Miskolci Jogászélet, 1925 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1925-09-01 / 9. szám

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (142) jelenségek köréből teljesen kiküszöbölni, arról a józan kutatók ma már még csak nem is ábrándoznak. Ma már megdönthetetlen alaptételt képez Quetelet, a belga csillagász és a morálstatisztika megalapítójának ama kitétele, hogy­ a társadalmi életben van egy budget, amelyet az emberek ijesztő szabályossággal fizetnek, ez a börtön és a vérpad budgetje. Hogy a kriminalitást meg lehetne szüntetni, ezt ma mindenki utópiának tekinti. A megvalósítható le­hetőségek körében egyedül csak a bűnözés méreteinek csökkentése és irányzatának szelídebbé tétele fekszik. Hogy pedig ezt elérhessük, ezért elsősorban szük­ségünk van azon tényezők ismeretére, amelyek az emberiség egyes tagjait a bűnözésre indítják, amely faktorok a kriminalitás mérveit és irányzatát befolyá­solják. A kriminálpolitikus célhoz jutni csak akkor tud, ha ismeri azokat a tényezőket, amelyek az általa le­küzdendő bűnözést előidézik. A kriminalitás okainak ismerete és a kriminalaetiológia segítsége nélkül a kri­­minalpolitika csak a sötétben tapogatózna, nem is­merve az általa ellensúlyozandó jelenségnek, a krimi­nalitásnak okait, a kriminálpolitika nem tud célt érni. A kriminalitásnak bennünket momentán érdeklő oka a bevándorlás tényezője, amelynek befolyása a kriminalitás terén főleg akkor jelentős, ha a bevándo­roltak száma aránytalanul nagy a honosok számához viszonyítva. Azokban az államokban, amelyeknek la­kosságában már ma is sok a bevándorolt és a beván­doroltaktól származott, ott a gyűjtött statisztikai adatok meggyőzően bizonyítják azt, hogy milyen hathatós faktort képez a bevándorlás, úgy közvetlenül, valamint közvetve is a kriminalitás körében. Ezeknek az adatoknak felsorakoztatása az e he­lyütt magunk elé tűzött keretek folytán lehetetlen; e helyütt be kell érnünk a statisztikai megállapítások­ból vont törvényszerűségekre való utalással, amelyek körében az amerikai, főként az Északamerikai Egyesült Államokban e tárgyban gyűjtött bűnügyi statisztikai adatok jutnak fontos szerephez­­. Ha már most annak az elvitázhatatlan tény­nek vizsgálatába bocsátkozunk, hogy a külföldiek kri­minalitása mindenütt jóval nagyobb, mint a belföldiek bűnözése, úgy sorra kell vennünk mindazokat a faktorokat, amelyek a krimínalaetíológiában mint a bűnözést előidéző és módosító tényezők ismeretesek. A legtöbbje ezen faktoroknak összefüggésben áll a ki- és bevándorlás népmozgalmával és közvetve ennek ré­vén, a bevándorlás folytán válik hatályossá. Az itt magunk elé tűzött feladatunk mindenek­előtt az, hogy ezekre az összefüggésekre és törvény­szerűségekre reámutassunk. Hogy van különbség a belföldiek és a külföldről bevándorlók kriminalitása közt, ezt a csak kevés he­lyütt gyűjtött adatok is igazolják. S ezen adatok igazolják azután azt is, hogy minél nagyobb a bevándoroltak előbbi tartózkodási helye és mostani tartózkodási helyük között a földrajzi távolság, annál eltérőbb és súlyosabb a kriminali­tásuk a belföldiek bűnözéséhez viszonyítva. Sokak által elfogadásra talált az a nézet, hogy a kivándorlás okozói közt jelentős szerepet játszanak a gazdasági tényezők, a kivándorlóknak mostoha vagyoni helyzete, hirtelen vagyoni leromlásuk. A krímínalaetro­lógiában meg viszont közhelyt képez a gazdasági jel­legű tényezők nagy jelentőségének hangoztatása, sőt tovább megyünk, egyes kriminalaetrológiai iskolák, mint például az olasz Colajanni és követőinek felfo­gása szerint a bűnözésre való determinálás kiváltkép­pen a gazdasági viszonyokra vezethető vissza. Tehát ott ahol nagy a bevándorlás,ahová sok gazdaságilag hajó­­törött és rossz vagyoni viszonyok közt levő egyén tódul be az illető területre, ott a bevándorlás a gaz­dasági tényezőkön át fogja növelni a kriminalitást. Hogy a bevándorlók közt sok a szegény sorsú, ezt az északamerikai bevándorlási statisztikák meggyőzően mutatják. A bűnözés okait felderítő kutatások terén elfo­gadott nézet, hogy az iparos foglalkozásúak krimina­litása nagyobb, mint az őstermelőké. Viszont legtöbb helyütt a kivándorlók közt több az iparos, mint ős­termelő foglalkozású. Következményképpen az iparos foglalkozású kivándorlók magasabb kriminalitás­­kvó­tája rontja a bevándorlás helyén a bevándorlók kri­minalitásának arányát. A bevándorlók közt aránylag több lévén az ipa­ros foglalkozású, közülük többen telepednek le a be­vándorlás helyén az ipari gócpontokon, a nagyobb városokban, amint ezt főként az Északamerikai Egye­sült Államokban látható volt az ottani hatalmas nagy ipari fellendülés idejében. Viszont a kriminalaetrológiá­­ban elfogadott az a nézet, hogy a nagyobb súrlódási lehetőség folytán a városokban a kriminalitás jóval nagyobb, mint a vidék bűnözése. Tehát a bevándor­lóknak inkább a városokban való elhelyezkedése és letelepedése is közvetve emeli kriminalitásunk arányát a városokban megnyilatkozó több és hatályosabb, a bűnözést elősegítő tényező folytán. A kivándorlók soraiban sok olyant találunk, aki nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg is hajótörött, sorsával elégedetlen, aki a honi társadalmi viszonyokba beilleszkedni nem tudott, aki következésképpen szociális mozgalmakba is keveredett. Emellett a kiván­dorlók közt túlnyomó többségben vannak az alsóbb társadalmi osztályok, tehát ennek folytán növelik bevándorlás helyén a proletáriátus számát, ami köz­­­vetve a kriminalitás emelkedését is előidézi. Hiszen új tartózkodási helyükön sem változik meg természetük, ott is hamarább elégedetlenkednek, inkább keverednek streíkmozgalmakba, mint a honosok. Ha pedig a bevándorlók és honosok között még faji ellentétek is mutatkoznak, úgy ezek még csak fokozzák nemcsak a bevándorlók megélhetése során mutatkozó nehézségeket, hanem hamarább kerülnek a bevándorlók kriminális összeütközésbe a többi fajokkal, azok jogi érdekeivel. Régi tapasztalati tény azután, hogy a kivándorlók közt sok a nőtlen férfi és a hajadon nő. A kriminalae­­tíológiában pedig hosszú idők tapasztalati megállapítása az, hogy a nőtlen férfiak és hajadon nők kriminalitása nagyobb, mint a nős férfiak és férjes nők bűnözése, a családban való élet az utóbbiak kriminalitására mér­­séklőleg hat. Tehát itt is nyilvánvalóvá lesz, hogy a bevándorláson keresztül, általa és pedig közvetve emel­kedik a kriminalitás. Hogy a gondos, főként a család körében történt nevelés a jellemképzésre kedvezően, tehát az egyén kriminalitására mérséklően hat, ezt a tételt, bár bizo­nyítására kevés adat, főként csak a rendkívül tanulsá­gos osztrák adatok állanak rendelkezésre, — a leg­több kriminalaetiológus magáénak vallja. Köztudomású és mi is ismételten jeleztük, hogy a kivándorlók közt sok az erkölcsileg hajótörött, akiknek romlását meg éppen a gondos nevelés, az élethez szükséges ismeretek hiánya okozta. Tehát a nevelésnek a hatása is haté­konnyá válik a kivándorlás képében. Talán a nevelés elhanyagolásával rendszerint párosuló törvénytelen származásnak alapul vétele mellett lehetne ez irányban a helyzetet illusztráló statisztikai adatokhoz jutni.

Next