Magyar Jövő, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
Péntek, 1936. évi május hó 1. MAGYAR JÖVŐ Divatos habselyem blousok, fehérneműek Selyemharisnyák börkeztyük Gyermek sokerlik olcsó szabott árakon Fischer Gerzson és Fiainál Széchenyi utca 103. 4 kutyának hajította a kenyeret, vagy nekem, Ibirónéasszonyom ? Sánta lábu, vány ad!testű öreg munkaképtelen ember vonszolta magát keresetül a Bükkön, Miskolc felé. Hevesből jött, mert más felebarátjának igazában idézte meg a bíróság, hogy tanúskodjon. Meg kellett jelennie. Igaz, hogy a vasúti díjat a bíróságok inegtérítik, de előre nem szokták elküldeni a jegy árát, így aztán, ami összetöpörödött, tehetetlen emberünk gyalogosan indult el az avasaljai metropolisba, hiszen egyébként ő már úgyis hozzá van szokva a gyalogláshoz. Koldulni szokott, ha nem is ilyen nagytávolságú körzetben, de szőkébb pátriájában. Szóval átvánszorgott a Bükkön. El is ért az egyik borsodmegyei községbe, ahol azonban szerencsétlenségére rászakadt az este. Mit csináljon, tovább menjen? Ilyen öregen, ilyen fáradtan? Így összetörve? Még valahol erőtlenül eldől és... Nem ment tovább. Gondolta a faluban reggelig megállapodik. Majdcsak akadnak itt is jóemberek és kevés falatot is kap, meg szállást is valamelyik csűrben. Nem akart azonban csak egy istenkócsocskájára senki terhére lenni, éppen ezért „hivatalos“ után, igazának teljes tudatában egyenesen a község tórájához fordult, hogy ha kaphatna mégis valahol helyet, ahol fáradt fejét lehajthatná. Nem kért ő csipkés párnákat, sem repedésig dagadt, dunyhát, csupán egy ölnyi szalmát, vagy egy meleg sarkot az istállóban, vagy békés és nyugodt fekhelyet a csűrben a szénarakás tövében. Bezörgetett tehát a falu leirájához. A kutya rettenetesen fuldosott körülötte. Grbe botjával alig tudta elhadonászni magától a vicsorító, harapásra kész hűséges házőrző kuvaszt. Az erős csaholásra figyelmes lett a ház. És kiszólt az ajtón a gazda: Ki az? Mit mondhatott, hogy ki ő? Hogy ő a nyomor és rokkant világ árnyéka, amely, ha megszűnt a napsütés, avagy a holdvilág, elvész a sötétségben és senki nyomát sem láthatja. — Én vagyok! — kiáltotta oda erőtlen hangján a kiáltó házigazda 40.852 orvos írásbeli véleménye bizonyítja,hogy a garantáltan koffeinmentes Hag-kávé jótétemény olyan esetekben, amikor álmatlanság, szívdobogás vagy erős idegesség a koffein mellőzését teszik szükségessé. A Hag-kávé a legfinomabb valódi babkávé, amelyből csupán a koffeint vonták ki, a nemes íze és pompás zamata azonban teljesen megmaradt. A Hag-kávé ezért nemcsak egészségi szempontból ideális ital, hanem a legnagyobb élvezet a legkényesebb ínyencnek is. Hag-kávé megóvja szívét és idegeit! Szenved a lába miatt? Málnai hangjára. Egy hevesi ember, aki Miskolcra igyekszem, de fáradt vagyok ésszegény, szállást kérnék valahol, bíró uram. — Szállást? — hagzott a könyörtelen válasz — hát miért adjak én szállást magának. És milyen jogon. Hát kicsoda maga, hogy én hozzám fordul? — Kérem szépen, ez és ez vagyok, ebben és ebben az ügyben járok — adta elő a dolgát a mi emberünk. És sovány, reszketős hangja után kinyílott az ablak és bentről éles női hang sivitott ki: „Itt van, ne!“ És valami nagyot koppant az udvaron. Egy darab kenyér volt. — Nekem tetszett dobni, vagy a kutyának, biróné asszonyom? Mert még az én tarisznyámban van egy darab kenyér, — szólt a szokatlan vándor. — Mars ki! — hangzott a válasz. — A fene egye meg a büdös emberét, — hangzott ismét az ablakból — a gyerek alszik és a kutya ugatása még felkölti a szegény gyermeket... A koldus eltávozott, Utszéli árokban aludt. Hajnalban pedig elindult Miskolcra, a tárgyalásra. Szegény ember, de sokan vagytok ilyenek az országban és de sok könyörtelen bíró és biróné vágja arcotokba, hogy kotródjatok tovább. És ti keservesen gondolkoztok afelett, hogy hát ez lenne az igazi magyar sors? (láz.) Javítják a szegényápoldai állapotokat Befejezéshez közeledik a vízvezetéki és csatornázási építkezés . A város minden esztendőben a költségvetési lehetőségek között gondoskodni kíván arról, hogy a szegények ellátása feljavuljon Miskolc, április 30. Miskolc egyik sokat támadott szociális intézménye a szegényápolda, amelynek felkarolását a város új vezetősége a legnagyobb jóindulattal vette kezébe, sőt ennek a szociális intézménynek a modern kor szükségletei színvonalára való felemelése benne volt a polgármester beiktatási programbeszédében is. És tényleg komoly intézkedések történtek. A város elrendelte a szegényápoldában a vízvezeték és csatornázás megépítését, mert eddig ilyen nem volt a szegényápoldában. A munka most befejezéshez közeledik és így a szegényápolda lakosai is részesülhetnek majd a közművek kényelmében. Intézkedés történt arra is, hogy a szegényápolda fehérneműit kicseréljék és például ágyneműben megfelelő anyagot kapjanak az ápoltak. Ezzel megkezdődött a szegényápolda ügyeinek reorganizálása, amely tovább fog fejlődni a szükségletek, illetve a lehetőségek szerint. Halmay Béla dr. polgármester ugyanis a szerdai közgyűlésen bejelentette, hogy évről-évre javítani kívánja a szegényápoldai állapotokat, minden évben tenni akar valamit, hogy a szegény elaggottak helyzetén javítson, aszerint, amint erre a költségvetési bevételek lehetőséget adnak. Mindenesetre megnyugtató, hogy a szegényápolda ügye a város vezetőségének állandó gondoskodása alatt áll és beletartozik az új vezetőség szociális programjába. Legközelebb aktuális kérdés lesz a gondnoki állás rendezése, amely június hó végéig legkésőbb megtörténik. ön költözködik, cserélje ki csillárját a METEOR GYÁRBAN Miskolc, Széchenyi-u. 26. sz. Telefon: 999. I. ítélet a Ragályi—Szendrey becsületsértés! perben A bíróság mellőzte a büntetés kiszabását, mert Szendrey László maga adott okot viselkedésével a sértésre Miskolc, április 80. Csütörtökön került újból tárgyalásra Barsy Ferenc járásbíró előtt Ragályi Miklós ny. alezredes, sajószentpéteri földbirtokos és Szendrey László hejőbábai ref. lelkész, kormánytanácsos becsületsértési pere. Mint ismeretes, Szendrey László durva becsületsértésért beperelte Ragályi Miklóst azért, mert az emlékezetes december 18-iki vármegyei közgyűlésen, amikor ő közbekiabálásaival állandóan zavarta aszónokot, Ragályi Miklós egyik törvényhatósági bizottsági tagnak a kérdésére, hogy ki az, aki folyton kiabál, azt válaszolta, hogy: egy részeg pap. Szendrey a sértő AZ IZZÓLÁMPAVÁSÁRLÓ KÖZÖNSÉGHEZ! Különböző körökből felmerült panaszok kapcsán közöljük, hogy TUNGSRAM lámpáinkkal való házalásra senkinek megbízást nem adtunk; amennyiben ilyen címen bárki mint a Tungsram Művek megbízottja jelentkeznék, úgy visszaélés forog fenn és leghelyesebb az illetőt a rendőrség útján leigazoltatni, hogy ellene további eljárás foganatosítható legyen. Felhívjuk a vásárlóközönséget, hogy saját érdekében fedezze izzólámpaszükségletét szakkereskedőknél, ahol árjegyzéki áron juthat gazdaságos áramfogyasztású, megbízható TUNGSRAM duplaspirállámpákhoz. Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt. kifejezést magára értette. Az ügyben április elején már volt egy tárgyalás, deígy a vádlott, mint a főmagánvádló bizonyítás kiegészítés elrendelését kérte, aminek a bíróság helyt is adott. Csütörtökre aztán mindkét fél tanúit megidézte Barsy járásbíró. Az első tanú Horváth Olivér ny. hadbíróőrnagy volt, majd vitéz Rácz Gábor ügyvédet és idős Váczy József ny. remtírőrfőkapitányt hallgatta ki Barsy járásbíró, akik úgyszólván egybehangzóan azt adták elő, hogy a főmagánvádló olyan botrányosam viselkedett a szónokok beszéde alatt, hogy szerintük azt józan állapotban semmi szín alatt nem tette volna. Vitéz Szabó Sándor ny. altábornagy tett ezután vallotást. Előadta, hogy egy társasággal volt együtt a karzatom és onínétfigyelték Bethlen Pál és Rock Aladár dr. komoly, tárgyilagos, higgadt beszédét. Két úr azonban állandóan közbekiabált, aminek egyáltalán semminég oka nem lehetettt. ►— Mondhatom — folytatta az altábornagy — olyan botrányosan viselkedtek, hogy ott valamennyien felháborodtunk. — Kezdtük találgatni, hogy kik lehetnek azok. Az egyiknek papos kabátja van, de nem lehet pap, mert így az nem viselkedhet. — Miben nyilvánult a botrányos viselkedésük? — kérdezte Barsy járásbíró — azt tessék elmondani. Vitéz Szabó Sándor: Mint később megtudtuk, Szendrey László ref. lelkész és Bogdán Zoltán jegyző volt a két közbeszóló. Kérem szépen, amikor mindenki a legnagyobb figyelemmel hallgatta Röck Aladár dr. magasnívójú jogi fejtegetéseit, akkor a tiszteletes úr és a jegyző úr felváltva ordítottak egy nagyot: „Nem vagyunk rá kíváncsiak!“