási Bank szakmai könyvtárát sűrűn igénybe veszik, segítségét kérik más vállalatok, intézmények is, bár nem szerepelnek a nyilvános könyvtárak listáján. Ágh Tihamér Egy nagy bank: két könyvtár... MNB-klub Éremgyűjtők, filmbarátok, barkácsolók és társaik Január 30-án Bíró Miklós igazgató megnyitó beszéde után adták át rendeltetésének a Magyar Nemzeti Bank Rudas László utcai, kibővített, újjávarázsolt klubhelyiségeit. A megnyitó beszédet reprezentatív műsor követte, Simándy József, Házy Erzsébet, Gobbi Hilda, Rónaszéky András, Brachfeld Siegfrid fellépésével, majd hajnalig tartó farsangi bál következett. A klubhelyiségek átépítése, a szerelési munkák mintegy 160 ezer forintba kerültek. Vajon arányban áll-e az anyagiakkal a klub programjának változatossága, tartalma? — Erről érdeklődtünk Zsolnai Gábornál, aki közel másfél éve a klub vezetője. — Eddig is törekedtünk irodalomcentrikus programok rendezésére. Élvonalbeli költők, színészek, előadóművészek látogattak el hozzánk. „Havi vendégünk” sorozatunkban olyan rangos művészeket hívtunk meg, mint Vas István, Somlyó György, Gábor Miklós, Surányi Ibolya. Igyekeztünk irodalomszerető közönséget kialakítani és a továbbiakban is szeretnénk őket megtartani. — Hogyan kívánják bővíteni ezeknek az estéknek a programját? — A budapesti Kossuth Klubhoz hasonlóan szeretnénk egy felolvasó színházat létrehozni, ahol a kortárs világirodalom, színházainkban nem látható műveit ismertetnénk neves előadók tolmácsolásában. Stúdió-előadás jelleggel öntevékeny irodalmi színpadok vendégjátékát is tervbe vettük. Az irodalombarátok körét februárban szervezzük meg. Itt a tagok saját műveik ismertetése mellett folyóiratszemlét, vitadélutánokat tartanának. — Az irodalmi programok mellett, milyen más jellegű események várhatók? — Szintén februártól szeretnénk beindítani a zenebarátok klubját, ahol rádió, lemezhallgatások mellett zeneesztétikát és zeneéletünk kiváló előadóit hívnánk meg foglalkozásainkra. — Milyen szakkörök működtetésére van még lehetősége a klubnak? — A bankban már működő szakkörök közül a bélyeg, a fotó, az éremgyűjtő és a barkácsoló szakkör fog itt működni. De szeretnénk a filmbarátokat is összefogni és hasonlóan a zene és irodalmi körhöz, előadássorozatokat biztosítani számukra. — Milyen társadalmi szerv biztosítja működésük sikerét? — Nem panaszkodhatunk. Valamennyi szervvel igen jó a kapcsolatunk. Az szb mellett működő kulturális bizottság minden támogatást megad. A KISZ is nagy gondot fordít tevékenységünkre. Az ő számukra az ifjúsági klubdélutánok rendezésén túlmenően marxista vitakört szervezünk, ahol világnézeti kérdések megtárgyalását tűzzük ki fő napirendi pontként. Király Éva * A Petőfi Sándor utcában kérdezik: Létezhet-e megoldhatatlan probléma? Sokszor és sok mindent írtunk már az olyan irodákról, amelyek munkavédelmi szempontból kifogásolhatók, vagy éppenséggel nem megfelelőek. Számtalanszor tettünk szóvá panaszt zsúfoltságról, egészségtelen körülményekről, amelyek veszélyeztetik a munkaképességet, s szemmelláthatóan csökkentik a teljesítményt. De nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az az iroda, amelyről az alábbiakban lesz szó, országos viszonylatban pályázhat a legegészségtelenebb iroda kétes értékű címére. Belváros, Petőfi Sándor utca 5. A régi pénzintézeti szakemberek még emlékezhetnek rá, hogy valamikor az első emeleten itt volt a Hermes bank, amely a földszinten , az öt-hat emeletes bérház udvarára épített csarnokban tartotta az irattárát és a trezor egy részét. Hideg, nyirkos hodály volt ez, a dolog természeténél fogva szabályszerű, szűk, nyithatatlan, rácsos börtönablakokkal. Annak idején senki nem tartózkodott benne, legfeljebb az iratkezelők mentek be negyedfélórára, amíg a szükséges értékeket, iratokat kivették, betették. Valamikor a háború után az IKEA vette birtokba, majd a Nemzeti Bank fiókja költözött ide. 1961-ben az OTP örökölte, akkor, amikor összevonták a postai takarékbetéteket, s kellett egy budapesti elszámoló centrum. A hodályra sok pénzt költöttek. Közel másfél milliót. Átalakították a padlótól a világításig. Nem sok sikerrel, mert a benne ülők számára az maradt, ami volt: elviselhetetlenül sötét, levegőtlen kripta. Rövid séta meggyőz erről. Két hatalmas teremről és több kisebb helyiségről van szó. Az egyik terem 173 négyzetmétert!) alapterületű és egyszerre negyvenen dolgoznak benne, a másik terem csak 86 négyzetméteres, de itt harmincan vannak. Akik itt az íróasztaloknál ülnek, soha nem tudják, hogy kint világos van-e még, vagy már besötétedett. A munkaidejükben éveken át nem látnak napfényt. A mennyezet alatti csapóablakokon sem fény, sem levegő be nem jön. A szüntelen, fárasztó neonfényben napirenden vannak a súlyos szembántalmak. A levegőtlen csarnokot két óránként szellőztetik. Ilyenkor felzúg a ventillátorok hangja, megbolydul a két terem, mindenki szalad a kabátjáért, még nyáron is. Hideg, nyirkos, de nem friss levegő zúdul be. A magyarázat egyszerű: a ventillátorok jó része a kapualj penészes levegőjét préseli a terembe. Aki pedig az udvar felőli falnál ül, azon a kabát sem segít, ilyenkor sjlakmerevedést kap. Mindehhez már csak kiegészítés, hogy az emeletekről sepert szemét, az onnan rázott szőnyeg és rongy minden piszka órákon át száll alá, be a ventillátor csatornájába, be a terembe... S mégis, mégis kénytelenek ilyen módon „szellőztetni”, mert a második óra végén a termek levegője oly vastag, hogy — kis túlzással — meg lehet kapaszkodni benne. A kép tehát nagyon elszomorító. De még csak azt sem lehet mondani, hogy az illetékesek nem tudnának róla. 1966-ban vezérigazgatói határozat született, hogy az itt sínylődő 72 nőt és tíz férfit el kell költöztetni innen. Arra a kérdésre azonban, hogy hová? — a mai napig nem tud válaszolni senki. Ezért az OTP szakszervezeti tanácsa pillanatnyilag azt forszírozza, amivel helyi segítséget nyújthat. Csakhogy ez sem olyan egyszerű. A rendkívül rossz helyzetben levő fiók számára soron kívül megépített az alagsorban egy zuhanyozót. Ámde a toldozás-foldozás az ilyen helyen esetleg nem segít, hanem árt. Amióta van zuhanyozó, azóta a nyirkos, tíz szekrényes (!) földalatti öltözőben és a vele lényegében közös WC-ben nincs szellőzés! Évekkel ezelőtt bevezették a napközi tornát és a vidám zenét — de mit ér ez ott, ahol se fény, se levegő? Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy 160 ezerért légcsővezetéket terveznek a mennyezetre, amelynek torka messze fent, az épület teteje felett lesz, s azt remélik, hogy e szellőzőberendezés folyamatosan és a jelenleginél jobb levegőt szállít a termekbe. Ez a jövő titka, de sokan kétlik, hogy ez sokat javítana a helyzeten. Vajon, valóban nincs semmi megoldás e 82 ember számára? 1969. szeptember 9-én, a szakszervezeti taggyűlésen, nagyon élesen került szóba a sok panasz. Makay Zoltánná például elmondta: — Évek óta mindenki elismeri, hogy lehetetlen állapot uralkodik itt, hogy a körülményeink embertelenek, de sehol semmi nem változik ... Megismételjük hát a kérdést: valóban nincs remény a megoldásra, a segítésre? Az OTP Szakszervezeti Tanácsa így nyilatkozik erről: — ősi téma a Petőfi Sándor utcaiak panasza. Az az igazság, hogy már egész sorozat, jóváhagyott terv készült a megoldásra. Aztán, amikor a kivitelezésre került volna sor, valahol valamelyik hivatal, az OTP-től független szerv, minden alkalommal keresztülhúzta a terveket. Az óbudai toronyházban is kerestünk magunknak helyet A tervekre hétszázhúszezret (!) fizettünk ki, s végül az egész pénzt kidobtuk, mert a területet a Tudományos Akadémia kapta meg... Az elgondolásunk változatlanul az, hogy a Petőfi Sándor utcaiak elköltözzenek onnan. Most úgy fest a dolog, hogy talán az Eörs-vezér téren szerezhetnénk egy kétezer négyzetméteres helyiséget. De ez sem olyan egyszerű. Ott ugyanis panelles, előregyártott építkezés folyik, s az elektronikus központ számára külön meg kellene terveztetnünk a földszintet. Hogy végül is mikor menekülnek meg a kollégák a kriptából? Nehéz válaszolni. Ha minden jól megy, az Eörsvezér tér 1974-re áll. Reméljük... A remény természetesen éltet. De az lenne a kérésünk, hogy az OTP a mintegy félezer építkezése között a Petőfi Sándor utcaiak rendkívül súlyos gondja megoldását kiemelt helyen szorgalmazza, mert joggal kérdezik az ottaniak, hogy létezhet-e megoldhatatlan probléma? Firon András Ш Ж1М1^ННВ ?,1 —1 1—, 1—, ГУ 1 \УHj о Andrea elsőnek érkezett A rádióban akkor éppen a Himnuszt játszották. Országszerte boldog új esztendőre csendültek össze a teli poharak, durrogtak a pezsgősüvegek, amikor a baba felsírt dr. Menyhárt Károly kezében, a Veszprém megyei kórház szülészeti osztályán. — Kislány! — mondta és mutatta is egyszerre az orvos a kismamának, majd azonnal feltette az ilyenkor szokásos kérdést: — milyen nevet írhatunk be a babának? A kismama — az alig 17 esztendős asszony — szemében az öröm első, bágyadt fénye gyúlt. Ő most úgy köszöntötte az új esztendőt, hogy már az első percben életet adott egy 3550 grammos kislánynak. S ha kislány ... — Akkor tessék beírni, hogy Andrea! Szilveszter éjjelén — úgy háromnegyed 11-kor — hozták be a fiatal Horváthnét Balatonfüredről Veszprémbe. A kismama a füredi termelőszövetkezetben gyors- és gépírónő. A férje is fiatalember. Most tölti a tényleges katonaidejét. A szülészorvos azonnal a telefonhoz sietett a szülőszobából és az Állami Biztosító sajtóosztályát hívta Budapesten. Azt mondták, hogy mi vagyunk az első jelentkezők vidékről. Andrea tehát megelőzte a többi vidéki újszülöttet, a nyolc fiút és az öt kislányt. A „kiírás” értelmében azonban közjegyző jelenlétében sorsoltak: kit illet meg a 20 ezer forintos életbiztosítási kötvény. A szerencse a kis Andreának kedvezett. Az Állami Biztosító nevében Vadnay Károly megyei igazgató 18 szál piros szegfűvel jelent meg a kismama ágyánál. — Andrea majd 18 éves korában veheti fel kötvényére a 20 ezer forintot. Ezt jelképezte a szegfűcsokor is... —gárdonyi—