Magyar Jövő, 1942. május (24. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-30 / 121. szám

Szombat, 1942. évi május hó 30 tiAGYm jovy Ezt a címet adta: Amateur Strategy“ (Az amatőrstra­­ttégia veszedelmei), Poulson ameri­kai kapitány pedig minden haditen­gerészetnél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expeditions) e szavakban összegezte ítéletét: Nagyon kétséges, hogy még ma­ga Nagybritannia is át tudna él­ni még egy világháborút és egy második Churchillt Nos, a második világháború már itt van, még­pedig ugyanazzal a Churchillel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mon­dott a most folyó háborúban eddig minden nagyobb angol vállalkozás csődöt. Ha az angolok erejét már a haditengerészet és szárazföldi hadsereg együttműködésének megszervezése is meghaladta, a nehézségek a légihaderő színre­lépésével természetesen még job­ban megsokasodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidol­gozott és végrehajtott kombinált vállalkozásra, mint amilyen német részről a balti tengerek elfoglalása és japán részről az ottani szaksajtó beismerése szerint erre a mintára megszervezett csendesóceáni had­műveletek voltak, az angolok néze­tem szerint aligha lesznek valami­kor is képesek. Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, • az annai világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengeré­szet, hanem a támaszpontokkal rendelkező haditengerészet volt. Minden tengeri stratégia tá­maszpont rendszereken ,épül fel és ezen a tételen a légihaderő fellépése csak annyit változta­tott, hogy a haditengerészetnek — mint ahogy ez a háború már számos világos példával bebizo­nyította, — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint va­laha. A távolkeleti támaszpontjaitól meg­fosztott Angliát nem lehet világhá­lómnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a tömör, határozott, meggyőző, csakugyan parancsnokra valló választ diktálja, csak őt figyelem már. A ,,König“ csatahajó parancsnoka diktál, gyor­san diktál. A titkárnő alig bírja az iramot, különösen az angol nevek és könyvrímek nem mennek neki. A tengernagy úr kissé zsörtölődik, de nem veszti el türelmét, ezentúl betűzi az angol neveket: Ella, La­jos, Lajos, Tageborg, Szigfrid, Otto, Nándor... de olyan szélsebesen, m­intha olvasná a segédszavakat. — Pedig közben a feleleten is kell gondolkodnia. Aki már a világhá­borúban is csatahajóparancsnok volt, bizonyára jó néhány évtizedet tud maga mögött, ilyen szellemi frisseség azonban fiatalabb korban sem mindennapi. Brüninghaus ei­­lentensernagy egyszerre két dolog­ra is tud gondolni! Ment, amikor tudatára ébredek annak a sokolda­lúságnak, gyorsaságnak, határozott­­ságnak és mindenre kiterjedő fi­gyelemnek, melyet Brüninghaus el­lentengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csa­tahajóparancsnok ! A kihallgatás sokáig tartott, ille­nék elindulni. Egy pillanatig azon­ban összehajtott jegyzetekkel ülve maradok még és Brü­ninghaus úr kérdés nélkül is megérti, mit sze­retnék még tőle hallani. Most las­san, különös gonddal beszél: — Horthy tengernagyot, sajnos, nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a német „Lore­ley“ parancsnoka csak akkor ér­keztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus“ ál­lomáshajó parancsnokságát már másnak adta át. Már akkor is saj­náltam, hogy nem találhattam ott, mert mint tengerésztiszt és mint em­ber egyaránt kitűnő hírnévnek örvendett. Konstantinápolyi ■ kö­rökben sok csodálat tárgya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, már­pedig a Kormányzó úr nagy nyelvte­het­ség, vagy inkább merem ál­lítani, nyelvzseni! Határozottan nyelvzseni! — állapítja meg végérvényesen a pontosságkedvelő ellentengernagy a helyes kifejezést. — Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezdetétől különös nagyra­becsülést élvez. Az otrantói győzelem megmutat­ta, hogy valóban az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és taktikai képességei személyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosul­tak. Soronkívüli előléptetése akkoriban a német haditengerészetnél is álta­lános örömet váltott ki. Azzal az érzéssel távozom Brü­­ninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismertem meg benne, akinek érdemes meghallgatni véle­ményét arról a tengernagyról, aki a hadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki híd­jára lépett. Némethy László. Amerika támaszpontokat kap a szovjetuniótól? Netwyork, május 29. (NST) Washingoni jelentések sze­rint a Szovjetunió az illetékes ame­rikai tényezőknél egyre jobban sür­geti, hogy második arcvonalat léte­sítsenek a nyár folyamán. A szovjet kormány ál­tólak kész bizonyos engedmények megadására az Egyesült Államok és Nagybritan­­nia számára, ha teljesítik követelé­sét. Az amerikai kormány hír sze­rint javaslatot dolgozott ki a Szov­jetunióval való megfelelő egyez­ményre. Hír szerint az amerikai fő­város mértékadó köreiben azon a véleményen vannak, hogy a Szovjet­unió távolkeleti területein lévő tá­maszpontok átengedéséért az ame­rikai kormány kész lemondani a Szovjetunió adósságairól, amelyek az amerikai hadianyagszállítmányok következtében állottak elő. Werbőczy emlékezete­s joggyakorlók záró tanfolyamán Dr. Melles Sándor Idr. törvényszéki tanácselnök előadása Miskolc, május 29. A bírósági és ügyvédi joggyakor­laton levők tanfolyamának évzáró előadása május 27-én volt a kir. tör­vényszék másodemeleti főtárgyalási termében, amelyen Ruszinkó Zsig­­mond dr kir. törvényszéki elnök ve­zetésével a joggyakorlaton levőkön kívül nagyobb számban vettek részt a miskolci kir. törvényszék és kir. járásbíróság ítélőbírái is, Molnár József dr vármegyei főügyész, a Mis­kolci Ügyvédi Kamara elnökének vezetése alatt pedig a kamara tiszti­kara, választmánya és számos tagja. A záróösszejövetelen bevezetésül Gellért László dr és Kertész Endre dr miskolci ügyvédjelöltek az, 1941- 42. évek magán- és büntetőjogi iro­­­dalmát ismertették, majd Putnoky Béla dr ügyvéd, a kamara központi vezetőjének felkérésére Werbőczy István halálának 400 éves fordulója alkalmából Melles Sándor dr kir. törvényszéki tanácselnök tartott na­gyon értékes közjogi és jogtörténeti előadást. Melles Sándor dr tanácselnök elő­adása első részében örömmel állapí­totta meg, hogy az idei tanfolyam előadásai is nívósak és tartalmasak voltak és levonva a tanfolyami év tanulságait — úgymond —, minden reményünk meg lehet arra, hogy a tanfolyam meg is fogja valósítani azt a nemes célt, amit bölcs vezető­ségünk hozzáfűzött s hathatós elő­mozdítója lehet annak, hogy a jöven­dő bírói és ügyvédi generáció elő­deink hagyományához méltóan fogja megállani a helyét. Amidőn az elmúlt ciklus munká­jának eredményére visszatekintünk, el nem mulaszthatjuk — folytatta Melles úr tanácselnök —, hogy a leghálásabb köszönettel és a legna­gyobb elismeréssel meg ne emlékez­zünk a tanfolyam ügyvédi vezetőjé­nek, Putnoky Bélának nagyértékű munkálkodásáról, amelyet a legtel­jesebb odaadással fejt ki immár egy negyedszázad óta a gyakorlati to­vábbképző tanfolyamok sikere érde­­kében. Azt a munkát, amelyet mi bírált a törvényszéki elnök úr bölcs vezetése és irányítása mellett meg­osztva és felváltva végzünk, az Ügy­védi Kamara részéről egyedül Put­­noky Béla úr végzi — folytatta Melles tanácselnök — és ebben az önzetlen és nemes munkába esést lelkét, kiváló tudását és a gyakor­lati jogászember páratlanul sokol­dalú tapasztaltságát is beleviszi. A régi „Jogtudományi Közlöny“ eszü­­kori kiváló és megbecsült cikkírója, a Miskolci Jogász Élet egyik meg­alapítója és szellemi vezére, a mis­kolci kereskedelmi középiskolának 15 éven át volt jogtanára, s a mis­kolci Jogakadémiának immár 15 év óta előadó magántanára, a volt jogi és államtudományi államvizsga bi­zottság tagja, az egykori miskolci­­pegz­ői közigazgatási tanfolyamon a büntetőjog és eljárás előadó tanára Putnoky Béla dr, akinek emek párat­­lanul sokoldalú, tudományos, írói, szónoki, oktatói és gyakorlati jogá­szi tevékenysége a legfőbb biztosító o­ka annak, hogy a gyakorlati tovább­képző tanfolyamon kifejtett tevé­kenysége is mindenkor eredményes és gyümölcsöző lesz. Mi csak a leg­teljesebb bálával és a legnagyobb el­ismeréssel adózunk ezért az önzet­len, nemes és nagyértékű munkál­kodásáért. Ezt követőleg Melles tanácselnök megkezdte nagystllű Werbőczy ta­nulmányának ismertetését. Kezdte azzal, hogy Werbőczy Kaz­­diának voltaképpen a múlt eszten­­dőben volt a 400-ik évfordulója, közbejött akadályok miatt azonban a magyar honi jogásztestületek, így e testületek elitje, a Magyar Jogász Egylet is ez évre halasztották a 40­1 éves centennárium megünneplését. Werbőczy életrajzi adatainak ismer­­tetése után találóan muta­­tt rá arra, hogy amint az a bizonyos „ge­nius loci“ tudja leghívebben meg­­becsülni a művész örökéletű alkotá­sait: egy Michelangelóét Firenzében és egy Canováét Velencében, azon­­képpen Werbőczy Tripartitum­ának politikai, történeti, társadalmi, jogi gyökérszálai is a magyar föld tele­­vényében találják meg igazi létjogo­sultságukat, csak magyar szellem tudja igazában értékelni a magyar jognak ezt a patinás forrásmunká­ját-Közelebbről rátért azután a Tri­­partitum keletkezésének körülmé­nyeire, amivel egy régi óhaja vált valóra a magyar nemzetnek, hiszen a törvényhozás már a XVI. század kezdetétől fogva szinte minden or­szággyűlésen újólag megsürgette a magyar törvények hiteles szövegei­nek egy könyvben való közzétételét és a szokásjog kodifikálását és az utóbbit valósította meg Werbőczy 1514-ben Tripartitumának megalko­tásával. Werbőczy e törekvéseinek kor­szakalkotó jelentősége volt és nagy­ságának jelentősége és hatása még a mai jogásznemzedék szemüvegén át nézve is elvitathatatlan. Jogtörténeti szempontból azért, mert összegyűj­tötte a szokásjogot, mely a pogány­­korral a gyulákkal együtt elveszett, pedig hihető, hogy ezek a gyulák, a pogánykor bírái sem ítélkeztek csak úgy ötletszerűen. Werbőczy ko­­difikátori nagysága a továbbiakban azért is felbecsülhetetlen, mert­­ adott alapot a további jogfejlődés­hez s ezért keltek életre, de marad­tak is felszínen évszázadokon át a magyar nép jogi köztudatában egész sajátos jogintézményeink, mint a j­ogi vagyon és az ősiség jogrendszere. De Werbőczy nagyságának a mél­tatását a történeti szemlélet ezzel még mindig nem érheti be, a Tri­­partitum nemcsak perjogot jelent, hanem consitutiót is és benne a ma­gyar szent korona tana a magyar alkotmány örökös kódexe. Láttuk, a közelmúltban mi magunk tapasz­talhattuk, hogy nagy nemzeti össze­omlások idején, ha az anarchia ára­data túlcsap, mindig a szent korona tana vezette le a nagy politikai ráz­­kódtatásokat és hogy forradalmi megrázkódtatások ellenére is tovább­­ra is királyság maradhattunk, ezt a szent korona tanának köszönhetjük, aminek nagy alkotmányjogi konzer­váló ereje abban is megnyilatkozik, hogy ítélőbíróságaink ma nem úgy, mint korábban a magyar állam, ha­nem a magyar szent korona nevé­ben hozzák meg ítéleteiket. Werbőczy Tripartitumának két­ségtelenül egyik legnagyobb erőssé­­ge, hogy az idők folyamán a magyar nemzeti gondolatnak összefogó, ösz­­szetartó kapcsa volt. A Tripartitum

Next