Reggeli Hirlap, 1925. február (34. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
XXXIV. évfolyam, 26. sz., Miskolc, 1925 február hó vasárnap A MI POLITIKÁNK A bethleni taktika Mi történt itt, hogy ami tegnap még olyan szükséges intézmény volt, arra mára rávágják azt a véleményt, hogy: delendam esse. Változott talán a helyzet tegnap óta, hogy most olyan rapid gyorsasággal kel törölni a magyar törvényhozásból az örökéletűnek szánt numerusz klauzuszt? Nem. Semmi sem változott. Egyetlen diákkal sincs több, aki felekezeti akadályok miatt nem részesülhet a tanulási szabadság kedvezményében, mint amennyit tegnap rávezethettünk a kitagadottak szomorú listájára. Egyetlen szokottal, egyetlen lírával, egyetlen frankkal és egyetlen osztrák koronával sem gurul ki ma több a külföldre, mint tegnap, amikor garmadájából szivárgott ki ebből az országból a neme® valuta. Nem a helyzet változott tehát, hanem, úgy látszik, Bethlenék legnagyobb politikai erőssége, a taktika. Ez mozgatja meg az egységes pártot, Hoyos Miksa gróftól Berky Gyuláig, akik ime rájöttek arra, amit a demokratikus ellenzék éveken keresztül sürgetett. De amíg ellenzéki követelés volt csupán a tanulási szabadság visszaállítása, addig a jognak és a méltányosságnak megfelelő volt Haller István szégyentörvénye. Most, hogy kormánypárti követeléssé válik, nyomban kiderültek a sötét árnyoldalai. Ma már nincsen sem értelme, sem jogosultsága a numerusz klauzusznak. Ma egy sötét középkori intézmény lett belőle, amelyet a demokratikusan gondolkozó kormánynak okvetlenül törölnie kell. Ó ez a kormánydemokrácia, amely annyi demokratikus vívmány megteremtője, nyomban előtérbe kerül, mihelyst az a topográfiai helynév kerül a politika előterébe, hogy: Genf. Mintha egy csapásra megváltozna itt minden, ha a svájci világvárossal jut kapcsolatba a magyarság jövője, illetve talán inkább a Bethlen-kormány pozíciója. Emlékszünk még a genfi beszédre, amely sugározta magából a demokratikus meggyőződést. És emlékszünk viszont arra is, hogyan fordult még erőteljesebben a helyzet a reakció felé a genfi beszéd után. A nagy genfi út előtt azonban rózsákat hintettek a liberalizmus útjára. És most is puhára párnázzák ezt az utat, hogy folytatása bizonyára ismét a jobbfelé való orientálódás legyen. . . (BH) Voile: a bethleni taktika. HJLX TÁRCAJEGYZETEK Földrengés emlékek Az emberek mégis szeretik az életüket, hál’ istennek. Énre véletlenül jöttem rá szombat reggel, sohse hittem volna. Eddig mindenki panaszkodott rá, szapulta, szidta, gyűlölte, átkozta, gyakran eldobta, de senki sem szerette. Rossz az élet! — mondtak — nem érdemes csinálni. Unom az életet — keseregtek — tűrhetetlen, utálatos és kibírhatatlan. Mindennek ez a büdös élet az oka — rázták öklüket a szerencsétlen sorsnak — üldöz, vöt, nem lehet előle menekülni. Jó volna már felfordulni — áhítoztak — nincs semmi jobbra kilátás. Én hittem az embereknek, tudtam, hogy igazuk van, magam is velük vicsorgattam a fogam az életre és az életundort éppen olyan természetesnek és elrendelt dolognak tartottam, mint a búzaárak emelkedését vagy Ausländer Gyula antiszemitizmusát. A szombati földrengés fizikailag is kirázott ebből a hitemből. A néhány másodpercig tartó gyengécske földlökések után zsúfolt lett az utca. Az ébredező város fölrebbent éjszakai álottságából, az utak megteltek embereikkel, rohantak a házak elé. Kipirult, ijedt, hadonászó emberek futkároztak a kocsi után, mindenki az eget nézte, mintha az zengett volna. Jóbarátok melegen ráztak kezet, talán utoljára. . . Kávéházi reggelizők a csésze aljáról kikaparták a cukrot, várjon jutnak-e egy kis édességhez a túlvilágon.. . A rikkancs nem ordította a lapot, mit csináljon a pénzzel egy félórácska múlva holtan, a romok között.. A kereskedők szórakozott mosollyal bámultak az utcára és a forgalmi adóellenőrökre gondoltak, akik most nem tudják, kit leplezzenek le földrengési adóeltitkolásért. A tűzoltó torony órája megállt, érdemes-e még járni bizonytalan ideig? Éjszakai orvtámadók meglapultak gumibotjaik és ólmosi bunkóik mögött, zsidócselt gyanítottak. Nem is tagadjuk, mindenki nagyon megijedt. Mindenki szereti ezt az aljas, utolsó, kegyetlen, gonosz, drága, egyetlen életet. Egy fiatalasszony szorosan az urába karolt: — Bélus, siessünk haza csomagolni. Én még délben hazautazom a mamához Egerbe. Nem akarom itt bevárni, míg összedül a város. Szegényke nem tudta, hogy Eger úgy ingott, mint Kodeika feje Lédererék bőröndjében. * Esnek a búzaárak. Állítólag tartós lesz az áresés, ugyanis eddig ötvenezer koronánkint emelkedett naponkint a búza mázsája, most két hét alatt visszacsúszik legalább tízezer koronát. Érthetetlen, hogy senki sem örül az áresésnek. A gazda haragszik, arra számított, hogy tavaszra minden mázsáért kap egy új cséplőgépet. A gabonakereskedő egy mázsa búza árából nyárra a Tátrába akarta küldeni a családját. Az exportőr határozottan számított arra, hogy néhány héten berül minden zsák gabonáért egy-egy zsák aranydollárt kap. A fogyasztót nem érdekelte a játék. A fogyasztó már régóta nem fogyaszt. A fogyasztó már csak maradék idegeit fogyasztja. * Szombat délelőtt kétkisgazda megy a Széchenyi utcán. Látszott, vidéki kisgazdák: fehér gomasni, angol lovaglónadrág, lengyel bunda, autósapka. Reggel otthon 111,egnyergelték daruszerű autójukat és beügették a városba. Az egyik újságot vesz a sarkon. Régi jó vidéki magyar szokás szerint az utolsóelőtti oldalon lapozza föl. A lap megremeg kezében, szivél ez kap és megtört, hangon közli: — Nézd csak, esnek a búzaárak. A másik meg vakarja fejebubján az autósapkát és elkáromkodja magát: — Az ámuját ennek a földrengésnek. Mondtam én, hogy baj lesz belőle. Tessék, itt van, most lerázta a búzaárat! A fogyasztó? ’ Elkészült a törvényhatósági választói javaslat * ______ Május elsejére tűzik ki a fővárosi választásokat • Hír szerint a tavasszal sor kerül a vidéki választásokra is Budapest, január 31 (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége telefonálja) Feltétlenül megbízható helyről vett értesülésünk szerint a belügyminiszter május elsejére tűzi ki a fővárosi törvényhatósági választások napját. Maga a törvény úgy rendelkezik, hogy a hatálybalépéstől számított három hónapon belül tartható meg a törvényhatóági választás. Minthogy ez a határnap öszszeesik május elsejével, ez is megerősíti fenti értesülésünket. Híre terjedt el annak is, hogy a belügyminiszter a fővárosi szabadelvű pártnak tett ígéretéhez híven egyszakaszos törvényjavaslatot fog előterjeszteni arról, hogy nemcsak azok vehetnek a törvényhatósági választáson részt, akik a jegyzőkönyvben fel vannak véve, hanem olyanok is, akiknek erre egyébként a törvényes jogosultságuk megvan. A belügyminiszterről még nem bizonyos, hogy várjon eleget tesz-e ezen ígéretének, azonban politikai körök élénken kommentálják ezt és meg vannak győződve, hogy a belügyminiszter nem térhet ki ígéretének teljesítése elől. Politikai körök arról is beszélnek, hogy a fővárosi törvényhatósági választások bevezetői lesznek a vidéki választásoknak, úgy tudják a beavatott körök, hogy a törvényhatósági választói jogról szóló törvényjavaslat a belügyminisztériumnál már készen van, legközelebb a nemzetgyűlés elé fogják terjeszteni és annak betárgyalása is rövidesen bekövetkezik. Politikai vélemények úgy szólnak, hogy a fővárosi választásokminden tekintetben precedensül fognak szolgálni a vidékieknek s mindazokat az engedményeket, amelyeket a fővárosi választásokra vonatkozólag adott a belügyminiszter, t érvényesek lesznek a vidéken is. Értesülésünk szerint az ellenzék tagjai, akik a városi törvényhatósági választásról szóló törvényjavaslat beterjesztését forszírozzák, egyeőre meg vannak elégedve és úgy számítják, hogy tavasszal sor fog kerülni a vidéki törvényhatósági választások megtartására is. Tanácskozás a munkanélküliség kérdéséről Bethlen és a szakszervezeti tanács között Bethlen ígéretet tett, hogy genfi útja után tanulmányozni fogja a munkásság memorandumát „A szellemi munkások helyzetét nem lehet akciókkal megjavítani“ Budapest, január 31 (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti.) Bethlen miniszterelnök szombaton délelőtt fogadta a szakszervezeti tanács küldöttségét, amelyet Gaál Benő szakszervezeti titkár vezetett. A küldöttség ismertette a miniszterelnökkel a munkahiánnyal kapcsolatos részletkérdéseket, rámutattak arra, hogy a munkahiány egy év alatt 114 és fél százalékkal emelkedett. A tárgyalásokban részt vett Bencs Zoltán dr, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetője is, megtárgyalták a munkaalkalmaik létesítésére vonatkozó kérdéseket és az ezzel összefüggő termelési hitel kérdését. A megteendő intézkedéseket az átmeneti munkaalkalmak megteremtésére a be- és kivándorlás lehetőségeit, a munkanélküliek házbérfizetésének elhalasztását és a munkahiány elleni biztosítás kérdését. A tanácskozás fél 2 óráig tartott, ami után Gaál Benő a Reggeli Hírlap budapesti munkatársának a következőket mondotta: — Átadtuk a miniszterelnök úrnak memorandumunkat minden mellékletével együtt. Válaszában a miniszterelnök kifejezte, hogy tisztában van a kérdés nagy jelentőségével és a kormány mindent megtesz, hogy a munkahiány kérdését megoldásra vigyeazonban a helyzetet megnehezíti a szanálási program és a pénzügyi kormányzat csak annyiban állhat a kormány rendelkezésére, amennyiben azt a szanálási keretek megengedik. A tanácskozásról beavatott helyen munkatársunkkal a következőket közölték: — A miniszterelnök fogadta a szakszervezeti tanács küldöttségét és meghallgatta előterjesztésüket, egyben azt válaszolta, hogy a kormány behatóan foglalkozik a munkanélküliség kérdésével, azonban azt nem teheti meg, hogy felelősség nélkül ígéretet adjon. Kilátásba helyezte, hogy genfi útjáról viszszatérve, beható tanulmányozás alá fogja venni a memorandumot. Ami a szellemi munkások helyzetét illeti, érzi a kormány ennek súlyos voltát, azonban ennek a problémának főnehézsége abban van, hogy akciókkal nem lehet segíteni. Lapunk mai száma 20 oldal. Ára 4000 korona 55‡f £‡•.**. “a ViS*- -