Mérleg, 1992 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1992 / 1. szám
JEGYZETEK AZ ÖTSZÁZ ÉVE TARTÓ NAGYPÉNTEK. Ez a címe Leonardo Boff brazil ferences, felszabadítási teológus cikkének a freiburgi kontraste 1991/3. számában, amely Amerika 500 évvel ezelőtt történt felfedezésével, helyesebben meghódításával foglalkozik.„Európai keresztények támadtak a kontinensre, minden idők legnagyobb népirtását okozták, a lakosságot egynegyedére csökkentve. Jogtalanul kitulajdonították földjüket, lerombolták a nép társadalmi és politikai rendjét, elnyomták a bennszülött vallásokat és megszakították az önálló kultúrák természetes növekedésének belső logikáját... A bennszülötteknek és a rabszolgaként elhurcolt afrikaiaknak a kereszténység az elnyomó és gyilkos ellenség vallásának mutatkozott. Az evangélium így nem lehetett számukra örömhír, csak a szerencsétlenség gyűlöletes üzenete... A misszionáriusok többsége káromolta Istent, amikor igyekezett az indiánoknak és az afrikai rabszolgáknak bebeszélni, hogy bűneik miatt és azért, mert nem keresztények, mert nem hisznek Jézus Krisztusban, most Isten büntetéseként meghalnak. Meggyilkolták őket, megsértve az evangéliumot és Isten akaratát, a gyarmatosítók hírvágyának kielégítésére... Ez a nagypéntek még nem ért véget a 16. századi hódítás végével, ma is tart... és alig van remény feltámadásra” — állapítja meg Boff. Gerhard M. Kirk, a lap szerkesztője pedig így ír: „...az európai történelemírás Amerika felfedezését tekintve szörnyű hazugság. Mind Kolumbusz, mind pedig a spanyol királyok (Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd) számára egyszerűen gazdasági vállalkozás volt... Népeket igáztak le, irtottak ki. Csak az első nyolcvan évben, körülbelül 1570-ig 35—45 millió indián halt meg. Helyükre afrikaiak millióit hurcolták rabszolgának. Az emberekkel együtt (az európainál régebbi) kultúrákat, rasszokat, nyelveket pusztítottak el. És mindezt a kereszt jegyében. A korabeli történész, Ovideo állapította meg: »Ki kételkedhet abban, hogy a hitetlenek ellen használt lőpor az Úrnak szóló tömjénfüst?« Az evangelizálás erőszakkal járt, a kereszt és a kard szövetkezett. Kezdettől fogva nem arról volt szó, hogy a »pogányokat« közelebb vigyék Istenhez. Kezdettől fogva az aranyláz fűtötte a hódítókat... Van okunk az ünneplésre? Igen, de nem a szokványos, diadalmas értelemben. Az emlékezés is ünneppé válhat, megemlékezve az inkák, aztékok és indiánok, valamint a kevés európai (főleg szerzetes) ellenállásáról, akik akkor az Isten nevében a kizsákmányolás és a népirtás ellen emelték fel szavukat, Amerika őslakóiért...” „A fenti negatív kritikák természetesen igazak, ha az 500 év előtti történéseket mai szemlélettel tekintjük, és az 1948-as »Emberi Jogok Nyilatkozatát« kérjük számon a fél évezred előtti hódítókon... Ami a kultúrák dialógusát illeti: a fölfedezések korában kis törzsi hagyományoktól eltekintve, egész Amerikában csupán két nagy kultúra virágzott: az aztékoké