Reggeli Hirlap, 1923. július (32. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-01 / 146. szám

REGGELI HÍRLAP jegítette. A jobbszélső intranzigensekkel való leszámolás, mint ismeretes nem ment tovább annál, hogy Gömbös Gyula lemondott az egy­séges párt ügyvezető alelnöki állásáról, így most voltaképen az a helyzet, hogy Gömbös játsza ágyán a kormánnyal szemben, kifelé a haragszomrádot, de végeredményben továbbra is gúzsban tartja a kormány kezét. Mint in­for­mátoruak mondotta, Bethlennek csak szándékai vannak és esetleg jó elképzelései, de nincsen­­ meg hozzájuk erős akarata. A Gömbös csoport ugyanis nem engedi érvényre juttatni a középút politikáját, aminek természetes következménye az, hogy minden marad a régiben. Pedig, mint az ellenzéken hangsúlyozzák, nagyfontosságú kérdésekről van szó. Az ellen­zék egy csoportja konkrét vádakat hozott fel,­­ezeket értesülésü­k szerint közölte a kormány elnökével és a vádak a nyomozás során java­részt igazaknak bizonyultak. Mindezek a körülmények és az, hogy az el­lenzék úgy látta, hogy lojalitását csak gyenge­ségnek minősítették, indította arra, hogy erélyes harcot indítson a kormány ellen. Információnk szerint ennek az offe­nivának nem annyira kor­­­mánybuktatási szándéka volna, mint inkább az, kényszerítse a kormányt, hogy az általa is­­ megjelölt középútra lépjen. Ennek a harcnak csak bevezetője volt Peidl Gyula beszéde. Egymásután következni fognak az indemnitási vita során a többi szociáldemo-­­­krata szónokok, akik minden kormányzati kér­dést alapos kritika alá vesznek. A szociálde­­­mokratákkal karöltve vesznek részt az indem­­­­ni­ás vitájában a liberális ellenzék vezérférfiai­­ is, így hír szerint Rassay Károly már a közel­jövőbe nagy beszédre készül, amelyben a kor­­­m­ány belpolitikai ténykedéseit teszi bírálat tár-­­­gyává. Ugyancsak szónoklatra készül Vázsonyi Vilmos is, akinek beszédét nagy érdeklődéssel várják. A nemzetgyűlés legközelebbi ülésén szó­­­­lal fel G.Pál Gisztos is, aki beszédében szóvá teszi, hogy a magasabb rangú állami tisztviselők, továbbá nemzetgyűlési képviselők egyes bankok és vállalatoknál olyan állást töltenek be, amelyek inkompatibilisek. Gaál Gaszton ezek miatt az­­összeférhetetlenségi esetek miatt kemény kriti­kával fogja illetni a kormányt. Nagy érdeklő­dődésre tarthat számot Fábián szerdán elmon­dandó interpellációja, melyben a félzesumlt na­pok eseményeivel kapcsolatban bizonyos aggasztó jelenségek miatt fogja a kormányt meginter­pellálni. Az ind©tanítási vita várható eredményeiről a Reggeli Hírlap budapesti munkatársa kérdést intézett több kiváló ellenzéki politikushoz. Szilágyi Lajos, a pártonkívüliek egyik vezére a következőket mondotta: — A kormány eljárása főleg a tisztviselőkér­désben teljesen lehetetlenné teszi számunkra azt, hogy e kormánnyal szemben továbbra is azzal a lojalitással viseltessünk, amelyet eddig biztosí­tottunk számára. A kormány eljárása indokolttá te­szi azt, hogy a legmessebbmenő harcot indítsuk el­lene. Mi azon voltunk, hogy az indemnitási vitát megrövidítsük, azonban javaslatunk a kormány­pártnál nem talált kedvező fogadtatásra. Ebből és még sok más körülményből következik, hogy az indemnitás vitájánál nem hagyhatunk szó­­nélkül egyes aggasztó jelenségeket. A vitában a csoportnak úgyszólván valamennyi tagja részt fog venni. Mi a kormányra bartjuk a felelősséget a mai na­ppal már beállott ex lexért, amely miatt esetleg a tisztviselők is késedelmesen kapják meg fizetésüket. Balsay Károly a következőket mondotta: — Az indamnitás vitájánál már eddig fel­merült kérdések megmutatták, amit én már ré­­gen hangsúlyoztam, hogy a kormány nem is akar és nem is tud reálpolitikát inaugurálni. — Egy olyan kormány, amelynek félmegoldásai vannak, így tehát nincs más hátra, mint to­vábbra is harcolni a kormány politikája ellen. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója köréből az alábbi információt kaptuk: — Le kell szögeznünk, hogy nem mi kezd­tük az offenzi­ót. Mi viseltük a parlamenti treuga­­dóiért hosszú időn át az ódiumot, mert vártnak valamilyen megmozdulást a kormány A bírák és ügyészek egyesültének elnöki tanácsa foglalkozott a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén egyes bírák működését bíráló tamással és elhatározta, hogy felkéri az igazságü­gy­­i minisztert, szerezzen elégtételt akár bűnvádi­ el­járás útján is a sérelmekért, részéről. Megmozdulás igenis történt, ennek éle azonban ellenünk irányult. A körülmények, a kormány magatartása feloldanak minket minden lojalitás alól. Igenis belekényszerítettek minket a harcba és azt le is szögezzük a nyilvánosság számára. Az indentitás vitájával kapcsolatban a szociáldemokrata párt parlamenti­­ frakciója nemcsak a drágaság kérdését teszi szóvá ha­nem minden aktuális politikai és gazdasági kér­­­déssel foglalkozni fog..­. A kormány gadasági­­ politikájában nem tartják szem­b elől a dol­gozó tömegek megélhetését. — A kormány nem látja a nagy tömegek vívódását. E mellett igen súlyos esetek vannak, amelyeket színtén nem hagyhatunk szó nélkül. Elég ha uta­lak a Vanczák és a Len­dvay esetre. Ezzel kapcsolatban azt mondotta valki a kormány­párton, hogy különbség van hazafias és haza­fiatlan izgatások kö­­tt. Mi ilyen disztinkciót nem ismerünk a magyar igazságszolgáltatásban és ha ilyet tapasztalunk, nem hagyhatjuk szó nélkül. Nem akarok elébevágni bizonyos nagy­­fontosságú eseményeknek, de annyit mondhatok, hogy erős harcot indítunk meg a kormány ellen! A bírák és Ügyészek tiltakoznak a parlamenti kritika ellen A zárdatemplom freskói A Reggeli Hírlap eredeti tárcája — írta: DAMÓ OSZKÁR A Werbőczy utcában az alig kimagasló kis zárdatemplom előtt két hatalmas állvány létra. Bent a templom hajójában pedig deszkaoszlopok, rajtuk állvány s a kockakövek festékcsöppekkel kipermetezettek. Csikorgó nyikorgó deszkaalkal­­matosságok, ingó hajladozó deszkapolcok, hogy nézni is rossz. Hát még dolgozni rajtuk, tizen­két-tizenöt méter magasan! S ezen a nyaktörő alkalmatosságon álmodja a miskolczi piktorok úttörő vezére, Meilinger Dezső a maga művé­szetének új karrierjét : a freskófe­jtést. Hálás, mert dimenzionális s amellett régi hajlamai sodorják feléje a művészt, ámde azéllal, hogy ez hűtlenséget jelentene szerelméhez, az olajhoz és az akvezelhez. Csakhogy itt többet lehet. Nagyobbat, szélesebbet, dinamikusabbat, hisz a tér itt nem megtakarításra, zsúfoltságra kényszerít, de inkább kitöltésre. A fantáziát nem kell szárnyaszegetté fegyelmezni és nem kell bilincsbe verni a színek halmozásának ked­vét: a freskó sokkal többet elbír, mint akár a vászon, az akvarell, vagy a pasztell s amellett a menyezetfestés külön gyönyörűséget is jelent a művész számára, mert külön problémákat ad föl: a méretek problémáját. Mert az egészen természetes, hogy másként kell a néző számára megteremteni a perspektivikus látást plafon freskón, pláne egy templom hajóján, mint a rendes méreteknél nem magasabbra feszett s hozzá egyenes és nem hómora, vagy domború felületen. A templomok hajója, a templom menyezete EZ rendszerint hom­­or a sík s erre a síkra az alkotó művész az úgynevezett „béka látás” szerint al­kalmazza a maga méreteit, térkihasználását. A béka látást könnyen megérthetjük, ha azt mondjuk, hogy a vonalakat olybá kell alakítani a platonfreskón, mint amilyeneknek például a béka láthatja lentről az ember vonalait. Ezek a vonalak lehetnek görbék, szabálytalanok és fő­ként aránytalanok, de a mű összhatásának olyan­nak kell lenni, mint aminől az egyenes, egyszerű síkra festett és szemben, az ember magasságá­nak megfelelő magasra helyezett kép kivált. A rendes látás­ra rendes perspektívája rajz és festés nem ismeri, mert nem ismerheti például a merőleges vonsd elváltozását. A merőleges vonal­­ a legfutoristább fertőnél is az marad. Nem igy­z azonban a freskófestőnél, aki a merőlegeset is­­ kénytelen perspektívába venni, még pedig asze­rint, amilyen nagy terület a m­enyezeten rendel­kezésére áll s aszerint, hogy ezenkívül például mennyire m­ly, mennyire homorú a tér, amit ki kell töltenie. Szinte mulatságos játék* ez ma­gának a festőnek is, de a nézőnek is, ha van kedve plafonműveket részleteire elemezni. A festő itt nem babrálhat, mint plen ab­ban a festő állvány előtt s a paletta, a szia nem oldhatja meg a vonalat is. Itt ki kell eirkalmazni, körző­vel, lém­ával kirajzolni keretet, figurát, épületet s igy aztán apró dolgok azok egy menyezet freskón, amelyek nem egy előzetes, vagy ott­hon, a művész műtermében készített terv szerint kaptak életet a mű­ben. Ki ne emlékezne arra, hogy milyen furcsa, groteszk méretek jelennek meg rólunk például egy homorú trikörben, vagy a keríti ü­veggömbön feltűnő alakunkon ? Pláne itt még arra is rájövünk, hogy a merőlege­sekből, úgy mint a menyezetfreskón, összefutó, perspektivikus vonalak is lehetnek. Egész termés­zetes tehát, hogy az ilyen mű­vészet nemcsak a művész tisztáit érzéseit, elmé­lyedő fantáziáját, de fizikai erejét és idegzetét is igénybe veszi. Mértani csalást kiokumlálni egyfelől, hogy ami fent s a terven összefutó, az lentről nézve parallelként hasson,nem kis munka, minthogy például egy egy figurának valamely része egészen kitűnő lentről szemlélve, habár itt, mondjuk, aránytalan. Ez az összhangoló tudo­mány, ez a mértani kiszámítással vegyített művészi tudomány, az optikai szépnek eltalálása, nagy fáradság s nehéz munka, mint amilyen ne­héz és idegremenő napokon keresztül felfeszí­tett nyakkal, lélekveszejtő, ingó deszkán térde­pelve festögetni az ilyen freskót. Michel Angelo emiatt szökött meg Gyula pápa oldala mellől, ám hogy másod­szor is meg ne szökhessek, a pápa bezárta a Six’ini kápolnába, melynek fres­kóit füstölte s csak egy résen keresztül aszto­­t néki enni. Michel Angelo egyik szövetjében énekelta meg a sixtini kápolnában leélt szenvedéseit. El kell hinnünk , hogy elhigyjük, elég néhány pillana­tá­t vetni ezekre az állványokra itt s elég lete­kinteni a mélységbe, mely fölött ihletet­t kellett Meilinger Dezsőnek összestimmelnie optikai já­tékkal, mértani igazságokkal s azzal a köteles­séggel is, hogy ne Csak művei sikerére, de a maga életére is vigyázzon egy kissé. Meilinger Dezső tehát szakított arra a három hónapra olajjal és gasztellel, két legkedvesebb eszközével, míg a zárdatemplom freskóit festette. Ma már a művész munkája kész egészként simái az olasz reneszánsz szerint épült templomhajó- 2. oldal Vasárnap 1923 javas 1 Az idei termésből 16 millió mázsa búzát remélnek A földmivelésügyi mi­­sztériuma szombaton adta ki június hó második feléről gazdasági jelentését, mely szerint a legutóbbi két hét csapadékos és hűvös időjárása a növényzetre igen jó hatással volt és lényegesen javította az összes veteményeknél a terméskilátásokat. A búzavetések igen szépek és erőteljesek, a kalá­szok szép hosszúak és teltek, a szalma elég magas és erős. Az aratást helyenként már meg­kezdték. A múlt óvban Cernikamagyarországon a búza vetésterület­e 2 477.131 katasztrális hold volt és holdanként 6,49 mázsa, vagyis összesen 16,061.200 métermázsa búzatermés remélhető. A rozsvetések erősen érnek, szemfejlődésü­k általában jónak mondható Aratásukat sok helyen már megkezdték. Mintegy 6,633.500 métermázsa rozstermés remélhető. Gazdasági körökben nagy érdeklődéssel vár­ják a végleges terméseredmiényt annál is in­kább, mert az kihatással lesz a korona további sorsára. Nagyon fontos kérdés a gabonakam­­pány eljövetijével annak financiális része, vala­mint a lisztkivitel rendezése. Ezzel kapcsolat­oi­ban a gabonakereskedők köréből az alábbi dekes információkat kaptuk: — A remélt 16 millió méter mázsa búzater­més esetén sem remélhető a gabonaárak lénye­ges csökkenése. Figyelemreméltó az a körül­mény ebben a tekintetben, hogy a magyar búza ára még mindig alul van a világparitási áron Délamerikában egy bushel búza á­r:e­­t országban 48—49 000 korona egy métermázsa búzának az ára is UK'Vaawí-y van ez a többi külföldi államokba fontos kérdés a kivitel kérdése. E ban takarékosság mellett öt hat mázsa búza kivitelére számi ha mennyiséget alorban elsősorba ködöknek és a malmoknak előbb ca­rolni, amihez megfelelő hitel szü­fés tán után körülbelül két hárem mű­ kerül forgalomba, melyhez 40,000 i s e.Du­naárat számítva, legalább 100 millárd magyar koronára van szükség. A hitel megszerzése té­rés azonban nagy nehézségek vannak. Ha a

Next