Reggeli Hirlap, 1923. augusztus (32. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-01 / 172. szám
REGGELI HÍRLAP 2. oldal Szerda, 1928 anenszins 1. az ilyen bizottságok intézhetik pártatlanul a béri egyeztetés kérdését. Az értekezlet után munkatársunk kérdést inttézett Danó Benőhöz, a szakszervezeti tanács titkárához, aki a tanács állásfoglalásáról a következőképen nyilatkozott. — A miniszterelnök vitassa, őszintén megvallva, meglepett bennünket. Nem mertek hinni, hogy a mai helyzetben a kormányelnök is erre az álláspontra helyezkedik. Sőt azt vártuk, hogy miután a kormány a közalkalmazottak fizetésénél gyakorlatban megvalósította az indexrendszert, ugyanilyen állási pontra helyezkedik a munkások és magánalkalmazottak fizetésénél is. Őszintén kijelentem, hogy ezek után nem igen bízom abban, hogy sikerül a munkásság hangulatát lecsillapítani. Bár a szervezett munkásság vezetői igyekeznek a nyugalmat fentartani, ma már a nagy tömegek nem az eszükkel, hanem a gyomrukkal gondolkoznak és ez teszi veszedelmessé a helyzetet. Ma, amikor július hónapban a drágaság száz százalékkal emelkedett, minden bérért és fizetésért dolgozó ember a gyomrával gondol-kozik. A kormány magára vessen, ha a gyomor úrrá lesz az észen. Mint értesülünk, a szakszervezetek vezetői állandóan permanens tanácskozásokat tartanak a munkásság súlyos helyzete tárgyában. Emellett megnyugtatni igyekeznek a munkásokat és tisztviselőket, habár ez a munkájuk nagy nehézségbe ütközik. A munkásság és szervezetei továbbra is követelni fogják a létminimum megállapítását, a béregyeztető hivatalok létesítését és az indexrendszer bevezetését, ami egyedül mentheti meg a dolgozó tömegeket a végleges pusztulástól, a testi és szellemi elsatnyulástól. Itt említjük meg, hogy a déli tíz perces tüntető sztrájk, mint a szakszervezeti tanács vezetőségétől értesülünk, nem az egyes szakszervezetek utasítására történt, hanem a munkások spontán megnyilatkozása volt. A szakszervezeti tanács nem helyesli ezt a tüntetést és ha előre tudott volna ennek bekövetkezéséről, igyekezett volna meggátolni a demonstrációt. A munkásság kereseti adója. A kereseti adóval kapcsolatban legutóbbi pénzügyminiszteri rendelet jelent meg, amely a közalkalmazottaknak felmentést ad a kereseti adó fizetése alól. A rendeletnek a munkásságra vonatkozó része homályos intézkedéseket tártál-l már, miért is a szociáldemokrata párt megbízásából ma Propper Sándor és Kabó dr. Lajos képviselők felkeresték a pénzügyminisztert ,és magyarázatot kértek tőle. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem óhajt a közalkalmazottak és a munkások tekintetében kétféle elbánást életbeléptetni és pótrendelet útján gondoskodni fog a rendelet világos megszövegezéséről. A pénzügyminiszter magyarázata értelmében tehát sem a munkásoktól, sem a közalalmazottaktól kereseti adót behajtani nem lehet mindaddig, amíg az indemnitási törvény alapján kiadandó új pótrendelet meg nem jelenik. A szinajai konferencia alig vitte előbb a magyar kölcsön ügyét A kisántáni állásfoglalásának kulisszatitkai Hír szerint a kormány francia kölcsön ügyében folytat tanácskozásokat A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Az egyes külföldi lapjelentésekben, mint láttuk, megvolt a hajlandóság arra, hogy a szinijai kisántántkonferencia állásfoglalásának nagy jelentőséget tulajdonítson. A nagyközönség körében a zálogjogok felfüggesztésére való állítólagos készség nyomán már készülő tőzsdei baissehirek merültek fel és az a vélemény vergődött többségre, hogy még a pesszimizmus sem vitathat el a szinijai konferencia határozatától bizonyos koronajavító valószínűségeket. A magyar külpolitika egyik legtájékozottabb képviselője a Reggeli Hírlap munkatársa előtt tett alábbi nyilatkozatában erősen megtépázza ezeket a szinajai határozat nyomán újból föléledt reménységeket. A nyilatkozat a következő : " A szinajai kisántánt konferencia hétfőn este befejeződött, a kisántánt államainak képviselői elutaztak és így remény sincs már arra, hogy a teljes bizonytalanság, amelyben Magyarországot a tanácskozásról kiadott kommüniké hagyta, eloszolhasson. A kommüniké a diplomáciai ügyeskedés mesterműve, mert sok minden kitűnik belőle, csak éppen az nem, hogy mi is voltaképen a konferencia állásfoglalása a magyar kérdésben. — Ami történt, nem a kisántánt jobbb belátásának következménye. A konferencia a magyar kölcsön ügyének tárgyalása előtt, de azzal szoros összefüggésben a saját maga pénzügyi helyzetét beszélte meg és ravaszkodó határozatát a magyar kölcsön dolgában csak azután hozta, miután kitűnt, hogy külföldi kölcsön nélkül nem szanálható — a kisántant államainak pénzügyi helyzete sem. — Már pedig Csehszlovákiának és Romániának nagyobb kölcsönre van szüksége. Londonban Banes és Bratianu azt a választ kapták, hogy a kölcsön folyósításának feltétele Magyarország gazdasági és pénzügyi talpraállításának minden erővel való támogatása és keresztülvitele. A magyar kérést elutasítani ilyenformán nem lehet, de a nagy óvatosság, amellyel ez erről szóló határozatot megszövegezték, a sok fentartás, ami a kommüniké szövegében megbuvik, arra vall, hogy ezt a határozatot a kisántántkonferencia maga sem veszi komolyan. Egészen világossá a kisántánt magatartását ez a negatívum teszi, hogy nem konkretizálták a konferencián a garanciákat, amelyekhez a zálogjogok felfüggesztését kötik és óvakodtak ezeknek a garanciáknak a megjelölésétől abban a jelentésben is, amelyet a tárgyalásról a jóvátételi bizottságnak tettek. Szó van a kommünikében az érdekelt államok bevonásával tervezett új kisántantkonferenciáról is, de ennek a konferenciának ez időpontját óvatosan nem állapították meg és egyáltalán nem lehetetlen, hogy a magyar kölcsön ügye csak az a jövő évi kisántántkonferencia elé kerül. — A magyar kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a nagyántánt is tudomást szerezzen a magyar kölcsönügynek.Hajában történt ráejlőzéséről és keresztül kell vinnie, hogy a junkjmot, amelyet az ántánt a magyar kölcsön és a kisántánt államainak kölcsönügye között állított, ne ejtse el. Itt emlíjük meg, hogy hír szerint a kormány egy felveendő francia kölcsön ügyében tárgyalásokat folytat Franciaországgal A pénzügyminiszter az ebben az ügyben hozzáintézett kérdésre nem adott érdemleges választ. f Kormos vendégei — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája — Írta: SOMLAY KÁROLY Derült nyugalom szálldogált a pirosan izzó égből. A hangitabolótban és a sárguló fattyúcser ágacskáin apró bogarak röpködtek. Az erdőnyílásból langyos szellők szökkentek elő. A homokos hegyoldalon, a szőlőkben szedőlányok és csöbröslegények dalloztak. Az országúton egy szekér döcög. A bakon öreg paraszt gubbaszkodik és ostorával gyöngén simogatja az apró mokánylovacskákat. A hátulsó szénaülésen meg valami urinó-féle kucorog. A kalapja és az utiköpenye csupa por. A kas farában egy vászonnal bevont koffer zörög. A nőnek olyan volt az orcája, mint a tejbe mártott rózsa és félelemtől megtermékenyült fantáziája a szirtes Hvala Bohu borókabokrai mögött rabló cseh légionáriusokat látott. Most egy gyönyörű völgyszorosba fordult a szekér. A kanyargósan futó patak mellett hervadó égerfák bólintnak. Az országút mellett kígyózó gyalogösvényen fiatal férfi tépdegél és a kezében levő esernyővel néha rá-rácsap az avarból kandikáló, kékfejű szarkalábakra. Egy fordulónál a szekér és a férfi találkoznak. A nő gyanakodva pislog kalapjának karimája alól a magános emberre ; ez is csak szemszögletből vet egy-két pislantést a nőre. Mindkettőjük arcát valami riadt zavar árnyékolja be. Hiszen most eseményekben gazdag korban élünk, mikor a néma dolgokban is rémeket lát az ember . . . A férfi kissé megpöccinti a kalapját és jó napot kíván magyarul. — Magyar ? — kérdezi nő, mire a kocsis megállítja a lovakat. — Magyar volnék, vagy mi. Voltaképen most senki vagyok. Élek a senkinek, a semmiért, a semmiben. Nincsen egyebem, csak az árnyékom, — feleli a fiatal férfi. — Talán menekül ön is? — Jegyző voltam itt egy faluban. A zsupán aztán elkergetett. — Hová megy ön ? — Nem tudom én, csak megyek, míg az országutak a végére nem érek. — Üljön fel hát a szekérre. Kerülő utakon holnap reggelre Miskolcra érünk, — mondta melegen a fiatal nő és helyet csinált maga mellett a sarja- szénán. A férfi ház felcsiperkedett a nő mellé, a szekér pedig vigan csörömpölt tovább a völgynek. Esteledett már, mire egy ósdi, kopott épület elé értek az utasok. Ez a vakolatlan, magános ház a híres Kormos csárda. Az avalt zsúptető füstpalástba volt burkolva. Drótos tótok ab falusó kueséberek tanyája. — Itt majd etetünk , meghatom a lovakat, aztán ha teccik, tovább mehetünk, dörmögte az öreg paraszt és ráakasztotta a lovacskák fejére az abrakostarisznyákat. A szuros szobából két fenyőasztal volt - ezek közül durva töregfapedok, a sarokban karoslócák. A falon Zöld Marci és Villám Bandi légyköpeses arcképei és csehnyelvűi hirdetmények. — Van e valami vacsorájuk ? — kérdezte a hölgy a csaplárostól. — Venni van. Jó trepanka van, zsíron zúzott konsperánk van, tónsasszonyka. Aztán trapacskát is lehet sütni a sparheid tetején, — udvariaskodott a bárányborsüvegen manra d’hotel Az ételhez bort is adott a csaptáros. A férfi valami boron nőtt ember lehetett, mert sokat ivott. Talán a fejébe is ütött a szesz, mert halkan dalolgatni kezdett. Valami régi sárost (most Saris) tót melódiákat dúdolgatott. — Maga sokat iszik, édes Derenghy — mondta mosolyogva az ifjú nő, aki most már elárulta, hogy tanítónő volt északon és elkergették a faluból. A magyarból cseh bőrbe átvedlett zsupán, kergette el. — Ön mindig iszik, édes Derenghy — ismételte a hölgy. — A brézói Indák szomjan vesztek, hát én nem vagyok brézói Ind. — felelte szomorúan a férfi, akinek alighanem ábrándok színesedtek a fejében, mert folyton mosolygott. Eközben öreg éjszaka lett. Az utasok abban állapodtak meg, hogy itt hálnak a csárdában és csak reggel indulnak tovább. — Van két szoba — mondta a vendégfogadós. — Az egyikben a téniasszonyka alhatik, a másikban az urfi. A hús és a kenyér Három nap óta olyan húshiány van Miskolcon, amire régen nem volt példa. A húsárak naprólnapra emelkednek és emellett majdnem minden hússzék üres, csupán kevés sertéshúst lehetett kedden vásárolni. A miskolczi mészárosok szerint addig nem lesz hús, amíg az árak kilónkint 4—6000 koronánál nem stabilizálódnak. A húshiány egyelőre nem enyhül, a mészárosok azt állítják, hogy a jelenlegi árak mellett már nem tudnak vásárolni, a fogyasztók nagy része a horribilis árakat még nem tudja megfizetni. Eljutottunk odáig, hogy a hús nemcsak luxus, de ritkaság lett. A húsiparosok a húskivitel beszüntetésétől várják a húsárak stabilizálódását. A pékek kérelmére az árvizsgáló bizottság szerdától kezdve következőképen emelte a kenyér árát: barna kenyér 680, félbarna 850, fehér 970 korona. Egy darab zsemle vagy kili 70 korona, viszonteladóknál 75 korona, kenyérsütés díja 60 korona. — Itt említjük meg, hogy a miskolczi vendéglőkben, kedden — hogy az általános drágulás tempójától nehogy lemaradjanak — tetemesen felemelték az árakat. Az áremelés természetesen a húsféléknél a legnagyobb, amit a nagy húshiány és húsdrágaság érthetővé tesz. A hatóságok különben minden erővel azon igyekeznek, hogy az élelmiszerek áremelésének korlátot szabjanak, így az árvizsgáló bizottság, minden túlhajtott és jogosulatlan áremelés esetén , megindítja az eljárást. Az utóbbi hónapokban mindegyre nő azoknak a vidéki árusoknak a száma, akik a piac megkerülésével az utcán adják el a behozott élelmicikkeket. Az államrendőrség hétfőn 40 ilyen árust állított elő a városbíróságon, hol megindították ellenük az áthágási eljárást. Fürdőtrikók Méthnél