Magyar Jövő, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

Péntek, 1936. évi május hó 1. MAGYAR JÖVŐ Divatos habselyem blousok, fehérnemű­ek Selyemharisnyák börkeztyük Gyermek sokerlik olcsó szabott árakon Fischer Gerzson és Fiainál Széchenyi­ utca 103. 4 kutyának hajította a kenyeret, vagy nekem, Ibirónéasszonyom ? Sánta l­á­bu, vány ad!­testű öreg munkaképtelen ember vonszolta magát keresetül a Bükkön, Miskolc felé. Hevesből jött, mert más fele­barátjának igazában idézte meg a bíróság, hogy tanúskodjon. Meg kellett jelennie. Ig­az, hogy a vasúti díjat a bíróságok ineg­térítik, de előre nem szokták elküldeni a jegy árát, így aztán, a­mi összetöpörö­dött, tehetetlen emberünk gyalogo­san indult el az avasaljai metropo­lisba, hiszen egyébként ő már úgy­is hozzá van szokva a gyalogláshoz. Koldulni szokott, ha nem is ilyen nagytávolságú körzetben, de sző­kébb pátriájában. Szóval átvánszorgott­ a Bükkön. El is ért az egyik borsodmegyei községbe, ahol azonban szerencsét­lenségére rászakadt az este. Mit csi­náljon, tovább menjen? Ilyen öre­gen, ilyen fáradtan? Így összetörve? Még valahol erőtlenül eldől és... Nem ment tovább. Gondolta a fa­luban reggelig megállapodik. Majd­csak akadnak itt is jóemberek és kevés falatot is kap, meg szállást is valamelyik csűrben. Nem akart azonban csak egy istenkócsocská­­jára senki terhére lenni, éppen ezért „hivatalos“ után, igazának tel­jes tudatában egyenesen a község tórájához fordult, hogy ha kaphat­na mégis valahol helyet, ahol fá­radt fejét lehajthatná. Nem kért ő csipkés párnákat, sem repedésig da­gadt, dunyhát, csupán egy ölnyi szalmát, vagy egy meleg sarkot az istállóban, vagy békés és nyugodt fekhelyet a csűrben a szénarakás tövében. Bezörgetett tehát a falu leirájá­hoz. A kutya rettenetesen fuldosott körülötte. Grbe botjával alig tudta elhadonászni magától a vicsorító, harapásra kész hűséges házőrző ku­vaszt. Az erős csaholásra figyelmes lett a ház. És kiszólt az ajtón a gaz­da: Ki az? Mit mondhatott, hogy ki ő? Hogy ő a nyomor és rokkant világ árnyé­ka, amely, ha megszűnt a napsütés, avagy a holdvilág, elvész a sötét­ségben és senki nyomát sem láthat­ja. — Én vagyok! — kiáltotta oda erőtlen hangján a kiáltó házigazda 40.852 orvos írásbeli véleménye bizo­nyítja,hogy a garantáltan koffeinmentes Hag-kávé jótétemény olyan esetekben, amikor álmatlanság, szívdobogás vagy erős idegesség a koffein mellőzését te­szik szükségessé. A Hag-kávé a leg­finomabb valódi babkávé, amelyből csupán a koffeint vonták ki, a nemes íze és pompás zamata azonban teljesen megmaradt. A Hag-kávé ezért nemcsak egészségi szempontból ideális ital, hanem a legnagyobb élvezet a legkényesebb ínyencnek is. Hag-kávé megóvja szívét és idegeit! Szenved a lába miatt? Málnai hangjára. Egy hevesi ember, aki Miskolcra igyekszem, de fáradt va­gyok és­­szegény, szállást kérnék va­lahol, bíró uram. — Szállást? — hagzott a könyör­telen válasz — hát miért adjak én szállást magának. És milyen jogon. Hát kicsoda maga, hogy én hozzám fordul? — Kérem szépen, ez és ez vagyok, ebben és ebben az ügyben járok — adta elő a dolgát a mi emberünk. És sovány, reszketős hangja után kinyílott az ablak és bentről éles női hang sivitott ki: „Itt van, ne!“ És valami nagyot koppant az udva­ron. Egy darab kenyér volt. — Nekem tetszett dobni, vagy a kutyának, biróné asszonyom? Mert még az én tarisznyámban van egy darab kenyér, — szólt a szokatlan vándor. — Mars ki! — hangzott a válasz. — A fene egye meg a büdös emberét, — hangzott ismét az ablakból — a gyerek alszik és a kutya ugatása még felkölti a szegény gyermeket... A koldus eltávozott, Utszéli árok­ban aludt. Hajnalban pedig elindult Miskolcra, a tárgyalásra. Szegény ember, de sokan vagytok ilyenek az országban és de sok kö­nyörtelen bíró és biróné vágja arco­tokba, hogy kotródjatok tovább. És ti keser­vesen gondolkoztok afelett, hogy hát ez lenne az igazi magyar sors? (láz.) Javítják a szegényápoldai állapotokat Befejezéshez közeledik a vízvezetéki és csatornázási épít­kezés . A város minden esztendőben a költségvetési lehe­tőségek között gondoskodni kíván arról, hogy a szegények ellátása feljavuljon Miskolc, április 30. Miskolc egyik sokat támadott szociális intézménye a szegényápol­­da, amelynek felkarolását a­ város új vezetősége a legnagyobb jóindu­lattal vette kezébe, sőt ennek a szo­ciális intézménynek a modern kor szükségletei színvonalára való fel­emelése benne volt a polgármester beiktatási programbeszédében is. És tényleg komoly intézkedések történtek. A város elrendelte a szegény­­­ápoldában a vízvezeték és csator­názás megépítését, mert eddig ilyen nem volt a sze­­gényápoldában. A munka most be­fejezéshez közeledik és így a sze­gényápolda lakosai is részesülhet­nek majd a közművek kényelmében. Intézkedés történt arra is, hogy a szegényápolda fehérneműit kicse­réljék és például ágyneműben megfelelő anyagot kapjanak az ápoltak. Ezzel megkezdődött a szegényápol­­da ügyeinek reorganizálása, amely tovább fog fejlődni a szükségletek, illetve a lehetőségek szerint. Halmay Béla dr. polgármester ugyanis a szerdai közgyűlésen beje­lentette, hogy évről-évre javítani kívánja a sze­gényápoldai állapotokat, minden évben tenni akar valamit, hogy a szegény elaggottak helyzetén ja­vítson, aszerint, amint erre a költségvetési bevételek lehetőséget adnak. Mindenesetre megnyugtató, hogy a szegényápolda ügye a város veze­tőségének állandó gondoskodása alatt áll és beletartozik az új veze­tőség szociális programjába. Legkö­zelebb aktuális kérdés lesz a gond­noki állás rendezése, amely június hó végéig legkésőbb megtörténik. ön költözködik, cserélje ki csillárját a METEOR GYÁRBAN Miskolc, Széchenyi-u. 26. sz. Telefon: 9­99. I. ítélet a Ragályi—Szendrey becsületsértés! perben A bíróság mellőzte a büntetés kiszabását, mert Szendrey László maga adott okot viselkedésével a sértésre Miskolc, április 80. Csütörtökön került újból tárgya­lásra Barsy Ferenc járásbíró előtt Ragályi Miklós ny. alezredes, sa­­jószentpéteri földbirtokos és Szend­rey László hejőbábai ref. lelkész, kormánytanácsos becsületsértési pe­re. Mint ismeretes, Szendrey Lász­ló durva becsületsértésért beperelte Ragályi Miklóst azért, mert az emlékezetes december 18-iki várme­gyei közgyűlésen, amikor ő közbe­kiabálásaival állandóan zavarta a­­szónokot, Ragályi Miklós egyik törvényhatósági bizottsági tagnak a kérdésére, hogy ki az, aki foly­ton kiabál, azt válaszolta, hogy: egy részeg pap. Szendrey a sértő AZ IZZÓLÁMPAVÁSÁRLÓ KÖZÖNSÉGHEZ! Különböző körökből felmerült panaszok kapcsán közöljük, hogy TUNGSRAM lámpáinkkal való házalásra senkinek megbízást nem adtunk; amennyiben ilyen címen bárki mint a Tungsram Művek megbízottja jelentkeznék, úgy visszaélés forog fenn és leg­helyesebb az illetőt a rendőrség útján leigazoltatni, hogy ellene további eljárás foganatosítható legyen. Felhívjuk a vásárlóközönsé­get, hogy saját érdekében fe­dezze izzólámpaszükségletét szakkereskedőknél, ahol ár­­jegyzéki áron juthat gazdaságos áramfogyasztású, megbízható TUNGSRAM duplaspirállámpák­­hoz. Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt. kifejezést magára értette. Az ügy­ben április elején már volt egy tárgyalás, de­­így a vádlott, mint a főmagánvádló bizonyítás kiegé­szítés elrendelését kérte, aminek a bíróság helyt is adott. Csütörtökre aztán mind­két fél tanúit megidézte Barsy járásbíró. Az első tanú Horváth Olivér ny. hadbíróőrnagy volt, majd vitéz Rácz Gábor ügyvédet és idős Váczy József ny. rem­tírőrf­őkapitányt hall­gatta ki Barsy járásbíró, akik úgyszólván egybehangzóan azt ad­ták elő, hogy a­ főmagánvádló olyan botrányosam viselkedett a szónokok beszéde alatt, hogy sze­rintük azt józan állapotban semmi szín alatt nem tette volna. Vitéz Szabó Sándor ny. altábornagy tett ezután vallot­ást. Előadta, hogy egy társasággal volt együtt a kar­zatom és onínét­­figyelték Bethlen Pál és Rock Aladár dr. komoly, tárgyilagos, higgadt beszédét. Két úr azonban állandóan közbekiabált, aminek egyáltalán semmi­­nég ok­a nem lehetettt. ►— Mondhatom — folytatta az altábornagy — olyan botrányosan viselkedtek, hogy ott valamennyien felháborodtunk. — Kezdtük találgatni, hogy kik lehetnek azok. Az egyiknek papos kabátja van, de nem lehet pap, mert így a­z nem viselkedhet. — Miben nyilvánult a botrányos viselkedésük? — kérdezte Barsy já­­rásbíró — azt tessék elmondani. Vitéz Szabó Sándor: Mint később megtudtuk, Szendrey László ref. lelkész és Bogdán Zoltán­ jegyző volt a két közbeszóló. Kérem szé­pen, amikor mindenki a legnagyobb figyelemmel hallgatta Röck Aladár dr. magasnívójú jogi fejtegetéseit, akkor a tiszteletes úr és a jegyző úr felváltva ordítottak egy nagyot: „Nem vagyunk rá kíváncsiak!“

Next