Mérleg, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Márciusban: Jubilál a TRIÁL Márciusban fennállásának 25. jubileumát ünnepli a Triál. A számok talán mindennél jobban kifejezik, honnan indult és hol tart ma ez a népszerű nagykereskedelmi vállalat, melynek legfőbb törekvése és hivatása a hazai gyermekhadsereget szórakoztatni, játszva tanítani. Az év első évi 30 milliós forgalmával szemben, ma 800 millióért forgalmaz játékokból, de a hangszer, a sportáru forgalmával együtt eléri a másfél milliárdot. Nem csekély dolog, s ha tovább „játszunk” a számokkal, be is bizonyítjuk: 25 millió játék jut el a Triálon keresztül a gyerekek-Riz Ferenc, a piacszervezési főosztály, és dr. Deák Attila, a közgazdasági főosztály vezetője úgy tájékoztatott, hogy játékellátásban és választékban első helyen állunk a szocialista országok között. Beleértve az NDK-t is, holott közismert az ottani játékgyártás kultúrája és hagyománya. A Triál is vásárol tőlük, de a nyugati piacról is sok újdonság érkezik. A hazai eredetű játékok semmiben sem maradnak el mögöttük, különösen a Lemezárugyár által tervezett és gyártott sok százféle népszerű játék, amelyekkel az év végén teltek meg a polcok, a kirakatok. A választék olyan gazdag volt, hogy „gondot okozott” az ajándékozás. Sok tréfa témája a fiúk-lányok nehéz megkülönböztetése. Még a játék is nehezíti ezt a fura dolgot. Ma már nemcsak a kislányok játéka a hajas baba, de mind több fiú kéri a „csinibabákat” ajándékba. (Úgy látszik, valóban nem lehet elég korán kezdeni!) Komolyra fordítva — amint Riz Ferencnél hallottuk — a családi életforma pszichológiai hatásának tünetéről van szó. A gyerek az apától látja a pelenkázást, mosást, a háztartási munkát, tehát az ő mesevilágában természetesnek tartja, hogy ő is feladatának véli a babázást. A Triál a játékforgalmazásban nemcsak kereskedő. A reklámtevékenységben tudományos tanulmányozás alapján ajánlja a gyerek érdeklődési körének megfelelő játékokat, s ezt a kiállításokon szakszerű magyarázatokkal mutatják be a szülőknek. Ilyen vonatkozásban szoros kapcsolatot tart a Tudományos Akadémiával, az Országos Pedagógiai Intézettel, a Nőtanáccsal, pszichológusokkal. A nevelőmunka ma már elsődlegesebb a kereskedelmi érdekeknél is, helyesebben a kettő jól kiegészíti egymást. A vállalat szakemberei például lebeszélik a szülőt, hogy hatéves gyereknek villanyvonatot vegyen, ami még nem érdekli ő het, melynek 90 százaléka 50 forint alatti áron kerül a boltokba. 4000 féle-fajta a választék, ennek 60 százaléka hazai termék, a többi import áru, helyette alkotó, készségfejlesztő játékot ajánl, ami viszont leköti a gyerek fantáziáját. Eladhatnának öncélú módon is — hallottuk —, de a szocialista kereskedelemnek más feladatai is vannak. — Arról is lebeszéljük a szülőt, hogy minél drágább játékot vásároljon. Nem mindig a legdrágább a legjobb, a legcélszerűbb, s a szülő helyesen teszi, ha meghallgatja a szakember véleményét. Gépesített raktár épült Halápi Fülöpnétől, a szakszervezeti bizottság titkárától további információkat is kaptunk. — Az a hatalmas fejlődés, amit a Triónnál az utóbbi években tapasztaltunk, szükségessé tette, hogy javítsunk a munkakörülményeken és a szociális ellátottságon. Ez indokolta, hogy a X. kerületi Mázsa téren 3 ezer négyzetméter alapterületű, minden igényt kielégítő, gépesített raktárt építsünk, amely megoldotta a zsúfoltságot, s innen látunk el 600 vállalatot játékkal. — Hány bolt árusít az országban játékot? — Partnereink — mondotta dr. Deák Attila —, az ÁFÉSZ-ek, a Centrum Áruházak, az Úttörőboltok stb. mintegy 3500 egységben árusítanak játékot. A Triósnak mindössze egy boltja van, a Deák téri Hobby-bolt, amire — 20 millió forintos forgalom mellett — kísérleti boltként is szükségünk van. — Hogyan születik meg egy játék? — Kapcsolatban vagyunk a Műszaki Fejlesztési Tanáccsal, vannak tervezőink, akik járják a világot, kiállításokon vesznek részt, de a Képzőművészeti Főiskolán is foglalkozik néhány hallgató játéktervezéssel, csak többet kellene velük törődni. Mi többször meghívtuk már őket, biztatjuk, vegyék fel a kapcsolatot a játékgyárakkal, érdemes ezzel a szakággal foglalkozni, nagy a jövője! — A Bajza utcai kísérleti óvodával is kapcsolatban állunk. Pszichológusok, képzett óvónők segítenek egy-egy játék kísérletezésében. Rejtett tükrök alkalmazásával tudják megállapítani a játék lélektani hatását, az érdeklődés fokmérőjét. — Hány ember szükséges ehhez a nagy forgalomhoz. Elég a munkaerő? — Vidéki telephelyeinkkel együtt — Pécsett, Szegeden és Debrecenben vannak lerakataink — 522 a jelenlegi létszámunk, de tudnánk többet is alkalmazni —, ha jönnének. De így is megbirkózunk a feladatokkal — mondotta az szb-titkár —, s ebben a brigádok sokat segítenek. 24 brigádunkból már 19 elnyerte a szocialista címet, szép vállalásokat tettek a kongresszus tiszteletére, s a hangszer és gyermekkocsi részleg brigádjai már teljesítették is vállalásukat. (A gyermekkocsi-forgalom teljesítésében — úgy véljük — nemcsak a brigádoknak vannak érdemeik!) A központi raktár különösen jó alkalmat kínál a verseny kibontakozására. Naponta kihirdetjük a verseny állását, s ez is hozzájárul a szemléleti változáshoz, az igényesebb szervezettséghez, a kollektivitás elmélyüléséhez. A törzsgárda — szép számmal vannak — s a jól szervezett 32 tagú bizalmi hálózat sokat tesz a kiegyensúlyozott munka és a tervteljesítés érdekében. Igaz, a vállalat sem szűkmarkú, amikor erkölcsi-anyagi elismeréssel viszonozza a hűséget, a közösség érdekében végzett munkát. Ajándék a négyes ikreknek Mert aktuális, azért emeljük ki a vállalások közül: a szombathelyi négyes ikreknek a Triál ajánlotta fel a négyszemélyes gyermekkocsit, külön 2—2 személyes sportkocsit, és egy évig ellátja a kicsiket játékokkal. Utolsó kérdésünk: az eredményekben bizonyára közrejátszik a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés összehangolt együttműködése. Nem tévedünk’ — Szó szerint így van — mondotta Halápi Fülöpné. — Szakszervezeti bizottságunknak tekintélye van, minden jelentősebb kérdésbe bevonnak bennünket, igaz, mi is mindent megteszünk, hogy funkciónkból eredő kötelezettségünkkel segítsük a vállalati törekvéseket. Mosonyi László Az ajándékozás kellemes gondjai BELKERESKEDELMI MÉRLEG röviköt: A brigádmozgalom haszna # Megszűnt a „népvándorlás” Ф Együttműködési szerződések # Találkozók vidékiekkel A RÖVIKÖT Vállalatnál a brigádmozgalom egyre aktívabban segítette a vállalati célkitűzések megvalósítását. Némi túlzással, de elmondható, hogy amint nőtt a brigádok száma, szélesedett a mozgalomban részt vevő emberek tömege, ezzel együtt erősödött a vállalat, javultak a termelési eredmények. Sőt, még az úgynevezett „népvándorlási” hullámot is sikerült megállítani. — Vállalatunknál 1969-ben alakultak az első szocialista brigádok — mondja Mozsik László, a vállalat szb-titkára. — Abban az évben még csak kettő működött, 25 taggal, öt év alatt a brigádok száma 30-ra nőtt, s a mozgalomban részt vevő dolgozóink létszáma meghaladja a 250-et. Itt említeném meg azt is, hogy nálunk igen különböző az osztályok igénybevételének mértéke. Vezetőinknek gondot okozott, hogy egyes időszakokban némelyik osztályon hiány mutatkozott munkaerőben, míg másutt kevesebb ember is elláthatta az éppen adódó munkát. A munkaerő megfelelő kihasználása terén igen hasznos segítséget nyújtottak a szocialista brigádok, így ahol kevesebb a munka, onnan tovább mennek a több segítő kezet igénylő területekre, az éppen munkaerőhiánnyal küszködő raktárakba, átvevő helyekre. — Ahogy hallottuk, együttműködési szerződéseket kötöttek más vállalatok brigádjaival. . . — Nálunk nemcsak a vezetők keresik az új megoldásokat de a dolgozók is jó néhány sikeres akciót kezdeményeztek — válaszolja a titkár. — Ezek közül az egyik legújabb keletű az ipari és kereskedelmi brigádok együttműködése. Ennek értelmében az ipari brigádok vállalták, hogy előnyben részesítik a RÖVIKÖT-öt egy-egy áruféleség kibocsátásakor. Elsősorban az úgynevezett rögzített áras cikkekről van itt szó. Az együttműködés sikerét legjobban a bébiruha és az olcsó áru biztosítása terén figyelhettük meg. Az ipari brigádok vállalták és mind a mai napig teljesítik is vállalásukat —, hogy rajtunk keresztül biztosítják a lakosság szükségleteinek maradéktalan kielégítését ezeken a fontos területeken. Mi viszont vállaltuk, hogy szállító kocsijaikat azonnal kirakjuk, hogy ezek jobb kihasználását a gyors áruátvétellel növeljük. A szállító eszközök mielőbbi szabaddá tétele közös érdekünk. Brigádjaink sikeresen együttműködnek más kereskedelmi brigádokkal is, így például a különböző áruházak szocialista brigádjaival, akiket mi részesítünk előnyben az áru szétosztásakor. Ezzel gyorsabban juttatjuk el az árucikkeket a vásárlókhoz. Ezek az együttműködési szerződések ma már több esetben túlnőtték a munkatársi hivatalos kapcsolatokat. A brigádok félévenként összejönnek, beszámolnak egymásnak eredményeikről, megbeszélik az új feladatokat. Egyre több alkalommal közös programok követik a munkamegbeszéléseket. Lassan hagyománnyá válik, hogy a vidéki brigádok képviselőit a mieink megismertetik a főváros nevezetességeivel, közös sporteseményeket rendeznek, nem egyszer baráti hangulatban fehér asztalnál találkoznak. Látogatásunkor Mózsik József szb-titkár megmutatta a brigádnaplókat. Láttuk a szerződés másolatokat is. Az egyik utolsó bejegyzés dr. Bárány Emiltől, a RÖVIKÖT kereskedelmi igazgatójától származott, aki rendszeresen átnézi a brigádnaplókat. Az itt tapasztaltak alapján dicsér és jutalmaz. Tanulságos tanácskozás Fiatalokról-felnőtteknek Nem volt hiábavaló a nemrégiben megtartott ifjúsági és diákparlamentek munkája. A Békés Glass élelmiszerkereskedelmi szakmunkásképző iskolában például szinte azon nyomban reagáltak azokra az észrevételekre és felszólalásokra, melyek elhangzottak. A problémák sokasodnak, a munkaerőhiány pedig egyre vészjóslóbban érezteti hatását az élelmiszer-kereskedelemben. Ezért hívta össze szakszervezetünk Budapesti és Pest megyei Bizottsága az érdekelteket, az iskola vezetőit, a minisztérium, a tanács, a vállalatok és a szakszervezeti bizottságok képviselőit, valamint a szülői munkaközösség tagjait, hogy megvitassák a diákparlamenten elhangzottak alapján az élelmiszerkereskedelem szakmunkástanulóinak gondjait és megjelöljék a tennivalókat. A vitaindítót Kamasz Lajos, a Békés Glass élelmiszer-kereskedelmi szakmunkásképző iskola igazgatója tartotta. Szenvedélyesen szállt síkra a gondjára bízott fiatalok érdekében. Elöljáróban megjegyezte, hogy bár az utóbbi években örvendetesen emelkedett a szakmába jelentkezők száma, az előképzettség azonban jóval gyengébb, mint azelőtt. Az sem mellékes, hogy a tanulók 70 százaléka bejáró, 93 százaléka pedig lány. A bejárókkal való törődés viszont nem mindig a legmegfelelőbb. Ezért felesleges „mindenáron” tanulókat szervezni. Az elmúlt tanévben például a Zöldért 60 olyan elsőéves tanulót toborzott, akiknek a kilencven százaléka nyírségi volt. A hatvanból már csak 47 jelentkezett, 30 kezdte meg tanulmányait, ebből a létszámból pedig már csak huszonnégyen vannak. Kamasz Lajos elmondotta még, hogy némelyik üzletben, főleg a húsboltokban, sokszor 10—11 órát is foglalkoztatják a tanulókat. Ha az iskola részéről utánanéznek a dolognak, általában mindig kiderül, hogy a tanuló „önként” vállalta a túlórázást. Az iskola diákparlamentjén többen panaszolták, hogy ha a bejárók vonata történetesen késik, ledolgoztatják velük az időkülönbözetet. A rövidített munkahetet többnyire nem biztosítják a fiatalok számára, ami többek között annak is betudható, hogy a tanulóknak kevés kivétellel fogalmuk sincs, hogy mikor mire kötelezhetők. A nagy fizikai igénybevétel miatt sűrűn kerülnek betegállományba. Lehetetlen állapot, hogy 20—25 kilós zsírosládákat 14—16 éves gyerekek cipeljenek a többnyire pincében levő raktárakból. Sok a baleset, különösen a húsostanulóknál. A takarítást általában a gyerekekkel végeztetik, de a takarítási díjat majd mindenhol „elfelejtik” a számlájukra írni. Általános jelenség: a tanulók nem tudnak kiigazodni a bérjegyzéken. Nem tudják, mikor, mit, miért kapnak Az étkezés kérdése sem megoldott. Vállalatonként különböznek a lehetőségek és az adottságok. Az egészben pedig az a legroszszabb, hogy a különböző vállalatoktól összesereglett gyerekek találkoznak az iskolában és kicserélik az általában nem mindig rózsás tapasztalataikat, amelyek egyáltalában nem tüntetik fel túl derűs színben az eljövendő szakmájukat. Mert ahány ház, annyi szokás. De azért végre valami egységes formulát kellene teremteni a különböző vállalatoknál a szakmunkásképzés területén. Elhangzott még többek között a vitában, hogy a tanulóknak a vállalatoknál nincs alkalmuk bekapcsolódni a közösségi életbe. A szakszervezeti bizottságok nem foglalkoznak eleget a tanulókkal, nem hívják össze őket, hogy megtudakolják, milyen panaszuk van, mi az elképzelésük a jövőt illetően? Érdekes, sok problémát felvető összejövetelt szervezett szakszervezetünk Budapesti és Pest megyei Bizottsága, amelyen őszinte indulattal tárták fel az élelmiszer-kereskedelmi tanulók helyzetét. Kár, hogy a vállalatok és szakszervezeti bizottságok képviselői közül csak kevesen egészítették ki saját tapasztalataikkal és véleményükkel a vitaindítót, amely pedig több figyelmet érdemelt volna. A. T. Milyen volt 1974? A Soproni Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat új központjában már a folyosón elhelyezett kongresszusi híradó is aktív munkaverseny-mozgalomra és jó eredményekre utal. A 110 egységből 67 bolt dolgozói 76 millió többletforgalmat, továbbá 464 ezer forint költségmegtakarítást vállaltak. Bekopogtattunk Kámán László főkönyvelőhöz: az ország legkisebb kereskedelmi vállalatánál hogyan alakul a vállalati forgalom és az eredmény? A főkönyvelő előveszi a mérleget, közben áthívja Gáspár Károly áruforgalmi vezetőt, hogy az eddigiek figyelembevételével azt is felbecsüljék, milyen volt az 1974. év. Válaszukból, majd az üzletekben látottakból tapasztaltuk, hogy a jó tényszámok és az optimista jövő a következőkből adódik: jól szervezett az árubeszerzés. Lehetőleg a környéken szerzik be a gyümölcsöt, a friss zöldséget, a tojást és még sok mindent. A saját felvásárlás bővítése igen jelentősen közrejátszott abban, hogy a zöldség forgalma 36, a gyümölcsé pedig 15 százalékkal emelkedett. A hentesáru-ellátás javult, s a választékot jelentősen szélesíti és színesíti a fertőszentmiklósi tsz, a kapuvári tsz-társulás és a sopronhorpácsi ÁFÉSZ füstölt hentesáruja. Az iparral közösen 1974-ben hat alkalommal rendeztek sajtóbemutatót, aminek az eredménye az lett, hogy 17 százalékkal nőtt a forgalom. A kávéforgalom növelésére tett intézkedések is eredményesek voltak. A zöldség, gyümölcs és édesség forgalmának növeléséhez és a dolgozók munkájának megkönynyítéséhez hozzájárult, hogy három üzletbe csomagológépet állítottak be. Nagy gondot fordítanak a konyhakész, háztartási munkát megkönnyítő cikkek forgalmának bővítésére. Az új üzletek létesítésénél arra törekedtek, hogy lehetőleg olyan helyen legyenek, ahol újabb igényeket elégítenek ki. Így jött létre a kertvárosban a lakóházak és a gyárak között két hónap alatt az élelmiszeráruház. A Kőfaragó téri ABC áruházban Csenteri Jánosné üzletvezető-helyettestől és Funtek Tibor üzletvezető-helyettestől arról hallottunk, hogy a bázissal szemben több, mint 11 százalék a forgalom növekedése, holott időközben kivonták az iparcikket az áruházból. A soproni körsétát a központban kezdtük, ott is fejeztük be. Mester Lajos igazgató végül arról beszélt, hogy a vállalatnak még sokkal többet kell tenni a turistákért, a beutaltakért. A Lővérekben a SZOTEKPVDSZ üdülő és szanatórium környéke ellátatlan, de már elkészült a tanulmányterv: erdőbe illő, modern pavilont terveznek az útmenti tölgyek közé. Egyetlen fát sem kell kivágni, mert a pavilon elemekből tevődik össze, a tető törhetetlen üvegből készül és ezen keresztül kapja a világítást. Koszorú János