Reggeli Hirlap, 1922. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

: ' ~ :1 Borsod | ›• j I jun­ei/pii r~i Wiskolcz, 1922. XXXI. évfolyam. II. szám Szombat, január 141^HU Ára 3 korona Reggeli Hírlap lisfizetési árak helyben és vidéken i ggéBE évre — 7101- K I Hegyed é*i*e IBS’— K é! évs*®-----SSOr— K | Egy hónapra SO*— K Szerkesztőség ■ Miskolcz, Városháztér SS. A szerkesztőség telefonszámai i 4-98. §»l§, Kiadóhivatal­­ Széchenyi-u- IS. Telefonsz. S»S* Itl minden párt a tavaszi választásokra készül !Nem ilike»?Lelökéscsere .A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tősége jelenti telefonon: Bethlen István gróf miniszterelnök szombaton reggel Budapestre érkezik, délután tanácskozásra ül össze a miniszterelnökségen Nagyatádi Szabó Istvánnal, Mayer Jánossal és Gaál Gasztonnal. A konferencián a fúzió­ról és a választójogról lesz szó. A kereszténypártban még mindig nem alakult ki a helyzet. A keresz­­ténypárti miniszterek most már csak Rakovszky István eltávolítását köve­telik a pártból. Rakovszky pedig a párt egységének megóvása szempont­jából teljesíteni is fogja ezt a kíván­ságot, de beavatott forrásból nyert értesülésünk szerint őt a kilépésben jelentékeny szám­i barátja fogja követni. A sok találgatás, hivatalos magya­rázat után, amelyeket a miniszterel­nöknek a kisgazdapárt vacsoráján elmondott pohárköszöntője nyomá­ban eresztettek világgá, végre egy positívum is következett. A minisz­terelnök, amikor beszédében élesen és félreismerhetetlen­ül disztingvált a színarany és salak között, kijelen­tette, hogy a salakokkal egy ta­podtat sem megy együtt. Természe­tesen a kereszténypártban is voltak képviselők, akiket a miniszterelnök a salakhoz számított és így a ke­reszténypárt miniszterei némileg kényszerhelyzetben voltak. Nem maradhatott számukra más válasz­tás, mint vagy azonosítani magukat a kormányelnökkel és megtagadni minden közösséget a salakkal, vagy levonni a konzekvenciákat, hiszen ez az a párt, amelynek tetemes része a salakhoz tartozik a miniszterelnök szerint és lemondani tárcájukról. A kereszténypárt miniszter tagjai közvetlenül a beszéd elmondása után, az első megoldást választották és állítólag felső nyomásra született meg az az óhajtásuk, hogy a párt úgynevezett turbulens tagjait, akik a kormányt az utóbbi időkben a leg­élesebben támadták, határozatilag zárják ki a pártból. Ez az óhajtás azonban a párt túlnyomó többségé­nél nem találkozott tetszéssel és így találták meg a miniszterelnök távol­létében azt a mindkét részről kielé­gítő formulát, hogy a párt két részre szakad, de ez a két rész továbbra is fentartja összeköttetését egymással. Úgy látszik azonban, hogy ez a terv sem nyerte meg először a párt többségét, többször meg is cáfolták azt. A nemzeti sajtótudósító iroda a párt hivatalos kőnyomatosa, amely hír szerint a keresztény földmíves-­ pártot megalakítani akaró képvise­lőkhöz áll közel, pénteken, a tegnapi cáfolat után megállapítja, hogy a párt megalakításának terve egyáltalában nem tekinthető meghiúsultnak, sőt a vidékről máig nagy számban érkeznek megkeresések, amelyek csatlakozni kívánnak az új­­párthoz. Ezzel a félhivatalos értesüléssel szemben egész megbízható forrásból úgy értesülünk, hogy a párt meg­alakításának "terve nem fog tetté érlelődni, ha pedig igen, nem oly formán fog az megtörténni, mint eddig tervezték és a pártnak nem azt a két árnyalatát választja majd el, amelyeket a miniszterelnök szín­arany és salak elnevezéssel különí­tett el egymástól. A párt tagjai most már csak Ra­kovszky kizárására gondolnak, ami nagymértékben hozzájárul majd a helyzet kialakulásához. Rakovszky ki­zárásának következtében az egész megindult, vagy legalább is megindí­tandó tisztítási akció tehát egyszerű presztízskérdéssé zsugorodik össze, amely azonban értesülésünk szerint ilyen formában sem fog kielégítésre találni. A Rakovszky Lingauer csoport ezt a megoldást úgy tekinti, mint saját győzelmét, amellyel bebizonyítottnak vélik­ azt, hogy­­a kormány igenis érintkezést keres a kereszténypárt egészével és a miniszterelnök éles kisgazdapárti állásfoglalása nem fogja azt eredményezni, amit a miniszter­­elnök vár. A kormány rendeleti úton is kész a választások lefolytatására A kisgazdapárt magatartása rövid időn belül eldől. A politikai kérdések közül, amelyek szőnyegre kerülnek, a legfontosabb természetesen a választó­jog, amelynek javaslata, értesülésünk szerint, már elkészült. A kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtja és ameny­­nyiben nem tudja azt a nemzetgyűlésen keresztül vinni, egy egyszakaszos­ tör­vényjavaslatot terjeszt elő, amelyben fel­hatalmazást kér arra, hogy a benyújtott választójogi javaslat alapján ejthesse meg a választásokat. Amennyiben az idő rövidsége folytán ennek elfogadására sem kerül sor, a kormány el van szánva arra, hogy rendeleti úton fog választatni. Itt említjük, hogy a főrendiház reform-­­ bárók­­járól szóló javaslaton lényeges változ­tatásokat eszközölt a kormány. Ezek szerint a katholikus klérus tizenhét tag­gal lesz képviselve az új felsőh­ázban, a református egyház három püspököt és három főgondnokot, az evangélikus egy­ház két püspököt és két főgondnokot, az unitárius egyház pedig egy püspököt és egy főgondnokot fog küldeni a meg­talpalt főrendiházba. A királyi család tagjaira vonatkozólag is átszövegezték a javaslatot, még­pedig úgy, hogy azok, akik magyar állampol­gárok, ugyanazon elbánásban részesül­nek, mint a többi születési és vagyoni előjogokkal bíró hercegek, grófok és Február 16-én lejár a nemzetgyűlés mandátuma A kisgazdapártban lehetetlennek tart­ják, hogy a nemzetgyűlés február 16-án túl is együtt maradjon. Ismeretes ebből a szempontból Gaál Gasztonnak, a Ház elnökének, állásfoglalása, aki kijelentette, hogy február hó 16-án túl semmi körül­mények között sem hajlandó tovább el­látni az elnöki teendőket, mert úgy véli, hogy február 15-én a nemzetgyűlésnek fel kell oszolni. Ma híte járt annak, hogy Gaál Gaszton, ígéretéhez híven, február hó 15- én azzal hagyja el az elnöki emel­vényt, hogy a Házat feloszlottnak te­kinti. Amennyiben a Ház folytatni akarná a tanácskozást, az egyik alelnök hajlandó­nak mutatkozik arra, hogy a Ház tanács­kozásait egy-két hétig tovább vezesse. Nem valószínű, hogy erre sor kerül,­­ mert a kisgazdapártban általános az a­­ felfogás, hogy ők február 16-án mandá­tumukat lejártnak tekintik. E kisgazda­­párti képviselők tehát a február hó 16- iki ülésen már meg sem jelennének, bár a kormány feltétlen követői közül akadna lesz-harminc képviselő, aki asszisztálna a tárgyalásokon. Ezt a meg­oldást a kisgazdapárt legnagyobb része azonban alkotmányellenesnek tartja és már ennek gondolata ellen is tiltakozik. A kormány azt megteheti, — mondotta a kisgazdapárt egyik tagja de ez példátlan dolog volna. Ha csak arról lesz szó, hogy a választójogi törvényja­vaslat harmadik olvasása céljából lesz még szükség, egy rövid időre, akkor ter­mészetesen néhány óráig együtt marad­hatunk. Ennek különböző technikai meg­oldásai lehetnek. Az egyik, ami Francia­­országiban divatos, az óra illegalitása, amely szerint hogyha de facto tovább is együtt van a Ház, annál az időpontnál, amelyben mandátuma lejárt, azonban de jure ez nem lenne mandátummeghosz­­szabbításnak tekinthető. A kisgazdapárt egy része azonban úgy vélekedik, hogy sem az egyik, sem a másik megoldásra nem kerülhet a sor. A párt egyik tagja ugyancsak a nem­zetgyűlés mandátumának lejárásával kapcsolatban a következőket mondotta : — Ez a nemzetgyűlés, véleményem szerint, több törvényjavaslatot már nem fog letárgyalni. Én legalább teljesen lehetetlennek tartom, hiszen az indemni­­tás vitájánál kitűnt, hogy a Ház nem munkaképes. A nemzetgyűlésnek még le kellene tárgyalni ugyan a főrendiházi és a közigazgatási reformot is, azonban a főrendiházi javaslatnak a bizottsági tárgyalása is hosszabb időt fog igénybe venni, a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat pedig tudomásom szerint még nincsen is kész. Nem hiszem azt sem, hogy a választójogi javaslatot le­tárgyalhassa a Ház. Ellenzéki körökben a kormány hely­zetét a kisgazdákkal folytatott sikeres tárgyalás ellenére bizonytalannak és veszedelmesnek tartják. A nemzet­gyűlés üléseit a képviselők alig-alig látogatják és bármikor megtörténhe­tik, hogy a kormányt meglepetés­szerűen leszavazzák. Csúnya kudarc­cal végződött a kormánypárti kép­viselők által a nyolcórás ülések tar­tására megindított mozgalom. Amikor szavazás előtt meg kellett állapítani az aláírók jelenlétét, kitűnt, hogy még az az ötven képviselő sem volt ott, akik a kormány kérésére az indítványt beterjesztették. Ebből az esetből ki­folyólag a kisgazdapártban akciót kezdenek, hogy a képviselőket a Ház­ban való megjelenésre bírják. A nem­zetgyűlés elnöksége is szigorúan kí­vánja a házszabályokat kezelni, mert hetek óta kétszer-háromszor kell ha­tározatképtelenség miatt az ülést fel­függeszteni. Budaváry kilépott a keresztény­­­ pártból Budaváry László, az ismert honatya, pénteken este levelet intézett a keresz­ténypárt elnökéhez, amelyben bejelentette a pártból való kilépését. A nagy elha­tározást az ébredő vezér azzal indokolja meg, hogy mivel a párt többsége legi­timista, a legitimisták pedig köztársa­ságiak, ő pedig törhetetlenü­l híve a magyar királyságnak, legnagyobb saj­nálatára, nem maradhat tovább a­­­árt­ban. A levél óriási derültséget, a kilépés ténye pedig viharos lelkesedést keltett a kereszténypártban. A disszidensek követik Bethlent Amíg Bethlen István gróf miniszter­­elnök Bécsben járt, a disszidenseknél és a kereszténypártban ívet köröztek azzal, hogy akik hajlandók támogatni a kor­mányt, írják fel nevüket. Az ívet eddig harminc képviselő írta alá, köztük tizen­nyolc disszidens, három keresztény párti miniszter, a többiek pedig keresztény­párti képviselők. A közép­párt­­és a választások Az új választásra nagyban készülődik a középpárt is, amely — értesülésünk szerint — aktivitásba lép és legalább húsz kerületben állít fel jelöltet. Hogy a középpártnak milyen sikere lesz a vá­lasztásokon, tekintetben jóslásokba nem bocsátkozunk, de valószínű, hogy a nem­ezt nem szívesen fogadja a középpárt címe alatt fellépő munkapártiakat. Megkötötték a magyar—osztrák kereskedelmi szerződést Bécsből jelentik a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének . Az osztrák—magyar tárgyalásokat péntek délután folytatták­ ,a kereskedelem­politikai albizottság teljes megállapodásra jutott. Eszerint életbe lép az 1920. évi novemberében megkötött kereskedelmi szerződés, amelyet a portorosei határo­zatoknak megfelelően, pótlásokkal kiegészítettek. Bizonyos változtatásokat is eszkö­zöltek az eredeti szövegen, ezt az azóta tartó események tették szükségessé. Ezzel szemben nagy nehézségek merültek fel a pénzügyi albizottságban, amennyiben a felfogások semmivel sem közeledtek egymáshoz. Ezért Valkó állam­­lamtitkár a bizottsággal együtt még néhány napig Bécsben marad. A forgalompolitikai albizottság sem tudott lényeges eredményt elérni.. Az útlevélkényszer megszüntetésére ugyan határozatot hoztak, de nem történt meg­állapodás arra nézve, hogy mikor lép életbe az új rendelkezés. Bethlen István gróf miniszterelnök egyébként Wodianer báróval, Kimen Hédervári Károllyal és több bizottsági taggal este 11 órakor visszautazott Budapestre. Lapunk mai száma 8 oldal

Next