Magyar Jövő, 1920. január-december (2. évfolyam, 4-299. szám)

1920-09-26 / 222. szám

2 / 9 hDvESdi is­csáti járásban a leggyöngébb a termés. Az alispán jelentése a vármegye őszi közgyűlésén. Szombat délelőtt tartotta meg őszi évnegyedes közgyűlését Borsod vár­­megye törvényhatósági bizottsága a megyeháza nagytermében. A­ köz­gyűlést Halasy József kir. kamarás főispán nyitotta meg , utána dr. gróf Haller József emelkedett szó­­lásra, hangot adva a vármegye közönsége élő tiltakozásának, amely­lyel az ezeréves országhatárok meg­­­csonkítása ellen mindig felemeli a szavát. Beszédét a magyarság uj nemzeti imájával fejezte be, melyet a bizottság tagjai állva hallgattak végig. Dr. Görgey László főjegyző felol­vasta ezután az alispáni jelentést, amely vázolja első­sorban, hogy milyen következményekkel járt Bor­­sod vármegyére a békeszerződés, jelentette, hogy a nagyszámú mene­külteket nem lehetett mind meg­felelően elhelyezni, majd a közálla­potokra térve át, megállapítja, hogy a belső rend csak lassú léptekkel halad a konszolidáció felé. Ennek legfőbb oka az, hogy a forradalmak rombolása után nehezen lehet vissza­állítani, a ma többé-kevésbé hiányzó tekintélyt, törvényt­iszteletet és köte­lesség­tudást. A termés a vármegye területén rossz volt; a kövesdi és csáti járás területén még a lakosság ellátására is kevés. A szénhiány a cséplést is hátráltatta. A kapástermésekben azonban igen jó termés várható. Az alispáni jelentést s a tárgy­­sorozat minden pontját, a választ­mány már ismertetett javaslatai sze­rint fogadta el a közgyűlés. Nogy FEDdEzőbizottság alakít­ a miskolczi Gyermekhét sikere érdekében. A város gyermekjóléti akciójához a szükséges tőke egy részét, amint arról a Magyar Jövő már részletesen beszámolt, dr. Plank Miklós fő­jegyző egy Gyermekhét keretében akarja megszerezni. A Gyermekhét programmjának elő­készítésére a főjegyző nagyobb ren­dező­ bizottságot akar felkérni, hogy a nagyszabású tervek a kivitelben is eredményesen és hibátlanul sikerül­jenek. Értesüléseink szerint a főjegyző a jövő hét közepére fogja értekezletre összehívni azokat, akiket a rendező bizottságban való részvételre­­hétfőn vagy kedden szándékszik felkérni. Az eddigi tervek szerint a részvé­telre felkérik a nőegyletek, az összes jótékony egyletek, a hatóságok, a sajtó és a közélet minden jelentő­sebb egyesülésének, intézményének képviselőit. Rosszhiszeműség vagy értelmetlenség ? Hogy szolgálja Miskolcz városa a talpraállni akaró magyarság ügyit ? A fajukat szerető, komolyan, mun­kás szeretettel szerető magyarok or­szágszerte csak a napokban, éppen ma egy hete, emelték fel igazságtól és keserűségtől súlyos szavukat, hogy végre intézményesen akadá­lyozza meg a magyar törvényhozás a zsidóság terjeszkedését i­s Mis­kolc­on, mintha mi sem történt volna, tovább terjeszkedik a zsidó üzlet . MAGYAR ,1 . V fi Vasárnap, szeptember 26. terjeszkedik természetesen a keresz­tény magyarság kárára. Szombaton például iparengedélyt kapott egy fiatal­­kereskedősegéd, hogy a Buzatéren rőrösárukkal ke­reskedhessen. Az új iparengedély tulajdonosa Lőwinger József, aki az iparengedély kedvéért nagykorúsit­­tatta magát. A cél nyilvánvalóan és jogosan az, hogy fokozatosan meggátoljuk a zsidóság üzleti elhatalmaskodását. Miskolcz t. h. j. f. város tehát, mint I. fokú iparhatóság úgy siet e cél szolgálatára, hogy újabb Lőwinge­reket szabadít rá a piacra. És teszi ezt ugyanakkor, amikor keresztény, magyar hősöktől, hadirokkantaktól ugyanilyen iparengedélyek kiadását megtagadja... A menekültek nem hajlandók elfoglalni a részükre épülő kislakásokat A menekülők­ lakások felépítését még jóformán meg se kezdték s máris panaszos és elégedetlen han­gok hallatszanak ellene. S a legille­tékesebb helyről : a vagyonlakók részéről. A panaszok lényege az, hogy sem a vagyonlakók lakásügyi tizenötös bizottságát, sem dr. gróf Haller Jó­zsefet, a miskolczi kirendeltség veze­tőjét nem hívta meg a város vezető­sége egy értekezletre se, amelyen a menekült házak terveiről volt szó. Ebből következik a dolog fonto­sabb része : a csak 30 centiméter vastag falakkal felépített rendes pa­dozat nélkül való lakásokba nem hajlandók beköltözni a menekültek. Azzal érvelnek, hogy november vé­gén, december elején lehetetlen lesz a mai tüzelőszer drágaság és a hiány miatt lakhatóvá kifűteni az új házakat, úgyhogy, ha változás nem történik kénytelenek lesznek továbbra is a vagyonokban maradni. A tizenötös bizottságnak az az álláspontja, hogy ha az állam négy­milliója nem elég megfelelő 80 lakás megépítésére akkor kevesebb, de jobb házat kell építeni. Dr. gróf Hiller József egyébként, a tizenötös bizottsággal karöltve, a hét folyamán keresni fogja ebben az ügyben az érintkezést dr. Hodobay­­Sándor helyettes polgármesterrel. Törvényhatóságon­k­ént újból megállapították a házellátás céljára beszolgáltatandó gabonamennyiséget Borsod megyének 1400, Miskolcznak 23 vagyon gabonaneműt kell beszállítani. — A beszolgáltatás módját az alispán állapítja meg. — Szükség esetén rekvirálás következik. Az ország lakosságának gaboná­val való ellátását — mint többször megírtuk — a kiadott kormányren­delet alapján nem leh­ett biztosí­tani. 31 millió mázsa búzára és rozsra volna szükség, ennek a mennyiségnek azonban a felét sem gyűjtötték össze. Ezért a kormány most erélyesebb intézkedésre szánta el magát : az egyes törvényhatósá­gok között való arányos megosztás útján biztosítja a kenyérmagszükség­­letet. A közélelmezési miniszter rende­letét szombaton kapta meg Borsod­­megye főispánja és a miskolczi gabonagyűjtő kirendeltség. A rende­let szerint Borsod vármegyének 900 vagyon búzát és rozsot és 495 vagyon szárazcsöves tengerit, Miskolcz­­nak pedig 18 vagyon búzát és rozsot, valamint 5 vagyon csö­­ves tengerit kell beszolgáltatnia. Ha a kivetett gabonamennyiséget a termelők gazdasági érdekeiknek lé­nyeges sérelme nélkül beszolgál­tatni nem tudnák, Borsod megye 200 vagyon búza és rozs helyett ugyan­annyi árpát szállíthat. A kivetett gabonamennyiség be­szolgáltatásának módját az alispán határozza meg. Tehát vagy holdan­ként való kivetéssel, vagy az egyes községek termelői között való ará­nyos megosztással, vagy a terme­lőkkel való elszámolással biztosítják a közcélra szolgáló gabonát. Kontin­­gentálás esetén az egyes községek, vagy járások terményfeleslegét a legnagyobb körültekintéssel kell megállapítani. Ha a községek a reájuk kive­tett gabonát beszállítani vona­kodnának, a gazdaságok termé­sét a GOK kirendeltség felül­vizsgálja, ha pedig a termelők ellenállanának, akkor a rende­letet katonai karhatalommal kell végrehajtani, a tavalyi rekvirá­­láshoz hasonlóan. A gazdáknak azonban meg kell érteni, hogy a kontingentált meny­nyiség beszolgáltatása hazafias kö­telesség, mert az ország és a had­sereg zavartalan ellátását csak így lehet biztosítani és ha a kivetett gabonát be nem szállítják, úgy is­mételt rekvirálásokkal fogják a hiányzó mennyiséget előteremteni. Az adógabonaként már beszolgál­tatott mennyiséget természetesen be­számítják a kontingesbe, a vám­­malmok őrleményét azonban nem. Amikor az alispán megállapította a községi kontingenst, az elöljárósá­gok azt tíz nap alatt arányosan megosztják a termelők között. Amíg a kirótt mennyiséget be nem szol­gáltatták, az alispán megtilthatja a­­ gabona és tengeri szabadforgalmát. . A főispán a rendeletet még tegnap­­ továbbította az alispáni hivatalnak. Deutsch kontra Róth és Fleischer. Ismét egy eset ama nagyon keve­sek közül, amikor a láncolás, a leg­szükségesebb cikkeknek lázító kap­zsisággal való drágítása nem si­került. » Deutsch Béla miskolczi fakeres­kedő januárban szerződést kötött Róth Mór miskolczi és Fleischer József meszesi lakosokkal 50—75 vagyon cser tűzifa vásárlására 7200 koronás áron. A lekötött famennyi­séget Deutsch még az­nap eladta 7500 koronás áron Silbermann Jó­zsef gyöngyösi kereskedőnek. Deutsch ezen az ügyleten mint­egy 88000 koronát nyert volna, a fát azonban Róth és Bleischer nem szállították. A bonyodalom csak fo­kozódott, amikor Silbermann is to­vább akarta adni a fát, megfelelő haszonnal. E gyönyörű láncsoron természetesen folyton drágult a por­téka és valóban szerencse, hogy a fogyasztóhoz nem juthatott el. Deutsch, a fakereskedő azonban nem akarta elengedni a busás pro­fitot és a miskolczi törvényszéken keresetet nyújtott be Róth és Flei­scher ellen 88.801 korona megíté­lése iránt. Dr. Gyika Emil törvény­­széki bíró tárgyalta az ügyet, és Deutschot keresetével elutasította. Az indokolása kifejti, hogy Deutsch a fával közönségesen táncolni akart, valamint a másik vásárló is. Az ilyen kereskedelmi ügyletekből szár­mazó jogvitákhoz pedig a bíróság jogsegélyt nem nyújthat. Védőbeszéd hangzott el ismét a Házban, védő­beszéd az ártatlanul bántott zsidó­ság érdekében. Mondta ugyanaz, akinek hivatása a bűnösök fehérre mosása, s mondta ugyanazokat, ami­ket már annyiszor hallottunk volt tőle. Mondta, hogy a fogyhagyma­­forradalmat nem a zsidók csinálták, mert ma is vezető politikusok szin­­tén örömmel üdvözölték azt, mondta, hogy az oláhokkal nem cimboráz­­kodtak jobban a zsidók, mint a keresztények, mondta, hogy a harc­téren is több zsidó volt odakint mint amennyit mi állt­unk. Mindezeket elmondta a Lipótváros védőkövete, de nem mondta el, hogy a forradalmat minden becsüle­tes magyar ember, aki gyűlölte az osztrák rabigát, örömmel üdvözölte, amíg annak foghagyma-illata nem lett, vagyis, amíg a háttérben elbújt és eleinte nem látott zsidó patkányok elő nem jöttek, nem mondta, hogy a keresztények kényszerűségből, a zsidók meg aljas nyerészkedésből álltak szóba az oláh latrokkal, nem mondta, hogy a fronton is volt sok zsidó, de nem az arcvonalban, ha­nem a hadtápban és a kiképző csoportokban . . . Ezeket mind nem mondta a nagyszerű védőbeszéd, ezeket csak mi, vaksi keresztények teszük nagy szerényei hozzá a legnagyobb Sándor beszédéhez . . . Okulásul azoknak, akiket illet. ­ап£11£вГ Limonádé ezredes. Ez a könnyű és kedves nyári darab, amelyet szombaton este elevenített fel a szín­ház, talán alkalmas arra, hogy némi lendületet vigyen a nehezen induló szezonba. Minden szerep teli van jókedvű humorral s a szereplők já­téka is jókedvű, friss, ötletes volt. Komjáthy ezredese, kivált a máso­dik felvonásban, bravúrosan meg­elevenített figura s pompásan sike­rült alakítást adtak : Forró Margit, Rónai H. Lóránt, Mikó, Örvössy, Gáspár, Zombory, Tibor. Külön kell megemlíteni Martinyi Margit színész­női bemutatkozását, akiben igen ügyes és szépen beszélő művésznőt ismertünk meg Szomolányi Rózsa Vénusz és Kardos szintén jók vol­tak. A zavartalanul pergő előadáson jól mulatott a teltház közönsége. (b. a.) Heti műsor: Vasárnap délután : Kaméliás hölgy ; este : Limonádé ezredet. Hétfőn: Buborékok.

Next