Miskolczi Napló, 1915. szeptember (15. évfolyam, 199-219. szám)
1915-09-01 / 199. szám
A Borsodi gazdák gyűlése, A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület évi közgyűlése. A nagy háború két ponton folyik: a harctéren, ahol a hős hadsereg fegyverrel védi a hazát és bent, az ország belsejében, ahol a polgári munka folytonossága biztosítja a hadsereg harcképességét. A belső fronton, a polgári munka harcában a legfontosabb pozíciókat a gazdák védik, őrzik és biztosítják. A gazdák munkájának eredménye biztosítja úgy a hadsereg, mint a lakosság ellátását és egyik legfőbb tényezője az ország védképességének. A borsodi gazdák tegnap összejöttek Miskolcz városában, hogy részt vegyenek a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület évi közgyűlésén. Az egyesület e nehéz, háborús időkben feladata magaslatán állott és minden lehetőt elkövetett, hogy a gazdaközönség érdekeit előmozdítsa. A gyűlésről alábbi tudósítást közöljük: A Borsod megyei Gazdasági Egyesület tegnap, hétfőn tartotta évi rendes közgyűlését a vármegyeháza tanácstermében Miklós Ödön főrendiházi tag, nyug.államtitkár elnökölte alatt, fánok az illést megnyitva, megemlékezik a gazdaközönség hazafias áldozatkészségéről és hasznos szolgálatáról, amelyet a nagymérvű kézi munkáserő, igáserő szolgáltatása és a termelés által nyújtott a haza védelmére, melyért nagy elismerés illeti a gazdákat Ezután az elnök az ülés tárgyaira áttérve, az 1914. évi egyesületi működésről szóló jelentést elfogadásra ajánlja. A jelentés nagy alapossággal és lehető részletességgel ismerteti a múlt év fontosabb gazdasági eseményeit. Kiemelvén azt a körülményt, hogy a miniszteri segélyek hiányában az egyesület a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával minden lehetőt elkövetett a gazdaközönség érdekeinek szolgálatára és ezt a jövőben is teljesíteni fogjam . Az évi jelentés a tenyészbikavásár jó eredményét, a gyümölcstermelés fejlesztésére irányuló nagymérvű gyümölcsfa kiosztását, a szép eredményt ígérő tenyészkosvásárt és a forgalmi akadályok miatt meg nem tartott sörárpavásárt, a gazdaközönség megbízásából eszközölt katonai terményszállításokat és a mezőgazdasági évi eredményt tárgyalja. A jelentést tudomásul vette a közgyűlés és elfogadta a költségvetést, valamint a múlt évi zárszámadást. Ezután a tisztújítást ejtették meg. A közgyűlés elnökké újra egyhangúlag Miklós Ödönt, alelnökökké Melczer Llászló, id. Szathmáry Király Pált és Kohn Gábort, igazgató-választmányi tagokat pedig Beniczky Aladár, Bolváry Andor, Bottlik István, Brezovay László, Csorba József, Deák Gyula, Diószeghy Zoltán, Dobozy Dániel, Édes Antal (uj), Fekete Pál (uj), Gálffy Iglácz, Halasy, József, Karácsondy József, Kiss Dezső, Kiszely István, Kiszely Sándor (uj), Kohn Miksa, Kun András (uj), Klein Sándor (uj), Lossonczy Jenő, Máhr Dezső, ifj. Mocsáry Lajos, Morvay János, Mank Samu, Mank Pál (uj), Dr. Nagy Ferencz, Noszticius Árpád, Orczy, Zoltán, Petényi Viktor (uj), Platthy Árpád (uj), Prónay Endre, Pfliegler J. Ferencz, Ragályi Béla, Rosenfeld Pál, Dr. Sugár Ignácz, Szabó Antal (uj), Dr. Tarnay Gyula, Tóth Pál, Báró Vay Elemér, Vladár Ervin, Zsóry István Xivkovich Emilt választotta meg. Az elnök a választás után bejelentette, hogy az egyesület alapjaiból a második hadi kölcsönre 20000 korona értékűt jegyzett. A bejelentést a közgyűlés tudomásul vette. Bónis Bertalan alispán a vármegye közönsége nevében köszönetet mond Miklós Ödön elnöknek az egyesület vezetésében kifejtett fáradhatatlan a mezőgazdaságnak értékes működéséért, valamint az egyesület egész vezetőségének is. Miklós Ödön elnök megköszönte a kitüntető elismerést, mely, a vármegye részéről megnyilvánult iránta és az egyesület vezetősége iránt és úgy a maga, mint az egyesület vezetősége részéről alispánnak a vármegye törvényhatóságának részéről az egyesülettel szemben mindig tanúsított támogatásáért és a gazdaközönség érdekeinek hathatós támogatásáért is köszönetet mond. Miskolczi fiuk az (A Miskolczi Napló tudósitójától.) A vasregiment, a 34-es bakák, nagy része miskolczi és borsodi fiukból kerül ki. Ez az ezred sok dicsőséget szerzett már ebben a háboruban és újaibban az áruló olaszok tanulják meg rettegni a 34-esek nevét. Ennek a nagyszerű ezrednek a harcairól számol be az alább közölt érdekes levél, amelyet M. Kálmán miskolczi fiú írt haza, aki mint hadnagy teljesít szolgálatot az olasz harctéren. A levél érdekesebb részletei itt következnek: ... Ma van időm egy kicsit részletesebben írni. De hol is kezdjem! Már olyan régen nem irtam egy tisztességes levelet! Mióta jó helyünkről, Teiméni mellől, eljöttünk, bizony nem a legkényelmesebben élünk. Két napot pihenünk magunk építette kőkunyhóban, melyet úgy rögtönöztünk magunknak, aztán elöl vagyunk az állásokban, ahonnan 30—300 lépésnyire vannak az olaszok. — Lőnek! Mi is! Bombát dobnak! Mi három annyit! Próbálnak jönni! Kőzáporral és minden elképzelhető szerszámmal fogadjuk őket. Nem egyszer csákányok, kis lapátjaink és puskatus, bajonett, sőt buzogány is szerepelt, amelyet nyers takaróra, csavart szögesdrótból csináltunk. — Nekem van egy rekvirált vadászpuskám is, jó vastag sörétre töltve, ha úgy beleduplázok, egyszerre hat tabáninak is szól. Amióta mi őrizzük a Kun előretolt állásait, máris van respektusa a magyar bakának! — Tabán napról-napra kevesebb meri mutatni a fejét, mert amelyiket meglátjuk, az már is halott. Hej! De nagy rakást húztunk be a múltkor. Volt vagy 200, amit előttünk összeszedtünk. Még most is fekszik egy csomó a két állás között, akikért nem lehet kimenni. De ha mi nem, hát ők sem szedhetik össze! Ott fogja, az idő megemészteni őket. De a taliánnak nem is jár temetés. És ha újból támadni akarnak újabb csapatokkal, már nagy lehűtése lesz a lelkesedésnek, ha bajtársaik hulláival borított mezőn át kell hozzánk jönniük, miközben mi, gépfegyvereink, tüzérségünk, a bombák és kövek dogoznak! Ha eddig nem, most meg fogják tanulni, mi a háború és milyenek annak a borzalmai! Természetesen a háború nálunk is megköveteli a maga áldozatait; mi elvesztünk néhányat jó bajtársaink, hű katonáink közül, ezeket itt teszszük pihenőre a magasban, közel az éghez! És részére a háború nem életbiztosítás. — Mikor aztán megint a lágerünkben vagyunk, nehéz szolgálatunk hű teljesítése után, ismét pihenni az alvás mellett hozzájut az ember a mosdáshoz is, sőt — uram bocsá! — még a tükörbe is nézhet. Aztán megint olasz harctéren visszük a bőrünket a vásárra «a ez igy váltakozik. Az én táréta» még ép, de egy pár kék folton már van, de ez csak játék és a játék érdekes. Ha minden katonája a hadsseregnek, olyan volna, mint a 34 esek, akkor talán ma már Róma táján volnánk s az olasz királyt kiráztuk volna a bőréből. Ha mi fönt vagyunk, egész éjjel rakétázok, a fiukat szóval tartom és ha egy tabán is mutatkozni mer, jaj neki! Hegyibe, fiú! Addig lőjük, amíg csak mozog. Nagyszerű gyerekek! — Mind megannyi hős! És az is valamennyi 34-es baka! Ami engem illet, hát amint már megírtam is, élek, jól vagyok, bár már voltam jobban is, illetve kényelmesebb körülmények között is, de még így is nagyon jó. Igaz, hogy a fáradtság és szolgálat kissé leszedte a hátam és a hasam laposabb, egy kicsit, pedig aránylag igen jól élünk. Nos és ha, néha nincs úgy, ahogyan szeretnénk, végtére egy vacsora helyett gyönyörködik az ember egyet a szép tájakban, a messze fekvő városok égő lámpáiban, nos és ha az ember a csillagokat 2000 méterrel közelebbről láthatja, mint rendesen, az sem utolsó dolog! — Ha nappal szép idő van — ez ugyan minél ritkábban —, ellátni a tengerig, a szép, mosolygó, napsugaras Adriáig, ahonnét ezek a pisakos tabánok ki akartak bennünkket szorítani. Hanem, ha rajtunk próbálkoznak, kemény dióra fognak találni! Sok olasz fog a fűbe, — illetve itt a sziklába— harapni és sok tabán vér és agyvelő fog kifröcscsenni a magyar bakák puska tusa alatt ! Annál dusabre aratása lesz a csontembernek! — Annál többen hagyják itt majd a fogukat. Annál kevesebben fognak visszafutni a gyáva kutyák közül, hiába kiabálják, hogy „Avanti!“ Mert ebbe mi is beleszólunk és a mi Mannlicherjeink golyója a legkeményebb tabán fejen is keresztül megy. Maholnap telünk van. Ugyancsak benne vagyunk a novemberi időben, pedig még csak augusztus van és itt már a késő őszi szél sivnt. De vigasztal bennünket, hogy az olaszok is dideregnek és ez a gondolat, fölmelegít. Csak otthon éljenek jól édesanyámét, szükséget ne szenvedjenek semmiben, mi majd csak megélünk! Igaz, hogy itt még szamárkóró sem terem, de ha más nem lesz, hát olaszt eszünk. MISKOLCZI NAPLÓ Szerda, szeptember két. Korszerű, modern villamos massage és vibrációs gépekkel berendezett higiénikus kozmetikai műterem. Miskolcz, Kazinczy utca 5. szám, emeleta Három rózsa szálloda melletti. Minden utónyom és fájdalom nélkül radikálisan eltávolít arc-, mell- és karról kellemetlen hajszálakat, pattanásokat, mitessert, szemölcsöt, szeplőt és májfoltot. Arcgőzölés, vibráció, kézi és villamos massage alkalmazásával eredményesen előmozdítja az arcbőr üdeségét, fehérségét és bársonysimaságát. Rövid kezelés után eltüntet bármilyen idült arctisztátalanságot, ráncokat és orrvörösséget. F. Bámulatos eredményű arcbőrhámlasztás, Bécsben és Budapesten huzamosabb ideig teljes megelégedésre működtem. Uraknak rendel este 5—7 óráig. Hajfestés minden színben, Maniküre. Jutányos békét Csak rövid ideig! Két növendék a kozmetika minden ágában oktatást nyerhet. — A Borsod-Miskolczi Alapítványi óvodában (Városház tér 20. szám.) a beiratások szeptember 1-én, 2-án és 3-án délelőtt 9 órától 12 óráig, délután 3 órától 5 óráig tartatnak meg, melyről az érdeklődő szülőket tisztelettel értesítem. Olexy Lajosné, óvónő, mérték szerint készítenek Gewürtz Testüm, Kazinczy utca V. Különösen felhívjuk a t. hölgyek figyelmét a gyomomnevitas fűtó különlegességünkre. glU Nagy raktér saját késintményfi áruban, ülü