Miskolczi Napló, 1921. július (21. évfolyam, 146-172. szám)
1921-07-31 / 172. szám
XI. évfolyam, 172 (5855.) szám Ára 2 korona Vasárnap, 1921. julius 31 Előfizetési árak úgy helyben, mint vidékre Egész évre 440 korona Kapható minden Fél évig 220 korona hírlapáruellenéll negyed évre 110 korona POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztői FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal I Miskolcz, HunyadVa. 2. Telefon 114 Szerkesztőség ■ Erzsébet tér I. az« Telefon SIS A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, előfizetések és hirdetések a kiadóba Intézendők. amiskolczi lakásépítések Végre ilyenről is beszélhetünk, -hozzákezdhetünk az építkezéshez,sem úgy, amint azt a viszonyok, lakosság szaporodása és a leromott épületek állapota indokolttá enné, de valami kevés mégis abból, mire most már égető szükség volna. Tizenkét milliót kap a város az államtól, hogy — amennyire ebből az összegből telik, — építkezzék és segítsen a nagy lakásségen enyhíteni. Egy csepp aengerben, de mégis valami a sok helyett. A lakáskérdés teljes megadása természetesen ezzel nincsintézve, mert ezt csupán a tökéetes pénzügyi konszolidáció hozhatja meg, amely majd értéket ad a pénznek és nem teszi lehetetlenné kibírhatatlan drágaság miatt az építkezést. A tizenkét millió, amit a város kap az államtól, legfeljebb arra lesz és hogy a legszükségesebb lakástényeket ki tudják elégíteni és fedél alá juttathassanak olyan családokat, amelyek vagonokban, egészségtelen zsúfoltságban tengődnek hosszú idők óta. Néhány nap múlva megjön a hivatalos értesítés is arról, hogy a város megkapta a tizenkét milliót, és ezzel egyidőben el kell dönteni a kérdést, hová építsék az új lakásokat. A megoldásra kétféle módozat van. Vagy kiskertes lakásokat kell építeni, vagy bérházakat. Úgy tudjuk, az illetékes tényezők inkább hajlanak a kiskertes építkezés felé. Tény, hogy ez lenne az ideálisabb, szebb megoldás, mert ez az otthon melegségét, a lakáskultúra és a szociális szempontok kielégítését hozná el. Kérdés azonban, hogy a gyakorlati lehetőségek és a valóságos viszonyok mennyi előnyt adnak a kérdés ilyen megoldásának. Kiskertes lakásokhoz nincs megfelelő telke a városnak és így még gondoskodni kellene annak megszerzéséről. Ez pedig akár vétel, akár kisajátítás útján történnék, mindenesetre hosszabb időt venne igénybe. Ezekhez a kiskertes lakásokhoz — miután azokat máshol, mint a külső perifériákon felépíteni lehetetlen volna — egyedül a vízvezetéknek és a csatornázásnak az elvezetése olyan költségekbe kerülne, amelyek tekintélyes összeget vennének igénybe. Túl drága építkezés lenne ez, aminek az a következménye, hogy a várost nagyon megterhelné, eltekintve attól, hogy sokkal későbben is készülnének el, ami pedig ellenkeznék a céllal, hogy a hajléknélküliek mielőbb elhelyeztessenek. Kevésbé tetszetős, de mindenesetre sokkal praktikusabb, gyorsabb, tehát célravezetőbb megoldásnak mutatkozik a bérpaloták építése. Gyorsabb a kivitel ennél mindenekelőtt azért, mert bérpalotákhoz megfelelő telkek állanak rendelkezésre, melyek a város tulajdonában vannak és így megszerzésükhöz sem idő, sem anyagi áldozat nem kell. A Rudolf-laktanyával szemben, a Soltész Nagy Kálmánutcában nagy telektömb van a város tulajdonában, amely egészen a rossz szellemeket a világba támasztó sötétség. Kiment a barlang elé. Széles szőrös mellei jóleső borzongással düllesztette neki a felülről jövő, átható sugaraknak és súlyos gondolatai mögött vágyat érzett, hogy nagyot kiált a fénytől áradó világba, hatalmasat, boldogságosat kurjant, legalább is olyant, mint amilyen akkor hagyta el a torkát, midőn legutóbb a hegyeken túl, a bozótban esetlen kőszerszáma segítségével leterítette a barlangi medvét. Éhséget érzett és szomjúság kínozta a nyelvét. Nem jutott eszébe semmi és először arra gondolt, hogy felharapja a karját, amivel eddig az asszonyt szokta átölelni, ha diadalmasan tért meg a sikeres vadászatok után és a teste vérével oltja a szomjúságát. De visszaemlékezett, hogy itt, valahol a közelben egy tónak kell lennie, amelyre már egyszer, tavaly is rábukkant két társával, azután fürgére feszült inakkal indult lefelé a lejtőn felkutatni a tavat. Rá is akadt. A víz tükrét simán karolták szélen a dombok, amelyek néhol púposodva nőttek heggyé és a tó tompán, mély szi bent van a városban, tehát könnyen megközelíthető, de a vízvezeték és csatornázás sem kerülne itt különösebb költségekbe, miután azok már erre a vidékre be vannak vezetve. Igen figyelemre méltó előny az városi szempontból is, hogy itt saját telkére építkezhetnék a város, mert a feltételek közt, amelyek mellett a kormány a tizenkét milliót adja, egészen bizonyosan ott lesz az is, hogy a város tartozik az új házakhoz telkeket adni és gondoskodni azoknak vízvezetékkel és csatornázással való ellátásáról. A kiskertes lakások céljaira szükséges telkek megszerzésének költségei alól mentesítené tehát a város közönségét az a megoldás, hogy bérházak épüljenek. Vannak azonban egyéb szempontok is, amelyek amellett szólnak, hogy a bérházépítkezés kerüljön kivitelre. A lakásínség ma mindenek felett azt sürgeti, hogy minél előbb és minél több lakás készüljön el. Ez pedig csupán a bérházas megoldás mellett válik lehetségessé. Ez esetben ugyanis a már meglevő telkeken nyomban hozzákezdhetnének az építkezéshez és valószínűleg már télire beköltözhetnének az új lakásba azok, akiknek igényét erre elismerik. A másik fontos szempont pedig az, hogy ilyen megoldás mellett több lakást is lehetne építeni és ez nem utolsó érdek, mert hiszen világos, hogy minél több lakást építhetünk és minél gyorsabban építkezhetünk, annál közelebb hozzuk a célt, hogy lakást adhatunk a lakásnélkülieknek és annál nőkkel verte vissza az ég kékségét. Az ember tikkadtan szürcsölte a tenyerével merített vizet s miután szomjúságát oltotta, gyümölcsök után nézett, amikkel éhségét csillapíthatja. Lefeküdt a dús puha pázsitra és fejét neki fordította a távol messziségeknek, ahol a tiszai napsütésben az eső után foszló párákat füstöltek a hegyek. Lehunyta a szemét és kielégülve hagyta pihenni az agyát, amelynek munkájáról csak évezredek múlva állapította meg az emberiség, hogy nem egyéb, mint gondolat. Megfordult a hátára, azután megint a hasára került és igy csinálta sokszor, talán kétszer annyiszor mint ahány ujj volt a két kezén együttvéve. Boldogan, megelégedetten nyitotta fel vérrel duzzadt, húsos ajkát s fogai fehéren villantak meg. Jókedvűen folytatta a játékot, forgott ide-oda, mig le nem jutott ismét a tó partjára, ez azonban meghökkenve nyitotta tágra a tekintetét, mert érezte, hogy valami megsebezte a lába szárát. Odakapott, ahol a rossz fájdalmat érezte és ha télen, indulatosan támadt mozdulattal valami jobban segíthetünk a polgárságot kímélni,a zaklatás, rekvirálás igénybevétel terhei alól, amelyek eddig sokszor próbára tették türelmét és igénybe vették lemondását és áldozatkészségét. A bérházas rendszer amellett, hogy gyorsabban és kevesebb költséggel tudja hajlék alá vinni a lakásnélkülieket, nem hátrányos semminemű szempontból, mert hiszen kertnélküli lakásokat is fel lehet építeni úgy, hogy azok úgy közegészségi, mint kényelmi szempontból megfelelnek a legmesszebbmenő követelményeknek is. A józan ész, meg a gyakorlatiasság mondják, hogy az első feladat minél előbb lakást, kulturált embebereknek való kifogástalan, egészséges, levegős lakást adni azoknak, akik közül sokan a maguk hibáján kívül vesztették el tűzhelyüket. Kérdőt mindig ráérünk adni akkor, ha nem lesz annyi a lakásigénylő és nem lesz olyan égetően sürgős, hogy lakásokat adjunk a hajléktalanoknak. A lakásépítés ügyében jövő héten lejön a városhoz a döntés úgy a városnak nyújtandó összegről, mint arról, hogy milyen lakásokat kíván az állam. A város közgyűlése bizonyára jól átgondolt megfontolással úgy fog határozni, hogy a megoldás minél előbb és minél praktikusabban történjen meg. Ilyen szempontból — úgy gondoljuk — az az irány a leghelyesebb, amit itt megjelöltünk. Ember « * * A barlang torkán át szélesre törött foltokban zubogott be a világosság, amint odakint a nagy fényes tűzgolyó feljebb és feljebb csúszott a homoruló ég kék lapján s a bő, hosszú időn át tartó eső van a föld ujjongva, mohósággal tárta ki testét a meleg ragyogásnak Az ember — az ember, az elsők, a legelsők közül való — feltápászkodott fekvőhelyén, megdörzsölvén kialudt, a pofacsontok között mélyen meghúzódó szemeit, amelyeken át eddig unottan, egykedvűen vette tudomásul a létképekben történő eseményeit Lombán működött az agya, de azért elég hamar visszaemlékezett rá, hogy vadászni indult a társaival, útközben azonban meglepte őket a gonosz, rosszakaratú zivatar. Elszakadt a többiektől és a kitartóan induló zuhatag elől bevette magát a barlang mélyére. Nehézkesen mozgó agyában támadt az emlékezés, hogy körülbelül kétszer annyi időt töltött alva, mint amennyi alatt máskor megteszi útját az égen a melegségnek vándorló tűzhelye és a földre borús növényszárat markolt meg. A szár pattanva szakadt el a gyökértől és amint megragadta, szúrós tövisek hatoltak bele széles, nagyfogású tenyerébe. Fehér virágok hajoltak tépetten feléje, több, nagykelyhü virág egymás mellett. — Hasonló azokhoz, amiket a lángok fonnak hajukba otthon a tűz ünnepén. De mégsem olyanok, mert itt ezeknek nagyobb volt a kelyhük, duzzadtabbak a szirmaik, amelyek alul úgy szűkültek össze, mint a törzs ezermester véne által összeformált edények odahaza. Nem tudott haragudni a virágokra, jóllehet tüskéik megsebezték, mert valami édeskés, lágy illat áradását érezte belőlük Szertenézett, sok, sok ilyen virágot látott és ahogyan érezte maga körül a tüskés szárú növénytengert, erősen, szinte vadul csapta meg a virágoknak fülledt, meleg szaga. Magához húzta a virágot — nem tudta, miért teszi — és bódultan, elkábultan szívta le mellére a süni, nehéz illatot. Érte, hogy nem jó ez; nem olyan üde, tiszta, roszszaság nélküli illat, mint azoké a virágoké, amelyek ilyenkor odahaza, a tanya körül bontják a szirmaikat. Ezeknek itt furcsa volt.