Magyar Élet, 1943. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

Szerda, 1943 szeptember 1. MAGYAR ÉLET Vitéz Borbély Maczky Emil Mispén beszéde a Kormányzóhelyettesről Vitéz Borbély Maczky Emil fő­ispán a következő beszédet mon­dotta: — Tekintetes törvényhatósági kisgyűlés! Augusztus 20-án múlt egy éve, amikor az éter hullámain át megtudtuk azt a döbbenetes tragédiát, a­mi hazánkat, nemze­­tünekt érte azáltal, hogy a mi dél­ceg, vitéz, bátor, fenkölt gon­­dolkozásu, nagyrahivatott fiatal Kormányzóh­el­yettes U­runk, nagy­bányai Horthy István nincs töb­bé, hanem fiatal életét tette és áldozta fel a haza üdvéért, nemze­tünk szebb és boldogabb jövőjé­ért. — Azon a napon ért bennün­ket ez a csapás, amelyik napon mi minden évben mélységes ke­gyelettel, de büszke öntudattal és önérzettel hódolunk nagy kirá­lyunk, Szent István soha el nem múló alkotásai előtt. — A nemzet ünnepét hirdető nemzeti zászlók mellé perceken belül kitűzték a fekete gyászlobo­­gókait. Nem jött erre parancs, vagy rendelet, hanem a magyar szivek fájó érzelmei külsőleg is kifejezést adtak a nemzet fáj­dalmának, mélységes gyászának. — Gyászolt itt minden jóérzésü magyar lélek, a paloták lakói ép­­penúgy, mint a kunyhók egyszerű munkásai, mert nagybányai vitéz Horthy István vol a mi büszkesé­günk, a mi reménységünk, a mi jövő ígéretünk. Nagy hivatás várt rá! Vállalkozott arra, hogy vállára veszi a magyar jövő egész gondját, baját és fájdalmát. Mi nyugodt lelki­isme­ret­tel bíztuk rá sorsunkat, mert Horthy István egy olye­n apának a fia, amely apát mi legelső magyar ember­ként tisztelve szeretünk és be­csülve ragaszkodunk nemes egyé­niségéhez. »Horthy István a nemzet halottja“ — Horthy István a nemzet hősi halottja, aki nem a kényelmes itthonmaradást választotta, ha­nem férfias elhatározással részt kért magának abból a harcból, amelyik harc az európai keresz­tény kultúráért, annak fennma­radásáért folyik. — Horthy István férfi volt a ,szó nemes értelmében, bátor, a félelmet és veszélyt nem ismerő, kemény, gerinces, nyilt egyen­ű, ragytudásu, nagy képességű, ne­­mesfentéűi, szociális érzésű. Igazi nagy mag­yar! Hősi halálával elvesztettük Nrm­ányzóhelyettes Urunkat. .. Ettől a perctől kezdve tekinte­tünk, rajongásunk, ha egyáltalán a hotelt még jobban a Kormány- lívunk sért fordáit. Határtalan biza­mmal vagyunk fenkölt egyé­nisége iránt, életére, kérve a Min­denható bőséges áldását, hogy erős és biztos kézzel vezethesse hűséges népének a­­sorsát, ebben a várzivataros időkben. A Vitéz nagybányai Horthy István pedig megdicsőülve bevo­nult a magyar nemzet hősei közé. A magyar történelem legendás, kimagasló, erős és nagy jellemei között fog ő mindenkor szerepel­ni. Hősi szelleme világítson, vi­gyen, vezessen és vezéreljen ben­nünket a magyar felemelkedés, a magyar feltámadás felé! — Tekintetes Törvényhatósági Kisgyűlés! Mi mindannyian nem zarándokolhattunk el a kenderesi kriptához, hanem mélységes és soha el nem múló kegyeletünket azzal rójjuk le, hogy nagy ha­lottunknak­ és vele együtt a ha­zánkért a mostani világháború­ban halt hőseinknek áldozunk most, amikor ki­sgyűlésünket, az­­ emlék ekü¥ ív 10 percre felfüg­gesztem. „!« t*i Ideje, hogy a kormányzat véget vessen az ipari onyggtiivatai lettrn­misk­is intézkedéseinek“ A kisgyülés újbóli megnyitásai .iái: a főispán újabb bejelentései­ következtek ‘ | Vitéz Borbély Maczky Emil fő­­ispán napirend előtti bejelentései kapcsán szóvá tette a vár­ 3 A kormányzóhelyettesről emlékezett meg a kisgyűlésen vitéz Borbély Maczky Emil főispán E körez­entáns intézkedések miat nem kapta meg Délborsod viharsújtott népe a két hónappal ezelőtt igényelt 1.000.000 cserepet, amelynek kiutalása érdekében a vármegye mindent elkövetett, a kisgyű­lés pedig távirattal fordult Kállay Miklós miniszterelnökhöz megyének a viharok által sújtott« népe részére, megrendelt tetőcse­rép ügyét. —­ Sohasem voltam, nem is le­szek fel­bólintó János és én nyíl­tan megmondom azt, amit aka­rok, amikor a vármegye népének érdekeiről van szó. —Június elején tettem felter­jesztést az ipari anyaghivatalhoz, hogy a vármegye azon közönsége részére, amely a tavaszi viharok alkalmával hajlékaik megrongálá­sa folytán súlyos károkat szenve­dett, a legsürgősebben utaljanak ki tetőcserepet. — Amikor minden sürgetésem eredménytelen volt, Nyilas Fe­renc dr. képviselőt kértem fel, mint­­akinek a kerületét a legér­zékenyebben érintette a kár, hogy járjon el és sürgesse a cseréptető­­i utalást, így azután a kért és feltétlenül szükséges 1.000.000 cseréptető helyett 200.000 dara­bot utaltak ki, 380.000 darabot, Miskolc, augusztus 31. Borsod vármegye törvényható­sági­ ki­sgyűlése vitéz Borbély Maczky Emil főispán kormány­biztos elnöklete alatt a megyehá­za kistermében kedd­en ülést tar­tott. A Hiszekegy elmondása után a kisgyűlési tagok állva hallgat­ták végig a főispán napirend előt­ti­­beszédét, amelyben a hősi ha­lált halt kormányzóhelyettesről emlékezett meg, pedig a miskolci iparkamarának utaltak ki. — Nyomban érintkezésbe lép­tem az iparkamara vezetőségével­, ahol is udvariasan beleegyeztek: abba, hogy a nekik kiutalt tető­cserepet úgy osztják ki az iparo­sok között, hogy azt a károsulti vármegyei lakosság építkezésének­ használják fel.­­ Belekapcsolódott az ügybe önkéntelenül vitéz Lukács Béla miniszter úr is, aki szintén min­dent elkövetett, hogy az ügy elin­tézést nyerjen, eljárt Bay Berta­lan felsőházi tag is ilyen irány­ban, de az eredmény az, hogy te­­tőcserép a mai napig sincs. — Cserép helyett van postai csekk, amelyből ma, a mai napon három darabot, kaptam azzal a felhívással, hogy adjak postára 27.500 pengőt és amikor ezt meg­kapják, majd lesz tetőcserép is. Nem vagyok sem milliomos, sem­­ bankár, hogy én 27.500 pengőket * csak u­gy elő tudjak rántani a fi­ókból, így a cseréptető megszer­zésének újabb akadálya lett. — Itt az idej­e, — mondotta a főispán,­­ hogy a kormányzat az ipari anyagi hivatal bürokratikus intézkedéseinek véget vessen. — Úgy látszik, hogy ott nem értik meg az idők szavát. — Kijelentem, hogy elhárítok magamtól és a vármegye vezető­ségétől minden felelősséget, ha őszi esőzések és cserép hijján fe­dél nélkü­l maradnak azok a há­zak, amelyeket a viharok tönkre­tettek. Julius eleje óta két hónap telt, el, de az ipari anyaghivatal­ bürokráciája folytán ma sincs te­tőcsere­, amikor az őszi esős idő­ már itt van. Ratiftor Ferenc: „A­­bü­rokrácia és a fekete­piac akadályozza az anyag kiutalását Végül kijelentette a főispán, hogy minden konzekvenciát vál­lalni fog ebben a kérdésben tanú­sított teljes nyíltságáért. Helyes­nek tartja, ha a kisgyűlés sürgö­­nyileg hozza­ a fentieket Kállay Miklós miniszterelnök tudomásá­ra. Farkas Gyula köszönetet mon­dott a főispánnak, amiért a vár­megye népéről állandó figyelem­mel gondoskodik. Példákat sorol fel az Iparügyi Hivatal eljárásá­nak jellemzésére. Ronkay Ferenc országgyűlési képviselő a legnagyobb mértékben helyeselte a főispán javaslatát és kijelentette, érdekes volna meg­tudni, hogy ugyanezen idő alatt, amióta a vármegye részére a te­tőcserepet sürgeti, a feketepiacon tekintélyes áron mennyi tetőcse­repet tudtak egyesek szerezni. A bürokrácia és a feketepiac akadá­lyozza az anyag kiutalását. Vitéz Mikuleczky Gyula dr. al­ispán ki­jelenítette, hogy a viharok után végigjárta­ a károsult terüle­teket és a főispán szokott agilitá­sával nyomban megtette az anyag beszerzésre szükséges intézkedé­seket és nem rajtuk múlt, hogy eredmény nem volt. Borsod vármegye köszönete a titelte honvédeknek A főispán megemlékezett ez­után a legutóbbi tapolcai nagy erdőtűzül. Köszönetet mondott a miskolci tűzoltóságnak és a vár­megyei hatóságoknak a vizede­­lem terjedése elleni munkájukért. De legel­sősorban köszönet illeti a tűzhöz kivonult katonaságot, mely önfeláldozó munkával eloltotta a tüzet. A katonaság segítségéért ezúton is a vármegye közönségé­nek köszönetét és háláját tolmá­csolja a főrepán és a kisgyűlés. A főispán erélyes figyel­mezetese Piáik István ingaganügynökhöz Szóvátette ezután a főispán egy edelényi kőművesmester panaszát. Galgó István edelényi kőműves­­mester megjelent a főispáni hi­vatalban é,s jegyzőkönyvbe mond­ta, hogy miután az árvaszék a szüleitől maradt örökségét hadi­­kölcsönbe fektette és az elveszett, saját keresményéből szerzett, tő­kével a Coburg uradalomtól Pit­­lik István ingatóügynök útján földet vásárolt 12.160 pengőért. Ebből 10.000 pengőt kifizetett, 2160 pengővel adós maradt. — A napokban — mint a panasz mond­ja — találkozott itt Miskolcon Pitlikkel, aki kijelentette előtte, hogy a herceg nem adja a rend

Next