Pünkösti Andor (szerk.): Mindent tudok - Az Ujság könyve 14. (Budapest, 1935)
Cognac. Égett bor. Brandy
MI A JÓ MODOR? Mindenekelőtt, ami a jó modor és tiszta gyermekszoba kétszerkettője: viselkedjünk szerényen minden társaságban, olyan nők és férfiak között is, akik társadalmilag alacsonyabbrendűek is nálunk! Nem szabad a fölényt éreztetni senkivel és elnézéssel kell lenni mindenkinek a hibáival, gyengeségeivel szemben. Se túl hangos ne legyen senki, se mindenáron elmés vagy ötletes, mert vicces ember hírébe állani, aki azzal jön, hogy: no, most mulattatni fogom a társaságot! igen rossz genre. A jó modor sohasem felejti el azt a régi közmondást, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst és soha senkinek sem vág a szavába, mielőtt az illető a mondatot befejezte volna. Egy elbeszélt történetre, esetre, illetlenség az analógiát azzal kezdeni, hogy ez semmi! aminthogy udvariatlanság valakinek mondanivalóját azzal félbeszakítani. Ujjé, ezt én már ismerem! Inkább tessék ugyanazt a történetet kétszer-háromszor végighallgatni, főként ha hölgy beszéli el. HOGY KELL BEMUTATKOZNI? A bemutatkozásnak nagyobb társaságban kétféle módja van. Vagy a háziúr, a háziasszony mutatja be az érkező vendéget, vagy ő maga jár sorra és bemutatkozik. Előbb természetesen a nőknek, azután a férfiaknak. Bemutatkozásnál a nevét mindenki érthetően mondja és ne mormogja maga elé, így azután megkíméli magát attól, hogy a szomszédja esetleg kellemetlen megjegyzést tegyen a férjére, feleségére vagy olyasvalakire, aki közel áll hozzá. Inkább kétszer meg kell kérdezni valakinek a nevét, biztosan tudni, hogy kicsoda, mint valami udvariatlanságot elkövetni ellene. CÍM, RANG ÉS TEGEZÉS. A címét meg kell adni mindenkinek, még ha bizonyos intimitásban, tegeződő viszonyban is vagyunk valakivel. Ez alól a szabály alól csak teljesen egyenrangúak vannak felmentve és az egyetlen kivétel, ha az illető maga ad erre felhatalmazást. Minden más esetben, kérlek kegyelmes uram, szolgálatodra, méltóságos uram, aminthogy, igenis, ezredes úr, ahogy parancsolod, tanácsos úr, képviselő úr stb. stb. járja. Fiatalabb ember nem tegezhet előre idősebb vagy magasabb társadalmi állású urat. Viszont ha ez felajánlja a tegeződési viszonyt, el kell fogadni, sőt ha bemutatkozáskor tegeznek, bátran visszategezhetsz. De ezt is finoman, szerényen és sohasem tüntetőleg, mint ezt a mai fiatalok teszik. A tegeződés tipikusan magyar érintkezési forma, mellyel nem illik visszaélni. Az, hogy valaki tegez és visszategezhetjük, még nem jelent intimitást, nem szabad senkit már messziről szervusz!-szál üdvözölni és vállát veregetni. Tegezni csak olyan embert lehet, aki bízvást visszategezhet — pincért, sofőrt, inast, cselédleányt tegezni: elfajult pesti ízléstelenség. Egyetlen kivétel volt a régi világban, akit anélkül illett tegezni, hogy visszategezhetett volna és ez a cigányprímás. Rácz Pali, Radics Béla, Berkes és a többi híres prímás, aki mind meghalt azóta, egyenesen sértésnek vette, ha igazi magyar úr magázta. HOGY VAGYUNK A KÉZNYÚJTÁSSAL? Férfi nőnek sohase nyújtsa előre a kezét, várja meg, míg ezt a nő teszi. És soha kesztyűs kézzel ne adjunk kezet, még az esetben sem, ha a másik, akivel kezet fogunk, nem is veti le a kesztyűjét. Természetesen kivétel, ha az utcán találkozunk valakivel, amikor a kesztyű lerángatás komikusan hat. Fiatalember idősebb úrnak ne nyújtsa előbb a kezét, aminthogy meg kell várni, míg az előkelőbb társadalmi állású férfi nyújtja kezét a A világ legkellemetlenebb embere, aki szeles időben türelmesen lesi az utolsó gyufaszálat s ha végre meggyullad, a helyszínen terem és tüzet koldul 139