Miskolci Napló, 1926. november (26. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-06 / 252. szám
vXVI. 2527455? 9frém Ára 2000 korona Szombat, 19?6 november bőn ISKOLCI NAPLÓ Ellőfizetési ára helyben és egész Magyarországon: Egy negyed évre 123.000 kor., havonta 40.000 kor. Külföldre fenti árak kétszerese. FÜGGETLEN POLITICIAHAPILAP felelős szerkesztői FEHÉR CSÖH # Szerkesztőség: Erzsébet tér 1. fsx Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Hunyadi utca 2. szám. Telefon: 1-14. Távirati dm: „Napló*4 Miskolc. A blokk bomlása Miskolc, november 5. Az a válság, amely hosszú idők óta lassan, de biztos feszítő erővel bomlasztotta a demokratikus blokkot, kirobbant és a mesterségesen összetákolt szövetkezés végóráit éli. A szövetkezés, amely egymással ellentétes, egymással ellenséges politikai erőket kapcsolt öszsze, sohasem volt természetes, soha sem volt egészséges. Nem egyszer mondottuk, hogy azoknak a polgári erőknek, amelyeket egy választás kilátásai hoztak közös plattformra, nincs és nem lehet helyük, ha kikapcsolnak magukból minden forradalmasító törekvést, egy olyan szövetkezésben, amelyben azok a tényezők is benn vannak, amelyek osztálypolitikát hirdetnek és pedig olyan osztálypolitikát, amely örökös hadüzenet a polgári társadalomnak. Aminthogy nincs létjoga és a nemzet szempontjából semmi haszna, sőt végzetes kára van, annak a szélsőségnek, amely jobboldalról nemzeti jelszavakkal hirdet harcot mindien ellen, ami nem egyezik az ő felfogásukkal és egymásnak uszít osztályokat és felekezeteket, mert minden zavar révén a maga érvényesülését keresi, éppen úgy veszedelmes minden baloldali törekvés is, amely nem a polgári demokrácia egyenes útján halad, hanem a maga görbe útjaihoz segítségül hív mindenkit, aki hajlandó a zavart keltésben mellé állani. Lehetséges, hogy a választások közel vannak. Amint sok jel mutatja, készülnie kell rá a polgárságnak, hogy minél előbb meg lesz az az erőpróba, mely eldönti a magyar politika jövő irányát. Erre az erőpróbára szervezkednie kell a polgárságnak és amint sok szimptóma mutatja, szervezkednie kell nem csupán a jobboldali felforgató törekvések ellen, de azok ellen is, akik a szociáldemokrácia jelszavaival meg akarják törni a polgári rend uralmát. Az a bomlás, amely a fővárosi demokratikus blokkban bekövetkezett, minden elméleti vitánál erőteljesebben mutat rá arra az útra, amelyen a szabadelvű gondolkozású nemzeti érzésű polgárságnak haladnia kell. Ez a polgárság ne keresse a maga szövetségeseit sem azk között, akik a szélső jobboldalról nemzeti jelszavak ürügyeivel hívják, de végeredményben a polgárság erőit a maguk hatallmi érvényesüléséhez akarják felhasználni és ne keressék a szövetségeseket a szélső balon siem, ahol a szociáldemokrácia és a magát a liberális gondolkozás kizárólagos tulajdonosainak hirdető politika óhajtja választási célokra megnyerni őket. A fővárosi blokk bukása meggyőző példája annak, hogy az egymással ellentétes erők egyesítése még ideiglenes sikereket sem hozhat, hiszen éppen azokban a kérdésekben, ahol a blokk által képviselt politikai érdekeket kellett volna érvényesíteni, éppen ott feneklett meg az egész munka, éppen ott bizonyosodott be a blokk életképtelensége. A szabadelvű gomdolkozása és nemzeti érzésű polgárság keresse a maga útját ott, ahol nincs szüksége egyik szélsőséggel való kacérkodásra sem, ahol az igazi polgári érdekek, az őszinte demokrácia szolgálata az a legmagasabb cél, amelynél minden teremtő erőt egyesíteni lehet. Miskolcon is meg kiáll indulnia annak a szervezkedésnek, amely a Budapest, november 5. A nemzetgyűlés mai ülésén délelőtt negyed 11 órakor folytatták a felsőházi javaslat vitáját. Zsitvay Tibor elnök az elnöki előterjesztések során megemlékezett arról a veszteségről, amely a közéletet báró Müller Kálmán orvosprofesszor ehunytával érte. Majd Pesthy Pál igazságügyminiszter nyújtotta be az ingó jelzálogjogról szóló törvényjavaslatot és több kisebb javaslatot. A felsőházi vita első szónoka Szabó Sándor volt, aki örömmel látja, hogy a javaslatban a demokratikus gondolat érvényesül. Rövid beszédében megemlíti, hogy a felsőházi javaslat megalkotásával a túlzott reakciót és a túlzott radikalizmust kellett kiegyenlíteni. Örömének ad kifejezést, hogy a felsőháznak szélesebb jogkört biztosítanak és az a meggyőződése, hogy ez a javaslat visszavezeti a nemzetet az alkotmányosság útjaira. A javaslatot elfogadja. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel. A nemzetgyűlés elnézését kéri, hogy az eddigi szokásoktól eltérően a vita befejezése előtt szólal fel, de erre Nagy Vince tegnapi támadása készteti, továbbá az, hogy holnap nem lesz a fővárosban. Furcsának találja, hogy Nagy Vince éppen vele szemben akarja az erdélyi magyarság érdekeit megvédeni. Ő még a békekötés előtt húsz évig szolgálta az erdélyi magyarság érdekeit és mint az erdélyi magyarság egyik képviselője, érdekeiknek állandó szószólója volt, míg ebben az időben Nagy Vince nem tett semmit sem az erdélyi magyarság érdekében, sőt mint a Károlyi-kormány minisztere kockára is tette az erdélyi magyarság érdekeit. Nagy Vince vádjait külföldi újságcikkekre alapítja, konszolidációt megteremtő, minden felekezeti harcot kizáró politika szolgálatába tudja állítani a demokratikus gondokozáso polgár■ságot. Itt az ideje, hogy megmozduljanak azok, akiknek a nagy jelentőségei és következményeiben nagy fontosságú szervezkedésnek az élére kell államni. Ebben a szervezkedésben nem szabad sem jobbra. Csodálkozik, hogy egy magyar képviselő, akinek módja lett volna információt szerezni, néhány külföldi lapnak dubiozus forrásból származó mendemondáit tette szóvá a nemzetgyűlésen. Aki megfigyelte Nagy Vince beszédének hangját és tenorját, észrevehette, hogy Nagy Vincét nem az a szándék vezette, hogy alkalmat adjon a kormánynak a hírek megcáfolására, hanem a kormány tagjai elleni támadásra keresett jogalapot. Az sem mentheti Nagy Vincét, hogy Erdélyben járva, hallott az általa szóvátett híresztelésekről, mert ilyenekkel mindig és mindenütt szolgálnak az emberek.— A nemzetgyűlésnek azon jogát, hogy a felsőházi reformot megalkothassa, az ellenzék részéről többen kétségbe vonták, azt állítva, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga önmagát megreformálni. Ugyanezek a jogfolytonosság kérdését is belevonták a vitába. Kénytelen vagyok én is ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bár több kormánypárti képviselő megvilágította a kérdést, olyan fontos problémáról van szó, hogy a kormány felfogását ismerni kell és homálynak nem lehet lenni. Az ellenzéki felszólalások tulajdonképen egy teória alapján állottak, hogy tudniillik a nemzetgyűlést csak ideiglenes feladatok megoldására konstruálták és csak ideiglenes jogrendet teremthet. Azt állították, hogy ezzel szemben fennáll egy másik jogrend is, amely azonnal életre kel, mihelyt a királyi hatalom feléled. Azt állították, hogy ugyanekkor a nemzetgyűlés és mindaz, amit a nemzetgyűlés alkotott, egy süllyesztőben eltűnik. Állandó jogrendet csak olyan intézmények teremthetnek, sem balra nézni. * A demokratikus gondokozású polgárság útja egyenes és az a belső harcok teljes megszűnéséhez vezet. A választások meglepetésszerűen is jöhetnek. — Szerencsétlenségnek is tartanánk, ha azt a polgárságot, amelyre a megértés a béke belső politikájának, győzelmét alapítani lehet, készületlenül találná a küzdelem órája-Bánffy Miklós önszántából ment Erdélybe. Hogy miért, azt csak ő tudja. Neki semmiféle utasítást sem szóban, sem írásban nem adott, még kevésbé bízta meg azzal, hogy a perszonálunió iránti hangulatot előkészítse. Óva int minden képviselőt, hogy tartózkodjék attól, hogy a belpolitikába ilyen kérdéseket dobjon bele. Nagy Vincének csak azt a választ adja, hogy vádjai elejétől végig valótlanságot tartalmaznak. — Ezek után akarok rátérni a felsőházi törvényjavaslatra, — folytatja a miniszterelnök. — Három kérdésre kell választ adni, melyek az ősi alkotmányban gyökereznek és szerintük a nemzetgyűlés nem gyökerezik az ősi alkotmányban. Szerintük minden, amit a nemzetgyűlés csinál, múló, jelenség. Itt két teória érvényesült. Az egyik az, hogy a nemzetgyűlés csak helyettese a régi országgyűlésnek, a másik teória az, hogy a régi főrendiház is fennáll, csupán elnapolta magát és így feladatunk, hogy összehívjuk a főrendiházat. A jogfolytonosság olyan nagy kincs, amit a nemzet könnyelműen nem áldozhat fel. Ezen alapszik a törvény tisztelete a jogbiztonság, a belviszályok leküzdésének lehetősége és minden törvény. A jogfolytonosság hangoztatásának politikai jelentősége is van. A múltban a jogfolytonosság fegyver volt, melynek segít - ségével a nemzeti akaratot atearrják érvényesíteni és biztosítani a fejedelmi abszolutizmussal szemben. Évszázadokon át véres csaták és felkelések voltak ebben az országban, melyekkel a fejedelmi abszolutizmussal szemben a nemzeti Bethlen nagy beszédben cáfolta meg a román-magyar unióról elterjedt híreket „Csodálkozom — mondotta a miniszterelnök, — hogy magyar képviselő ilyen híreket terjeszt“ A felsőházi javaslatot megvédte a miniszterelnök a támadásokkal szemben LVan-e a nemzetgyűlésnek joga a felsőházi formát megalkotni Ha van joga erre a nemzetgyűlésnek, van-e szükség ezen reform megalkotására ? Ha megvan rá a jog és a szükség, vájjon a tervezett rendelkezések a helyes elveken épültek-e fel?