Reggeli Hirlap, 1924. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
$24. február hón, péntek 500 korona bófizetési árak helyben és vidéken: ' évre — — — ■» — — — 30000.— K hónapra — — — — — — 10000.— K ' >■■■-' - v-a... -a- -■xxxiit é^tyjfm Hfjskotc IS233s5ä32Sl Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szí. A szerkesztőség telefonszámai: 498, 6-lé Kiadóhivatal: Széchenyi utca 15. Telefonsáém 664 Munkanélküliség A tél gondjai mindig súlyos problémákat jelentettek nem csak a munkásság, hanem a kis és középpolgári osztály részére is, hiszen jó lakás, a család téli szükségleteinek ellátása a rendesnél is jóval nagyobb kiadásokkal járt. A háború óta azután , hol ilyen, hol olyan változattal, a téli gondok már gyötrelmyes megpróbáltatásokká fajultak, amik- től úgy véltük néha, hogy ki sem fogjuk járhatni azokat. Az évről-évre súlyosabb telek sorozatában a mostani mintha versenyen kívül állana. A szükségletek és jövedelem úgy eltávolodték egymástól az idők folyamán, mintha már soha sem találkozhatnának. Ha a megtartóztatás és mérséklet olyan isteni erény, mely jutalommal jár, akkor ezen a mostani magyar földön csaknem csupa szentek járnak, mert itt egy jelentéktelen kisebbség kivételével, melynél kedvez a konjunktúra, vagy módja van azt kihasználni, csupa olyan ember tengődik, kiknek legnagyobb része már a legnélkülözhetetlenebb i'lati szükségletek mértékéig szállította le sgédeit és kiadásait még így sem képes jövedékből fedezni. A legtöbb ember már nem is tud a gyomrán túl gondolkodni, hiszen ez is súlyos fejtörést okoz, nem hogy a kultúrember egyéb testi és lelki szükségleteire is gondolhatna. Ám ne mondja senki, hogy a megélhetés körül felmerülő és szinte lehetetlenségszám- im menő bajokkal azért kell megbarátkozni, mert ezek a rossz viszonyokból fakadnak, elháríthatatlanok s igy tuban vannak az emberi segítés határain. Nem! Felesleges gyötrelmek azok, amelyek az ország népének tulajomó többségét kínozzák a megélhetés nehézségei árán, mert a drágaság fokozódásából, a jövedelmek elégtelenségéből tevődnek össze És ezekhez most a munkanélküliség egyre ijesztőbb réme is járul, holott ezeket egy, csupán a józanság mesgyéjén haladó kormányzat, igen jelentősen enyhíthetne, egy bölcs kormányzat pedig egyenesen elűzni tudta volna. Szinte napról-napra mutatunk rá azokra a végzetes politikai, gazdasági és pénzügyi következményekre, amik a meg nem gondolt, felületes és a való élet viszonyait nem ismerő kormányintézkedésből sarjadnak. Ismétlésekbe bocsátkoznánk, részletezvén ezúttal, hogy elhibázott kormányzati politika az, amely lehetővé, teszi, hogy az egyik oldalon a jövedelem ne tartson lépést a pénz romlása okozta fokozódó drágasággal, más oldalon az árvizsgáló bizottságok egyéni akciójára bízza az árak szabályozását, amely pedig egy beteg gazdasági helyzet figyelmeztető szimptómája, hogy devizarendeletek abszurd és egyenesen erkölcstelen szorítója megfulással fenyegeti a termelést, az ipart és kereskedelmet, melyek üzembeszüntetésekkel és üzemkorlátozásokkal kénytelenek magukat átadni sorsuknak, amely sors azután mindazoknak, kiknek a gyár, az ipar és kereskedelem jelentette a megélhetés vagy tengődés lehetőségeit, végzetükké válhat. És az éhes gyomrok kínzó feljajdulásait nem hallgatják meg az ország sorsának intézői. Az egyre növekvő munkanélküliség ijesztő rémét azzal hesegeti el magától kormány és nemzetgyűlés, hogy befogja füleit, melyek csak politikai heccelődésekre rezonálnak. A munkásság parlamenti képviseletének határozati javaslatát, mely pedig nem pártérdekeket szolgált, hanem egy egyetemes baj gyógyításához kívánt azzal segédkezet nyújtani, elvetette a nemzetgyűlés és nem igyekszik pótolni mással, amit ő találna ki. Nem csak a rosszul fűtött szobák még roszabbul táplálkozó szerencsétlenjeit dermeszti meg a tél hidege, hanem téli dermedtség fekszi meg égész gazdasági életünket, amely a sok béklyótól nem tudja erőit kifejteni és termelő munka helyett kényszerül pihentetni a dolgozni akarókat. A szomorú viszonyok intő példáját helyi vonatkozásban is éppen ma olvashattuk. A város polgármestere háromszázmilliós kölcsönt kért a kormány útján, hogy közmunkáinak folytatásaival ne csak a várost fejlessze, hanem munkaalkalmakkal is szolgáljon és a válasz: rideg elutasítás. Közszükségletekre nincs pénz, ellenben a belső, beteg gazdasági viszonyok lázmérőjének tekinthető koronaromlás mesterséges elnyomására, hogy a lázmérő ne mutathassa az igazi számot, milliárdok is rendelkezésre állanak. Jól tudjuk, hogy más országok is viaskodnak a munkanélküliség fenevadjával, de más országokban a segítés minden eszközének felhasználásával útját is állják elhatalmasodásának, mint ahogyan másutt a dolgozóknak is lehetővé teszik azt a kereseti és jövedelemlehetőséget, hogy a drágulás dacára, meg tudjanak élni, nem úgy, mint nálunk, ahol mindenki elégedetlen, senki sem tud megélni és a napszámosmunkásoktól a vezető magántisztviselőkig és fő államhivatalnokig mindnek hétről-hétre, hónapról-hónapra ki kell verekedni néhány békebeli koronával sem egyenlő értékű és vásárló erejű ezer vagy tízezer koronák kései segítségét. Kevesebb politikára és több gazdasági érzékre volna szükség, hogy a munkanélküli vagy rosszul űzetett dolgozók serege, melybe nagy demokráciával munkás és polgár, nap-s számos és államhivatalnok, mind beletartozik, a mindennapi kenyér gondjainak kétségbeesésétől megváltassék. Peidl Gyula Londonba utazott A szociáldemokrata párt vezére Vámbéry Rusztemmel együtt utazott el - Hobhlen és Peidl tárgyalásai az utazás előtt - Mi a londoni út célja ? A Reggel Hírlap budapesti szerkesztősége , jelenti telannon: jucgirtu - „Leggeli Ihirlap“ is, hogy a szocciáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezére, Peidl Gyula, Londonba készül, hogy látogatást tegyen Macdonald angol miniszterelnöknél, az angol munkáspárt vezérénél. Peidl Gyula csütörtökön reggel utazott el Vámbéri Rsuztem dr. társaságában. Ennek az útnak előzményeiről informátorunk igen érdekes részleteket közölt tudósítónkkal Az új angol munkáspárti kormánynak öt olyan tagja van, aki hivatalos szerepet töltött be a második Internacionaléban. Ezek között van maga Macdonald miniszterelnök is. A második Internacionaléban tudvalévően mindenkor jelentős szerepe volt Garami Ernőnek és Peidl Gyula képviselőnek is. Annak idején, amikor a háború alatt a második Internationale Bernben ismeretes tárgyalásait folytatta, Macdonald közelebbi összeköttetésbe került Kunfi Zsigmonddal is. Most, amikor az angol munkáspárt kormányra jutott, az angol külügyi hivatalt, amelyet maga Macdonald vezet, a magyar kérdésben a legkülönbözőbb informátorok igyekeztek tájékoztatni. Garami Ernő, akinek véleményét szintén kikérték, ezzel szemben arra hivatkozott, hogy ő távol él Magyarországtól és nincs is jogosítva arra, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében nyilatkozzék, hanem azt ajánlotta, hogy a legilletékesebb személyt, magát Peidl Gyulát kérjék fel információkra. Wedgewood ezredes, aki ezidőszerint ez angol kormányban a lancasteri kancellár tárcáját , s viseli, tudvalévően annak idején az angol munkáspárt képviseletében Magyarországon járt és a magyar kérdést az angol parlamentben több beszéddel ismertette. Az angol külügyi hivatal akkor Hohlernek, a budapesti követnek jelentésére támaszkodva megcáfolta Wedgewoodnak itt szerzett információit. Hohler e magatartásának tudvalévően az lett a következménye, hogy a budapesti követség éléről távoznia kellett. Wedgewood ezredes annak idején, sőt már a békében is, nagyon bizalmas baráti összeköttetést tartott fenn Vámbéry Rusztemmal és ez az oka annak, hogy ezúttal őt is felkérték arra, hogy Peidlvel együtt utazzék Londonba. Vámbéry Rusztemet nemcsak az angol munkáspárti politikusokhoz, hanem számos liberális politikushoz is nagyon bizalmas kötelékek fűzik. Addig, ameddig Lloyd George volt a miniszterelnök, Vámbéry véleményét nagyon sok kérdésben kikérték és csak, amikor a konzervatívok jutottak uralomra, hidegült fel a viszony Vámbéry Rusztem és a budapesti angol követség között. Vámbéry Rusztemet Angliában, atyjára való tekintettel is, igen jelentős egyéniségnek tartják. Peidl Gyula elutazása előtt tudvalévően igen hosszasan és részletesen tárgyalt Bethlen István miniszterelnökkel. Peidl utazásának ilyen körülmények között részben az a célja is, hogy a magyar kormány viszonyát a,már-P -aunkáspárti kormányhoz közvetlenebbé tegye. Peidl a miniszterelnökkel igen részletesen ért igen behatóan megtárgyalt bizonyos kérdéseket és előreláthatóan Peidl londoni tanácskozásainak az lesz a következése, hogy a munkáspárti kormányzat a magyar kölcsön kérdésében jóakaratú magatartását még fokozni is fogja. Peidl Gyula londoni utazásának legnagyobb jelentősége mindenesetre az, hogy az angol külügyi hivatalt a magyar kérdésben nem felelőtlen elemek infromálják, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezére» Más forrásból Peidl útjával kapcsolatban!A következő információt közlik: — Amikor a miniszterelnök Kállay pénzügyminiszterrel együtt Londonban volt, beszélgetést folytatott Ramsay Macdonalddal, aki akkor még nem volt miniszterelnök. Bethlen akkor közölte a munkáspárt vezérével, hogy szeretné, ha a hazai viszonyok ismertetése céljából egyik magyar szocialista képviselő kiutaznék Londonba, aki közvetlen felvilágosítást nyújthatna a magyarországi viszonyokról. A Labour Party vezére örömmel fogadta a miniszterelnök ajánlatát. Lapunk ma száma 8 oldal A gyáriparosok és a devizaellátás nehézségei Budapestről telefonáltak. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter csütörtök délelőtt értekezletre hívta meg a magyar gyáriparosok szövetségének vezetőit, hogy meghallgassa panaszaikat a devizák beszolgáltatásával kapcsolatban. A megbízottak előadták sérelmüket, hogy a devizaközpont a valutákat hivatalos árflyamon számolja el, amikor a gyárosok csak a tényleges koronaérték alapján tudnak nyersanyagot beszerezni. Fenyő Miksa a következőkben ismertette a gyáripar sérelmeit: — Az ipar teljesen megérti a magyar kormány intencióit a korona értékének fentartására vonatkozólag. Ebben a törekvésében a kormányt az egész magyar ipar támogatja és rendelkezésére áll. Másrészt azonban az exportüzemek fentartása súlyos nehézségbe ütközik. A kibontakozás csak akkor lehetséges, ha a kormány a maga álláspontját igyekszik a külföldön érvényesíteni. Hogy azonban törekvési érvényre jusson, szükséges az exportból befolyó, rendelkezésre álló külföldi fizetési eszközöket a külföldön beszerezhető nyersanyagok céljaira legalább részben az ipar rendelkezésére bocsájtani, mert enélkül a magyar iparinaks teljes lehetetlenség az üzemet folytatni. Ezután a Devizaközpont képviselője kijelentette, hogyha sikerül a koronát 0,017-es alapon biztosítani, akkor az exportvaluták felhasználási módjára a devizaközpontnak új tervei vannak. Az értekezletet Walkó kereskedelmi miniszter zárószava rekesztette be azzal, hogy a kormány elhatározásáról az érdekelteket annak idején informálni fogja.