Reggeli Hirlap, 1927. április (36. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
Reggeli Hírlap Miskolc, XXXV. évf., 74. sz. Ára 14 fillér Péntek, 1927 április 1 Ellenzékiség Hadik János gróf a felsőházban éles támadást intézett a biztosítási törvényjavaslat ellen, amely — mint mondotta — nem a biztosítottakat, hanem csupán a biztosítókat védi. Mikor a támadás elhangzott, szavazásra került a sor és a felsőházi tagok közül huszonketten szavaztak nemmel, huszonketten voltak, akik úgy vélték, hogy nem jó egy olyan törvényjavaslat, amely mindenáron csak az erősebbet védelmezi a gyengébbekkel szemben. Huszonketten voltak. Állapítsuk meg mindjárt egész tárgyilagosan, hogy bár sokkal kevesebben voltak, mint ahány szavazat lett volna szükséges ahhoz, hogy ez a javaslat soha törvényerőre ne emelkedjék, mégis többen, mint ahány ellenzéki szavazóra a felsőházban egyáltalán számítani lehetett. Hiszen a felsőház, amelyet a kormány hívott életre, már öszszetételénél, de még hivatásánál fogva sem az a fórum, amelyen a vehemens ellenzékiség szokott ágálni. A csendnek, az exclusivitásnak, a mai kormánypolitikával sokban rokon konzervativizmusnak háza ez. A főrendiháznak a jogutódja, amelyen lényegtelen változásoktól eltekintve, majdnem nyomtalanul suhant el az évszázadnak is beillő utolsó tíz esztendő. Majdnem azt mondhatnánk, hogy a régi főrendiház támadt fel belnne, amely nem szokott ellenzékieskedni, nem szokott kormányt buktatni, csak nyugodtan, szürkén és formaságszerűen teljesíti kötelességét. Miért vette fel hát a vita heves zaja a felsőház előkelő csendjét, miért jónét a lázas izgalom a hideg nyugalom helyébe? Mi sem könnyebb, mint ezekre a kérdésekre válaszolni, ámbár a kormány abban a hitben ringathatta magát, hogy a választások eredménye után ezek a kérdések nem is fognak felmerülni. A dolog egyszerű. Ha a kormány olyan politikát inaugurál, amely kihívja maga ellen az ellenzékiséget, akkor a jobboldali padsorokból is felhangzik az ellenzéki kritika, ha véletlenül a baloldali padsorok nagyon üresek vagy nagyon kevesen lézengenek bennük. Vagy ha az alsóházban nem kerülhetett be olyan ellenzék, amely akár kvalitative, akár kvantitative megállná a helyét és teljesítené hivatását, akkor a felsőházban támadnak hívei az ellenzékiségnek és ott kelt izgalmat s vet hevesen jobbot az oppozíció. És nem is nagy elvi szempontok szerint tagozódik kétfelé a politikai mentalitás. Gaál Gasztont például nem világnézeti különbségek választják el a kormánytól, mint a szocialistákat vagy a demokratákat Gaál Gaszton konzervatív politikus, csak éppen nem elégítik ki azok a gazdasági és szociális vonatkozású törvények, amelyeket a kormány mammuttöbbségére támaszkodva az itt-ott felhangzó bírálat figyelmen kívül hagyásával megalkot. De ott van Apponyi Albert, aki éppen most fejezte ki aggodalmát a kormány pénzügyi politikájával szemben és ott van Hadik János is, akinek éles támadása a biztosíítási törvényjavaslat ellen váratlanul hu- tszonkét felsőházi tagot sorakoztatott fel , a kormánnyal szemben húzódó frontra. Mindannyian konzervatívok és mindannyian ellenzékiek. Mert az ellenzéket lehetett a választásokon a jól ismert eszközökkel megtizedelni és jelentéktelen tényezővé degradálni, de ahhoz minden hatalom kevésnek bizonyul, hogy magát az ellenzékiséget kiirtsa és némaságra kárhoztassa. Eleven erő ez, amely mindig megmarad, mint a fizika törvénye szerint az energia. Olyan ez, mint a lápokon kigyűjtött tűz, amelyet nem lehet eloltani. Vagy mint a vándorló lélek, amely a kihunyt testből mindig új testbe költözik, íme, a felsőházban, ahol a választásnál ■nem játszhatott szerepet a közigazgatás parancsszóra működő apparátusa, hirtelen felgyülemlett az ellenzéki energia. És az alsóházban is, a helyeslők, a magasztalok, a „fejbólintó Jánosok“ alsóházában is új vezérei támadnak a megfogyatkozott ellenzéknek. Vezérek, akiknek filippikáit, kemény és lesújtó kritikáját nem nagyon lehet elintézni gúnyos mosollyal vagy nemtörődömséggel, mert szavaik egy egész ország lelkében visszhangoznak. Már akkor, amikor a kormány várakozásán felüli eredménnyel befejezte választási hadjáratát, nyilvánvaló volt, hogy ez az eredmény sem az erőviszonyokat nem fejezi ki híven, sem az igazi parlamentarizmus intencióit nem szolgálja. Nem volt nehéz megjósolni, hogy előbb-utóbb a kormány hatalmas táborából kell kiválasztódnia egy új, erőteljes ellenzéknek. Ez a kiválasztódási folyamat lassan meg is indult. Az ellenzékiség most a felsőházban ütötte fel a fejét. Az alsóházban pedig Gaál Gaszton, ez a különben higgadt és megfontolt konzervatív politikus döngeti vehemensen a kormánypolitika nehezen nyíló kapuit. Mikor üt rajta rést és a párt egységén mikor támad tátongó rés, amelyen behömpölyög az ellenzékiség tanfolyama. Hiáea csak napok kérdése a kínai idegen koncessziók elvesztése Folytonos harcok, sztrájkok és kommunista tüntetések fenyegetik a még megmaradt területeket Az idegenek menekülnek a kántonnak uralma elől Budapest, március 31. (A B. H. tudósítása.) A kínai események következetes és a jelek szeriint most már teljesen feltartóztathatatlan módon közelednek az első komoly állomáshoz, az eddigi koncessziós előjogok teljes megsemmisítéséhez. Idő, talán nagyon rövid idő kérdése csupán, hogy a kínai tengerpartokon húzódó s főleg a fontos ke■ereskedelmi kikötőkben kisajátított területek mikor kerülnek vissza végleg és minden nemzetközi jog által ratifikáltan a kiírni szuverenitás alá. A kantoni csapattok katonaigyőzelmeit fatális módon egészítikki a koncessziós területeken dolgozó proletár tömegek szociális elégedetlensége és a kommunista propaganda. Amíg a katonai csapatokat a nacionalista eszmék s adott alkalommal a fontolgatás reménye viszi az angol, amerikai, sőt japán koncessziók drótakadályai felé, addig a koncessziókon belül a munkástömeg a jövendő rendezettebb szociális helyzet reményében igyekszik lehetetlenné tenni a koncessziók védelmét, Belső-Kínában ma még nem lehet centrális hatalomról beszélni, jóllehet a kantoni kormány tekintélye és ereje már csaknem helyettesíti és pótolja ezt._ Valószínű azonban, hogy a tábornokok és speciálisan külön tagozódott területek helyi diktátorai még nagyon hosszú ideig fogják megőrizni függetlenségüket minden központi kormányzattal, vagy erre való igen érdekes tünet az, hogy az utolsó napokban a kínai szempont nem tesz már, semmi különbséget a koncessziók nemzetisége között. A kínai nemzeti forrongás elsőnapjaiban a mozgalomnak kifejezetten angolgyűlölő jellege volt s ha történtek is apróbb-nagyobb incidensek, egyéb mozzanatok koncesszióin, azokat egy kis jóakarattal felelőtlen kilengéseknek lehetett minősíteni, miután a helyi hatóságoktól fölfelé kormányképviseletekig, mindenki sajnálkozott rajtuk, legalább formában. Legutóbb azonban egészen szisztematikusan támadnák meg az angolon kívül minden más nemzet koncesszióját és Sanghaiban az eddig általában kimért francia koncessziót is kritikus helyzetbe hozták a tüntető tömegek. Sanghajban élő amerikai és angol állampolgárok most már napok óta nem merik átlépni a koncessziós területek határát, amelyet erős kínai osztagok őriznek. Kínai katonák tegnap ismét fosztogattak a városban. Párisi távirat szerint Sanghaiból olyan törekvéssel szemben. És bár a nagyhatalmak ezt a hatalommegoszlást mindezideig előnyösnek fogták föl a koncessziós politika továbbvitele szempontjából, az események megmutatták, hogy ez a taktika csak az elmúlt századok pusztán politikai jellegű konfliktusaiban volt sikerrel alkalmazható. Ma a politikai szem nagyon hiányosan fedi a gazdasági rugókat és ha a kantoni hadseregnek volt is szüksége politikai célkitűzésekre rivális kínai diktátorokkal és hadseregekkel szemben, Kim teljes függetleniütését mégis csak azok a napi öt pencéért dolgozó bulik fogják befejezni, akik napi tizennégy órás munkaidő mellett kénytelenek voltak dolgozni idegen államok nagy pénzgyűjtői számára, akiket — legelsősorban Anglia — nem mer és nem akar dezavuálni. Tulajdoniképen ez a szorosan vett bérharc fejezi be a kínai politikai szuverenitásért folytatott küzdelmet, amely végső eredményben a teljessé bővült vámhatárok fognak gazdasági eredményre átfordítani. Nehéz és súlyos lemondás ez Anglia számára, mert ezzel nemcsak azt az olcsó pénzért kihasznált konkurrenciát ejti ki kezéből, amellyel eddig az anyaor- szág szervezett munkásait tudta terrori- i zálni bérharcok idején. De a konkurrencia fegyverén kívül a kínai koncessziók elvesztése igen veszélyes precedenst teremt a többi gyarmatok, domíniumok. A legelső sorban pedig India szempontjából. jelentések érkeznek, hogy a várost éhségveszedelem fenyegeti. Kommunista mozgalom van folyamatban, hogy az idegen koncessziók lakosainak ne szállítsanak semmiféle élelmet, de éhség fenyegeti még a kínai városokat is. Timteks a franciák ellen A kínai szakszervezetek egyre hevesebb mértékben folytatják az általános sztrájkra irányuló propagandájukat és az angol üzletek, gyárak bojkottálását forszírozzák. A francia telep bejárata előtt nagy tömegek csődültek össze, amelyek hevesen tüntettek Franciaország ellen. A tömeg megszállta a kapukat, amelyek közül eddig még csak egyet tudott a francia katonai osztag a megszállóktól megtisztítani. A legújabb sanghaii jelentések szerint a kantoni csapatok Csun-Kiang városában megszállották a Standard Oil épületeit. Sanghaiból érkező táviratok szerint tegnap erős kínai osztagok, köztük nagyobb számú tüzérség, heves tüzelést kezdtek egy amerikai torpedóromboló ellen. A hadihajó ágyú- és géppuskatűzzel viszonozta a tüzelést és visszavonulásra kényszerítette a kínaiakat. Az angolok újabb területet adnak át . A belföldi hadszíntéren a hadseregnél Csenng-Kai-Sek befolyása érvényesül. Nanking és Sanghaj városát azonban teljesen a kommunista szervezet kerítette hatalmába. Pekingi távirat jelenti, hogy Nanking elfoglalásánál 47 amerikai és angol állampolgárt a kínai csőcselék megtámadott és közülök többeket kődobálással súlyosan megsebesített. Hankau kiürítése folyamatban van. Santung, Anh-Vei és Ho- Nan tartományokban az angolok szintén számolnak a kantonnak előnyomulásával és elrendelték több város kiürítését, hogy megkíméljék a lakosságot a kínai katonaság kegyetlenkedéseitől. Londonban aggasztónak látják a helyzetet Este 9 óra 21 perces párisi időskéstevéssel Sanghaiból távirat érkezett, amely szerint az angol és az amerikai kormányok utasították a Jangcekiang felső folyásánál élő európaiakat, hogy ürítsék ki a vidéket. A kantoni csapatok főparancsnoka a sajtóképviselői előtt kijelentette, hogy a nemzetközi területekre vonatkozólag a kantoni kormány nem alkalmaz erőszakot. A jelenlegi állapotok megváltoztatását békés úton kívánja a kantoni kormány rendezni. Felelősséget azonban semmiért nem vállal addig, amin a koncessziós területeken idegen katonaság van és idegen ágyuk fedezete alatt élnek, csak attól a pillanattól kezdve, amidőn kínaiak fogják védelmezni a külföldi állampolgároknak élet- és vagyonbiztonságát. Londonban a nankingi eseményeket roppant komolyan ítélik meg s az a vélemény alakult ki, hogy a dolog felett nem lehet olyan könnyen napirendre térni. Általános idegengyűlölet Az idegen katona (27) — Regény — írta: Szekula Jenő De vak önbizalma és nagy hite — amely annyi tündöklő diadalhoz segítette az orosz mezőkön — mintha összeomlott volna. Mert ha győz is ma megint, de mit ér, ha életének egész dicsőségét porba omolva látja, amelyet ime saját fiai hurcolnak végig a sárban. Ha a végén harcolnia kell a tulajdon ezrede ellen, mig kardot forgat ebben az áldatlan éjszakai tusában, amely nem hoz babért őszülő fejére. Tisztjei is komor arccal sereglenek köréje. Csupa ismerős arc... voltam velük a Kárpátok jeges halmain s egymás mellé voltunk beásva a San iszapjába, ahol az orosz rémmel néztünk kemény farkasszemet. Voltunk veszedelmesebb helyzetekben is, mint ma este. Az mégis más volt. — De most megérthetjük ime rettentő hiábavalóságát a kiöntött könnynek, a vérnek és egetvirvó önfeláldozásnak. Az összeomlás fojtó szele kavarog a levegőben. Gomolygó ködben, virágzó fáknak gőzölgő illatát frissen kiontott testvér vérszaga mérgezi meg. Mintha meghasadni készülne a föld s azon át a pokol kénes iszapja bugyborékolna, hangzik a komor szűk sikátorokból az elszabadult szörny vészes börmbölése. — Smort na ofichov! Nyeh zdohni! — Halál a tisztekre! Pusztuljanak! — Végzetes pillanatok voltak. Mintha a láva vetné föl őket, olyan tömegben támadnak egyszerre. Elsápadok. A gyérülő világosságnál az arcokat is kivenni. Irtóztató rohamban törnek ránk a zendülő csapatok. Marx arca halottfehér. De a gépfegyver megint kattogni kezd. A támadó tömeg meginog. — Tovaris! — tajtékozzák rikácsolva. Még gyorsabban, mint ahogy idáig eljutottak, rohannak vissza. De az alezredes nem lövet a futók közé. Kíméli legénységének életét. Mégis a tulajdon katonái ezek s ha most ellene is támadnak — egyszer velük együtt harcolt ügy lehet. Beköszönt a szürkület. Órákig állunk itt a téren talpig fegyverben. De a felhők szélei piroslanak már s a sötétség hada lassanként visszavonul. Megriadva a szakadatlan ágyúzástól (amely ugyan nem sok kárt okozott bennük) az alezredes rendíthetetlen hősiessége előtt meghunyászkodva, visszaszorítva komor kültelki háznegyedbe, sokáig loholnak még föl-alá a sikátorokban öklüket rázogatva, de immár céltalanul Hűvös van. A pálinka gőzei lassan elpárolog az agyakról. Elmúlt a mámor, amely koponyájukat vérrel bevitette s fegyvert nyomott a kezükbe. Kisebb osztagokban már is vonulnak vissza a kaszárnyába, hogy ledőlve a szalmazsákokra, alibit igazolhassanak, ha ez még lehetséges. Legjobban a sebesültek vannak megrémülve, el sem titkolhatják, hogy részt vettek az éjszakai harcban. De Marx most támadásba megy. Legénysége nincs az alezredesnek, csak tisztjei. Karabéllyal vannak fölfegyverkezve. Rajvonalba fejlődve nyomulnak a kaszárnya felé, élénk tüzelést nyitva meg a még talpon álló, lázadó századokra. Rövid ütközet fejlődik ki, amely a tiszti csapat győzelmével végződött. — A lövöldözés elapad, mikor az utolsó közlegény is ijedten visszaoson a kaszárnyába . A tisztogatás munkája jól ment. A szörnyet visszaseprőzték odújába, ahol most dideregve meglapul s nem meri már nyújtogatni tüzes fullánkjait. A helyzet ura Marx. A nagy katona megint győzött. Világosodik. Reggel hat óra van. Lám a kaszárnya udvarán, tisztára megmosakodva jámbor arccal állanak föl a katonák, hogy reggelizni menjenek a konyhához. Már nincsenek fegyverben, csajkájukat szorongatják a hónuk alatt, amelybe fekete kávékat fognak töltögetni Ugyanúgy, mint más reggeleken. — Mintha nem is történt volna semmi. — Mámoros álom volt az egész. Magamra maradok az alezredessel. — Kisérj haza — mondja rekedten. Cigarettát sodor. — Fáradt vagyok rebegi. Megindulunk a frissen ásott árkok között, amelyet a lázadók vártak az éjszaka. S visszagondolok arra a hajnalra, mikor ugyanígy, bolyongtunk az alezredessel. Ladance üresen hagyott orosz állásaiban, ahonnan szörnyű éjszakai harc után kivetettük a szibériai vadászokat.. Más volt akkor a kedve ennek a nagy katonának. Szívesen beszélgetett velem, művészetről, zenéről, irodalomról, mert a világon minden érdekelte. Most azonban némán és hangtalanul botorkál előre. Rostás arca megvonaglik a fájdalomtól. — Hol lakói? — kérdi szórakozottan. — Túl a folyón. — Egy darabig együtt mehetünk. — A kapuig kisérem, ha megengedi. — Köszönöm, mondja fáradt, hálás tekintettel. A külvárosi utakon holttetemek hevernek a magas fűben. Mindegyikhez külön is lehajol. Minden katona arcát megnézi. Lelke mélységeiből szakad föl a panasz. _ — Hát azért kellett idejönnöm Kragujevácra! Inkább a harctéren haltam volna meg! Tizenkilenc halottja van az éjszakai öldöklésnek és rengeteg sebesültje. Százan, meg százan kaptak golyósebet, számukat meg sem lehet állapítani ebben a pillanatban. (Folytatjuk.)