Ellenzék, 1909 (8. évfolyam, 1-148. szám)

1909-09-16 / 105. szám

z intézkedés a bajok egy kis részének megszün­tetésére. Ez azonban egyáltalán nem alkalmas a helyzet radikális orvoslására. A baj kóranyaga a rossz, a teljesen hasznavehetetlen berendezés és nem a kezelő személyzet hanyagsága, mert rossz berendezés mellett a személyzet­i közönség alap­talanul gyűlölködnek egymásra. A berendezést kell eltávolítanunk. Mig ez meg nem történik, addig joggal állítja közönségünk, hogy a mis­kolci telefon rossz intézmény s hogy az annak javítása iránti örökös panasz és kérelem meg nem hallgattatik. És nem csoda, ha ily tartha­tatlan viszonyok között közönségünk komolyan kezd foglalkozni azzal a gondolattal, hogy a telefonelőfizetést az egész vonalon beszünteti. Mert miért áldozzon telefonra, ha csaknem na­ponta előfordul, hogy sikertelen kísérletezés után küldönccel, írásban, vagy személyesen le­bonyolított üzenetváltás módjához kénytelen fo­lyamodni. Csak mellesleg említjük meg, hogy pl. hivatalos helyiségünk telefonja temérdek ja­vítás, panasz, könyörgés dacára oly rossz, hogy az esetek jó részében hivatalszolgánkkal, vagy írásban bonyolítjuk le tárgyalásainkat azért, mert előzőleg megkísérelt telefonösszeköttetés­nél a beszélgetést a hangok érthetetlensége folytán folytatni nem lehetett. És így küzködik csaknem valamennyi előfizető. Bizton reméljük, hogy Nagyméltóságodnál a keserű, de jogos és időszerű panaszok méltánylásra találnak. Tisz­telettel kérjük, hogy a Nméltóságod 1002921907. sz. magas leiratával a folyó évre kilátásba he­lyezett új berendezést most már az égető szük­ségre való tekintettel, sürgősen létesíteni mél­­tóztassék. Örömünkre fog szolgálni, ha Nagy méltóságod intézkedése nyomán a sűrűn pa­naszkodó nagyközönséget megnyugtathatjuk.“ Szent-Gály Gyula. A miskolci zeneiskola új igazgatója, Szent- Gály Gyula október 1 én foglalja el állását. Megválasztását szombaton jelenti be a polgár­­mester a törvényhatósági bizottsági gyűlésnek. Aktuálisnak tartjuk ez alkalomból leközölni a kecskeméti újságok cikkeit, melyek Szent- Gály Gyulának Kecskemétről való távozásáról írnak. A rendkívül meleghangú sorokból kiér­­zik az a nagy szeretet, páratlan népszerűség, melyben ennek a kiváló zenepedagógusnak Kecs­keméten része volt. A „Kecskeméti Lapok“ szeptember 14 iki száma a következőket írja Szent-Gály Gyula távozásáról: Szent-Gály Gyula távozása. A helybeli kultúrintézetek és testületek vezetőségei teg­nap délelőtt értekezletet tartottak az Iparos Otthon tanácskozó termében, hogy ha lehet­séges, elhárítsák azt a nagy veszteséget, mely Szent-Gály Gyulának küszöbön álló távozásával zeneiskolánkat fenyegeti. Az értekezleten az az óhaj merült fel, hogy a zeneiskolai tanárok javadalmainak sürgős és méltányos rendezésével Szent-Gály Gyula maradásra bizassék. Mivel azonban az értekezletnek biztos tudomására jutott, hogy Szent Gály Gyula Miskolc városá­nak megválasztatása esetére kötelező ígéretet tett s mivel azt a fényes javadalmazást, amit Miskolc biztosított neki, a hivatalos fórumok határozata nélkül Kecskeméten előre garantálni nem lehet, a legmélyebb sajnálattal állapította meg az értekezlet, hogy a Szent-Gály Gyula távozását, mint befejezett tényt, megváltoztatni már nem lehet. Elhatározta azonban az érte­kezlet, hogy a Szent-Gály Gyula igaz és nagy érdemeinek elismeréséül őt a legmelegebb ün­neplés és a legszívélyesebb bucsuvétel után fogják elbocsátani. A bucsuvétel ünnepségeiben bizonyára egész Kecskemét város társadalma részt fog venni, legalább ebben a pillanatban mutatva meg, hogy ha tettekkel nem tudtuk is dokumentálni az iránta való tiszteletünket, megbecsülésünket és érdemeinek méltánylását, szívünk lelkünk azonban érzi a mulasztásokat, ismeri az iránta való tartozásunkat, szeretetünk őszinte, jó kívánságaink kisérik útjában és Isten áldását kérjük jövendő élete sorsára. Kecskemét város társadalma bucsulakomával­­ fogja ünnepelni s emléktárggyal fogja meg­tisztelni a zeneiskola távozó igazgatóját. A bucsu­­ünnepségek rendezésére az értekezlet Faragó Béla árvaházi igazgató, dr. Kacsóh Pongrác főreáliskolai igazgató és dr. Garzó Béla fő­­gimnáziumi tanár urakat kérte fel. A „Kecskemét“ vasárnapi, szept. 12-iki száma alábbi cikkben búcsúztatja Szent-Gály Gyulát: Alighogy zenei életünk egyik vesztesé­géről, Koller Ferenc zenetanár távozásáról ér­tesülünk, a kósza hír s bizonyára nem minden alap nélkül, már azt terjeszti, hogy Szent-Gály Gyula zeneiskolai igazgató is itt hagyja Kecs­kemétet s még e hóban elfoglalja a miskolci zeneiskola igazgatói állását. A kecskeméti mű­vészi életet éber figyelemmel kísérő ember ért­heti meg csupán azt a veszteséget, amely az ő távozásával Kecskemét zenekultúráját sújtani fogja. Távozásának az okát csak sejtjük, de ta­lán helyesen sejtjük. Két évvel ezelőtt a zene­iskola igazgatója és tanári kara fizetés­javítási kérvényt nyújtott be a közgyűlés elé. A tanári kar óriási munkáját és értékét méltányolni nem tudó közgyűlés a fizetésjavítástól eltekintett. Ha tekintetbe vesszük azt a munkát, amit a zeneiskolai igazgató végez, amelynek nyomában, sajnos, az elismerés világa alig alig fakad s hozzávesszük azt az alamizsnaszerű fizetést, amit a város „jóvoltából élvez“, bizony igen szomorú kép tárul elénk s egész tisztán lát­juk a távozásra késztető okokat. Hogy mit veszt Kecskemét társadalma egy ilyen ország­­hirü ember távozásával, azt csak majd a közel jövőben fogja mérlegelni tudni, amikor már késő lesz. Körülbelül másfél évtizede annak, hogy Szent-Gály Gyula közöttünk él s fáradhatat­lanul dolgozik Kecskemét zenekultúrájának fel­lendítésén. Újjászervezője a Polgári Dalkörnek, amely az ő vezetése alatt oly sok babért ara­tott. Ő volt a hangversenyek fáradhatatlan rendezője, nála nélkül alig történt meg egy­­kettő, ahol azonban az ő szakavatott vezetése volt az irányadó, ott a siker biztos volt. A Nőegylet, a Katholikus Egylet, a Katona-kör, a kegyesrendi főgimnázium stb. hangversenyei, estélyei legnagyobb részben az ő nevéhez fűződ­nek. Hogy ezen egyesületek s még mások is, mily erőt vesztenek el benne, azt lehetetlen fel nem ismerni. A zeneiskolát pedig, amelynek egyik ereje a másik után távozik el, (halljuk, hogy Halmay Irma is Miskolcra pályázik) a tekintetes város becsukhatja, mert oda ugyan­azért a fizetésért nemhogy ilyen embereket nem, hanem talán sem ilyeneket sem kap. A művészember sem él levegőből, sőt társadalmi állása nagyon is sokat követel tőle. Fáj nekünk, hogy­ Szent Gály csakugyan megválik tőlünk. Szeretnénk, ha ez nem lenne igaz. Nem akarjuk mi azt elhinni, hogy a vá­ros annyira rövidlátó, hogy föl ne ismerné a beálló pótolhatatlan hiányt, amelyet távozása fog előidézni. Ha pedig mégis az ellenkezője igaz ennek, akkor kénytelen leszünk prokla­­málni, hogy a mi városunk tek. vezetősége, közgyűlése csak ökrökkel, Bugaccal törődik, de a város kulturérdekeire alig gondol. ELLENZÉK 1909. szeptember 16. HÍREK Schwarz Árpá­d mint­­ huszár­­hadnagy.­ ­ Kedden este nyolc óra tájban nagy nép­­-*-• csődület támadt a szirma-utcai Grünber­­ger Ábris-féle korcsma előtt. Egy sárgaföldig elázott huszár jött ki a korcsmából. Kard nem volt az oldalán. Ellenben volt jó kedve. De az nem az oldalán, hanem a fejében, ahol akkor kezdett dolgozni a sok beszedett különféle szesz. A huszár hadonászott, ordítozott, duhajkodott. Erre — Megjelent Ruzson Antal 25-ös sz. rendőr­­­ tizedes. Megjelent és gyöngéd hátbaütések után felszólította a garázda huszárt, hogy sé­­­táljon be vele a városházára. A huszár ellen­szegült. Határozottan kijelentette, hogy az le­alázó lenne a hadseregre, ha egy huszár holmi rendőr által hagyná magát bekísértetni. Ruzson Antal megismételte a felszólítást, majd azzal próbálta megnyugtatni a huszár háborgó önér­zetét, hogy nem olyan akármilyen rendőr kíséri be. Ő is huszár volt. Sőt még több. Csendőr. És ez — szerinte — sokat nyom a latba. Mind­ennek dacára a huszár vonakodott követni Ruzson Antalt és egy odasiető huszár kardját kirántva, azzal veszettül hadonászni kezdett. A népcsődület gyűjtőnév alá foglalt közön­­­­ség eddig némán szemlélte a jelenetet. Később a huszár vagdalkozásaitól megrettenve, hátrább , és a huszár pártjára állott. Ruzson Antal látva, hogy egymagában nem bír el a huszárral, belefújt a sípjába, mire öt percen belül két más rendőr jelent meg. Hárman bir­kóztak most már a részeg huszárral, de nem bírtak vele. Ekkor a tömegen keresztültörtetve, váratlanul és vésztjósló szemekkel, megjelent Schwarz Árpád rendőrbiztos. Rúzson jelentést tett neki a helyzetről. Schwarz Árpád erre keményen végignézett a huszáron. Majd röviden, de kifejezően rászólt: — Mars! — Nem én, uram. Az istennek se. — Ne-e­m ? Schwarz Árpád egy pillanatig gondolkozott, hogy mit tegyen. Mindig csak egy pillanatig szokott gondolkozni. Ez neki untig elég, hogy a legkritikusabb helyzetekben is eszébe jusson egy mentőgondolat. Most is eszébe jutott. Ki­rántotta a kardját és agybafőbe kardlapozta a huszárt. A huszár először a Schwarz Árpád hajába akart kapni. Útközben meggondolta és jobbnak látta, ha észbekap. Szentül meg volt győződve róla, hogy aki minden rábeszélés helyett a kardjához kap és mindjárt kardlapozni kezd, az csak huszártiszt lehet. A biztosi egyenruha is tévedésbe ejtette. Haptákba vágta hát ma­gát és megszólalt: — A hadnagy urnak jelentem alássan, ne tessék bántani. Már megyek. És engedte, hogy bekísérjék a rendőrök a buzatéri rendőr­ őrtanyára, ahol egy előhívott huszárőrmesternek adták át. Schwarz Árpád pedig, akit a hadnagy úr megszólítás valósággal mámorossá tett, kihoza­tott a korcsmából egy ezüsttálcát, azon körül­hordozta a tekintetét a sokaságon . . . Majd kardját huszártiszti pózzal hüvelyébe dugva, ismét átalakult rendőrbiztossá és elléptetett a tömeg előtt. A zsidó ujesztendő. Az izr. hitközség elöl­járósága köztudomásra hozza, hogy a szerdán este bekövetkező újévi istentiszteletének sorrendje a következő: Szerdán és csütörtökön este, esti ima. Reggeli ima mindkét napon reggel hat óra után. Tórafelolvasás, szónoklat és sófárkürtölés mindkét napon délelőtt 8 órától fél 10 óráig. Muszafima mindkét napon fél 10 órától fél 12 órai. Mind­a ima minden délután négy órakor. Csütörtökön délelőtt a Kazinczy utcai izr. tem­plomban dr. Spitzer Sámuel főrabbi tart magyar­­nyelvű szónoklatot. Pénteken délelőtt dr. Spira Salamon hitszónok mond egyházi beszédet. Halász Henrik dr. kitüntetése. Szép kitün­tetés érte a napokban Halász Henrik dr. mis­kolci orvost, aki orvosirodalmi munkásságával eddig is jelentős sikereket ért el. A nemzetközi orvoskongresszus főtitkárja tegnap értesítette arról, miszerint a jövő nemzetközi fülorvosi kon­gresszus bizottságába Magyarország egyik kép-

Next