Református gimnázium, Mezőtúr, 1884
Adatok az intézet történetéhez. Az iskolai évet szeptember 4-én nyitották meg istentisztelettel, mely után nagytiszt, Lukács Dániel úr mint iskolaszéki helyettes elnök tartott az újra összesereglett tanulókhoz emelkedett hangulatú beszédet, bemutatta az ifjúságnak Csekély Adolf tiszttársunkat mint újonnan választott tanárt, buzdította a tanulókat szorgalomra, jó erkölcsi viseletre és hogy — saját kifejezése szerint — „ne csak szóval láttassák buzdítani“, a maga részéről egy darab 10 frankos aranyat tűzött ki azon V-ik vagy Vl-ik osztályos növendék jutalmazására, aki az év végén minden tantárgyból jeles osztályzatot nyerend (kivételt csak a tornászaiból való calculus képezhetvén.) A fegyelmi szabályok szokott felolvasásának megtörténtével, az igazgató köszönte meg nagytiszt. Lukács Dániel urnak növendékeinkkel szemben már évek óta követett buzdító s jutalmazó eljárását, felelevenítvén egyúttal a tanulók emlékezetében a Bede-féle két rendbeli ösztöndíjat is. E tanév elején 130 rendes és 2 magántanulót írtunk be növendékeink törzskönyvébe. Az előbbiekből családi körülményeinek változása folytán magántanulóvá lett 1, más pályára lépettvagy eltávozott 10, meghalt 1 és igy maradt az év végén ily rendes és 3 magántanítványunk. Középiskolánk népességének e szembetűnő apadását — tavaly az év végén 135 rendes tanulónk volt — leginkább az okozta, hogy felekezetünk itteni népiskolájában a legmagasabb osztály is felállíttatván, a helybeli fiuk közül kevesen léptek át a gymnasiumba. Egyébiránt reméljük, hogy intézetünk szokott népességén esett eme csorba pár év alatt ki leend köszörülve. 1*