Miskolczi Napló, 1921. július (21. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-31 / 172. szám

XI. évfolyam, 172 (5855.) szám Ára 2 korona Vasárnap, 1921. julius 31 Előfizetési árak úgy helyben, mint vidékre­­ Egész évre 440 korona Kapható minden Fél évig 220 korona hírlapáruellenéll negyed évre 110 korona POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztői FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal I Miskolcz, HunyadVa. 2. Telefon 114 Szerkesztőség ■ Erzsébet tér I. az« Telefon SIS A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, előfizetések és hirdetések a kiadóba Intézendők. a­miskolczi lakásépítések Végre ilyenről is beszélhetünk, -hozzákezdhetünk az építkezéshez,­­sem úgy, amint azt a viszonyok, l­akosság szaporodása és a lerom­­ott épületek állapota indokolttá enné, de valami kevés mégis abból, mire most már égető szükség volna. Tizenkét milliót kap a város az államtól, hogy — amennyire ebből az összegből telik, — épít­kezzék és segítsen a nagy lakás­­­ségen enyhíteni. Egy csepp a­engerben, de mégis valami a sok helyett. A lakáskérdés teljes meg­adása természetesen ezzel nincs­­intézve, mert ezt csupán a töké­­etes pénzügyi konszolidáció hoz­­hatja meg, amely majd értéket ad a pénznek és nem teszi lehetetlenné­­ kibírhatatlan drágaság miatt az építkezést. A tizenkét millió, amit a város kap az államtól, legfeljebb arra lesz és hogy a legszükségesebb lakás­tényeket ki tudják elégíteni és fedél alá juttathassanak olyan családokat, amelyek vagonokban, egészségtelen zsúfoltságban tengődnek hosszú idők óta. Néhány nap múlva megjön a hivatalos értesítés is arról, hogy a város megkapta a tizenkét milliót, és ezzel egyidőben el kell dönteni a kérdést, hová építsék az új laká­sokat. A megoldásra kétféle módo­zat van. Vagy kiskertes lakásokat kell építeni, vagy bérházakat. Úgy tudjuk, az illetékes tényezők inkább hajlanak a kiskertes építke­zés felé. Tény, hogy­­ ez lenne az ideálisabb, szebb megoldás, mert ez az otthon melegségét, a lakáskultúra és a szociális szempontok kielégí­tését hozná el. Kérdés azonban, hogy a gyakorlati lehetőségek és a valóságos viszonyok mennyi előnyt adnak a kérdés ilyen megoldásának. Kiskertes lakásokhoz nincs meg­felelő telke a városnak és így még gondoskodni kellene annak meg­szerzéséről. Ez pedig akár vétel, akár kisajátítás útján történnék, mindenesetre hosszabb időt venne igénybe. Ezekhez a kiskertes laká­sokhoz — miután azokat máshol, mint a külső perifériákon felépíteni lehetetlen volna — egyedül a víz­­vezetéknek és a csatornázásnak az elvezetése olyan költségekbe kerülne, amelyek tekintélyes összeget ven­nének igénybe. Túl drága építkezés lenne ez, aminek az a következmé­nye, hogy a várost nagyon meg­terhelné, eltekintve attól, hogy sokkal későbben is készülnének el, ami pedig ellenkeznék a céllal, hogy a hajléknélküliek mielőbb elhe­lyeztessenek. Kevésbé tetszetős, de minden­esetre sokkal praktikusabb, gyor­sabb, tehát célravezetőbb megol­dásnak mutatkozik a bérpaloták építése. Gyorsabb a kivitel ennél mindenekelőtt azért, mert bérpalo­tákhoz megfelelő telkek állanak ren­delkezésre, melyek a város tulajdo­nában vannak és így megszerzé­sükhöz sem idő, sem anyagi áldo­zat nem kell. A Rudolf-laktanyával szemben, a­ Soltész Nagy Kálmán­­utcában nagy­ telektömb van a város tulajdonában, amely egészen a rossz szellemeket a világba tá­masztó sötétség. Kiment a barlang elé. Széles szőrös mellei jóleső borzongással düllesztette neki a felülről jövő, átható sugaraknak és súlyos gon­dolatai mögött vágyat érzett, hogy nagyot kiált a fénytől áradó vi­lágba, hatalmasat, boldogságosat kurjant, legalább is olyant, mint amilyen akkor hagyta el a torkát, midőn legutóbb a hegyeken túl, a bozótban esetlen kőszerszáma se­gítségével leterítette a barlangi medvét. Éhséget érzett és szomjúság kí­nozta a nyelvét. Ne­m jutott eszébe semmi és először arra gondolt, hogy felharapja a karját, amivel eddig az asszonyt szokta átölelni, ha diadalmasan tért meg a sike­res vadászatok után és a teste vérével oltja a szomjúságát. De visszaemlékezett, hogy itt, valahol a közelben egy tónak kell lennie, amelyre már egyszer, tavaly is rábukkant két társával, azután fürgére feszült inakkal indult le­felé a lejtőn felkutatni a tavat. Rá is akadt. A víz tükrét simán karolták szélen a dombok, ame­lyek néhol púposodva nőttek heggyé és a tó tompán, mély szi bent van a városban, tehát könnyen megközelíthető, de a vízvezeték és csatornázás sem kerülne itt külö­nösebb költségekbe, miután azok már erre a vidékre be vannak ve­zetve. Igen figyelemre méltó előny az városi szempontból is, hogy itt saját telkére építkezhetnék a város, mert a feltételek közt, amelyek mel­lett a kormány a tizenkét milliót adja, egészen bizonyosan ott lesz az is, hogy a város tartozik az új házakhoz telkeket adni és gondos­kodni azoknak vízvezetékkel és csatornázással való ellátásáról. A kiskertes lakások céljaira szükséges telkek megszerzésének költségei alól mentesítené tehát a város közön­ségét az a megoldás, hogy bér­házak épüljenek. Vannak azonban egyéb szempon­tok is, amelyek amellett szólnak, hogy a bérházépítkezés kerüljön kivitelre. A lakásínség ma minde­nek felett azt sürgeti, hogy minél előbb és minél több lakás készül­jön el. Ez pedig csupán a bérházas megoldás mellett válik lehetségessé. Ez esetben ugyanis a már meglevő telkeken nyomban hozzákezdhetné­nek az építkezéshez és valószínűleg már télire beköltözhetnének az új lakásba azok, akiknek igényét erre elismerik. A másik fontos szempont pedig az, hogy ilyen megoldás mellett több lakást is lehetne épí­teni és ez nem utolsó érdek, mert hiszen világos, hogy minél több lakást építhetünk és minél gyorsab­ban építkezhetünk, annál közelebb hozzuk a célt, hogy lakást adha­tunk a lakásnélkülieknek és annál nőkkel verte vissza az ég kékségét. Az ember tikkadtan szürcsölte a tenyerével merített vizet s miután szomjúságát oltotta, gyümölcsök után nézett, amikkel éhségét csil­lapíthatja. Lefeküdt a dús puha pázsitra és fejét neki fordította a távol messziségeknek, ahol a tiszai nap­sütésben az eső után foszló párá­kat füstöltek a hegyek. Lehunyta a szemét és kielégülve hagyta pihenni az agyát, amelynek mun­kájáról csak évezredek múlva álla­pította meg az emberiség, hogy nem egyéb, mint gondolat. Meg­fordult a hátára, azután megint a hasára került és igy csinálta sokszor, talán kétszer annyiszor mint ahány ujj volt a két kezén együttvéve. Boldogan, megelége­detten nyitotta fel vérrel duzzadt, húsos ajkát s fogai fehéren villan­tak meg. Jókedvűen folytatta a játékot, forgott ide-oda, mig le nem jutott ismét a tó partjára, ez azonban meghökkenve nyitotta tágra a tekintetét, mert érezte, hogy valami megsebezte a lába szárát. Odakapott, ahol a rossz fájdal­mat érezte és ha télen, indulato­san támadt mozdulattal valami jobban segíthetünk a polgárságot kímélni,a zaklatás, rekvirálás igénybe­vétel terhei alól, amelyek eddig sok­szor próbára tették türelmét és igénybe vették lemondását és áldo­zatkészségét. A bérházas rendszer amellett, hogy gyorsabban és kevesebb költ­séggel tudja hajlék alá vinni a la­kásnélkülieket, nem hátrányos sem­minemű szempontból, mert hiszen kertnélküli lakásokat is fel lehet építeni úgy, hogy azok úgy köz­egészségi, mint kényelmi szempont­ból megfelelnek a legmesszebbmenő követelményeknek is. A józan ész, meg a gyakorlatias­ság mondják, hogy az első feladat minél előbb lakást, kulturált embe­­bereknek való kifogástalan, egész­séges, levegős lakást adni azoknak, akik közül sokan a maguk hibáján kívül vesztették el tűzhelyüket. Kér­dőt mindig ráérünk adni akkor, ha nem lesz annyi a lakásigénylő és nem lesz olyan égetően sürgős, hogy lakásokat adjunk a hajlékta­lanoknak. A lakásépítés ügyében jövő hé­ten lejön a városhoz a döntés úgy a városnak nyújtandó összegről, mint arról, hogy milyen lakásokat kíván az állam. A város közgyű­lése bizonyára jól átgondolt meg­fontolással úgy fog határozni, hogy a megoldás minél előbb és minél praktikusabban történjen meg. Ilyen szempontból — úgy gondoljuk — az az irány a leghelyesebb, amit itt megjelöltünk. Ember « * * A barlang torkán át szélesre törött foltokban zubogott be a vi­lágosság, amint odakint a nagy fényes tűzgolyó feljebb és feljebb csúszott a homoruló ég kék lap­ján s a bő, hosszú időn át tartó eső van a föld ujjongva, mohó­sággal tárta ki testét a meleg ra­gyogásnak Az ember — az­­ ember, az elsők, a legelsők közül való — feltápászkodott fekvőhelyén, meg­­dörzsölvén kialudt, a pofacsontok között mélyen meghúzódó sze­meit, amelyeken át eddig unottan, egykedvűen vette tudomásul a lét­képekben történ­ő eseményeit Lom­bán működött az agya, de azért elég hamar visszaemlékezett rá, hogy vadászni indult a társaival, útközben azonban meglepte őket a gonosz, rosszakaratú zivatar. Elszakadt a­ többiektől és a kitar­tóan induló zuhatag elől bevette magát a barlang mélyére. Nehéz­kesen mozgó agyában támadt az emlékezés, hogy körülbelül kétszer annyi időt töltött alva, mint amennyi alatt máskor megteszi útját az égen a melegségnek ván­dorló tűzhelye és a földre borús növényszárat markolt meg. A szár pattanva szakadt el a gyökértől és amint megragadta, szúrós tövisek hatoltak bele széles, nagyfogású tenyerébe. Fehér virágok hajoltak tépetten feléje, több, nagykelyhü virág egymás mellett. — Hasonló azokhoz, amiket a lángok fonnak hajukba otthon a tűz ünnepén. De mégsem olyanok, mert itt ezek­nek nagyobb volt a kelyhük, duz­­zadtabbak a szirmaik, amelyek alul úgy szűkültek össze, mint a törzs ezermester véne által össze­formált edények odahaza. Nem tudott haragudni a virágokra, jól­lehet tüskéik megsebezték, mert valami édeskés, lágy illat áradá­sát érezte belőlük Szertenézett, sok, sok ilyen virágot látott és ahogyan érezte maga körül a tüs­­kés szárú növénytengert, erősen, szinte vadul csapta meg a virá­goknak fülledt, meleg szaga. Ma­gához húzta a virágot — nem tudta, miért teszi — és bódultan, elká­­bultan szívta le mellére a süni, nehéz illatot. Ér­­te, hogy nem jó ez; nem olyan üde, tiszta, rosz­­szaság nélküli illat, mint azoké a virágoké, amelyek ilyenkor oda­haza, a tanya körül bontják a szirmaikat. Ezeknek itt furcsa volt.

Next