Mikológiai Közlemények - Clusiana, 2009

1. szám - TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK - NAGY I.: Az Agaricus biberi azonosítása és előfordulása Magyarországon

38 NAGY I. reteivel, akárcsak a leírások makromorfológiai jellemzése. NAUTA (1999) a típus­anyag-vizsgálatok összegzése alapján tisztázta, hogy az A. spissicaulis és az A. maskae a már korábban leírt A litoralis (Waekf. et A. Pearl.) Pilát szinonimjai. Az Agaricus biberi típusanyag-kijelölés pótlásával Hlavácek érvényesítette a fajt (HLAVÁCEK 2001), amikor is fotóval illusztrálta a spórákat, valamint az egész termő­testeket, melyek nagyon hasonlók a változatos alaki formákat és spóraméreteket produkáló A. litoralis karcsúbb megjelenésű példányaihoz. Mivel az A. biberi egy alig ismert és nehezen azonosítható faj, egyes irodalmakban önálló fajként (BOHUS 1995, BON 1985) máshol az A. litoralis szinonimjaként került megemlítésre (LUD­WIG 2000, PARRA 2008). Előzmények Mintegy ötven évvel ezelőtt Alcsútdoboz mellett a Csaplári-erdőben katonai bá­zis létesült. Az erdő belső területén gyakorlóteret alakítottak ki, melynek során a nyílt terület és az erdő határának némely szakaszán töltéseket alakítottak ki, s ezeket ké­sőbb már nem bolygatták, hagyták, hogy az erdő lassan meghódítsa. Az egyik ilyen töltés mára teljesen az erdő részévé vált, s tőle pár méterre egy fás, bozótos sűrű er­dőszegély alakult ki. Az első terepbejárás alkalmával a töltéstől pár méterre az erdő felé eső oldalon termetes, széles gallérú, fehér színű Agaricus sp. termőtestek fejlőd­tek, melyeket akkor nem sikerült azonosítani. A következő terepfelméréskor már két termőtelep vált megfigyelhetővé nagy produktumú termőtestképző fázisban. Az első alkalommal is megfigyelt kisebb telep néhány négyzetméteren, a másik, mintegy har­minc méter átmérőjű nagyobb telep pedig a töltésen és mellette a nyílt tisztás felé, egészen az erdőszéli cserjésig fejlesztett termőtesteket. Bár a nagyobbik telep vege­tatív testének méretéből adódóan valószínűleg a nyílt részen is megtalálható, az erdő­szélen kívül a gyepben még nem hozott egyetlen megfigyelhető termőtestet sem. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgált fajok összehasonlítása a Magyar Természettudományi Múzeum Nö­vénytára (BP) anyagainak és a hozzájuk csatolt megfigyelési jegyzetek, a Prágai Ter­mészettudományi Múzeum (PRM) egy holotípusának és a saját gyűjtésű példányok (IN) morfológiai vizsgálata alapján készült. A Nikon Optiphot-2 fénymikroszkóppal vízben vizsgált spórák és a kongóvörössel festett keilocisztidák megfigyelésének képei Canon PowerShot A510 digitális fényképezőgéppel a mikroszkóp okulárján keresztül kerültek rögzítésre. A spóramérés a digitális képekről számítógépen, kézi vezérléssel történt az Image-Pro Plus Version 3.0 képfeldolgozó program felhasz­nálásával. A méréseknél kizárólag a spóra tiszta oldalnézeti képéről kapott két érték, a spórahosszúság és a spóramagasság (VELLINGA 1988) került feljegyzésre, vizsgált mintánként 24 db spóránál. Az összehasonlított négy faj spóraméretei az 1. és 2. táblázatban kerülnek bemutatásra, ahol az A. litoralis esetében a legkisebb spórájú minták mérései találhatók. Ennél a fajnál a táblázatban szereplő kilenc mintán kívül vizsgált számos anyagnál a nagyobb spóraméretek jellemzőbben fordulnak elő. Az 1. ábrán a fotókról átrajzolt mikrokarakterek, a 2. ábrán a hat kollekcióból származó Mikol. Közlem.: Clusiana 48(1), 2009

Next