Magyar Élet, 1943. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

Kedd, 1943. évi február hó 2. MAGYAR ALET Antai István honvédeink donmenti harcá­ról, Varga József a kisipar legégetőbb kérdéseiről beszélt vasárnap Miskolc, február 1 Vasárnap az ország két külön­böző helyén két miniszteriális be­széd hangzott el. Antal István pro­paganda miniszter Kolozsvárra­­utazott, ahol részt ve­tt a vármegye­ház nagytermében a Társadalmi Egyesületek Nemzeti Együttmű­ködésének kolozsvári szervezetének megalakulásán. Varga József ipar­ügyi miniszter az IPOR jubileumi ülésén szólalt fel Budapesten, ahol a kisipar legégetőbb kérdéseiről beszélt. Az iparü­gyi miniszter a kisipar legégetőbb kérdéseiről Budapesten az Iparegyesületek Országos Központjának jubileumi ünnepségén Varga József ipar­­ügyi miniszter hatásos beszédet mondott. Az iparügyi miniszter beszédé­ben rámutatott arra, hogy az el­múlt tíz év alatt évtizedek vajúdó problémái jutottak tető alá, az ipa­rosság sok kívánsága valósult meg, s nagy lépéssel haladt előre képesí­tésének és szakmai fejlődésének ügye. Feladatok még most is van­nak bőségesen, de a háború meg­lassította a reformok megvalósítá­sának ütemét. Ma minden tudást, minden dolgos kezet az egyetlen és legfontosabb cél: a nemzet leg­teljesebb erőkifejtésének szolgála­tába kell­­sorakoztatnunk. Jövőnket úgy szolgáljuk legjobban, h­a har­coló honvédeink mellé bajtársként állunk s csak azért dolgozunk, hogy az ő helytállásukat megköny­­nyítsük és megerősítsük. A miniszter ezután visszapillan­tást vetett az elmúlt esztendőre, rá­mutatva arra, hogy a lehetőségek­­ korlátai között mi történt a kéz­­­­művesiparosság érdekében. A nyersanyagbeszerzés és elosz­tás ügyével foglalkozva, rámuta­tott arra, hogy a háborúknak ter­mészetes velejárója a nyersanyag­hiány. Gondoskodott arról, hogy a biztosított készletekből a kisiparos­ság jogos igényei kielégítést nyer­jenek: az anya­­hivatal intézmé­nyesen szervezi meg a kisipar nyersanyagellátását és abban egy­re fokozottabb mértékben vonja be az ipartestületeket, amelyek ér­tékes közreműködésükkel már ed­dig is sok nehéz feladat megoldá­sát­­segítették elő. A közszállításokról szólva, a mi­niszter hangoztatta, minden ereje­ Műrostmentes férfi flanel és puplin ingek, divatos nyakkendők, női fehér­­neműek, meleg női és gyermeknadrá­­­gok, női pongyolák, vékonyszálú se­lyem harisnyák, mindennemű bébi cik­kek és rövidárú m­agy­n választékban Sasnkiiazfó: Tehstnn: W-tS ¥51811 Testvéreknél. Hunyadi utca 1 %­. Városháziért villamos megállónál. «K résziért* céa! ­ A propaganda miniszter honvédeink donmenti harcáról Antal István Inczédy Joksman Ödön főispán üdvözlete után nagy beszédet mondott. Rámutatott arra, hogy az egye­sületközi munkaközösségek megte­remtése nem jelenti az egyesüle­­ élet uniformizálását, ellenkezően, a társadalmi erők önkéntes és au­tonóm tömörülését nagy nemzeti célok elérésére az életbevágó ma­­gyar sorskérdések együttes és cél­tudatos szolgálatában. Ezután az ország háborús erőfe­szítéséről szólt a miniszter és fe­szült figyelem közben ismertette a magyar honvédség donmenti har­cait. Sztálingrád dicső védelme mellett —­ amely, amíg ember él­esen a földön, örökké ragyogó pél­dája marad a heroizmusnak és ön­­feláldozásnak — a mi honvéd­hadseregünk hősiessége és a ke­mény helytállása az egyik legmeg­­ragadóbb fejezete a mostani hábo­rúnak. Azok a kemény csapások, amelyeket a Don mentén honvé­deink elviseltek és azok a nehéz szenvedések, amelyeket kiállottak, azok a példátlan teljesítmények, amelyeket kiverekedtek, arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy a védekező fegyvert még ke­ményebben megmarkolva, töretlen lélekkel küzdjük végig a magyar­ságnak ezt a sorsdöntő életküzdel­mét. Szembefordulva minden bel­ső gyengeséggel, bomlasztással, kishitűséggel és gyáva csüggedés­­sel, szilárdan és meg nem tánto­­rodva, rendíthetetlenül állnunk kell a sarat, mert ezzel nemcsak fennmaradásunkért harcolunk,­­ha­nem­ a magyarság európai hivatá­sának új kiteljesedését készítjük elő. Beszéde befejező részében idő­szerű erdélyi kérdésekről beszélt a miniszter és arra kérte hallgatóit, hogy továbbra is őrizzék meg az erdélyi léleknek azt a két hatalmas erőforrását, amely az idegen meg­szállás ideje alatt az erdélyi ma­gyarságnak mérhetetlen önbizal­mat és erkölcsi energiát adott: a teljes felekezeti egyetértést és a magyarság minden rétegének és osztályának összefogását. Sőt az volna kívánatos, hogy ezek tekintetében az egész ország átvenné és követné a megszállás alatti Erdély példáját. Ne feled­jük, — mondotta a miniszter a hallgatóság nagy­­tetszésétől kísér­ve —, hogy most nem az egyik vagy a másik felekezet ügyéről van szó. Krisztus ellen vonult fel a bolseviki nihilizmus démoni ereje s aki ma egyetértést és együttmű­ködést munkál, felekezetek osztá­lyok és ellentétes érdekek között, az ma a legméltóbban szolgálja Krisztus ügyét is. Minderre ma­­múlhatatlanul szüksége van a nem­zetnek, — fejezte be több mint egyórás beszédét a miniszter — de múlhatatlanul szükséges magá­nak Erdélynek is, annak az Er­délynek, amely számunkra nem egy országrészt, nem egy földrajzi helyet, nem területi megjelölést, hanem egy egész világot jelent. Antal István minisztert nagy­ha­tású beszéde végén lelkesen ünne­pelte a hallgatóság.­vel azon volt, hogy ezekből minél nagyobb részt hasítson ki a kisipar számára. Az elmúlt évben kétféle módon központi szétosztási mun­kákkal és közvetlen vállalkozások­kal iparkodtak a kézművesiparoso­­kat a közszállításokban részesíteni. A rendkívül nehéz viszonyok m­elett is sikerült fokozni a kisipa­ri exportot, amelynek előmozdítá­sát a Kisipari Kiviteli Intézet er­kölcsi és anyagi támogatásával biz­tosítja a kormány. Varga miniszter ezután hangoz­tatta, hogy a kormány kisipari po­litikájának egyik legfontosabb tö­rekvése az ipari színvonal emelése. Az elmúlt évben 759 tanfolyamot tartatott s ezeken körülbelül 20 ezren vettek részt. Ezek a tanfo­lyamok lépést tartanak a technika és az ipar fejlődésével. A kisipari továbbképzés eredményességét a tanfolyami műhelyek is szolgálják, amilyen ez időszerint 206 van. Eze­ket a műhelyeket tovább akarja fejleszteni sőt a mintaműhely he­lyiségét és gépeit egyes helyeken az iparosság rendelkezésére óhajt­ja bocsátani, hogy főleg a hadi­szükségletek kielégítésére szolgáló termelést megkönnyítse. A miniszter ezután hangoztatta még, hogy az iparosok és kereske­dők öreségi biztosításának ügyét meg kívánja oldani. Az előkészítő munkálatok folyamatban vannak. A miniszter végül nagy szeretet­tel emlékezett meg a fronton har­coló iparos bajtársakról. Hangoz­tatta, hogy a kormány megtett mindent, hogy az itthonmaradt hozzátartozók és családtagok ter­heit enyhítse és megélhetésüket könnyítse. A miniszter beszédét igen gyak­ran szakította félbe a tetszésnyil­vánítás és a taps. Beszéde végezté­vel hosszantartó, meleg ünneplésben részesítették Varga József ipar­ügyi minisztert. í Ír Letárgyalták Miskolc város költségvetését a minisztériumban Miskolc, február 1 Napokkal ezelőtt Szlávy László dr. h. polgármester és Zalányi Jó­zsef városi számvevőségi főnök Budapestre utaztak, hogy Miskolc város 1943. évi költségvetését le­tárgyalják a minisztériumokban.­­ A tárgyalást úgy a belügy, mint a pénzügyminisztérium részéről a város problémái iránt tanúsított megértés és jóindulat jellemezte ami egyébként jellemzője volt az elmúlt évek költségvetési tárgya­lásainak is A város költségvetése ellen egyetlen észrevétel sem merült fel. A költségvetés közgyűlési tárgya­lása óta eltelt időben bekövetkezett változásokat Szlávy László dr. h. polgármester ismertette a tárgya­­áson és sikerült biztosítani a tisztviselők és alkalmazottak há­borús különmunkaátalányával, val­­­amint a nyugdíjasok családi pót­lékának felemelésével kapcsolatban szükségessé vált 237.616 P. hitelt, engedélyezték vagyonfelügyeleti szempontból az időközben szerve­zett állások, mintegy 30.000 pen­­gőnyi hitelét, 30 ezer pengőt sike­rült biztosítani a napszámbérek várható emelésére és egyéb kisebb változásokkal együtt, még a légol­talom szükségletei is további 60 ezer pengővel nyertek kielégítést. A költségvetés szükséglete így 382.287 pengővel növekedett, ami közel 30 százalék pótadó emelést tett volna szükségessé. Ezzel szem­ben a miniszteri tárgyalás a köz­gyűlés által elfogadott 92 százalé­kos pótadót mindössze 3 százalék­kal 95 százalékra, vagyis az 1942. évi pótadóval azonos mértékben állapította meg. Figyelemreméltó volt még az a körülmény, hogy a közellátási igazgatás céljaira az eddigi 90.000 pengővel szemben 156.000 pengő államsegélyt enge­délyeztek. A város költségvetésének ilyen gyors letárgyalása is azt bizonyu­lja, hogy az teljesen reálisan volt­­ összeállítva.­­ Mi igaz abból, hogy Miskolcon elfogták a budapesti táncosnő gyilkosát? A budapesti Gyömrői-úti gyil­kosság tettesét már nemcsak a budapesti, hanem az ország összes detektívjei hajszolják. Több buda­pesti hétfő esti lap úgy állítja be a helyzetet, mintha Miskolcon el­fogták volna a táncosnő gyilkos­­sát. Hétfőn délelőtt, — ez egyik budapesti lap szerint, — érdekes fordulat történt a gyilkossági ügy nyomozásában. A miskolci rendőr­ség értesítette a budapesti főkapi­tányságot, hogy Miskolc közelében a csendőrök elfogták azt a kucsmás, beke­­cses férfit, akit a rendőrség már első perctől kezdve gya­­­núsított a gyilkosság elköve­tésével.­­Január 14-én, a gyilkosság napján Budapesten volt és pontosan ráil­lik az a személyleírás, amelyet a kispesti Molnár-féle vendéglő tu­lajdonosa és személyzete arról a férfiről adott. A fenti közleménnyel kapcsolata­ban sikerült megtudnunk, hogy a miskolci rendőrség­­tényleg elfogott egy idős vasutast, azonban az, — tudomásunk szerint — a gyilkosság idejé­ben Farasznya és a közeli fa­lukban tartózkodott, ahol képárusítással foglalkozott. Egyedül az bizonyult rá a táncos­nővel kapcsolatban, hogy vele 1940-ben Sajószentpé­t­eren közös háztartásban élt. A felröppentett hírekkel kapcso­latban a gyanúsítottat ma hajnal­ban szállították Budapestre a de­tektívek, ahol majd kihallgatják tüzetesen.

Next